2012. március 31., szombat

Gondolatok...

Tegnap reggelre ébredve görcsölgettem kissé...alhasi vérbőség?
Estére már eltörött a mécses...
Fura, mert vannak olyan szakaszaim, amikor is nem érdekel, mi lesz; igyekszem nem gondolni rá, és tényleg "hidegen hat"...hülyén fogalmaztam, de azt szerettem volna kihozni belőle, hogy átveszem Férjem hozzáállását...talán ez segít...

Fagyasztott Embriotransfer-ET

Elérkezett ez a nap is-03.29 csütörtök reggel.../most igyekszem pótolni a lemaradásom/...
Mint mindig 1 nagy esemény előtt, most is nagyon keveset aludtam...de hiszen érthető is ez.
10 óra tájban felhívott Felícia /az unoka húg, aki mindig vinni szokott minket/, hogy mikor kell indulnunk? Szegény, annyira leterhelt, hogy elfelejtette...gyorsan meg is beszéltük, és kb. 5 perces késéssel meg is érkezett...
13.30-ra volt is időpontunk, és mi már 1/4 2-kor a Klinikán ücsörögtünk...
...voltak 1 páran előttem konzultációsok, és 1 transferes is...ja, és jött vagy 15 medika/medikus laborgyakorlatra...
...a dokim pedig csak elviharzott a folyosón...hol a laborba, hol az embriológiai laborba, majd vissza...csörögtek a szobákon belül a telefonok...én meg már azt hittem lefordulok a padról az idegességtől...még Felícia meg is jegyezte...
14.30 körül csend honolt, amikor is megjelent a számom a kijelzőn...Férjemmel együtt beléptünk,és a doki közölte, hogy 3 embriót ültet be...nagyon jó! :)
A vérvételes papírjaimra naplószámot kértem az adminisztrációnál /04.10, és 12/, és csurogtak a könnyeim...végre felszabadultam...
Behívtak az embriológiai laborba, adat egyeztetés történt, és mehettem a műtőbe...igen, egyedül, mert előtte kint "taktikai" megbeszélés folytattunk, hogy Felícia se maradjon egyedül, kibírom én ezt így...nem is bántam, mert Anna volt a beugrós /akit egyébként is nagyon szerettem mindig/, és végigbeszélgettük a több, mint 30 percet, amennyit bent töltöttem... /hivatalosan: 15 perc a nőgyógyászati vizsgálóágyon, majd újabb 15 perc vízszintesben/.
Az embriológus doki a műtőbe érve ismét adatot egyeztetett, majd megkaptam a fiolát ismét, mint tavaly, amiben őrizték őket...és nézhettem a monitort, amelyen ragyogtak a 10-8-8 sejtes embrióink...mert közben kiderült, hogy felvétel után az egyik már el is kezdett osztódni... :)
Beléjük szerettem...
Furcsa volt 3 gyerkőcöt látni egyazon idő alatt...
A pihenés végéhez érve még 1 ICSI-t is láthattam a monitoron keresztül...
Mekkora dolgok ezek...
Kiérve elég lett volna még 15 perc pihenés a padon, ezt megnyújtottam 25 percre, hogy biztos, ami tuti alapon...

2012. március 30., péntek

3! :)

Most csak piszkozatként írok, majd valamelyik nap részletesebben, 3 embriónk ébredt fel, és költözött be Hozzánk!
Köszönöm, hogy érdeklődtetek! :)

2012. március 29., csütörtök

Sajnálom...

Csak hogy a mai nap se teljen el idegeskedés nélkül...
Az előbb hívott a Férjem, hogy-ugye tudjuk a cégnél létszámleépítés-amíg várta reggel a főnököt, addig kiderült, hogy 1 másik srácot meg felvettek...
...mondtam én, hogy undorító az egész, és valahol elhagyták a gerincüket, vagy nem is volt nekik...
Egyre jobban kezdek félni a délutántól is...ha még ott is baj lesz, a Férjem nem tudom majd összekaparni... :(
...és mutatni sem fogja, mert Ő az erős pasi...:(

2012. március 28., szerda

Neurológus 2. konzultáció

Megjártuk a neurológust. Tök rendes ez a doki nő...átnézte az eredményt, és a hozzá tartozó lemezt, majd ismét megvizsgálta a Férjem, mint a múltkoriban.
Általános laborvizsgálatot írt elő, és infúziós therápiát javasolt, ami majd kb. április végén lesz esedékes...5 nap, 2 órás kezelések, aztán pihi itthon...és találni kell 1 masszőrt.
Ismerősökkel futottunk össze ott, és így legalább nem volt időm agyalni a holnapon...fura ez...az egyik pillanatban rettegek, míg a másikban érdektelen vagyok...
...meg is említettem a doki néninek, hogy éjszakára kiüthetne valamivel... :S
...ekkor jegyezte meg Férjem ismét, hogy most sikerülni fog!


Látogató...

Ma, ahogyan álltam kint az udvaron a kertünk felett elrepült az év első gólyája...
...talán ez jelent valamit...

Beszélgetések 2.

Tegnap ismét mélyreható beszélgetést folytattunk  az életünkről...
Ma megyünk a neurológushoz, és a Férjem annyira el van keseredve, hogy azt mondta, már azt sem bánja, ha 1 hét múlva lebénul... :(
...egyszerűen nem tudom, hogyan tartsam Benne a lelket... :(
...de legalább nem az önsajnálatom került előtérbe...ez is valami...most már úgy vagyok a holnapi nappal is, hogy lesz, ami lesz...úgysem tudok változtatni rajta...mondta is Férjem, hogy ő akarta ennyire ezt a "módszert", Ő lesz a hibás, ha nem sikerül...ezt olyan alázattal közölte; látszott rajta a nem érdekel állapot, amit még mindig megértek...ő inkább az azt követő 2 héttől fél...
Gondolkodtam, hogy másnak sokkal nagyobb bajai vannak az életben, de nekünk pedig nincs még 1 esélyünk...persze, tudom, hogy van még ezen kívül 2, de ebben az elanyagiasodott világban nincs még 1...kvázi holnap a "mindent vagy semmit" érv érvényesül...
Fura, de nincs bennem félsz jelenleg/szerintem míg nem realizálódik a helyzet, ez kitart/...ahogyan azt este megfogalmaztam, már annyira belefáradtam...tudjátok, most jön a kő dobás elv...
...és arra is rájöttem, hogy az emberek lehet, hogy jó akarásból, de okoskodnak...és akinek van már a háta mögött 1-2 gyerkőc, az könnyen beszél...itt nem azokra gondolok, akik tényleg szívből együtt éreznek velünk, átérzik helyzetünk; hanem azokra, akik csak beszélnek feleslegesen...azt sem tudják kivel van baj, így természetesen azt sem, hogy velem, és hogy milyen állapotok uralkodnak bent /lásd petevezető hiány, és lezárt petevezető/, és osztogatják a jó tanácsaikat...frankó...
...ahogyan a kedves főnök is...ugyanis tegnap Férjem beszélt vele face to face alapon...annyit mondott, hogy sajnálja, de valamit kellett mondania a többiek előtt...de könyörgöm, hazudni!?
Akkor küldjem el én is...oda?...és mondjam, hogy sajnálom, de valamit kellett mondanom...undorító...a munkatársak még mindig nem értik a helyzetet...ahogyan mi sem...

2012. március 27., kedd

Gyógyszerelés...

