2012. július 30., hétfő

Hétvége a konyhában...

Egész hétvégém a konyhában telt...
A csirkés quiche-n kívül szombaton készítettem szilvás sütit, és tavaszi szeletet.
Tegnap pedig a csirkés quiche-ből csirkés lepénykenyér lett, pite formában sütve.
Legközelebb pedig a tortilla-t próbálom ki pite formában.
Eddig is főztem-sütkéreztem, de most nagyon belehúztam.
Eltettem pár üveg szilva dzsemet is.
...és este jött a vihar...nagyon brutál volt!
18 órán keresztül nem jutottunk áramhoz...azt hittem meghülyülök...

2012. július 28., szombat

Régmúlt, és mégsem...

Mennyi mindenre képes rájönni az ember lánya...
...ezzel nem mondtam újdonságot, tudom...
pl. hogy bármennyire nem olyan a kapcsolatunk az edzővel, mint rég, mégis hiányzik a zumba...
...vagy hogy a pite formát még gyermekkoromban vettem Sárospatakon 1 táborozás alkalmával, és idáig a szekrény mélyén bujdokolt...
Hülye dolgok ezek, nem számottevőek, csak úgy eszembe ötlöttek...

Rita kérésére...

A blogomon már eddig is sok téma megfordult, nemcsak kifejezetten az IVF, ezért a kisautón kívül felteszem az arra érdemesnek tartott recept alapján elkészített kaja fotóját /ezt jól kicsavartam/...
Íme a csirkés quiche~és ahogy ígértem brokkoli nélkül~
Még egyszer köszi Mesi!

2012. július 26., csütörtök

Vacsik bármikor...

Vacsira elkészítettem a Töltött Lepénykenyeret Mesi módra!
A kinézete extrém lett, de ahogyan írtam Mesinek is, az íze kárpótolt.
Töltött lepénykenyér
Holnap pedig ezt szeretném kipróbálni:
csirkes-brokkolis-quiche
~bár lehet, hogy brokkoli híján ez az összetevő kimarad belőle~
De azért a favorit még mindig a Mesi féle tortilla Kata módra~csirkehusis~! :)

~Remélem Mesi nem baj, hogy közkinccsé teszem a receptjeid...bár, amit sikerül egyáltalán úgy belinkelnem, hogy a többiek számára is hozzáférhető legyen~/vagy én vagyok a béna, de valamiért nem megy/...

2012. július 25., szerda

Sírás fojtogat...

Tele vagyok aggódással, szorongással...pánik betegségnek azért nem nevezném, de ha így haladok...ki tudja mi lesz a vég kifejlet...
Éjszaka minden kis neszre felkaptam a fejem, a szívem majd kiugrott a helyéből.../még szegény Férjem is riasztottam/...
Nem~lesz~jó így...
Reggel már nem bírtam ki elindulás előtt sírás nélkül sem...ilyenkor elgondolkodom, amit Kinga barátnőmnek mondtam hétfőn~miért nem sikerült az a rohadt lombik? Most otthon lennék nyugiban, lubickolnék a babavárás örömében...
Ahogyan Tvrtko írta a könyvében-nagy rajongója lettem~"Biztos, hogy van Isten? És ha igen, biztos, hogy ezt akarta?"

2012. július 23., hétfő

Ismét...

Kitört rajtam a letargia...
Munkába jövet már úgy kellett visszafognom magam, hogy ne törjön ki rajtam a sírás...
Egyrészről féltem az életem, másrészről viszont kilátástalannak érzem...
Ja, és saját magam előtt hiteltelen vagyok...

2012. július 22., vasárnap

Valami nem stimmel...

A zumba általában feldobódott hangulatban talál...ha meg nem, akkor az esetek 95 %-ában a végére átjár az eufória érzése...de tegnap a végére piszkosul elfáradtam...
Este ketten bográcsoztunk 1 kis babgulyást, borozgattunk ,/konkrétan 3 pohár Sangriát ittam meg/, és fél dél környékén ki is dőltem...hajnalban felébredtem, hogy takaróval melegem van, anélkül fázom...mint amikor láz gyötri az embert...és iszonyatos módon fáj a fejem, és gyenge vagyok...
Régebben is voltak már migrénes panaszaim, és azt hiszem ez a mai közel hasonló volt...12-kor tudtam kikelni az ágyból gyógyszer segítségével...
...végül is nézzem a jó oldalát...egész héten arra vágytam, sokáig aludni...

