Kata és az IVF

A suliban, ahol dolgozom van 1 nagyon jó fej tanító néni, aki szintén IVF-re vár...
...endometriosisa van, túl van a műtéten, és bízik a nyári IVF-ben...
Ő tudja egyedül a pedagógusok közül, hogy járunk ismét...
Készítettem neki össze papírokat a dolgok menetéről, és ahogyan beszélgettünk, annyit mondott: " Sikerülni fog, mert megérdemeljük!"

Babaváróban...

Nem vagyok öntelt, de ma igazán kihúzom magam...
Elmentünk 1 kamaszkori barátnőmhöz és férjéhez, hiszen kb. 1 hónapja megtudtam babát várnak...
Rengeteget beszélgettünk, mutatta a bababútort/igaz, még csak képen/.
Ahogyan kérdeztem, hogy mocorog-e már, és Tomi érzi-e?; mutatta a pociját, ő már érzi, de a férje még nem.
...és láss csodát...nem volt bennem sem harag, sem féltékenység, irigység meg pláne nem.
Nagyon örülök, hogy nekik sikerült, mert nekik is kissé rögös volt az út idáig...

1.konzultáció ebben az évben

Köszönöm, hogy gondoltatok rám!
Mint már írtam a korábbiakban 12 órára volt időpontom.
Reggel még vacilláltam, hogy melyik busszal is induljak, kerekeztem egyet, megőrzésre 1 ismerősnél hagytam a bringám, és gyalogoltam ki a főútra.
A busz késett...á, csak én értem oda kb. 20 perccel korábban...
Nem volt bennem félsz, amikor felértem...már 11 órakor a lépcsőt koptattam.
A doki természetesen délben elhúzott kajálni...persze, ami jár, az jár, de cirka 15 percen belül már fel is tűnt újra a színen...kb. 12.40 felé bekerültem~amit meg kell hagyni értékelek, hiszen látva, hogy anno a prof. 4 órákat is váratott, csak mert nem adtam pénzt...mondjuk itt sem szándékozom, bár tudom, hogy anyagias ő is, de mégis elfogadja, ha üresen marad a zsebe...különben is, nem látnak bele az ember lányának a pénztárcájába~...
1. körben azzal indítottam, hogy fagyasztott ET-t szeretnénk...mire ő javasolta, hogy inkább frisset kellene, szerinte bőven jutna a fagyiba is, hiszen ha nem sikerül, akkor következőleg többet lehetne felolvasztani, ha szükséges...így meg csak 4 embriónk van, és ha abból csak 1 ébred fel, és silány minőségű lesz/de durva kifejezés/, akkor ugrott 1 újabb eljárás...mondtam, tudom, de ragaszkodunk hozzá, hiszen itthon ezt beszéltük meg...ja, akkor nem "kötözködik" tovább, és mindezt normálisan kifejezve...
...és tudom, hogy ha 1 is, de fel fog ébredni, és sikerülni fog...na, ezt sem vágtam még így orvos arcába...
Megultrahangozott, rendben talált mindent, és el kezdte felírni a gyógyszereket...
Bromo-t én kértem, mert lejárt, ami itthon volt...
Kérdezte Gonapeptyl van? Talán emlékezett a tavalyi elfuserált esetemre, vagy gyógyszer csempésznek hitt, nem tudom... :))
Mondtam, hogy a tavalyi eset miatt van, és 1 kismamámtól is kaptam/lehet, nem kellett volna, de már megtörtént/...szóval a fele megvan az adagnak...
Ja, azt is megkérdeztem, hogy mi a különbség a tapasz és a gyógyszer között? Mondta, hogy szerinte semmi, de a tapasz használatos...így azt is kaptam, és még aznap a közelben-ahol tavaly kellett volna-ki is váltottam...és visszarobogtam a Klinikára a "kedves" szülésznő orra alá dörgölni ezt a tényt...
Kaptam Utrogestan receptet is, de azt is kaptam Ritától, így egyenlőre az sem kell...
Most már csak az kell, hogy sikerüljön!

