Fáklyás futás...és feeling...

Mostanság nagyon nehezen tudom rávenni magam az esti futásra...
Fel is szaladt 2 kg, de a Férjem szerint maradhatna... :)
Tegnap este 19 órakor közölte 1 polgárőrtárs, hogy 19.30-tól fáklyás futás, és Férjemnek is szolgálatot kellene adnia...
Ezen felbuzdulva, közöltem, hogy akkor én pedig beállok a futók sorába...a sulitól indultunk...sacc/kb. össz-vissz 3 km...majd vissza a kiindulási pontra.
Mondták/mivel gyerkőcök is "futottak" nem kevesen/, hogy megállni nem kellene, inkább séta tovább, ha valaki nem bírja. Jelentem, végigfutottam a távot! Sőt! Még a sulitól haza is futottam!...

Elég!...és pont!

El vagyok kenődve...
Egyre többet vigyázom más lurkóira...és mégsem érzem azt a feeling-et, hogy megérte...
Nem várok én semmit érte, félreértés ne essék, csak szar, amikor ÉN vagyok a gyerkőccel, és más aratja le/próbálja learatni a babérokat...
Konkrétan/azért írtam nagybetűvel az én-t/ vigyáztam 1 délután keresztül 1 tündéri kislányra, és ahogyan az anyukája panaszkodott, meghallgattam, igyekeztem segíteni, erre a drágalátos kolléganő bájosan belepofázott a dolgainkba, és előadta, hogy ő a király...
Na, ebből már nagyon elegem van! Ismét ott tartunk, ahol eddig...

Blog...

Van, amikor azt gondolom, zárttá kellene tennem a blogom, hogy mások, akik okoskodnak, netalán szánakoznak rajtam, ne tehessék meg...de nincs szívem meglépni ezt...
Bár tisztában vagyok vele, hogy akkor a legféltettebb gondolataim is szabadon áramolhatnának...de egyenlőre ez így marad...titokban, a lelkem mélyén...

Nippon Zengo...

Elmaradt bejegyzés az újabb edzés formáról...
Szombaton a B40-ben próbálhattuk ki ezt az őrületet...mert igen, őrület a javából...
Gigivel anno még decemberben nyomtunk 10 egész percet/akkor írtam is erről/, és ki voltunk dögölve...
Most 1 óra 20 percesre sikeredett az edzés, és nem mondom azt, hogy megállás nélkül végigcsináltam...
Amikor már a szervezetem elérte a rosszullét határát, kiálltam inni, és folytattam tovább...
Kemény volt, de megérte!
Annyira megmozgattak minket, hogy még tegnap is izomlázam volt...
...vagy nagyon jól/intenzíven csináltam, vagy nagyon el vagyok szokva az ilyesféle erőnléttől...
Felícia szerint pattogtam, mint a nikkelbolha.... :)
/Próbáltam felvenni a tempót, az tény.../
Vasárnap délelőtt írtam is Giginek ezzel kapcsolatosan...aki azt írta, ha babát akarunk, nem kellene ezt a fajta mozgásformát erőltetni...
De! Jelenleg azt érzem, nincs értelme a lombiknak, ezáltal pedig ez az edzésforma remek feszkó levezető lesz!...

Mediáció...04.16

Tegnap ezen is túl estünk...
Férjem választotta ezt a módszert, mint, inkább Bíróságra kelljen járni.../még a decemberi ügy/...
Az elkövető késett, de rendben lezajlott az eljárás...
Nagyon normálisan viselkedett/még jó/, és kulturált módon váltunk el tőle...
Bár, amikor kijöttek a mediátortól, annyira remegtem az idegtől, hogy úgy kellett megállj-t parancsolni a könnyeimnek...

Hányinger...

Arra gondoltam, hogy magamban tartom, és nem fogom "papírra" vésni, de könnyebb úgy nekem, ha kiad/hat/om magamból...
Rémes, egyszerűen borzasztó, hogy ennyire semmibe vesznek, levegőnek néznek, azok, akik amúgy mások fenekének tisztára nyalásával érvényesülnek...és még ők a "jó emberek"...hányingerem van tőlük...
Azt hittem, könnyebb lesz; hogy csapatként lehet majd együtt működni...erre ismét én érzem magam kirekesztettként...