2012. július 21., szombat

Problémák...

Már 1 ideje ezt is halogatom...és csak itt tudok üzenni Nektek!
Eszter, a blogod nem tudom olvasni, de szeretném!
Havanna /ha még olvasol egyáltalán/, nem tudok kommentelni!
Panna, egyszer 1 megjegyzésedben említetted, hogy van 1 hosszú történeted az Életetekről...
Másokat olvasok továbbra is, ha probléma áll fenn, ígérem, jelzek!

2012. július 20., péntek

Szabadság...

Egyébként a hét sem telt unalmasan...felforgattuk a házat nem kicsit, és sajna úgy elrepült ez az 1 hét, mintha nem is lett volna...
...és amíg el nem felejtem, jövő héten nem lesz zumba, ezért a tegnapi ráadásos volt, és olyan fergeteges, hogy régen nevettünk már ennyit...legalább ott...

Nem egyszerű...

1 ideje halogatom ezt a bejegyzést...
Hétvége óta nem találom a helyem...
Főzőverseny volt a Söröző udvarán, amiről leléptem edzésre~egyrészről talán ez is baj volt; másrészről örülök, hogy nem voltam ott, ugyanis 1 fickó belekötött a Férjembe, aminek tettlegesség lett a vége~...
...Férjem aztán hazajött, és itt várt, amikor vége lett az edzésnek;/pedig nem jellemző rá ez a fajta nyugodtság/...
...átmentem, összecuccoltam, ~egyébként a tavalyi 1. helyezést lecseréltük 2.-ra~, és engem is el kezdett fenyegetni az a féreg...de olyan szinten, hogy már 1 haver futott utána, és elcsípte...másnap pedig itt óbégatott részegen a kapuban...azóta gyomorgörcsöm van...és ettől van a fogyás is; nem/alig~bár az előző jellemző inkább~ tudok kaját leerőltetni a torkomon, pedig ennek így nem lesz jó vége...
...Tegnap este ketten~végre, csak ketten~kiültünk a kertbe beszélgetni, az örök téma is szóba került ismét...annyira édes volt, amikor azt mondta, hogy a nehézségek és a feszült természetem ellenére sem hagyja magát lerázni...
...és egyre jobban hajlik az örökbefogadásra/?/...bár valamelyest kényszerből...az újabb lombik most kilátástalan, és az örökbefogadás pedig nagy tortúra...mit nekünk 3-4 év?...
...erről jut eszembe, valamelyik nap vasalás közben hallgattam a rádiót, és beleborzongtam 1 dal részletbe:
" ...Nekem az lett a sorsom, soha ne adjam fel,
  mit mások könnyen megkapnak, azért harcolnom kell..."...

2012. július 15., vasárnap

Forma...

Én nem látom magamon, de vagy formálódtam/átalakultam a zumbától, vagy a sok ideg hatására fogyom...54 kg-ot mutat a mérleg...
/le is fotóztam, de annyira pocsékul sikerült, hogy nem láttam értelmét feltenni..., pedig becs szó, hogy így van!/

2012. július 10., kedd

Mozzanatok...

"Régen" adtam hírt magamról...
Pedig azóta túl vagyok 1 jó pár dolgon...nem érdekfeszítőek ugyan; ezért nem is gondoltam, hogy rögvest beszámolót tartok...most sem tervezem túl hosszúra a mondandóm...
Katasztrofális vagyok mostanság...
Felemészt a helyzet...a munkában talpalok 3 ember helyett, míg a Férjemnek letelt az álláskeresési időszaka...hogy mi lesz ezután? Majd, aki ezt úgy intézte, meg is oldja...az egyik percben ezt gondolom, míg a másikban a Zagyvának tudnék menni...
De! Sok szaron túl vagyunk már, ezt is áthidaljuk...
A másik dolog, ami nem hagy nyugodni~bár magam sem értem~ a pocakosak látványa...
Ági barátnőm~akit anno pocakosan látogattunk, és örültem nekik~megszült, és ahogy megláttam Grétit /képen csak/ sírva fakadtam...
Tegnap ugyanezt váltotta ki belőlem 1 ultrahang kép...
Ellenben Kinga barátnőmnek nagyon örülök, akárhányszor meglátom a gömbölyödő pociját, és nem vagyok rá irigy!
...vagy tegnap zumbán...ahogyan Ila kislányát megláttam, majd elolvadtam, annyira édes volt...
Ki érti ezt?... :(