Mérlegelés...

Ráálltam ma a mérlegre...csak tudnám minek...hogy jól felbosszantsam magam... :S
Kíváncsi voltam, mennyivel futok neki az újabb ciklusnak...
4 éve 3 hónap alatt közel 18 kg-mal kevesebb lettem, és abból mára visszakúszott 6,5 kg. :(
Pedig milyen büszke voltam arra, hogy tudom tartani a súlyom...és itt van, tessék...
Mások a zumbától is fogynak, de én ebben is kivétel vagyok...átépítődött a formám:)
Annyiban viszont már most tutira biztos vagyok, ha ez az újabb IVF sem sikerül, akkor gőzerővel átadom magam a futás szellemének...

Csak a jót...

Tegnap beszéltem 1 ezotériával foglalkozó barátnőmmel, akiről már talán írtam is valamikor...segítségét kértem abban, hogy lelkileg mit tehetnék, hogy sikeres legyen a lombik...
Van 1 frázisom régmúltról, és szeretném semlegesíteni...vagy inkább jóvá tenni...hiszen ma 10 milliószoros nap van, és amit kívánsz, visszaszáll rád többszörösön...na, én ezen szeretnék változtatni...csak a jót meglátni, kívánni...
Fura dolgokat produkál az élet...ha Timi nem küld nekem ma 1 mail-t, nem is tudom, hogy milyen jelentős nap van ma-már aki hisz az ilyesmiben-és tegnap majdhogynem szóról szóra ezt kaptam meg a másik Timitől...engedjem el a negatívumot, és lássam meg a jót...
Na, én el is képzeltem, hogy a doki közli velünk, hogy sikerült a lombik, és egészséges gyerkőcöt hozok a világra...
Kívánom mindenkinek, hogy teljesüljön mindaz, akire/amire vágyik!

:(

Egyre jobban kavarják a szószt a munkahelyen...olyan is, akiről eszem ágában sem volt feltételezni...
Az aktuális sírás is megtörtént már...jelenleg azon töröm a fejem, hogy hogyan tudnék ráhangolódni normálisan a hétfőre...azt hiszem, sehogyan sem...

Szabadság ma is...

Az állapotom nemhogy javulna, rosszabbodik...van még cirka 1 hetem, hogy rendbe kapjam magam, különben ez sem fog sikerülni...bár ki tudja még, mi lesz jövő hétfőn...
Reggel időben felkeltem, de küldtem sms-t a munkáltatómnak, hogy mára írjon még ki szabit...válasz semmi...erre felhívtam-pedig pont ezt akartam kikerülni-és olyan flegma volt, mint mostanában mindig...hja, kérem, akit elásnak a szemében...
Annyira undorító már ez az egész...

Telefon...

Tegnap anyósommal is beszéltem telefonon, és elmeséltem neki, hogy mit művelnek odabent.
Ahogyan Bea barátnőm is írta: "szánalmasak"...így van.
Még ezt a hetet kell kibírnom, és utána kezemben lesz a papír, hogy törvényileg védve vagyok, mint IVF-es...legalábbis, ha jól tudom, ez még működik...
...ha nem várják ki, akkor elküldenek a héten, de akkor borítani fogok, az fix...bár, ha jobban belegondolok, lehet, hogy a feszültségtől sírva fakadok, mint csütörtökön, és akkor hiába van nagy szám, ha majd megszólalni sem fogok tudni... :(

Ismét kiakadtam...

