2016. december 25., vasárnap

Karácsony...

Ezekkel a képekkel szeretnék Áldott, Békés Ünnepeket kívánni...






2016. december 14., szerda

Elcsendesedés...

Vasárnap este látogatóm volt, aki az elcsendesedésre szerette volna felhívni a figyelmem...
...vagy legalábbis ezt hiszem...

2016. december 2., péntek

A pillanatban élni...

Sajnálom, hogy nem készítettem képet...
Ültem a vonaton, és a lemenő nap fényében gyönyörködtem...
...szinte égetett a tudat, hogy nem bírom/nem is akarom/ elfordítani a fejem ettől az égitesttől...
Csak ültem, mint akit megbabonáztak...

2016. november 22., kedd

Gondoltam...

...egy nagyot...
Felhívtam Győrt...
Természetesen elutasító választ kaptam...nincs még kiadva időpont...
Tudom, mondtátok, akik Győrbe járnak, hogy hónapokig tartó telefonálgatás után jutottatok be...
...majd meglátjuk, lesz-e erőm küzdeni tovább...
...vagy marad Pest...

2016. november 10., csütörtök

Mosolyogj, akkor is...

...ha pocsék minden...
Ha hátba támadnak, ha egyedül maradsz, mert az ún. barátok elvannak foglalva a maguk kis életével, és Rád sem nyitják az ajtót...
...vagy csak egyszerűen félnek a túl érzékenységedtől, és nem mernek/akarnak már szót váltani Veled...
...szóval csak "MOSOLYOGJ!"

2016. november 7., hétfő

Szupervízió...

Hétfő van, és gyűlölöm...
...mint általában mostanság mindent...
...akik szeretetet sugároznak felém, még azokba is "belerúgom"...
...nem vártam a mai szupervíziót sem, de ahogyan közeledett az időpont, egyre nagyobb indíttatást éreztem, hogy kibeszéljem magamból a problémám/dilemmám...
...még mindig vacilálom...
Győr kontra Pest...
A szupervízorom tökéletesen fogalmazott...
Próbáljam meg Győrt, és amíg kapok időpontot, addig is van lehetőségem dönteni, belesimulni ebbe az állapotba...
...hiszen még mindig ott van a pesti lehetőség-amikor azt mondtam, nekem már nincs időm éveket várni-...
Nem mindegy, hogy hogyan fogok bele újra...bár, most értelmét nem látom az újrakezdésnek, hiszen nem tudok sikeresen hozzáállni, és így nem lehet belevágni...
Szerinte nem mindegy, hogy beleszaladok, vagy menekülök...
Nagy igazság van eme mondatában...

2016. október 24., hétfő

Több sebből vérzik...

...de úgy gondoltam, megosztom...
Sógorom diplomatikusan fogalmazott: "Leesett a kamionról"...
...hát, így is mondhatjuk...

2016. október 14., péntek

Minden elromlott, de volt már ennél rosszabb is...

Bennem...
MosolygomMosolyogni próbálok, de annyira az arcomra van írva, hogy mit is érzek valójában...
Kötözködöm olyanokkal, akik szeretnek, segíteni próbálnak, és viszont kellene szeretnem, hiszen természetes lenne, de nem most; és hálásnak kellene lennem, de ehelyett felégetem a normális emberi kapcsolataim...
Hát így állunk most...

2016. október 11., kedd

Teszt napja...

Kora reggel már telefonáltam a Dokinak...
Jött a szokásos nagyon sajnálom...
...és a bármikor folytathatjuk...
...akár már novemberben is, csak előtte konzultáljunk...
Mondtam, hogy utolsó TB-s lehetőségünk...
Mondta, hogy vagy TB-s, vagy sem, ezt még megbeszéljük...
Kérdeztem, mit tudunk még tenni, vizsgálatok terén?
Az immunológia lenne, de nekem az már rég megvan...
...és most őrlődöm...

2016. október 10., hétfő

Nem tudom, mitévő legyek...

Tegnap egész nap kattogtak a fogaskerekeim...
...az agyam minden szegletében kerestem a miérteket, és a megoldásokat...
Biztosan velem van a baj, de este már Győr is megfordult a fejemben...
De újabb Intézet, magyarázkodások...
...egyáltalán, mennyi ott az esélyünk?...
Ki tehetem-e Férjem 1 újabb megpróbáltatásnak?...
...és akkor még itt az örökbefogadás kérdés köre is...
Hajlandóak vagyunk-e elfogadni azt a tényt, hogy nem jön a baba valamiért...
Az idő csak rohan, és én most úgy érzem, minden reménytelen...