Sok/k/...avagy már megint tompít az agyam...

Az agyam lassított üzemmódban dolgozik...
Napok óta pörgöm délelőtt, aztán délután, mintha nem ismernék magamra, csak lesem ki a fejemből...
Ilyen időszakot már éltem korábban, élek folyamatosan...
Nem lepődöm meg, csak már megint szar.../ez az érzés/...

Gyerkőcök...

A Csajoktól még szerdán kértem segítséget az ügyben, hogy  vigyáznom kellene 3 gyerkőcre/kettő 2 éves ikerlány, és 5 hós kisöccsük/, de ugye ott lesz a transfer, és be merjem-e ezt így vállalni?
... és ők szívesen véleményt formáltak, amit ezúton is köszönök!
Ugye, a történtek hatására gyorsan el is oszlott minden kételyem, és bevállaltam a felvigyázást.
Cirka 2 órára gondoltam, de csak 1 óra lett belőle...
Édesek voltak nagyon...
Játszottunk, zenéltünk, táncoltak a lányok, a pici pedig bele-bele gagyogott. :)
Nagyon feldobódtam, az már tény...
Persze, /én rossz :) /kihasználtam azt is, hogy felvehettem őket, babusgathattam...
Férjem nem volt otthon, és este, amikor hazaért, csak annyit mondott, miután elmondtam, hogy tündériek voltak a kicsik, hogy 1 órára volt 3 gyermekem...

Cryo ET...elmaradás...és ami mögötte van...

Szerda délután már éreztem, hogy valami nem stimmel...
...égett az arcom, a hőm kezdett feljebb kúszni a normálisnál...
...este már hőemelkedésem volt, köhögtem, és fájt az a pont, ahol a kulcscsont összeér...
Rimánkodtam, hogy reggelre múljon el...de talán még rosszabbul voltam...
/már az is eszembe jutott, hogy psychésen görcsöltem rá, és azért produkáltam ezt; komolyan, mint a gyermekek.../
Még az Intézet nyitása előtt hívtam a Kedvenc Dokit, akinek elmondtam, hogy ugyan lázas nem voltam, de nem tudom mi ez...rizikózzunk? Mondta, hogy ne, mert ha már 37.3 fölé megy a hőm, akkor az esélyem...nagy mértékben romlik...
Biológusoknak majd ő szól...hiszen ők még be sem értek...korán voltam, tudom...
/Azt már meg sem kérdeztem, hogy egyébiránt mikor kezdik el felolvasztani a gyerkőcöket.../
Mondta, hogy ő megy szabira, és május 05-én dolgozik újra...ha szeretném, közben uh-on megnéz 1 kollégája, vagy ezt a hónapot kihagyjuk, és vele küzdünk tovább...
Illendőségből megkérdeztem, ő mit mond erre/én tudtam, mit szeretnék, csak nem akartam még több terhet róni rá/, és azt felelte, amit szeretnék. Közöltem vele, hogy szeretném, ha ő vinné végig...
Ezzel elbúcsúztunk egymástól, és mivel otthon kínlódik a gép, ezért telefonról írtam a Csibéknek, hogy ez és ez történt.../bocsi, ha béna voltam, de nem szoktam telefonról írogatni netre/...
Köszönöm Lányok a hozzászólásokat, az erőt, amit adtok!
Nem sajnáltatni akartam magam, de kivel osszam ezt meg/a blogot kivéve/, ha nem Veletek...

Ajaj...

Lassan kezd úrrá lenni rajtam a pánik...
...pedig már kezdtem azt hinni, hogy laza vagyok...de nem...
Köszönöm a tegnapi segédletet, bevált az élőflórás joghurt~kopp-kopp, már csak a holnapi napért izgul/hat/om...
Ja, és mit tettem tegnap? Szívvel-lélekkel imádkoztam...én........