Tegnap ismét nehéz lehetett velem...Timinek, akinek félreértelmeztem a mondatát/bocsi érte!/, mert a szeretett közös ismerősünk úgy kikészített, hogy először felemelt hanggal adtam tudtára a mondandóm, aztán újfent sírva fakadtam...mindenki mondja, magasról...hja, ha azt olyan könnyű volna...
...én miért nem tudok olyan lenni? Miért veszem magamra a dolgokat? Tudom, hogy ezt írtam már, de nem tudok elsiklani felette...
Történt ugyanis, hogy elkeverték a tegnapi napról szóló kikérőt/amiről ma kiderült, hogy ott volt, ahol én hagytam/, és nekem esett, hogy senki sem találja, pedig én nyomtattam ki...puffogtam 1 sort, mire barátnőm-kolléganőm rászólt, hogy nemcsak én dolgozom ott, tehát nem csak az én saram, ő is nyugodtan kinyomtathatta volna...s mit ad erre az ég? Szótlanul felállt, s kiballagott a teremből; mint aki meg sem hallotta, hogy hozzá beszélnek...leperegnek róla a dolgok...
...én ezért már meg sem próbálom a konfrontálódást...csak várom, hogy nyögjék ki az elküldést, na, akkor helyre teszem a dolgokat...
Senki sem szereti a kolléganők közül sem, mert kiakadtak mások is, s mondták, hogy hagyjam a fenébe...
Tetszik is Timinek a mondata:"Nem mindegy, hogy az okos hülyéskedik, vagy a hülye okoskodik..."
Ezért ma inkább itthon is maradtam pihenni kicsit...
...de sikerült itthon is rágódnom...most pl. azon, hogy eddig semmi bajom nem volt, hiába voltak mínuszok, megúsztam betegség nélkül, mára virradólag meg úgy el kezdett fájni a torkom...persze, hiszen megvan az újabb időpont...nehogy már ez is simán menjen...
Annyi vigaszom volt, hogy Férjem is itthon volt velem...

Újabb IVF konzultáció

Mindenek előtt meg kell jegyeznem, hogy nagyon örülök, ha valaki bejelenti babát vár, netán már meg is szült...nem vagyok irigy, akkor sem, ha spontán várandósság, akkor meg pláne nem, ha sokáig nem sikerül a gyermekáldás...volt már ilyen, és remélem marad is sokáig, és nem gyűrűzik be a féltékenység, netán az irigység jegye...
Felhívtam a Klinikát-február 27-e 12.00
Az egyik szemem sír, a másik nevet...
Már nem tudok úgy nekimenni, hogy majd ez...ha sikerül, akkor ahogyan 1 sorstárs-kolléganőm fogalmazott, bónusz lesz!
Ha nem, ismét belehalok 1 kicsit...

Már nem tudom, mit gondoljak...

Felfordul a gyomrom a munkahelyemtől...
Úgy gondolom eddig próbáltam tisztességesen helyt állni, de ma is olyan arcul csapások értek, hogy komolyan elgondolkodtam, hogy -nem tudom kitől, vagy mire, hiszen hitel hátára hitelt óriási baromság lenne intézni- kölcsön kérek, és már a héten felhívom a Klinikát.
Tudom, ez akkora hülyeség lenne, hogy csak na, de már nem tudom, hogy mitévő legyek...
Eddig azt gondoltuk, van cirka még 1 hónap, amikor talán belevágunk ismét...de ha most nem, akkor nem tudom mikor...

Neurológusnál...avagy discus rendellenesség a lumbális szakaszon

Tegnap este megjártuk a neurológus doktornőt...akivel cirka 14 éve találkoztam utoljára a belgyógyászaton...totál sokat változott...akkor nem szerettem, mert beképzeltnek tartották/többek között én is; a viselkedése is erről árulkodott; talán volt neki miért.../
Most nagyon rendes volt. Kérdezte az sztk-s lelet birtokában, miért kerestük meg őt a magánrendelésén? Férjem nagyon diplomatikus volt, és nem áztatta el kellőképpen a bunkó orvost, pedig én már nyitottam szóra a szám...
Beszélgettünk a szakmáról, miközben alaposan átvizsgálta Férjem, és kiderült, hogy az 5. lumbális csigolyánál sérv van :( , amit egyenlőre konzervatívan kezelünk, mert a műtét sem hozná meg a kellőbb hatást...
Kapott Surdalid, Meloxinam, Milgamma nevezetű gyógyszereket, amiket reményeim szerint szedni is fog, mert nem egy nagy gyógyszerbekapkodós fajta...
A doktornő postázni fog 1 CT beutalót, időpontot nekünk kell kérnünk...ebben az a nyomasztó, hogy hónapokat kell várni, hogy az ember bejusson...sógorom segítségét fogom igénybe venni; talán ő mentősként előbb kap, mint mi...
...ha rólam lenne szó, valószínűleg nem sürgetném a dolgot, de nem rólam van szó!
Nézte a rtg leletet is a doktornő, de ugye a rtg csak a csontokat tudja analizálni, a lágy szöveteket, mint ez is, nem.
Mindenki azt mondja, fiatal még ehhez...na, ja, de a munkahelyi körülményei alaposan rásegítettek arra, hogy itt tartsunk... :(

