2019. augusztus 3., szombat

Pillanatokban az érzések...

Megtanultam...
...értékelni a hétköznap csodáit...
...edződni...
...fogalmazhatnék úgy is, nyerssé válni...
...1 jól elkapott pillanatban magamért kiállni...
...és ezzel egy időben mosolyogva távozni; annak, aki megbántott-a mosolygós Mr.Egó-az emlékezésre időt hagyni...
...aki valóban szeretett/?/, Nála nem bánkódni, hogy hibáztam-amiért/hogy-vége lett, hanem, értékelni, hogy át/megélhettem...

2019. július 7., vasárnap

Gyors összefoglaló...

Csütörtök:
1 volt kismamám megszült-ez csodálatos volt abban a napban...-ahogyan köszöntem el Tőlük, mert a kis fia a mellkasán feküdt, el kezdte Kristóf a sírást...visszaléptem, mosolygott...
Tudom, hogy nem tudatos, de jól jött ki...
Nst-n is mindig a hangomra kezdte el a ficánkolást, ahogyan Heni elmesélte...
Aztán rosszkor voltam rossz helyen...ami az egész napomra rányomta a bélyegét...

...és még láncolatok sorozata...
Aztán, csak a sírás maradt a társam...

Pénteken pont ebből kifolyólag gondoltam 1 nagyot...megérkeztem Mr.Egó-hoz...
Beismertem, hogy hisztis picsa voltam-mondta is, hogy tudta, hogy békén kell hagyni...
Elnézést kértem...
Majd hirtelen ötlettől vezérelve, elmondtam, hogy megélem a pillanatot...megöleltem...

Egész héten rengeteg km-t tettünk a lábunkba...

Hol csapattal, hol 1 ismerőssel nyomtuk le a szokásos bringa távot...

Tegnap ismét visszatértek a 3 évvel ezelőtti tünetek...

2019. június 26., szerda

Megélni...

...és elengedni...
Most ilyen helyzeteket kapok...
...ma is...
...hogy jól döntöttem-e?
Majd igazolja az élet...

2019. június 23., vasárnap

Mindenkit megmarok...

...nem csodálom, hogy elfordulnak Tőlem a barátok...
...Mindenkit bántok...
Lenyomom az egót...
...máshol többet látok bele, mint kellene...
...nagyon nem vagyok a helyemen...
Keresem az utam...
...jelenleg azt sem bánnám, ha a kezei közt kötnék ki...

2019. június 22., szombat

Aki ismer...

...mert, hogy kell ilyen bejegyzés is...
...nem lehet mindig minden rózsaszín...
...csak áltatnám magam...
Tegnap óta hisztis picsa vagyok...
...konkrétan nem tudom az okát...
...aki ismer, tudja...
Szeretném itt megosztani, de, az még várat magára...
/mert nem kellenek az okosságok, bármilyen segítő szándékkal történnek/.
Tegnap este zokogva futottam ki szüleim sírjához...
Ott, sikerült megnyugodnom, befelé fordulnom.
Elcsendesedtem...
...és megértettem a nap folyamán, ...csupán azért, mert, az életem nem az elvárásaimnak megfelelően alakul...nem kell másokat bántanom-tegnap ezt is kellőképp csúcsra járattam...
Pedig, nem kellene semmit tenni, görcsösen akarni, hogy megfeleljek, szeressenek, csak sodródni, elengedni...
...hisz' "akivel dolgom van..."
...leszek én az a mosolygós lány...

2019. június 16., vasárnap

Lélek-emelés...

Mosolyogva összefutni a végzettel /kolléga, akinek nem szeretnék a kezei alá kerülni...😉/...nincs annál felemelőbb pillanat...

...mint, ahogyan futni a kánikulában szív szorításig, figyelve a legvételre...
...hiszen "Az életedet nem a lélegzet vételek száma határozza meg, hanem azok a pillanatok, amikor eláll a lélegzeted."
...
A mai nap történése 1800 ccm Suzuki Intruderen száguldani utasként sokkal-nagyon sokkal...😉

2019. június 14., péntek

Valahogyan...

A mai reggelt máshogyan él/t/em meg...
...elmerengve abban, hogy csodaszépek a felhők, ahogyan "el vannak helyezve" az égbolton...
...a nap, ahogyan ragyog...
Mintha csekély életem utolsó reggele volna...
...de, azt hiszem kihoztam/hozom belőle a legtöbbet/legjobbat...