2010. szeptember 30., csütörtök

Gondolat

Egyre nehezebben veszem a fáradtságot, hogy bepötyögjek pár mondatot...annyira pörgésben élek-ezt tegnap is megkaptam- hogy már alig jut időm.
Egyre többet gondolok arra ismét, hogy megérdemlem-e az anya szerepet egyáltalán?

2010. szeptember 23., csütörtök

Apróságok...

Annyi nap telt el mostanság úgy, hogy valamelyikünk agyal, és alig pihen valamit...
Persze, nem kérdés, hogy mi az a dolog, ami annyira foglalkoztat bennünket...
Tegnap és ma már sírva fakadtam, hiszen csöppségek lopták be magukat úgy a szívembe...az utóbbi a maga 14 hónapjával...a bringám szúrt neki szemet pasi lévén, és már nyújtotta is pici karjait...nagyon barátságos volt, mondtam is az anyukájának...és amikor az apja is a karjába vette, onnan huncut mosollyal, pilla rebegtetéssel vett le a lábamról...
...A férjem is ki van készülve, ha nem is mondja, látom, ismerem...
...mondta is, hogy talán tudat alatt készít mini járműveket...hisz 1 újabb alkotáson dolgozik ismét...
Szóba került ma köztünk az újabb IVF eshetősége is...időpont még nincs, nem szabtunk konkrét időpontot...
Félek...félek az újabb sikertelenségről, amire ő csak annyit mondott, hogy megyünk tovább, a 3.-ra...félek a fagyi babás lehetőségtől, azt hiszem újabb stimunak nézünk inkább elébe...

2010. szeptember 14., kedd

Kimerültség...

Kibuktam...csak ennyi...végig dőltem az ágyon, és nem tudtam, hogy agyilag vagy fizikailag vagyok fáradtabb...

2010. szeptember 5., vasárnap

Irónia

Ma volt 1 játszmánk...már nem akarok gyerkőcöt...
...Persze, ő győzköd, hogy majd akarni fogom...hiszen a mostani körülmények...
...nem csodálkozom, de nem vagyok meggyőzve...
...eddig is volt valahogyan, tudom, és ezután is lesz...
...és ha mindig a jobbra vár az ember/lánya/, akkor tényleg elrepül felette az élet...kihasználatlanul...
...de nekem ez így nem megy...
...sorban szülnek barátok, ismerősök; készülnek a babavárásra, a "projektekre", és nem érint meg...nem vagyok irigy, sem féltékeny...
...Tiszta vicc! Nem 1 bejegyzésem szólt már arról, hogy mennyivel jobb lenne, ha nem éreznék...aztán a sors ad 1 lehetőséget, és én pedig nem élek vele...
Szánalmas vagyok.../legalább az önirónia működik/...

2010. szeptember 3., péntek

Vigyáznak rám...

Tegnap férjem a volt munkahelyére ment, gumit szeretett volna az új járgányhoz, amit már fejben elkészített...
...csak az alkalmazott tartózkodott ott, akivel jól kijöttek, jól tudtak együtt dolgozni, és meg is jegyezte neki, hogy: "Mondd meg az asszonynak, közlekedjen óvatosan..."/
...na igen, erről nem vagyok híres, hogy csiga tempóban szeljem az aszfaltot...
~Mire a férjem megkérdezte, hogy: "Már Te is hallottad?"
-"Mit?"
-"Hogy elütötték"...
...és már reggel is megállítottak ezzel kapcsolatban...
...gyorsan terjednek a hírek...:)
Ezt a kis kitérőt csak azért tettem, mert rá kellett jönnöm, hogy nagyon vigyáznak rám...és ez már nem az 1. alkalom...bár balesetből igen...de már annyi, de annyi mindent megúsztam...bár lehet, hogy egyszer csak lesz böjtje...
De lett 1 új szlogenem is: az égiek nem várnak, a pokolban meg sok az ismerős...:))