Születésnapra...

Mini Kit Kat torta...

Sajnos...

Be kell látnom igaza lett a Dokinak...nemhiába, ő már sok ilyet látott, tapasztalt...legalábbis úgy gondolom...
Tegnap el kezdtem a barnázást, de nagyon minimális volt...mérgemben, kínomban ráálltam a futópadra...jöttek a görcsök, de csak 1 pillanatig tartottak...vérzés sehol...
Ma reggel még el akartam lőni 1 tesztet, /hogy tényleg fogja fel az agyam, hogy el kell engednem őket/, bele is pisiltem 1 üvegbe, de már vérzek...de nem görcsölök...pedig szoktam, nem is kicsit...
Rá kell lépnem az elengedés útjára...

Nem megy...

Annyit gondolkodtam...az előző lombikokról a Kaáli-ban...igaz, akkor nem is mondták, és én sem éreztem késztetést arra, hogy menjek fel vérvételre...most pedig maga a Kedvenc Dokker mondta...
Talán akkor is elindultak?...ezt már sohasem tudom meg...
De az biztos, hogy nem tudom őket elengedni...nem görcsölök, nem vérzek...eddig ez nem így zajlott...

A tegnapi nap margójára...

Reggel már korán felértem a hegyre, iszonyat tömeg volt...
Gyorsan megszúrtak, és kért az asszisztens, hogy telefonáljak, mert nagyon sokan várnak a Kedvenc Dokerre...kikönyörögtem, hogy visszajönnék...húzta a száját, de belement végül...
Ahogy a folyosón ültem, arra jött a Doki, és kérdezte, hogy vagyok? Mondtam neki a menses előtti tüneteket, de nincs görcs, nincs vérzés...azt mondta, hogy ez jó!...
10 órára kellett visszaérnem, 2 ember lézengett az egész épületben...meglátott a Doki, és már hívott is befelé...megsimogatta a vállam, akkor már tudtam, hogy nem lesz jó híre...mondtam is neki...
Az értékeket már tudjátok...ahogyan írtam is a csoportban, azt sem kérdeztem, hogy mennyinek kellene lennie?...a neten találtam, de széles skálán mozog...az eredményem pedig evidensen elfelejtettem elkérni...
De! Nézzük a másik oldalt is...legalább tudom, hogy /ismét/ képes vagyok teherbe esni, csak finomhangolnunk kell...
Kérdeztem, hogy nem-e összeférhetetlenség az oka? Annyit felelt erre, hogy tovább ment volna a terhesség, és megszakad...tehát nem...az embriókimosódás is lehetetlen nálam...nincs tippje...
Azt sem mondta, hogy hagyjam abba az utro-t..., de nyilvánvaló, mert már tért a következő transfer-re...1 ciklus kihagyás, és mehetek a sítáborosakért...mondtam, köszönöm, de nem! majd jövőre...
Sírva jöttem ki...
A hangulatom hullámzó...Viki barátnőmnél jól kisírtam magam, aztán hazasétáltam...gondoltam, nagyon erős leszek, tartom magam...mire megláttam a Férjem, már tört is a mécses...
Csak álltunk egymást átkarolva, és zokogtam...azt mondta, befejeztük a lombikot-legalábbis jó ideig, mert tönkreteszem magam...már tönkretettem...
Este ismét annyit sírtam, hogy már ő is megjegyezte.../sajnált/...őt csak fojtogatta a sírás...
Baromi nehéz lehet a pasiknak is...az ő lelküket nem igazán istápolja a világ...

Búcsú...

Hcg: 4.3
Progesteron: 43

Elindult, majd kb. 1 hét múlva megállt...

Nem bízhatom a csodában?...

Álom...és okok...

Úgy gondoltam, hogy ezt nem csak felsikccelem, hanem meg is osztom...
Talán köszönhető az Ivettel való beszélgetésnek, talán annak, hogy napi szinten járok ki a temetőbe...nem tudom...
Reggelre anyuval álmodtam...feküdt a régi, megszokott helyén, és én pedig szívhanghallgatóval a kezemben/pocakomon mutattam Neki a babám szívhangját...
Voltak már ehhez hasonló álmok...
Nem hiszek abban, ha megosztod az álmod másokkal, akkor az nem fog megvalósulni...nekem anyu már nincs sajnos, tehát ez ebben a formában tényleg nem tud megvalósulni... :(
Ahogy tegnap Cicmorgónál http://gyerebaba.blogspot.hu/ olvastam, ő hisz abban, hogy a kimondott szavaknak ereje van...