2012. április 29., vasárnap

Zumba :)

Hirtelen ütött be a forróság...
...ezt kihasználva, hirtelen ötlettől vezérelve tegnap Melus barátnőmmel átkerekeztünk Herédre/cirka 30 perc alatt kényelmes tempóban/, és lenyomtunk 1 zumba órát...nagyon jól éreztük magunk...
Andika töretlen lelkesedéssel edzette velünk a 60 percet, észre sem vettük, hogy már nyújtani kell... :(
Hétfőn 90 perces lesz...ismét bringa jó idő esetén...
1 fájó pont azért mégis akadt...1 csajból instruktor lett/ez még önmagában nem lenne gond/; Andika segítségét kihasználva, elvitte az ő koreóit 1 bemutatóra a tudta nélkül...és még utána volt pofája eljönni a Mi edzésünkre...
...annyi a vigasz, hogy míg Andikának belülről jön, hiszen tesi tanárként végzett, addig ez a nő csak utánozza...és a kettő nem ugyanaz...szánalmas...

2012. április 27., péntek

Azt hiszem...

...jobb volna hideg fejjel gondolkodni, de ez most nem megy...
...tegnap este már ott tartottam, hogy futás után földhöz vagdosom pár tányért/csak ne sajnáltam volna annyira/...
...most a futás sem kapcsol ki, csak róttam a megszokott 2 km-es köröm...
...már nem is tudom, hogy dühös vagyok, vagy szomorú...
...mostanság Férjem arra panaszkodik, hogy rosszul esnek a félvállról odavetett mondatok...költözzön el, mert gyermekünk nekünk úgysem lesz...
...tudom, persze, nem feladni...összejöhet még...
...de:
ad1: anyagilag nem tudom mikor engedhetjük meg az újabb IVF-et
ad2: tegnap álomba sírtam magam, mert a Kedves beközölte, hogy ok, elindíthatjuk az örökbefogadást, 1-2 hónapos picit hazahozunk, de...-és itt vége szakadt a mondatnak, de tudtam mit akar mondani, így hát befejeztem ezzel-az a másé és nem a miénk...egyetértett...
/Annyit fűzött még hozzá: "Ha itt lenne, biztos máshogy érezném, de most ez van bennem"/...
Szóval, most itt tartunk...
...ahogyan tegnap írtam...akarom én ezt? Akarjuk mi ezt? Azt hiszem, nem...
...sajnálom, hogy ebben a post-ban a már sokadszor leírtakat tettem közzé újra, de még mindig tartom magam ahhoz, hogy akit nem érdekel, nem olvassa el, és ennyi...

2012. április 26., csütörtök

Annyiszor...

Annyiszor...
...gondoltam, hogy belefogok...
...az írásba, 1 újabb post-ba...
...a beszélgetésbe az örökbefogadás mikéntjéről...
...de egyszerűen csak sodródom az érzelmi hullámvasúton...
...már vitatkozni sincs erőm, pedig lenne rá okom...
~
Tegnap ismét szembesültem az örökbefogadás árny oldalával...amikor is a szeretett gyermek nemhogy megbecsülné azt, hogy jó helyre került, felnevelték, hanem egyszerűen csak beint, hátat fordít azoknak, akiknek most leginkább szükségük lenne rá...
...akarom én ezt? Akarjuk mi ezt? Azt hiszem, nem...

2012. április 21., szombat

TEGYESZ és a türelmetlenségem...

Réka még mindig nem érte el Margót...
...egyre jobban visszhangzik bennem a 2 évvel ezelőtti állapot...akkor sem sikerült utolérni; amikor végre igen, akkor pedig nekem volt hsg-m...
...akkor azt gondoltam, /talán/ más terve van a sorsnak...
...most már nem tudom mit gondoljak...vagyis...ami nem megy, nem kell erőltetni?.../semmilyen formában/

2012. április 20., péntek

Mások...

