2010. február 25., csütörtök

Ambivalens érzések

Nem tudom ésszel felfogni mi van velem...
Lázasan kutatom a neten a megmaradt Decapeptylt , hiszen úgy olcsóbb, mintha akkor helyben kellene kiváltani, ugyanakkor bennem van a félsz a tárolása miatt...
Tegnap este beszélgettünk erről, és nem láttam férjem arcán a lelkesedést, bár tudni kell rólam, hogy amit egyszer a fejembe veszek, azt véghez is viszem bármi áron...
Nem veszekedtünk, nem történt szóváltás, de már sírva fakadtam...ismét...még mindig túl érzékenyen reagálok dolgokra...
...Ahogyan ma is...fojtogatott a sírás, és hiába vagyok elszánt, önfejű, ha az anyagi lehetőségeink végesek...
Itt a tavasz, és eldöntöttem, hogy ha már újabb IVF-re nincs esélyem, a sporttal lefoglalom magam...ismét futni kezdtem...el sem tudom mondani azt az érzést, amit akkor éreztem, amikor az első 10 méterem megtettem, azt hittem, feladom, de a lábaim csak vittek előre...azt hiszem, ezt hívják adrenalinnak...:)
Már nagyon hiányzott az e fajta mozgás az életemből...el sem tudom mondani, mennyire...
Úgy is vannak emberek, akik a súlyomra megjegyzést tesznek, ezt elkerülendő, megmutatom, hogy talán érek én is valamit...

2010. február 23., kedd

Emotion...

Fura érzés kerített ma hatalmába...
Elbeszélgettünk arról, hogy lehetne-e műtéttel oldani a lezárt petevezetékem. Felhívtam a szülésznő barátnőm, és azt mondta,hogy nagy műtétet nem végeznek szívesen, hiszen nagy a kockázat, nagyobb, mint amennyivel segíteni lehetne...kérdezte az örökbe fogadást...és újságolta, hogy 1 házaspár ismerőse újszülött babát vihet haza...
Sóvárgom...de ugyanakkor eszembe jutott amit hétvégén a rokoncsajszi mondott, hogy talán azért nem adja meg nekünk az ég, akire vágyunk, mert nem születne egészségesnek-hiszen azért halt el az 1. is-és nem akarja, hogy 1 életen keresztül szenvedés legyen...talán igaza van...
Tegnap is láttam gyönyörű, mosolygós, gagyarászós lánykákat...
...a miénk már 2 éves lenne...
Ma megértettem azt is, hogy mit jelent úgy átélni 1 abortuszt, hogy közben a zokogás ráz, pedig csak hallgattam a történetet...és a szemembe lassan könnyek gyűltek...

2010. február 22., hétfő

Rövid összefoglalás az elmúlt hét történéseiről...

A múlt hét nem az elképzeléseimnek megfelelően sikeredett.
Nagyon zaklatott voltam, állandóan sírhatnékom volt, mégsem tudtam kiadni magamból a feszültséget, aztán szombaton valamelyest sikerült könnyek formájában...
Munkahelyi gondok igencsak adódtak az életünkben...míg nekem sikerült teljesen padlóra vágni magam, addig férjem szombaton leszámolt az idegi terheltség miatt...nagy kőtől szabadult meg a drágám...
Én sem érzem jól magam a helyemen, de dolgoznom kell, hiszen kiadások mindig vannak...
És még a vérzés sem akart jelentkezni, egészen addig amíg a fórumos csajok javaslatára el nem kezdtem szedni az Aspirint Folsavval kombinálva, és ez megtette hatását!Köszönet érte!
...hiszen akkor ma látogatásra lettem volna ítélve a Klinikán, és ezt a lelki állapotomnak megfelelően mellőztem volna...vagyis mellőznöm is kell!:)
Nem merülök el az önsajnálatban, de hasznavehetetlen embernek érzem magam, ahogyan a barátnőm fogalmazta ezt magáról, pedig ő egyáltalán nem az!

2010. február 17., szerda

Elég egyszer és mindenkorra

Azt hiszem ma ismét a tegnapi szokott formám hozom.
Annyira dúlnak bennem az indulatok, hogy egyszerűen nem vagyok képes megálljt parancsolni kitörő érzelmeimnek. A vérzés még mindig sehol, teszteltem, bár úgy is tudtam, hogy negatív lesz, azt hiszem, elment az eszem; de mit is várok?
...hiszen jelenleg az áldatlan állapotban még áldatlanabb van...
...míg más már az x-edik gyermekét várja, akit természetesen-neki természetes, meg kell jegyeznem-eldob magától, úgy, hogy cirka 1/2 évvel ezelőtt 1 másikat.
Sajnálom, nincs jogom pálcát törni, és még kényszerülhetek én is bármilyen élethelyzetbe az anyagiak terén, de könyörgöm, az abortusz nem fogamzás gátló módszer!
...míg itt kínlódunk azért, hogy nekünk végre legyen...már nem tudom mit akar velem az ÉLET...ezek szerint számunkra nem létezik gyermek, aki szívesen születne közénk...
Ellentétben azzal, hogy ugye mások semmibe vesznek, és a munkám sem tudom szívvel-lélekkel végezni...:(

2010. február 16., kedd

Mire jó ez?...

Azt hiszem, egyre rosszabb a helyzet...
Munkahelyünkön a szekírozások teljesen felőrlik az ember energia készletét, erőnlétét.
Éjszakánként már alig alszom...
Férjem ma majdnem borított, annyira elege van, ahogyan nekem is!
Ha tovább folytatódik a dolog, biztosan az lesz a vége...
Ma fel kellett állnom az asztaltól délután, mert legszívesebben nekirontottam volna az okoskodónak..."okos enged" alapon inkább eljöttem.
Barátnőmékhez betértem, az 1. mondatom az volt, h. normális embereket akarok látni!
Mire ő: "Pont azokat, akik április 1-én születtek?":)
Kis házimunkát végeztem náluk, sikerült lehiggadnom valamelyest, de ahogyan hazaértünk férjemmel, kibuktak a dolgok...és én már az ajtóban álltam sírva...
Gyűlölöm, hogy rossz idő van, már szeretném levezetni a fölös energiákat 1 kis sporttal.
Ráadásként már megint csúszik a ciklusom...

2010. február 13., szombat

Emlékeim...

Csak dalok-Zséda: Ajtók mögött; Rúzsa Magdi: Rövid utazás;Nem maradunk; Unique: Hiszed vagy sem...














2010. február 11., csütörtök

Burn out...

Azt hiszem ez a szó mindent megmagyaráz...
Már nem keresem a lehetőséget arra, hogy barátságok éledjenek újra, amik semmivé lettek...már nem keresem a lehetőséget, hogy bebizonyítsam a munkámban, hogy érek én is annyit, amennyit 1 másik, mert azt hiszik, akik okoskodnak, hogy ők mindig és minduntalan többet tudnak...sebaj, csak az önértékelésem lett egyenlő a nullával...
...már nem keresem a lehetőségét annak sem, hogy miként tegyem helyre magamban a dolgok rendjét, és bizonyítsam be ennek a nagybetűs szónak-ÉLET, hogy boldog vagyok, vagy egyszer majd lehetnék...

Vegetáció...

A héten a hangulatom, mint a hullámvasút.
Nem azt mondom, hogy voltak szép pillanatok, de talán annyira mélyre sem kerültem...mert már nem érzékelem a mélységet, burn out...
Ma tisztán lezajlott bennem az is, hogy az emberek többsége átnéz rajtam, semmibe vesz, és okoskodik...mintha mindent jobban tudna az életemben, az érzelmi világomban...pedig nem vagyok 1 nyitott könyv...
Már azt sem mondom, hogy nagy bennem az életösztön, nagyobb, mint bármi más...bár ennek ellenkezőjét sem állítom...azt hiszem ezt hívják vegetációnak.