...

Ahogyan Anetta is írta, én is meg vagyok feszülve...
Tudom, hogy van még 1 stimus lehetőségünk, de ez a csütörtök nagyon rányomja bélyegét az elmúlt napjainkra /is/...
Szombaton már egymásnak ugrottunk.../nem tettlegességig.../annyira belefáradtunk már ezekbe a küzdelmekbe...
Nem tudom mennyit bírunk még...hol van az a határ, ahol azt mondjuk, hogy ennyi volt, vége, feladjuk...nem is a lombikot, hanem a kapcsolatunk...
Ellenben 1 jó apropója is volt a szombatnak, amikor az Ovitrelle-t kellett szúrni...ugye BÁRMIKOR lehetett...23.20 volt a bármikor...most nem volt kétségbeesés, hogy percre pontosan...hogy nagyon sok maradt még a pen-ben, és Tinát sem zaklattam semminemű hülyeségemmel... :)

Nem tudom...

...hogyan legyek okos...
Nem vagyok felfázva, de fájnak a petefészkeim, menses szerű görcseim vannak időnként, és ismét előjött a hüvelyflóra felborulás /már nem érdekel, hogy ezzel valakit is megbotránkoztatok.../...ezáltal nem tudom mitévő legyek...
Halasszuk el?...Vegyem intő jelnek?...Hívjam a Dokit?...
Ha nem halasztunk, csütörtökre muszáj rendbe jönnöm!
Bár még az is lehet, hogy a sors majd eldönti...

Nem tudom mi van...

...annyi Mindenkinek szeretnék jót írni, megjegyzésekben egyaránt, és olyan hülyeségek jönnek ki belőle...
Nézzétek el, légy szi...
Egyébiránt Marcsy útmutatója: "Elhiszem, amit még nem látok, és meglátom, azt, amiben hiszek"-ezt mantrázom mostanság...

A tegnapi nap margójára...

Annyi még hozzátartozik a reggelhez, amint tegnap írtam is, hogy sok minden szóba került tegnap a Dokinál...Kretty nyomán a speed fit /lehet, nem jól írom/. Hála a sorsnak, hogy azóta minden rendben van, nem rázatták meg ismét! Mondtam is neki, el ne tegyék láb alól, mert akkor mi lesz velünk!?
...
Délután még próbálgattam hívni, a Clexane miatt, de eredménytelenül...
Inkább ismét sms írásra adtam a fejem, pedig mennyire nem szeretem!
Nekem valahogy az élő beszéd más...fontosabb, nyugodtabban kivitelezhető, és sorolhatnám...
A Tündér Doki visszahívott kb. 17 óra magasságában, és nem kell a clexane...nem értem...
Jucus barátnőmmel csavarogtunk egyet, de egyfolytában ezen járt az eszem...
A teljes lombikhoz kell a stimu miatt, ezt mondta....de ez nem befolyásolja a megtapadást? Nézzetek hülyének, és nem is arról van szó, hogy nem bízom a dokiban, csak nem értem az összefüggést...

UH és konzultáció...

