Nem győzök hálásnak lenni...
Elsősorban Pannának...
...majd Mr. X-nek...
...és azoknak a barátoknak, akik iszonyú közel állnak/tak a szívemhez, de 1 mondat, vagyis inkább több elsodorta Őket tőlem...
Együtt lépkedtek velem az úton, majd elengedték kezem...
...de, akkor ennek így kellett történnie...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése