2010. október 26., kedd

Most örülnöm kellene/?/...

Tegnap elmaradt a várva várt csata...de mégis sikerült úgy felbosszantanom magam, hogy már nem tudtam sírjak vagy nevessek...
~
Ma bent voltam a diabetológián, és a doki azt mondta, hogy minimális az eltérés, gyógyszert nem igényel, csak natív ch diétát írt elő...
Azt mondta, hogy akkor lenne baj, ha az érték száz-szorosa lenne ennek az értéknek; de annyit is elmondott, hogy ez NEM befolyásolta azt, hogy az embriók nem tapadtak meg...
1 év múlva újra labor controll.
A másik mai esemény, hogy megismerkedtem a psychológussal, és november 16-án kellene hozzá mennem...én akartam, most pedig nem repdesem érte...

2010. október 24., vasárnap

Kétségbeesés...

Hatalmas kétségbeesés lett úrrá rajtam...
Holnap ismét munka/hely, és a hétvégén történt patthelyzet miatt majd próbálják osztani az észt, de én ezt nem hagyom!
Nem lenne tiszta a lelkiismeretem, ha nem próbáltam volna meg tegnap segíteni...így meg a zsebünk bánja majd, ha jön a telefonszámla...:S
Még este 22. 30-kor is annyira sírtam...szegény férjem nem győzött szorosan magához ölelni, és én pedig csak a torkomban éreztem a gombócot...
...könyörgöm, meddig lehet ezt így még elviselni?
Összetehetem a 2 kezem, hogy van még ereje, és kitartása hozzám...

2010. október 20., szerda

Kedd

Eltelt... nem elrepült 1 hét, amit egyedül tölthettem, távol az életem megkeserítő munkatársaktól...hétfőn ismét mókuskerék...és kiegyensúlyozatlanul, szorongva térhetek vissza.
Pedig ez a hét a szabadságról szólt volna...és mégis eljutottam magamban arra a pontra, ha kedden megyek be a Diabetológiára-mert a doki nem kapta meg még a nyári eredményem, elküldésem ellenére-megtudakolom a pszichológust...szégyen vagy nem, a sztárok is így csinálják:)
...persze, magánrendeléseken, és nekünk erre nem futja, de nem is mennék; és nem is vagyok sztár, csak 1 kétségbeesett lány, aki már rég sutba dobta önbizalmát-ha egyáltalán volt neki...

:(

Tegnap ismét sírós hangulatban talált az élet...
Délelőtt barátnőmnél sírtam el magam, este pedig már itthon...
Annyit agyaltam azon, amit mondtak már sokan...tudom, hogy nem szabad mélyre süllyedni és ott ragadni...nem tudom mikor látom meg az alagút végén a fényt...

2010. október 18., hétfő

Az elmúlt hét történései...

Nem is tudom hol kezdjem...
Szerdán írtam a TV2-nek...igen, a hot rod-os levelet küldtem el, talán ők fogékonyabbak...talán...
Csütörtök óta annyira meg vagyok fázva, hogy létezni alig van kedvem.
Természetesen szegény férjem is csatlakozott hozzám...olyannyira, hogy ma bementem munkába, papírmunka elintézése után fordultam is haza...
Szombaton délután elmentünk sógoromékhoz-férjem kapu-pántot hegesztett nekik-amíg ők ügyködtek, sógornőmék pedig elmentek vásárolni, elfoglaltam magam a kutyijukkal, Logan-nal, és ki próbáltam az új csodájuk...Bremshey futópad...30 perc futás-gyaloglás után sajnos búcsúznom kellett tőle...:(
Mondtam is nekik, hogy bérleti díjat fizetek, csak jöhessek:))
Hiszen kint már nem merek...
Múlt héten annyit vateráztam futópad ügyben, hogy lett volna 1, ami nem is túl drága, csak addig filóztam, míg lecsaptak rá...hát, igen, ennyit rólam...
Drága férjem megfontoltságnak nevezte a "töketlenkedésem"...:)

2010. október 12., kedd

Mélyen...

Valahol ki kell írnom magamból...így is már szerintem a férjem agyára megyek, még ha nem is mondja! Most kértem szabit holnapra, és a főnök asszonytól is megkaptam, hogy a problémákat kihívásnak kell venni, nem begubózni!
Kimerültem...fáradt vagyok, egyszerűen...1 hete 3-4 órákat alszom, és azt hittem, hogy ma már úgy kell összekaparni melóban...csupán ezért akartam itthon maradni...de ezt más úgy sem érzi...mindenkinek a saját gondja a legnagyobb!
...még akkor is, ha tudod, hogy vannak Nálad sokkal rosszabb helyzetben lévők! Én ezt így gondolom!...és az a személy, aki nem élte át azt, amit nekünk kell, úgy sem értheti és nem is fogja érteni sosem!

2010. október 8., péntek

Kiborulás...

Történt pár dolog, amióta csak szösszenetnyi bejegyzéseket vetettem virtuális papírra...
1 hete láttam 1 biciklis gázolást, és rettenetesen megrázott...pedig itt a biciklista volt a hibás...és kisebb karcolásokkal megúszta ő is az esetet, ahogyan én...talán én nem is repültem ekkorát, mint ő, de a döbbenettől földbe gyökerezett a lábam...
Tegnap este már annyira kibuktam-természetesen a hitelünkön-, hogy percekig csak sírtam, és már a férjem is kért, hogy majd megoldjuk, csak ne készüljek ki...

2010. október 5., kedd

Villanás...

Már-már az összecsuklás határán állok...hazafelé szépen elrendezgettem fejemben kósza gondolataim, de most 1 csapásra elillantak...
Fáradt vagyok...és sírós...és ez nem csupán az időjárásnak köszönhető, hanem megalázottnak, átvertnek érzem magam...