Valahol ki kell írnom magamból...így is már szerintem a férjem agyára megyek, még ha nem is mondja! Most kértem szabit holnapra, és a főnök asszonytól is megkaptam, hogy a problémákat kihívásnak kell venni, nem begubózni!
Kimerültem...fáradt vagyok, egyszerűen...1 hete 3-4 órákat alszom, és azt hittem, hogy ma már úgy kell összekaparni melóban...csupán ezért akartam itthon maradni...de ezt más úgy sem érzi...mindenkinek a saját gondja a legnagyobb!
...még akkor is, ha tudod, hogy vannak Nálad sokkal rosszabb helyzetben lévők! Én ezt így gondolom!...és az a személy, aki nem élte át azt, amit nekünk kell, úgy sem értheti és nem is fogja érteni sosem!
1 megjegyzés:
Szia! Ez így is van! Aztán akkor tessék pihenni! Aludni sokat-sokat, meg kényeztetni önmagadat :o)
Megjegyzés küldése