...könnyen mondják, hogy hagyjak fel a görcsöléssel, ~az úgy akarom, de nagyon~-nal...na, persze, milyen könnyű ezt mondani, de betartani...
Tényleg mi lenne a jó?
Pihentetni ezt az egész projektet, vagy minél hamarabb célravezető megoldást találni...

Saját contra Örökbefogadás

A héten többször felmerült agyban az örökbefogadás gondolata...
Férjemmel tegnap/előtt beszélgettünk róla, és még mindig azon a véleményen van, hogy használjuk ki a 2 lehetőséget, és azután vágjunk bele...
...nagyon szeretnénk SAJÁTOT...hülyék vagyunk!?...
1 családgondozó kolléganőm-Réka ígérte, hogy a héten a TEGYESZ főnökasszonyát felhívja az idő intervallum kérdése ügyében...eddig válasz nem érkezett...
Közben anyósom is kérdezősködik az ismerősei körében, akik örökbe fogadtak...

2012. április 18., szerda

Annyira...

...mélyen hatnak a szavak...
...nagyon sérülékennyé váltam, bár az is igaz, hogy ilyen volt a lelkem...
Ma is fájtak a szavak...és holnap is fognak, tudom...

2012. április 17., kedd

Túl kell élni...

De hogyan?...

Érzések...

Annyi mindent kaptam...ismét...1 olyan embertől, akitől nem vártam, hátba támadott...de mit is vártam valójában?...
...rengeteg emberben csalódtam mostanság...
...az otthon lévő kolléganő beszélt ki a dajkával még a múlt héten, hogy sikertelenség esetén milyen hosszú idő lesz, míg összekaparom magam~nézőpont kérdése, hogy jó akarásból mondta-e, de tudom, hogy nem, mert ő is az a típus, aki a szemembe vigyorog, közben pedig érzem a kést a hátamban~ja, és depressziós leszek...
Ezt úgy beszélték, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna.../még ha valóban így történik is/...
Empátia a javából... :S
...Hogy jönnek ők az én érzéseimhez?...
...tény, hogy magam alatt vagyok, de nekik semmi közük hozzá...persze, más faj...örüljenek, hogy nekik nem így alakult az életük...
Most találkoztam vele, bezzeg 1 szót sem szólt, és én pedig megjegyeztem, hogy időbe telik, míg összeszedem magam...az a baj vele is, hogy elengedi az ilyeneket a füle mellett, és csak én rágódom...
Milyen hülye vagyok...

2012. április 16., hétfő

1. melós nap...újra

Éjszaka alig aludtam, és reggel már a hasmars is utolért...hiába, ha az ember "ilyen" munka/légkörben dolgozik...
Nem akarom ezt...
Egész nap hatalmába kerített a sírás, és nem szégyenlem bevallani, el is tört a mécses...
Felületesen végzem a munkám, tiszta szívből már nem bírom...
...max. elküldenek...könnyen mondom ezt...mehetek 3 műszakba 6 hónapos szerződéssel...
...a fiatal kolléganő is lelépett...nem bírta tovább a megaláztatásokat...
...szeretnék elaludni, és többé fel nem ébredni...

2012. április 14., szombat

Nivea Tour

Tegnap éjszaka 1 telefonhívás nyomán egyetértettem 1 ismerőssel abban, hogy kicsit "feledtetve" szétzúzott agyam bevillanásait reggel irány Pest, Millenáris, Nivea Tour...családi sportnap...
Kangoo-val~ismét Sifivel és csapatával, mint a tavalyi Fitt arénán~nyitottunk...én ismét nagyon élveztem; kemény 1 sport, ha erőből csinálja az ember, le a kalappal előttük; /szeretnék én is olyan kockahasat, ezek után pláne/...
Majd 2 Zumba órán vettünk részt; az 1. nagyon tetszett, a 2. kevésbé /kicsi terem rengeteg emberrel/...
 A csapatunk 1 töredékével is találkoztam.
Szívem szerint még kangoo-ztam volna egyet, de Judit beközölte, hogy elfáradt, mehetünk haza...nem ellenkeztem, bár nem így terveztem a napot...

2012. április 13., péntek

Bevillanások...

Olyan, mintha az agyam minden darabját sziklák zúzták volna porrá...
...eddig is széteső voltam, de most jóformán azt sem tudom mi zajlik velem, mi volt az ez előtti pillanatban...
...meghülyültem...kellene pár hét psychiátria...
...tudom, most ez az írás is, mint a többi, az önmarcangolásról, önsajnálatról szól...de én már csak ilyen vagyok...
...köszönöm a Férjemnek, hogy van nekem...de leszünk-e mi valaha /boldog/ szülők?
Hajnaltájt sok minden átvillant az agyamon...az örökbefogadástól elkezdve a késbe dőlésig, szinte minden...az is többek között, hogy milyen /nagy/ hibát követtem el, amiért mi nem érdemeljük meg, hogy szülők lehessünk...
Ahogyan a sorstársaknál olvastam..."megtagadom Istent"...hogy jön ő mindehhez?...ahol a gyermekeket fagyasztóba/emésztőgödörbe rakják, oda azért még ad utána is...persze, így kell ezt...
...aki Istenfélő, haragudjon nyugodtan, ezek az én érzéseim...

2012. április 12., csütörtök

Hullámvölgyben élek...

Most ez jellemző rám...tartom magam amennyire lehet, ahelyett, hogy szavad folyást engednék a könnyeimnek...de erős vagyok, és nem teszem...
Zúdítsatok rám követ, adjatok pofont, de nem tudom merre tovább...
...tudom, friss az "élmény"...
Már látom magam előtt a jövő hetet, amikor is a "szeretett" kolléganő, gyermekorvos, főnök, és még ki tudja, ki, már röhög a markában...hányinger kerülget...
...szeretnék máshová menni dolgozni, kiszakadni a gyermekek köréből...
...azt hiszem a maradék józan eszem is elment...
...kiváltképp, hogy ma már zumbán is voltam...
...csak nem értem, hogy az élet miért dobta ránk ismét súlyos vasláncát..."Amibe nem halsz bele, attól erősebb leszel!"...
Szeretnék meghalni!...
...hiszen milyen ember vagyok, aki padlóra küldi a társát is-bár ő soha nem hangoztatta-, mert nem tudja megadni neki a legféltettebb kincsét...

Nem tudtam Rájuk vigyázni...

2012. április 11., szerda

Ancsitól idézve...

"Csak annak nem sikerül aki feladja"

Már csak 1 nap...téboly...

Már kezdek belenyugodni a holnapi napba...tudom, nem így kell hozzáállni...
Ma felhívott 1 kedves kolléganőm, akinek ecseteltem a premenstruációs tüneteim...ő is rávágta, hogy ezek jó jelek...hiszen tudjuk a tünetek megegyeznek a kora terhesség tüneteivel...
Na igen, de a hüvelyflóra felborulása és a székrekedés hatalmas méreteket ölt...szerintem ha nem lenne utrogestan csatlakozhatnék a sorstársakhoz :( ...nekem ugyanis utro mellett nem jön meg...legalábbis a tavalyi eset ezt bizonyítja...
A mellfeszülés alábbhagyásával sem kell foglalkozni, tudom, hiszen a méretét bármelyik playmate/szilikoncica megirigyelhetné...
...bár tudjuk azt is, hogy ezen tünetek a progeszteronnal is összefüggésbe hozhatóak...
Fura...nem félek a teszttől, nem azért nem csináltam; úgy vagyok vele, amit majd a doki mond, az lesz a mérvadó...bár messziről jött ember azt mond, amit akar...
...talán ma kellene szembesülni az eredménnyel...
Köszönöm, hogy kitartotok!


2012. április 10., kedd

1. hcg vérvétel...

