...hogy hagyjak időt...
...vagy keressem, mert szeretném...de, már március vége óta nem ad életjelet...
...vagyis a blogjából értesülök a Velük történtekről...
...és értem én, hogy bele lehet fáradni az egoizmusba, ugyanazokba a körökbe...
...és nem is kényszeríthetem, hogy reagáljon...
...viszont azt nem értem, hogy-ha fáj is-de miért nem szembesít hibáimmal, hiszen valószínű, hogy ezek miatt tűnt el "nyomtalanul"...
...valószìnű azért, mert tudom mik azok, és nem akar bántani...
/és a rádióban ebben a pillanatban csendült fel Kowalsky Meg A Vega-Mint egy jel...😉/
...pedig Ő mindig megmondta, amit gondol, ami a szívéből fakadt...
...és én sem akartam /meg/bántani...
...és nem büszkeségből nem keresem...
...és, ha, akarja az élet/sors, majd visszaadja az életembe...
...ahogyan Tavaly februárban megkeresett...azóta kísérte nyomon az életem...
Tanított...
Mellettem állt...
Velem együtt izgult/sírt/örült.
Már írtam, de naponta eszemben van...
Hálás vagyok Neki, Aki "KicsiLány"-nak nevezett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése