2010. július 30., péntek

Lehangoltság...

Férjem hazaért a háziorvosától, aki elmondta neki, hogy több folyadékot kellene fogyasztania, hiszen ezért volt magasabb a hematocrit értéke is...és nem gerincferdülése van, hanem gerinc elváltozása, de ennél többet nem mondott...:S
...és valóban ideg csípődik be neki...
~
...Utolsó szabis napom töltöm...és valahogyan nincs jó kedvem attól, hogy hétfőtől mehetek vissza a közegbe...de alapvetően nincs jó hangulatom...míg mások ezerrel vetik bele maguk a munka örömeibe, nekem most úgy érzem ez nyűg...ez nem jó szó rá, de nem találom azt, ami ide illene...míg mások precízek, újba és újba fognak, addig nekem a létezés is nyűg...ez tényleg helyénvaló szó ebben a pillanatban...
Tudom, a cím ismét magáért beszél...de ha már a blogomban sem lehetek szomorú, akkor hol másutt lehetnék?...
Szegény férjem is megjegyezte a napokban, hogy a múlt héten, amikor lezárult az ügy, akkor látszódott rajtam, hogy 1 gonddal kevesebb, felszabadultabb lettem picit...
...azt sem tudom, hogy ő még egyáltalán hogyan tud elviselni; hiszen együtt élni azzal, akit szeretsz, ebben ez a ráció; de azt látni napi szinten, hogy feszült vagy, sírós...hát...
...Ahogyan Jusztis-t olvasgattam, ő fogalmazta meg pontosan, amit érzek...nem elég erős a gyermek iránti vágyam, hiszen az örökbe fogadást is félretettem, vagy talán nagyon is erős és ezért vagyok annyira szomorú? ...vagy nem is tudom, mit érzek...

2010. július 29., csütörtök

Eredmények

Beugrottam ma a férjem eredményeiért.
A laborja majdnem teljesen jó, de a hematokrit értéke magasabb picit.
A rtg eredménynél pedig fokozott a háti görbület, az ágyéki-keresztcsonti vonalban pedig beszűkülés van. Csípő, medence esetében nincs kóros elváltozás. Arra következtettünk, hogy idegbecsípődése lehet, de holnap majd a háziorvosa mindent részletesen elmagyaráz.

2010. július 28., szerda

IR avagy insulinresistencia vizsgálat

Igen...eljutottam ma végre oda is...
Férjemmel kezdtük a vérvételt, mert szegénynek annyira leesik a vérnyomása, ha megszúrják, inkább legyek kéznél alapon...
Aztán következtem én...szegény laborosak, amíg kitalálták, hogy számozzák be nekem a vérvételi csöveket, az sem volt egészen egyszerű...de aztán megoldották...
Tegnap este 7 órakor ittam, és ettem utoljára, tehát az éhgyomri vizsgálattal sem volt gond.
Következett a cukros lötyi megivása...és nem is volt /olyan/ szörnyű, mint amennyire féltem tőle...várandósként biztosan százszorta rosszabb, és pláne nagy hőségben, de így tényleg elviselhető volt...na azért nem kérnék belőle napi szinten:)
Mutattam is Tündének a poharat, hogy üres:); és elmondtam neki a kapott instrukciókat, miszerint tudom, nem ihatok amíg le nem zajlik a vérvétel, nem mocoroghatom kedvemre...ő mondta, hogy ez így hülyeség, vizet ihatom nyugodtan, hisz az erek falának sem jó a "kiszáradás", illetve férjemet is kísérhetem, ha valahová mennie kell, vagy szeretne esetleg kávét inni.
A vízivászatot kihagytam, de a mocorgást nem sikerült.
Közben pedig még barátnőmék is jöttek a kislányának vizeletet leadni, ezért még addig Hannáztam is:)
Ha emiatt téves lesz az eredmény, sajnálom, de a gyerkőcözést nem hagytam volna ki...
Itt nem szokás a branüle, azért 30, majd 60 és 120 perc múlva ismét 1-1 szúrás díszítette a jobb karom...az utolsónál már így is szólni kellett a másik laborosnak/mert időközben hazament, aki végig szúrt/, hogy bocsi, de idő van, mert ő békésen elbeszélgetett 1 barátnőjével, ami nem lenne baj, abban az esetben, ha natív vérvétel lenne, illetve, ha 10 órakor már nem a röntgenben kellett volna lennünk a férjemmel. Maradt cirka 5 percünk a bejelentkezésre, és a papír leadására.
10 percet vártunk, talán picivel többet, és már szólították is. Eredmény holnap, labor pedig email formájában.:)
Remélem, hogy a háziorvosának igaza lesz, és "csak" ízületi gyulladás, nem komolyabb...
A csípőjét-gerincét ahogyan röntgenezték, kérdezte tőle a nő, hogy mióta fáj neki? Mondta, hogy régóta...erre pedig ő is azt mondta, mint mindenki más, hogy korai ez még...tudjuk...

2010. július 26., hétfő

Rémálom...

Aminek még a múlt héten örültünk, abból mára rémálom lett...
A jogi ügy folytatódik...
Már reggel sírva hívtam a jogi egyetemet végzett barátnőm, aki próbált nyugtatgatni...nem sok sikerrel...
Bárcsak ütne el 1 kocsi, vagy mit tudom én...de az idegeim már felmondták a szolgálatot, többet már nem bírok...
Tudjuk, "amelyik kutya ugat, az nem harap..."; illetve a problémák azért vannak, hogy szembenézzünk velük...
...persze, csak fele annyit kapna az az ember, aki ezt a kijelentést tette, és neki semmiért sem kellett megküzdenie...
~remélem így már érthető volt a bejegyzésem~
A férjem is ment az orvoshoz, egész napos program, de egyedül akart menni...
Beküldte röntgenre, laborba, ízületi problémára gyanakszik...mert már nemcsak a csomók vannak, hanem a csípője is rettenetesen fáj...
...Mit mér ránk még az ég?...vagy a sors...

2010. július 24., szombat

Mi történik?

Napok óta nem vagyok helyen...
Az időváltozástól a fejem fáj, ez már megszokott, de hogy a gyomrom mitől...a görcsölések a hsg óta olykor-olykor...a fáradtság...
...és ami nem teszik, az az, hogy mi nők ugye képesek vagyunk 1 időben egyszerre több dologra összpontosítani, és nekem ez nem megy már 2 napja...
...örülök, ha egyre sikerül...
Ennyire butulnék???...:(

2010. július 22., csütörtök

Létbizonytalanság...

Úgy gondoltam, nem hozom nyilvánosságra a napokban bennünk rejlő/dúló érzelmi viharokat, de egyszerűen ki kell írnom magamból...
Nem kell sajnálat, és nem is sajnáltatás, csak pszichológus híján~ a barátainkat meg egyébként is terheljük vele~ a blog a virtuális pszichológusom...
Hét végén bográcsozásra voltunk hivatalosak, és annak ellenére, hogy táncoltunk, hülyéskedtünk, egy szóval jól sikerült buli kerekedett, iszonyatos módon összevesztünk itthon, annyira, hogy másnap nem találtam a helyem, nem éreztem magam itthon...
Így elmenni hsg-re is, mondhatni feleslegesnek éreztem...
Már nem csak a gyermektelenség az ok, hanem az anyagiak...eddig sem kerestük magunk halálra...de a törlesztő részletek megnövekedése miatt már a sírás határán állunk nap, mint nap...
Azt nem tudom, hogy mások hogyan csinálják?...
Nem költünk luxuscikkekre-miből is?-csak a törlesztés, a rezsi, a mindennapos lét fenntartás...
Akinek gyerkőce van, pláne, ha több is, hogyan csinálja????
Azt hiszem, nem hiába eleve elrendeltetett, hogy nekünk ne legyen...

2010. július 21., szerda

július 21.

A mai nap kedvezőtlenebbül nem is alakulhatott volna...ugye, ma kellett visszamennem a zárómért...az asszisztens 1 ideig váratott, majd a főorvos rászólt, hogy kerítse elő, ne várakozzak...rendes volt tőle:)
...de kiderült, hogy az asszisztens "elfelejtette" megírni...majd postázzák...
A buszindulásig volt több, mint 2 órám, elmentem csavarogni, és összefutottam 1 volt évfolyamtársammal, aki egyben kolléganő is, elmentünk piacolni, közben gyönyörködtem a 3 hónapos kisfiában-Matyiban:)
...A reggelt még tetézte az is, hogy a férjem szólt, hogy nagyon fáj a kulcscsontja, csomót lehet tapintani, mely végigfut a hónalj árokban is...ha nem múlik reggelre, elviszem a háziorvosához...

2010. július 20., kedd

Reménytelenség/majdnem/

Papíron még kórházban fekszem, de a főorvos hazaengedett, és holnap kell visszamennem a zárójelentésért...
A vizsgálat után "jól" voltam, de itthon ledőltem, görcsölni és enyhén vérezni kezdtem...de tudom, hogy ez természetes velejárója...
Férjem is meglepődött, hogy aránylag hamar itthon voltam:)
Ő még beugrott a postára, mert jött ismét 1 hivatalos értesítés-jogi ügy lezárva!
~bár még fellebbezni lehet, de remélem, hogy az okozójának ennél több esze lesz, mert ezek után én fogom feljelenteni!...eddig is ő okozott lelki sérüléseket...
...az ok nem anyagi természetű~
Ezután elment a barátjához/mondhatni pót-apja/, mert volt mit megbeszélniük...mindketten összetörtünk...
Este már sírásba fulladtam...
Pedig tudtam, hogy az eredmény ez lesz, hiszen már tavaly sem voltam átjárható, de bíztunk abban, hogy laparoscopiával "menthető" vagyok...
Talán nem véletlen, hogy a Klinikán egyből IVF-et mondtak...
...de hisz az ember szeret saját maga meggyőződni más orvos véleményéről is, és kapaszkodni az utolsó szalmaszálba is...

HSG-07.19

Tegnap az embereket valamiféle tapintat szállta meg...
A kórházi ellátásról csak annyit, hogy míg a főorvos tök rendes volt, a nővérek kevésbé...de nem is ez volt a lényeg...
Felvételkor egyedül voltam hsg-s, míg az az 5-6 nő megszakításra jelentkezett...
Ennyit becsültem a kórházban, hogy elkülönített kórteremben helyezték el őket...
11.30-kor rám került a sor, kaptam 1 szurit/No-Spa, Algopyrin/ érzéstelenítő gyanánt, majd lesétáltunk a radiológiára...
Iszonyatos módon fájt már a katéter felhelyezése is, de amikor töltötte kontraszt anyaggal/általában jód/ össze kellett szorítanom a fogam...pedig a méhen kívüli terhesség sokkal fájdalmasabb volt, és azt gond nélkül kibírtam...
Pont az eredeténél van elzáródva, és azt műteni sem lehet...
...annyit mondott, ha máshol lenne, megplasztikázná, de ezt így nem lehet...
...marad az IVF...
Mondtam neki, hogy az 1. nem sikerült, mire azt mondta, hogy az nem jelenti azt, hogy a 2. nem fog...
Biztatásként megsimította az arcom, és annyit mondott: "Lesz magának gyermeke"...

2010. július 18., vasárnap

Linsynél találtam...

"Senki nem kérdezte, meg akarsz-e születni..."
Linsy, köszönet érte, azt hiszem, ez most mindent elmond...

2010. július 16., péntek

Állapot...

Katasztrofális állapotok uralkodnak...és itt nem a melegre gondolok...
Tegnap előtt a délutánt átzokogtam, futás helyett bringázással adtam ki magamból a felgyülemlett feszültséget...de a tortilla legalább elkészült...
Tegnap délután férjem unokatestvére és férje ismét ellátogatott hozzánk, és őket is rávettem 1 kis tortilla vacsira...
A csajszi kérte is a receptet, még egyszer köszönet Kat!
Délután beszélgettünk a férjemmel, hogy a Fókusz riportere egyáltalán nem jelentkezik a megígért időn belül...:S
Vettem a bátorságot, és újra felvettem velük a kapcsolatot, írtam 1 mail-t...
...még 1 hét "haladékot" beszéltünk meg...
A délelőtt folyamán legalább 2 nőtől hallottam azt, hogy a gyermeküket nem akarták, csak ha már mégis besikeredett...szép kilátások 1 életre...:S

2010. július 15., csütörtök

Tortilla Katától...

Bár nem gasztro-blog az enyém, mégis bele kell írnom eme bejegyzést.
Tegnap este kipróbáltam a tortilla-t...Kat köszönet érte!:)
tortilla-emenetol
Annyi változtatással, hogy 30 percet sikerült pihentetnem, mert közben készítettem a töklecsót is...
...és uborka helyett paradicsomot tettem bele.
De a férjemnek nagyon ízlett!:)
Ma vacsira is azt fogom készíteni, a kinyújtott tészta a hűtőben pihen.

2010. július 14., szerda

Labor

Még tegnap megkaptam a mail-t...a vasam és a hematocrit értékem a mélyben landolt...sebaj, legalább már értem az extra fáradékonyságom okát...

2010. július 13., kedd

Napjaink

Igen, Csajok, rengeteg szomorúságot hordok össze...pedig pont tegnap mondta az egyik barátnőm, hogy úgy látja, jobban vagyok, és pozitívan állok az élethez, a gyerkőchöz...
...erre a gyönyörű 15 hós kislánya is bőszen bólogatott...:)
Azt hiszem türelmetlen vagyok...
A Fókusztól sem jött az egyeztetés, pedig tudom, hogy a férjem nagy álma vált volna valóra...na, nem a "médiasztárságra" gondolok:)
Szerencsémre ma 1 kedves pár bevitt vérvételre, holnap mailben megkapom az eredményt, és nem kell csupán ezért beutazni a városba...

2010. július 10., szombat

HSG újra

Tegnap sikerült utol érnem a főorvost a HSG miatt. Eredetileg már jövő héten el szerette volna végezni, de időpont hiányában csak 19-én fogja...
...akkor mentünk volna a TEGYESZ-hez...
Reggel még mondtam is barátnőmnek, hogy amilyen szerencsém van, tuti, hogy majd aznap kell mennem...megérzés...
Az ember lánya azokban még soha sem csalódott...
Délután el is mondtam neki, és ő csak annyit válaszolt:"a sors keze"...
Majd keresünk másik időpontot; hiszen ha már elszántuk magunk, nem engedjük el ezt a lehetőséget!
Mondtam is a férjemnek, hogy tényleg megszenvedünk/ek ezért a gyermekért...
Gyönyörű lánykát láttam ma...az utónévkönyv előttünk volt, és sikerült 2x egymás után a Roland név alatt felütnöm a könyvet, pedig nincs ott betörve! A férjem a fiunknak ezt a nevet szeretné adni...
Persze, az ember lánya ilyenkor elgondolkodik, összefüggéseket keres, talán ezért még hülyének is nézik...de nem vagyunk egyformák...:)
Este az unokatesójáék voltak itt, felfedvén előtte a blogom, és a csajszi mondta is, hogy a bejegyzéseim szomorú hangvételűek...aztán tényleg sírtam is...

2010. július 8., csütörtök

:(

Kata a mai bejegyzésem nem jó hangvételű...
Mások miatt csattant ismét rajtam az ostor...
Persze, hibás vagyok én is...hogy a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan gondoltam...
Már kisírtam magam...
Mondták, hogy ne vegyek mindent a lelkemre...de sajnos nem vagyok olyan...

2010. július 7., szerda

Telefon...

Tegnap felvettem a kapcsolatot a riporterrel, de mert vezetett, megegyeztünk abban, hogy mail-ben elküldöm a férjem tel.számát, és ő majd visszacsörrent. Meg is történt, de a drágám már más alkotáson töri a fejét, és végzi az összeszerelést, ezért egész estig nálam volt a telefonja, még takarítás közben is, nehogy lemaradjunk a számunkra fontos telefon hívásról. Telt az idő, de a telefon csak nem akart megcsörrenni, ezért elsétáltam a boltba, nála hagyva a telefont. Nem telt el 5 perc, és jött utánam, hogy visszahívta a srác, és vagy a héten, vagy a jövő héten jönnek forgatni. Láttam rajta az izgalmat, de higgadtan beszélt a riporterrel...:)
Kérdezte tőle, van-e műszaki végzettsége; és ha készítenének képeket, átadhatnák-e a BME részére hozzászólásra, elbírálásra?...:)
Ja, a lényeg, több ilyen alkotó is van az országban, 1 riportban megjelentetnék őket, és ha minden jól alakul még támogatást is kapnának!
Ahogy Timi mondaná: "Ámen!":)

IR folytatása...

Hétfőn felhívtam a kolléganőm, aki sikeresen elintézte nekem az IR vizsgálatot. Megadta a doki elérhetőségét, akit tegnap délben fel is hívtam. Azt mondta, juttassam el hozzá a beutalót, ennek fejében kapok 1 labor beutalót, és ha meg lesz az eredmény, akkor értekezünk.
Hajnesz kérdésére válaszolva, igen, ez a cukros lötyis vizsgálat...de kibírom, ha szenvednem is kell...legalább lesz 1 eredmény a kezemben, amelyet már rég szeretnék...

2010. július 6., kedd

Férjem alkotása...



Pénteken titokban írtam a Fókusz c. műsor szerkesztőségének 1 mail-t...
Úgy gondoltam, hogy ha bármi más apróbb-nagyobb, esetleg számomra értelmetlen dologgal bárki "bejuthat", akkor teszek én is 1 próbát a mini hotrod-dal...
...Ugyan mit veszíthetek?
Ha nem válaszolnak, megpróbáltam; ha mégis, akkor pedig megérte... hiszen, ha csak 1 ember is nézi, akit érdekelhet a dolog...
Tegnap választ kaptunk, hogy amennyiben lehetséges szeretnének riportot készíteni a férjemmel.
Telefonon közöltem a drágámmal a hírt, és úgy meglepődött...bár személyesen kellett volna; látni az arc kifejezését...:)
Ha rábólint ma, akkor felvesszük velük a kapcsolatot...

2010. július 4., vasárnap

Mia ismét:)


Tegnap születésnapi bulira voltunk hivatalosak férjem keresztfiáéra. A kisebb rokonság is 18 főből tevődött össze, a legifjabbról 1 képet tennék fel. /remélem a szülők nem haragszanak érte/...
Már 10 hónapos nagylány a drága. 4 hónapja nem találkoztunk, és rengeteget fejlődött. Rengeteget dumcsizott, a babán, mamán kívül a vau-vau /mind a kutyára, mind a cicára/, nem, és a jajgatás ment a legjobban.:)
Persze az anyukája szerint jóval többet beszél, de mi ezekkel ismerkedhettünk.
Feltérdel, feláll...
...és a sok ember sem zavarta őt.
Gyönyörű csajszi!:)

2010. július 2., péntek

IR, avagy Inzulin-Rezisztencia

Ma 1 kedves kolléganőmmel az IR vizsgálatról beszélgettünk, és kiderült, hogy a doki, akivel együtt dolgozik, diabetológus, ráadásként ismerem is, ezért Dóri elintézi nekem a vizsgálatot, ha minden jól megy. Már csak 1 hétfői telefon, és 1 háziorvosi beutaló kell a diabetológiára, és mehetek végre!

2010. július 1., csütörtök

Jóslatok...

A tegnap délutánt 1 édes kislánnyal töltöttem, és annak bűbájos nővérével.
A pici teljesen elvarázsolt...:)
S ami a szép még ebben a történetben, hogy az anyukájuk azt mondta, hogy érzi, tudja, hogy lesz gyermekünk-igen, mindenki ezzel biztat-, de ő fiút érez, és ő a 3. ember , aki ezt mondja! A hideg végig futott rajtam...
Ezután elmeséltem neki azt a barátnőm, aki tavaly nyáron volt nálunk a párjával, és ő teljesen leírta nekünk a meghalt apósom, és a szüleim, anélkül, hogy látta volna, vagy ismerte volna őket...és ő mondta először, hogy fiunk lesz.
A neten nem jön át az az érzés, amit tegnap éreztem...fura volt...