A tegnapi nap ismét a görcsölések jegyében telt el...
Barátnőm este felhívott, és mondta is, hogy ez lehet a beágyazódás is, mert ő is ilyet érzett akkor-a kislánya 8 hónapos már!
Még a férjem is rám szólt este, amikor elkészítette a vacsit, és hálás voltam érte, hogy nem csak én köszönöm, hanem köszönjük! :) Ámen!
...
Nem tudom mi történt tegnap...szabad folyást engedtem könnyeimnek, egyszerűen muszáj volt sírnom, ahogy Inek bejegyzését elolvastam...na, és utána pedig Csenge naplóját néztem...hihetetlen milyen édes az a csöpp lány; amikor mi felnőttek képesek vagyunk 1 fűszálban is elesni-képletesen-addig ő hihetetlen akarat erejéről tesz tanúbizonyságot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése