2020. január 18., szombat

Amikor már nem tudod...avagy van az a pont...

...a tegnapi nap eseményeit befolyásolni...
A statisztikán görcsölöm már több, mint 1 hete.
Annyira tű pontosan szerettem volna készíteni, és mégsem ment.
A gép megviccelt, a főnök asszony nem volt jókedvében; 1 kolléganő későn küldött 1 visszajelzést, ami miatt lekéstem a buszt; a lélek-társnak nagyon nehezen nyílt meg a lelkem, és mély megdöbbenést okozott; van, olyan ember, aki a segítségem kereste; itthon kaptam bántó szavakat; este még mail-eket Mr. X-től...
...már sírva nevettem...
...és, ha, mindez még nem lenne elég, a szívem fájdul bele 1 saját babáért...😔
...a lelkem romokban, 3 napig felkelni nem bírtam, mert legyűrt a láz...
-engem, akiről köztudott, hogy 5 percet nem képes nyugton lenni...-
...és az járt az eszemben, hogy milyen rohadt érzés annak, aki tumorral kell, hogy együtt éljen...😔
Szóval, mi bajom is lehet?
Élek!, és ezért hálás is lehetnék...
...s közben mélységesen gyötör a bűntudat, hogy Pannaa barátnőmre támaszkodtam, levegőt venni nem hagytam...
...már értem a leckét...

2019. december 14., szombat

Már magam sem tudom...

...hogy mi zajlik bennem...
Ragaszkodom 1 olyan emberhez, akivel megéltem sok szépséget, de, ellenben rengeteg fájdalmat...
...bántást...
...pedig az okosak szerint "csak" tükröt tart...
...hogy Általa/ezáltal fejlődjek, erősödjem...
...de, milyen áron?- kérdem én...
Azt már megtanultam, hogy hiába van segítője az ember lányának, Mindenkinek meg van a saját élete/gondjai; és, hiába próbálják szeretettel fogni a kezem, kísérni életem különböző szakaszain, elfáradnak Ők is...
...vagy esetlegesen pont ez a tanítás...
...hogy nem lehetnek állandóan mellettem, és meg kell tanulnom egyedül boldogulni...

2019. november 30., szombat

Számot vetek és tanulok...

...hogy miként, miért kerülnek emberek az életembe...
...azok, akik, ugyanazt a mintát/sémát ismétlik, ismételtetik...
...hogy tanuljam az elfogadást, az elengedést...hogy ne ragaszkodjam...
...hiszen, aki nem oda való, az előbb/utóbb kiesik...
...ennek csak az a hátul-ütője, hogy túl gyorsan történik...
Instant érzelmek...
...és húzom azt a bizonyos falat...

2019. november 24., vasárnap

Elvesztem...

Itt ülök a nappaliban és folynak a könnyeim...

2019. november 16., szombat

1 újabb gyöngyszem...

Jászberényben...
Kiírtam a csoportunkban, ha, lesz jegy, ott leszek; ha, nem, egész egyszerűen nem kell ott lennem...
Délután már eljutottunk oda, hogy a csoport tagok is nekem drukkoltak, hogy legyen jegyem...
Volt 1 megérzésem, hogy 15 h-kor lesz jegy...
...és láss csodát...
Felkerült 2 eladó jegy...
Lecsaptam rá...pedig a netbank kidobott...
...de, türelmes volt az eladó...
...s mint másnap kiderült, nem voltam egyedül a jegyekre, de, engem választott...
Mi ez, ha, nem csoda?...
Az állomáson kérdezősködtünk-mert csajos program volt, és a vasúti közlekedés bizonyult jó megoldásnak.
Gyalogoltunk lazán...
...megállt mellettünk a szolgálat-tevő, és elvitt minket a csarnokig.
Hálás vagyok ezért is.
Ott pedig megismertem 1 csapatot, akik Tatabányáról érkeztek/Ági, Dóri, Niki és Tomi/, és a 2. sorban sikerült helyt állnom.
Vitt magával a hangulat, az élet-érzés...a flow...
Jobb volt, mint a debreceni nagy koncert.
A legkisebb lány-Ági a koncert végén elkapott 1 pengetőt, és hatrafordulva, önzetlenül átnyújtotta nekem...
Az ilyen pillanatok örökre belém égnek...

2019. november 4., hétfő

Benne vagy...

...minden szóban, hangban, érzésben...
...magában a csendben...
...a létben...
...a soha és az örökkében...
...a szívemben...
...a lelkemben...
Kitörölhetetlenül...