Szokásomhoz híven kora reggel már a labor előtt sorakoztam...hogy mennyien voltak ma...ismét...
 A laboros meg is kérdezte szúrás előtt, hogy hányadik hcg?.../remélem nem jelent rosszat/...
Összeismerkedtem 1 lánnyal, akinek szintén 1 petevezetője van, túl 1 spontán vetélésen, most arra vár, hogy neki is gyermeke legyen...
Kölcsönösen erősítettük egymást, egészen addig, amikor már úgy gondoltam, hogy ha tovább beszélünk, sírva fakadok...most is potyognak a könnyeim...hormonok...
Már csak 2 nap...és vége a bizonytalanságnak...
Hétvégén a temetőben jártam, virágokat vittem, és könyörögtem anyunak, hogy segítsen, hogy velünk maradjon/anak valaki/k...hiszen neki már így is 6 unokája van, aki körülveszi őt...


2012. április 7., szombat

Sok minden eszembe jutott...

Elsősorban Daisy írása, aki érezte az embriók nem fizikális jelenlétét...ahogyan neki is írtam, irigylem ezért...ha nem így tenném, valószínűleg hazudnék...
Én, aki nagyon kevés alkalommal érez meg valamit...
...ahogyan anyu halálát sem éreztem...pedig kellett volna...
...és ahogyan más szívbemarkoló dolgot sem...
Az 1. terhességemnél éreztem egyedül, hogy már nem él bennem a kisember...
...cserben hagyott az a fogalom, hogy női megérzés?
Másrészről az is eszembe jutott, hogy a szakmám a karmám? Miért szeretem annyira a gyerkőcöket?...
...annyira pedig mégsem?, hogy nekünk is lehessen?
...mert a máséval ideig-óráig kell együtt lenni?
Azt hiszem, elment az a maradék eszem is...hogy megosztom ezt a blogban...
...s tudjuk, kenyértörés helyett kődobás...

Munkafronton...

Még hétfőn történt, amikor is Emese barátnőm küldött 1 mail-t, ~amit nagyon köszönök neki!~, amiben az állt, hogy talán lenne 1 állás lehetőség, csak 1 önéletrajz kell...
...azóta jött még 1 baráti segítség...és közben kutakodunk is munkahelyek után...

2012. április 6., péntek

Beszélgetések...

A tegnapi nap nagyon jóra sikeredett...
Férjem főzött kint pincepörköltet, és ahogyan beszélgettünk, nem volt bennem félsz a lombik sikerességével kapcsolatosan....hihetetlen, igaz?...
Bár elmondtam neki, hogy nagyon féltem Őt...ha nem sikerül, félek, hogy jobban padlóra kerül, mint én...
...erre csak annyit felelt, hogy ennél jobban már nem küldheti padlóra...
1 hete volt a transfer, és 1 hét múlva eredmény...

2012. április 4., szerda

Blog...

Senkit nem áll módomban elkeseríteni/lehúzni, de egyszerűen ez az a hely, ahol kiadhatom magamból a szomorúságom, gondjaim...és tudom, sokszor ismétlem önmagam...
...ha kitartotok így is mellettem ebben az őrült 2 hétben, megköszönöm...ha nem, az az én szegénységi bizonyítványom...

Az őrület határán...

Már ott tartok...
Azt gondolom a tegnapi erőfeszítés kapcsán, ha eddig más nem, akkor ez tuti betett...
 Mennyire könnyebb volt, amikor spontán összejöttek...akkor nem agyaltam ennyit...aztán ott is jött a pofára esés... :(
Ennyire rossz anya válna belőlem?...
Jobb, ha már most szoktatom magam a gondolathoz, hogy Férjem padlóra küldöm, /magam nem kevésbé/, és mehetek vissza a "szeretett" munkahelyemre...
Fura, beültetés körül annyira erőt merítettem 1 sorstárs megjegyzéséből..."3 fagyi babából kettő felébredt, egy pedig meg is maradt!"
...és a beültetés délelőttjén ez is átsuhant az agyamon...4-ből 3...intuíció?...
Tegnap előtt beszélgettük a Férjemmel, hogy 3-ból 2, egyenlőre elég is lesz...
...most pedig itt tartok...
Talán 2 pofon kellene, ami helyrerak...