Azt el is felejtettem írni, hogy mától indult az Utrogestan 3*2 arányban; a Dermestril tapasz is vissza csökkent 4 db-ra a 8 db helyett...
...3 alkalommal kellett 8 db-ot magamra matricázni, és én hülye az első alkalommal 4 db-ot a hasamra tettem...amikor cserélni kellett, na az nem volt kispályás.../tuti, hogy nem próbálta az, aki kitalálta, és valószínűsítem nem is tehette, mert pasi volt.../, úgyhogy javítottam annyit a helyzeten, hogy csak 2 került a hasamra, a többi elosztva a fenék-csípő tájékon...
Ma a Gonapeptyllel is megjártam...miért is ne, hiszen utolsó...kicsúszott a tű a szúrás után közvetlenül~szerencsére az oltóanyag a fecskendőben maradt~és újra kellett szúrnom, de elszúrtam, mert kissé fájt...sebaj, ez legyen a legnagyobb bajom...

Beszélgetések/vívódások...

Rengeteget agyaltam ismét, hogy virtuális papíron megjelenítsem e sorokat, de aztán úgy gondoltam~ismét~hogy miért is ne?
Akit nem érdekel, az úgysem olvassa, akit meg igen, annak itt tenném hozzá, hogy nem az a célom, hogy bárkinek a napját befeketítsem a keserű hangulatvilágommal.
Tegnap este beszélgettünk, vagyis próbáltunk...és hiába próbáltam erős maradni, 1-1 könnycsepp megbújt a szemem sarkában, amikor Férjem saját magát földbe döngölte...totál el van keseredve...én pedig próbálom vizualizálni a csütörtököt, nem kevés erőfeszítésembe kerül...
...már arra is gondoltam, hogy meghajtom fejem a sors előtt, és felkészülök a legrosszabbra...~tudom, a rossz után mindig jó jön...~eddig úgy gondoltam, hogy inkább most, mint 2 hét múlva essek pofára; de most már ezt így nem akarom...kell az a 2 hét...
...ugye milyen hülye vagyok?...már megint...Férjem azon aggódik, hogy nem lesz hová mennie...; én pedig azon, hogy már hétfőn talán mennem kell...nekem van hová...de inkább beutalót váltok az ideg osztályra...holnap este úgyis megyünk a neurológushoz...
Ja, és még tarkítsam a sorsunk, lehet, hogy fel kell adni a házunk is...és ha még a legfontosabb érzést sem fogom tudni megadni...szép az élet, nem?...

2012. március 26., hétfő

Annyit mér ránk a sors...

...amennyit még el bírunk viselni...tartja a mondás...
Nem elég, hogy ma beugrottam leadni a táppénzes papírt, és a drágalátos kolléganő okoskodása tarkította amúgy is zokogós napom...a Férjem is maga alá került...
Ő ugyan tartja bennem a lelket a csütörtökkel kapcsolatban, de nekem mostantól Benne kell tartani...ugyanis ma közölték vele "szeretett" felettesei, hogy létszám leépítés...arra hivatkozva, hogy nincs elég meló, és sokat van táppénzen...~a közvetlen kollégái közül 2 is, most 3 hétig volt táppénzen~az ugye nem baj!?
Hát, azt hiszi az a hülye, hogy poénból maradt itthon? Mert nincs jobb dolga?...
Bezzeg van 2 alkesz is a cégnél, azok maradtak!...
Amikor megkérdezte tőle, hogy mi volt a táppénz oka, a Férjem közölte, hogy porckorongsérv...erre csak nyelt egyet...és amikor pedig említette neki, hogy csütörtökön megy dolgozni/ledolgozhatja a felmentési időt, mert így teljesítménybérben lesz, amúgy pedig órabért kapott volna arra az időtartamra/, de előbb eljönne, mert beültetésre megyünk, ugyanis lombikozunk újra, ismét nyeldesett a főnök...
Basszus, miért van az, hogy nem elég még így is az idegeskedni való, a sors még azért csavar egyet-kettőt rajta...
..." a sors meg csak mosolyog, megad vagy elvesz"...
...és ezek után még maradjak nyugodt a csütörtököt illetően... :(((

Már csak 3 nap...

...Vágom visszafelé a centit...és ahogy közeledik az időpont, egyre nagyobb félsz van bennem...
Nem megy a pozitív hozzáállás...persze, mondogatom, hogy felébrednek, és sikerülni fog, de közben az agyam vadul tiltakozik... :(
Ha eddig még nem kattantam be teljesen, azt hiszem, csütörtökön még überelni fogom azt is... :(
Ahogy értesülök a sítáborosok felébredési lehetőségeiről, hát...nem kecsegtető az arány...egyedül talán most Gigi blogja az, ami erőt ad ezen szempont szerint; míg a többiek, főképp a sorstársak blogjai és hozzászólásaik más szempont miatt fontosak számomra...

2012. március 23., péntek

Lelki érés...

Milyen fura...
...Ott ültem a Klinika folyosóján, és tűnődtem...
Évek bizonyítják, és kórházi zárójelentések, mennyi mindent igyekeztem megtenni eddig is, hogy végre legyen 1 gyermekünk...míg másokat a tű szó használatától kétségbeesés fog el...
...félreértés ne essék, nem hibáztatok én senkit sem, ha nem bírja elviselni; de az utóbbi 2 hétben "számtalan" nőtől hallottam, hogy ő bizony ezt sokáig, vagy egyáltalán nem teszi meg...
...akkor lelkiekben nem érett még?~szegezte nekem a kérdést ma is 1 lány...és én pedig már biztos nagyon szeretném az anyaságot...~folytatta...
Tűnődtem, és az járt a fejemben, hogy szerintem a Férjem jobban szeretné, hogy állapotos legyek...van bennem 1 blokk...
...Félek én is...kimondva, vagy kimondatlanul...
/most lehet követ vetni rám, amiért mégis elindultam az újabb IVF útján/...

3. Konzultáció

Ismét postolok a mai napról...
Kora hajnalban vérvétel/ösztradiol/ történt...amíg lecsapoltak, a folyosón kis társaság verődött össze, és el kezdtünk beszélgetni...ki erről, ki arról...aztán magam maradtam 1 ideig...
Az elmúlt vérvételnél a szülésznő megjegyezte, mikorra jöjjek vissza, most pedig kedvem sem volt elindulni...pedig ragyogott az idő...na, de nem is ez a lényeg...látták, hogy ott ücsörgöm a folyosón...múltkor önmaguktól írtak be a gépbe, gondoltam~én kis naiv~hogy most is ez történt...
Közben jött 1 sorstárs, akinek nagyon megörültem, és vele csakúgy szaladt az idő...és megjelent a sorszámom a kijelzőn...Esztert félbeszakítva robogtam be a konzultációra, ahol kiderült, hogy benne sem vagyok a gépben, kaptam a letolást, amiért nem jelentkeztem be...de végül is a doki szavaival élve, szerencsém volt...
Gyors UH-rendben van a méhnyálkahártya...csak épp azt felejtettem el megkérdezni, mennyinek is kellene lennie?...
...átsiklott a gyógyszerelés felett, de nem hagytam magam, míg végül válaszolt. /Már kora reggel bunkó stílusban tetszelgett/...
Kértem még Gonapeptyl receptet, mert kedden még be kell szúrnom az utolsót, és nem lett volna elég. Erre felírt 1 dobozzal, és mondta, hogy egyezkedjem a patikában...
Utamra bocsájtott a beültetés időpontjával ismét. Még mindig 29-e, csak éppen 13 óra helyett, 13.30...
A patikában egyezkedtem, szó nélkül megkaptam a 2 szurit...ott pedig az nem tetszett a patikusnak, hogy nincs nálam jég akku...hogy is lehetne, amikor kora hajnalban indultam el itthonról, és 11 óra magasságában már csak víz lötykölődne benne...de aztán megnyugtatott, hogy rendben lesz ez így is...
Eszterékkel még bő 30 percet beszélgettünk, aztán ment mindenki útjára...
/...nekik is bizonygattam, hogy szeretném Férjem hozzáállását magamra "erőltetni", abban a néhány percben azt hiszem, sikerült is/...