Vegyes...

Ismét nem az én napom volt a mai...
A munkahelyen már nem pörgök; lesz, ami lesz alapon...úgyis meg van pecsételve a sorsom...
Egyre többet agyalunk ismét az IVF-en, vagyis az időpontján...
A terepjáró készülőben...még cirka 1 hónap van rá, hogy teljes varázsában pompázzon...
Holnap a Férjemmel neurológus találka...
Ma viszont 1 szomorú ténnyel is szembe kellett nézzem, a zumba 2 hétre kimarad nálunk, és talán utána sem lesz...iszonyú magas bérleti díjat akarnak kérni...hihetetlen világot élünk...ok, addig rendben, hogy pénzből él az ember, de ez már messzemenőkig túlzás...
Andikát beinvitáltam 1 sütire, és közben sírva fakadtam...szegény, vígasztalni próbált...ahogyan ő mondta, a szemében erős vagyok, és mosolygós...na, bebizonyosodott, hogy az erősek is eltörnek néha...

Díj...

Ferilkától kaptam a Napsütés-díjat, amit ezúton is köszönök még egyszer!

1.Vedd át a díjat
2.Köszönd meg annak, akitől kaptad
3.Tedd ki a blogodra

4.Add tovább másik 4 blognak
5.Írj magadról 3 dolgot


Először is szeretném tovább adni minden bloggernek, aki olvassa az írásaim. Tudom, tudom 4 volt a kikötés, de nem tennék kivételt!

3 dolog-nem is olyan egyszerű, mert számtalant fel lehetne sorolni, de kiemelendőek:
~hypersensitivitas
~közvetlenség
~lobbanékonyság

"Ha megmondod az igazat..."

Ma pusztán jóindulatból megkaptam, hogy ne jártassam a szám, mert könnyen az ajtón kívül találhatom magam...már nem érdekel...
...nem tudom mi lesz holnap, mikor küldenek el; mert én hiába próbálom normálisan végezni a munkám/mások állítása szerint is/, ellenben a drága kolléganő nem, de ő nem másoknál fúr, hanem egyenesen a munkáltatónál...hát tegye...
De kívánom neki, hogy szakadjon bele a munkába...
Nem az fáj, hogy el akarnak küldeni, hanem a bizonytalanság...hogy mikor...és hogy hogyan tovább, azt majd az élet megoldja...ahogyan az IVF-et is...
...mert minket lombikosakat elviekben véd a törvény...és mivel a tavalyi elfuserált peteérés leállításból maradt 8 Gonapeptyl-em, és ma 1 kedves kolléganőtől kaptam 6 db-ot/a 4 doboz fele rendelkezésemre áll/, ezért kitaláltam, hogy vágjunk bele ismét a fagyasztott ET-s eljárásba...
...de aztán itthon jött a hideg zuhany...Férjeméknek talán már 2 hét múlva nem lesz munkájuk bizonyos ideig...
...produkál az élet újfent...
Nekünk nem jár 1 csoda!?...
...de lépni kell tovább...ahogy Felícia szokta mondani: "A ma problémáját, a ma; a holnapét a holnap megoldja..."