:(

Csak halkan jegyzem meg, most vettem észre, hogy csökken az olvasótáborom...sebaj...tudom, hogy nem különösképp érdekfeszítő a blogom, és unalmas is mindig ugyanarról olvasni, de a magam kedvéért folytatom tovább...

Merengések...

Biztos az idő teszi...
...vagy nem...
Most, hogy szabadságon vagyok, van időm agyalni...
Tegnap anyóséknál összejött az egész család, és szóba került a politika is...
Sohasem voltam oda ezekért a beszélgetésekért, csak hallgattam, amit jósolnak a nagyok...
Már nem értem, miért gürcölünk...
...erről jut eszembe, pénteken meló...
Ne szóljak semmit, mert Férjeméknek egész héten menniük kell...
...de ha belegondolok abba, hogy ismét jön a csesztetés, a mókus kerék, szívem szerint hátrahagynék mindent...
Persze, örüljek, hogy van hol dolgoznom...de azt már nem mondom ilyen bátran, hogy szeretem is, amit csinálok...szerettem! és ez óriási különbség...
...Reggel ismét nem hagytak cserben a megérzéseim...olyan volt, mintha valaki vetítené elém az élet dolgait...momentán a csúszós úton alig lehetett közlekedni, és 1 autó a sarkamban volt...adrenalin szint ennek következményeképp jelentősen felugrott...ja, akkor miért is sírok??...
Pedig már nem veszi hasznom senki...persze, a Férjem szeret, és én is őt, de nem érzem azt, hogy minden időm teljesen rászánom... :(
Pedig ennek nem így kellene lennie... :(
Itthon is csak vegetálok...agyalok, és sajnálom magam...pedig örülnöm kellene...
Van 1 szerető Férjem, van fedél a fejünk felett, van étel az asztalon, másnak a fele sem adatott meg...
Az, hogy a gyermek nem adatott meg, az én hibám...de ezt még sohasem kaptam meg, 1 vita hevében sem!
De tudom, hogy nagyon szeretné...
...tegnap is, ahogyan a gyerkőcökkel eljátszott...nagyon szeretik őt...megtalálja velük a közös hangot...bár ő, kivel nem?...
Volt 1 fájó mozzanat a tegnap estében, amikor szóba került, hogy sógor sógornőéjéknél mikor lesz a 2. gyermek?...és mondták, hogy áprilisban...komolyan, a szívemre teszem a kezem, hogy őszintén örültem ennek; csak amikor sógornőm közölte, hogy a doki utasítására 1 bizonyos délután alatt összehozták, na, ezt nem kellett volna...
Lehet elítélni, de baromira rosszul esett...

Helyzet változatlan...

Vegyes érzelmekkel teli a lelkem, mint mostanság mindig...
Tegnap ok nélkül sírva fakadtam, flegmáztam, túlfeszültem...
Pedig Férjem tegnapelőtt céges bulira volt hivatalos, és nem is maradt sokáig, ellenben addig anyós "szórakoztatott" a történeteivel, /mivel sofőr szerepet vállaltam, és egyszerűbb volt felmenni hozzá, mint még hazakocsikázni/...
Nem megy nekem ez a jópofizás...hallgattam, bólogattam, de szerettem volna itthon lenni, csak a saját falaimon belül...
Nem találom a helyem...és ez marha nagy baj...
Ha tegnap nem úgy szóltak hozzám, akkor az esett rosszul; vártam, hogy megnyíljanak előttem, de már abban a pillanatban éreztem, hogy nem úgy lesz, és nem csaptak be a megérzéseim...
Akiről azt hittem, barátnő, már nem az...

Békés, Meghitt Ünnepeket!

Christmas secrets-Enya

Gyűlölöm...

...elsősorban magam, aztán az ünnepi felhajtást...
Lehet elítélni, de nem csípem a Karácsonyt...mióta a szüleim elmentek, mióta a terhességeim nem jól alakultak; és ugye tudjuk, 2 éve az 1.IVF is sikertelenül végződött...pont Karácsonykor...
A Férjemnek nem tudtam ajándékot venni/készíteni, ez is frusztrál...na meg az alaphangulatom is lent a mélyben...
Á, azt hiszem, elegem van unblock!