Tegnap este már annyira belelovaltam magam az önsajnálatba, és a nekem minden mindegy érzésbe, hogy Melus barátnőméknél csak hallgattam, majd itthon is...és közben könnyek mardosták arcom...
Szegény Férjem már azt mondta, abba hagyja a garázsos munkálatokat, és beszélgessünk...de nem bírtam...
Ma reggel 1 ismerőssel futottam össze a metrón, és ők /is/ babát várnak...rámosolyogtam, szívből kívántam minden jót, és cseppet sem éreztem irigységet, fájdalmat!...
Bár elég esetlen voltam egész nap...az automata mellett simán kétszer elmentem, úgy, hogy nem győztem keresni...és ez csak 1 a sok közül... :)
A Kedvenc Dokink már hajnalban talpon volt, és az időpontomhoz képest nem is csúsztunk...
Gyors UH: bal petefészekben: 12*11-es, jobb petefészekben: a vezértüsző 15*15-ös.
Csütörtökön telefon a biológusoknak 9.30-10.00 között. 99,9 % a felébredési ráta.
Ma kaptam 2 Merional-t, holnap folytatva újabb 2-vel.
Utrogestan 2*2 arányban...keddtől
Clostyl már nem kell, de az sem jelentett gondot, hogy tegnap még beszedtem. "Hiszen a gyógyszer arra való" :)
Klion sem kell most.
/ ...és a Clexane-ra elfelejtettem rákérdezni!../
Ellenben szombaton BÁRMIKOR a 1 1/2 Ovitrelle...
Megemlítettem neki, hogy ugye maradt a múltkoriból, de nem jelent problémát, ha ő 1 tollat akar felírni...Ezért a 1 1/2...
/Közben telefont kapott, és a másik végén lévő hölggyel is elviccelődött, hogy szombaton szeretné látni valamikor...mire a csajszi: bármikor..."Rendben, akkor hajnal 3" :)/
Szabadnapos lenne pedig, és még punctio-ja is lesz...
Basszus, annyit dolgozik Szegény! :(
Sokat beszélgettünk, viszonylag rövid idő alatt, és azt mesélte, hogy tegnap este már majdnem sírva fakadt... :(
Menne még mindig, de nagyon szereti a pácienseit, és azt, amit csinál...
Elpityeredtem, hiszen közben rátértünk arra is, mit gondol, miért nem sikerült...nem tudja, de azért bepróbálkoztam a kérdéssel, hiszen minden téren olyan tájékozott. Lexikon...
Azt mondta, hogy a harcot elvesztettük, de a háborút nem! Nem fekszünk a porban önsajnálattal, hanem felállunk, és megyünk tovább!...
Olyan jó, hogy ő figyel az ember lelkére is...
Annyira szeretem ezt az EMBER-t/így nagybetűvel!/, ahogyan Ti is Lányok, tudom...

Besokalltam...

Elegem van abból, hogy Mindenki azt várja el tőlem, hogy mindenhol álljam meg a helyem...mosolyogjak, ne hisztizzem, és hasonlók...
Tegnap Melus barátnőmnek és kislányának volt a szülinapja, délután tartottuk...megígértem otthon, hogy nem maradunk sokáig...bár a Férjem látta rajtam, hogy szívesen maradnék, mégis hazaindultunk...erre megkaptam, hogy miért nem mondtam azt, hogy jöjjön értem estére, és bár nem mondta ki, célzott rá, ő otthon haladt volna...
Erre még rátett az is, hogy ugye tudjuk, amikor elkezdtük a Kaáli-s lombikot, volt 1 pár, akinek minden előrébb való, mint a gyermek, és ezt hangoztatták is!...a csaj sírva fakadt, amikor megtudta, hogy megyünk...a 2 hét alatt szóba sem állt velem, és /most antiszociális leszek/ szerintem még örült is neki, hogy nem sikerült...
Irigységből, vagy sem, de felbuzdulva belefogtak...és lelkendezve jött tegnap a pasi, hogy 17 petesejtjük lett...és a Kedvenc Dokker szerint a felesége volt a nap hőse...persze, tudjuk, Krizsa Doki mindenkivel kedves...ez még nem is lett volna baj...vagyis annyiban igen, hogy akkor nekem miért sikerült "csak" 6 petesejtet produkálnom? Tudom, a gyerkőchöz 1 is elég...
Talán irigy vagyok...pedig még a pasi fejéhez is vágtam, hogy kívánom, hogy sikerüljön nekik, és fog is tuti, de/és ÉN NEM fogok hisztizni, sírni...vagy vette a lapot, vagy nem...nem is érdekel...
Amikor azon hisztizik, hogy neki szabadságot kell kivenni a beültetés miatt?...pfff...basszus, ez a legnagyobb gondja? Ezt is odacsaptam azért...
...és most itt vagyok, totál migrénnel, haragszom a világra, és marhára nincs kedvem holnap menni...