2010. február 7., vasárnap

Mélyebbre és annál is...

Szerdán a telepátia volt jelen kicsiny életemben, pénteken pedig a megérzések és a vége láthatatlan sírás...elcsuklott a hangom, a könnyeim utat törve maguknak eleresztették az arcom, a tekintetem a semmibe révedt...
Szombaton barátnőmék voltak itt, az, aki próbált lelket önteni belém a sikertelen IVF után...
...
Este valami oknál fogva feltolultak belőlünk az emlékek...és emiatt össze is kaptunk...láttam férjem mérhetetlen fájdalomtól eltorzult arcát, amint kapaszkodik a múltba, az emlékeibe...
...és anyunak is tegnap volt a szülinapja...
...azt hiszem ezek a reakciók váltották ki belőlem azt az elfojthatatlan sírást...
Úgy zokogtam, mint 1 kisgyermek, hüppögve, alig bírtam megszólalni.
Most is fojtogat a sírás, úgyhogy be is fejezem a billentyűk leütését...

2010. február 4., csütörtök

Romokban?...

Azt hiszem, még nem őrültem meg teljesen, csak 1 hajszál választ el tőle, mert tegnap az egyik kedves barátnőm blogjában is olvastam erről az állapotról...
...Amikor az egyik percben majd megőrülsz a gyermekért, annyira szeretnéd, hogy legyen már végre, a következőben pedig teljes döbbenettel állsz elé, teljes lemondással...

2010. február 3., szerda

Linsy-től...



Köszönöm!

S mivel ezt kaptam 7 dolgot tudnotok kell rólam:
1. Egyedi vagyok és megismételhetetlen:)
2. Melankolikus típus, aki hajlamos az önsajnálatra és a befordulásra, vagy inkább nevezzem magam extrán érzékenynek?
3. Szeretek olvasni
4. Lételemem a mozgás
5. Közvetlen vagyok
6. Lobbanékony-hirtelen haragú, kinyilvánítom nem tetszésem
7. Szeretek emlékezni...

2010. február 2., kedd

Most már minden világos...

Azt hiszem megőrültem...
...beleőrültem abba a fájdalomba, amit én nem érezhetek...gyermekek vesznek körül, és nekem nincs sajátom...
Visszatértem az 1 évvel ezelőtti önmagamhoz...
...csak kicsit másképp...
...
Ahogyan e sorokat ütöm le a billentyűzeten, az agyam egyfolytában zakatol...
...míg mások erősnek hisznek, és mosolyogni látnak, addig nem vagyok más, csak 1 összetört lélek...
...igen, ez már ismét önsajnálat, de ez a blogom, ezek a bejegyzések rólam szólnak, és azt hiszem, hiába próbálok felállni a padlóról, mindig összecsuklom...

2010. február 1., hétfő

Önkívület?

Mit ne mondjak, a mai napom sem volt igazán fényes.
Láttam gyönyörű lánykát, aki 9 hónapos, és csak úgy lökte nekem a rizsát, mosolygott mellé nagyokat teli szájjal:)
De vele ellentétben 2 órás görcsös sírást produkált 1 másik pici...azt hittem belehalok az ő fájdalmába, pedig mindvégig nyugodt maradtam...hogy hogyan történt, azt most sem értem...
A mai nap egyébként is mintha kívülállóként szemléltem volna magam, a körülöttem lévő világot, a hangok is mintha ezer év távlatából származtak volna...
...kezdek padlót fogni?:(
Egy kedves csajszi azt mondta, hogy igenis erős vagyok, ő annak lát, és tudja, hisz amiken már keresztül mentem, más a negyedét sem kapta ennek...hiába bizonygattam, hogy gyenge vagyok...