2012. április 3., kedd

Már nem tudom...

...mit is gondoljak...
Tegnapra rendeződött az anyagcserém/vagyis már szombaton kezdődött, de erőfeszítésekkel tarkított/, a hüvelyflóra egyensúly is megborult...tipikusan menstruáció előtt pár nappal szoktak jelentkezni ezek a tünetek...
Szegény Férjem vígasztal, hogy biztos csak az Utrogestantól van...
Gigi, tudom, ne keressem a tüneteket, csak sajna ezek annyira nyilvánvalóak...
Totál kiborultam...
Már nem tudom mit rontottam el...
...azt, hogy nem ítéltettem magam által ágynyugalomra?...hiszen szombaton már nem bírtam tovább, és felkeltem.../megjegyzem, az előzőnél becsülettel feküdtem/...
...azt, hogy erőlködtem? /az 1. lombiknál a 3. napon már sírtam, annyira fájt a hasam-ezt elkerülendően inkább választottam az előbb leírtat/...
...vagy csak egyszerűen azt, hogy nem tudok megbirkózni a gondolattal, hogy nekünk is sikerülhet?...
Szánalmas vagyok...

2012. április 2., hétfő

Hormonok játéka...

Úgy cikáznak az érzelmeim, akár a hullámok...
...van, hogy 1 versen, 1 összeállításon sírva fakadok, aztán, mintha mi sem történt volna mosolygok a világra...
...tudom, a hormonok játéka ez...
Nem telik el nap úgy, hogy valami ne csalna könnyet szemembe...és még én vagyok laza... :S
Pedig tényleg úgy kell/ene felfogni ezt az újabb IVF-et is, hiszen, ha sikerül, akkor elmondhatom, hogy mindent megtettem Érte/Értük; ha pedig, nem, akkor abba jobb is, ha nem gondolok bele...egyszerűen rettegek...önző módon...nem elég, hogy ismét elbukom, és a Férjem is mérhetetlenül szomorú lesz, de még vissza kell mennem dolgozni is...oda, ahol napi szinten sírva fakadok, és a gyomromba görcs áll...
Ahogyan a sorstársak megfogalmazták, és én is már 1 régebbi írásomban, a sors azért mér ránk ennyit, mert el tudjuk viselni...hát nem! Ettől én már nem leszek erősebb, hanem csak reményvesztett...

Itthonlét...

Ez az itthonlét arra tökéletes, hogy agyaljak mindig valamin...egyébként is, nem is én lennék...
Agyalok azon, hogy alhasi vérbőséget okozom a székrekedésemmel összefüggő erőlködésben, agyalok a mellfeszülés alábbhagyásában, étvágytalanságban...hú, mennyire macerás vagyok...
Tegnap este jól kiborult a bili, nagyon sokáig sírtam...
Pedig pont tegnap mondta a Férjem, hogy lazán veszem most ezt a menetet.../tényleg?/...
Azt mondta, ha úgy alakul..., megyünk tovább, nem adjuk fel!
Szeretem Őt, persze, ez természetes...ahogyan a "Pöttyökbe"~Egynyulacska megfogalmazásában~is beleszerettem :)
Egyébként igaza van...ezt már elrendezték...

2012. április 1., vasárnap

Félelem...

Ma el kezdett fájni a torkom, és fáztam a 20 °C-os házban...a hőmérsékletem 36.9, ami ugyan még normális, és remélem is, hogy nem megy feljebb...
A mai adag sírás részben megvolt...hogy miért nem tud simán menni egyszer az életben? :(
Félek, hogy nem tudok Rájuk vigyázni... :(