2012. március 22., csütörtök

CT eredmény

9 óra tájban érkeztünk az eredményért, és rögtön ki is adták...
...csak éppen így csúszik a neurológus találka1 hetet..tudom, ezt már írtam, de bosszant a dolog...
Próbáltam kiértékelni a leletet, de sajna nem boldogultam vele...
Férjem holnap megy a háziorvosához, és majd ő megmondja...

Babona contra hülye én...

Tudom, már számtalanszor írtam az előző sikertelenségek után, hogy még egyet nem bírnék ki, stb.; DE! de most tényleg nagy szószban leszek, ha ez sem...a munkahelyemen alig várják, hogy ismét a nyakamba/lelkembe zúdítsanak mindent, és tudjuk azt is, hogy egyre kevésbé biztos az állásom...
Egyfolytában viszket a jobb szemem...nálunk ez a sírás jele...hülye babona... vagy nem is a babona hülye, hanem én...

2012. március 21., szerda

Úgy szeretném...

Úgy szeretném én is...Férjem hozzáállását magamhoz ragadni...
Ő ugyanis nyugtat, hogy Fel fognak ébredni~bár szerintem szívem mélyén ő is reszket~, de valójában őt már hidegen hagyja ez az egész folyamat...na, ez így, ebben a formában nem állja meg a helyét, de tény, hogy van benne nem kevés igazság...

CT vizsgálat

Férjemnek reggel 8 órára volt időpontja...ehhez képest 8.30-kor be is került...
/az asszisztencia pedig elkeserítően bunkó mód viselkedett...no comment.../
Eredmény holnap...
...pedig tegnap még a neurológus doktornővel is lebeszéltem, ha ma kézhez kapjuk a leletet, akkor este megyünk a magánrendelésére...hát, ez 1 hetet csúszik...

Psychés gát...

Amikor már azt érzed, vége, feladtad...általában akkor kopogtat a remény 1 újabb hajszál vékony fonallal...bízom benne...
Nem igazán aludtam mára virradólag semmit sem...
...csak agyaltam, agyaltam...
...gondoltam, hogy ide ülök éjszaka, és megírom a bennem tomboló kétségbeesés moraját...
...félek...
...sírás kerülget, de csak nyeldesem könnyeim, nem engedek szabad folyást nekik...

2012. március 20., kedd

Sorstárs elmélkedési nyomán...

Mielőtt Popit olvastam, még a hajnali órákban én is elmerengtem...tudom, pozitív hozzáállás, és igyekszem is mindent megtenni annak érdekében, de egyszerűen semminek érzem magam, és iszonyatosan félek a jövő csütörtöktől...
...most is könnyeim nyeldesem...
...átérzem helyzetét, és teljesen megértem őt...
A sors mindig nyújt valamit...
...amikor azt érzed, el vagy veszve, el is vesztél...így tartják...de mégis a legutolsó utáni pillanatban nyújt 1 hajszál vékony fonalat, ami 1 időre kiránt abból az állapotból...nálunk eddig így működött...
...s még mindig visszhangoznak fejemben Csilla szavai~amit már itt említettem~"A legfontosabbat megkaptuk társunk személyében"...

2012. március 19., hétfő

Popitól...díj

Kezdem azzal, hogy nagyon köszönöm Popinak, hogy gondolt rám, és ahogyan fogalmazott figyelem elterelést javasolt! :)


Szabályok:

-megköszönni, akitől kaptam,
- kitenni a képet a blogunkba,
- írjunk magunkról 3 dolgot,
- továbbítjuk 4 bloggernek.

Magamról:
-extrém érzékeny
-zumba mániás:)
-képes vagyok elveszni a részletekben...

/Az 1-2. tulajdonságom már köztudott volt ezidáig is, de mit tegyek, ha nem tudom kihagyni a felsorolásból?/

Ilyenkor szoktam azt írni, amit most is teszek, hogy én továbbítanám mindenkinek, aki a blogom olvassa!...szabályszegés? Lehet, de nekem így könnyebb... :)