Még mindig...ZUMBA

Tegnap óta szabadságon vagyok! Hurrá!
Ezt kihasználva, ma elmentem a délelőtti zumba órára is. Az edzőnkkel együtt heten voltunk, de nagyon jól éreztük magunk!
Barátnőmmel tanakodtunk, hogy mi lenne, ha estére pedig ő jönne el hozzánk, és együtt mennénk zumbulni újra :)
Na, neki sem kellett több, benne volt a buliban. :)
Itt is nagyon kevesen voltunk, csak öten, de legalább családias volt a hangulat, ahogyan az instruktorunk fogalmazott!
Bár nagyon elszomorított a tény, hogy lecsökkent a létszám, hiszen volt olyan alkalom is, hogy 21 ember rázta!
Mi lesz velem, ha elmaradnak a zumba órák???
Nekem ez a drog! De most komolyan! Másnak más...míg mások alkotásban, kreativitásban találják meg önmaguk, és életük értelmét, addig én ezt érzem sajátomnak 100 %-osan!
...mindig gondom volt azzal, hogy nem találom a helyem, nem értek semmihez-ezt én gondolom így-most végre megtaláltam!
Most jót mosolygok magamban, hogy mennyire nem így volt az elején...az 1. óra után...á, ezt nem nekem találták ki...riszálás, hastánc mozdulatok, kéz-láb koordináció...és itt vagyok, le sem tudok kattanni róla! :)

ZUMBA MARATON avagy KIHÍVÁS

Nagyon vártam ezt a napot; úgy, mint iskolás koromban, úrrá lett rajtam az izgalom...pedig tegnap ennek még nyoma sem volt...
...reggelre már zumbával álmodtam, és ébredtem...
Nem tudom leírni azt a mérhetetlen eufóriát, amit a mai nap okozott...azt hiszem, kissé túlpörögtem magam...
Annyira jó volt...
3 órát nyomtunk egyben /kb.5 perc szünettel/, 3 instruktorral-a miénkkel:Andikával, és még 2 vendégoktatóval-Edinával és Judittal.
Edina koreói is nagyon bejöttek, Judit viszont aerobikosabb mozdulatokkal mozgatott át minket...
A végén már üvöltöttük a zenéket, ment a sikítás :)
Nagyon gyorsan eltelt a 3 óra, és már csak azt vettük észre, hogy lenyújtunk...
Pedig szerintem bírtuk volna még! :)
Melus barátnőmmel megköszöntük az edzőknek az órákat, és 1. kérdésünk az volt, hogy mikor lesz a következő maraton? :)
Felejthetetlen élmény, az tuti...

Ambivalens...

Csak jártatom a szám, és mégis döntésképtelen vagyok...
Nagyon összezuhant minden...
Írom Timinek, hogy felmondok...és mégsem teszem...de ezt a megaláztatást már elviselni egyszerűen nem lehet...
Ki szeretnék szállni...és mégis itt vagyok...
Tipikus..."csak a szája nagy" syndróma...
Eljárok zumbára is, de nem igazán érzem a feeling-et...pedig szombaton kihívás! Maratoni zumba 3 órában!
Míg más készülődik a Karácsonyra, tesz-vesz, addig engem az sem érdekel...nincs nagytakarítás, nincsenek díszek, a ház nem úszik fényárban...
Szegény Férjemmel is csak morgolódom, veszekszem...
...Tegnap este hivatalosak voltunk 1 rendezvényre, és odaült körém az egyik kedvenc Óvónénim, és Férje...beszélgettünk a családjukról, és szóba került a mi életünk is...bizonygatták, hogy érzik, hogy lesz nekünk gyermekünk, és le sem fogom tenni...na, persze...azt hiszem ezt nevezik kegyes hazugságnak...pedig eszemben sincs bántani őket!
De nem lenne türelmem a gyerkőchöz...így érzem!
Azért pedig nem akarok szülni, hogy a munkahely rabságából kikerüljek...
Ördögi kör, vagy minek nevezzem...

Ki szeretnék szállni...

Egy embert mi késztet arra, hogy eldobja magától az életet? Vagy mi nem...

Elvitték...

A kisautót...az elmúlt szombaton...
Férjem nagy becsben tartott remekművét...nekem az volt!
Sajnálom, mert az eszmei értéke számomra kimondhatatlan...
Élete nem első munkája, de nagyon a szívünkhöz nőtt!
Őszintén megvallva meg is sirattam... :(
...és most szomorú is vagyok...
...aki elvitte munkát ajánlott a Férjemnek, most pedig úgy néz ki, visszahátrál...
Miért van az, hogy a sors meglebegteti a jobb élet lehetőségét, aztán irónikus mosollyal beint egyet...

Játék Anginál!

http://angitortai.blogspot.com/2011/12/blogszulinap-es-jatek.html

Blog...

Annyi bejegyzéssel lógok...
Fejben természetesen megvan, de írott formában...
...ma elcsesződött a blogom is...ahogyan Timi is jelezte, nekem sem működik semmi simán... :(

No comment...

Mérhetetlenül csalódott vagyok...