2016. október 9., vasárnap

Túl szép lett volna, hogy igaz legyen...

A vérzés kitart...
A hcg <2 ...="" 2="" p="">

Agyalok folyamatosan...
Szerdán csesztem el, vagy pedig, amit Csigusz írt, hogy megsértettek a katéterrel...lehet, már, akkor este sem voltak velem?...
Agymenés...

2016. október 8., szombat

Nem adom fel!

Megígértem magamnak, hogy nem fogom keresni a tüneteket, de ki bírja ezt megállni?...
Oly'annyira, hogy még hétfőn tuti terhes tüneteim voltak, keddre "1 csapásra" elszivárgott...de a csúcspontot a szerda adta meg...
Olyan erős nyilallást érzékeltem, aztán vérzést; alhasi vérbőséget, mely csütörtök délig ki is tartott...aztán újra vérzést...amiből még pénteken is jutott...
...nem nagy mennyiség volt, de már magam sem tudom, hogy az utro akadályozta-e, hogy ne legyen több...
Jucussal, és Vikivel osztottam ezt csak meg, közben, tartottam magam itthon, mert Férjem is annyira szeretné, hogy sikerüljön...
...de tegnap estére eltörött a mécses, de csak barnázást említettem... 
Nem hívtam senkit, mert tényleg annyira akarjuk Őt/Őket, hogy eldöntöttem, nem vagyok hajlandó feladni a holnapi vérvételig, amit a laboros barátnőm "helyben" meg is ejt...

2016. szeptember 29., csütörtök

Katatón állapot...?

Ebben létez/t/em kedd este óta...
1. körben lefagytam, amikor megláttam a vérzést...
Átvillant az agyamon, hogy el sem kezdődött, már be is fejeződött?...
De!
Rájuk bízom magam...

2016. szeptember 27., kedd

Már rutinosan...

9.25-kor már telefonáltam...
...természetesen az egyik vonal foglalt volt...
...gondoltam, a másik kicseng, és majd valamikor felveszik...
...viszonylag hamar meg is történt...
...kértem az embriológiát, de még akkor ébresztették őket, és csak annyit mondott a hölgy, hogy biztos lesz, aki ébred, és menjünk 12.30-ra...
Viszontagságos utunk volt...2 percünk volt kiérni a buszig, az átjárónál pirosat kaptunk; a BKV-s járat lerobbant.../túl hamar értünk volna oda enélkül/...sétáltunk egyet...úgyis azt szerettem volna...ragyogó napsütéses időben...
1/2 órát csúsztunk a konzival, és kiderült, hogy 1 embriónk nem úgy osztódott, ahogyan a többiek...de Krizsa, ahogyan természetesen mi is, ragaszkodtunk mindhármójukhoz...
Közben rákérdeztem az utro-ra...anno még Heni írta a blogjában, hogy 3*2-ben egyeztek meg...
Annyit mondott a doki, hogy ha 1 nőnek ez a megérzése, akkor nincs ellenére, de a terhesség megtartásához 2*2-nek is elégnek kell lennie...
A műtőhöz vezető úton sokan mentünk, de ami még meglepőbb volt, hogy az öltözőben cirka 11-en, /+ akik cserélődtek előttünk/ voltunk...
Ment a hülyeség javában... :)
Annával maradtunk ketten, és szegényt szóval tartottam...
Mondta is a Férjem, hogy az én hangom lehetett kihallani, míg ők, pasik kint csendben ültek... :)
Az őrzőben Kati volt, és természetesen ment a hülyeség... :)
Bementünk a műtőbe, megnéz/het/tük az embrióink, s Férjem bent is maradt a transfer idejére.
Majd saját lábon sétáltam ki, és szerintem nem volt 10 perc, amíg fektettek...
Iszonyat SOTE feeling...futószalag...

Ilyen még nem fordult elő...

Írok majd hosszabb beszámolót, de most csak annyit, hogy visszakaptuk mind 3 embriót, de beültetés alatt/után görcsöltem, estére pedig vérezni kezdtem...

2016. szeptember 23., péntek

Ovitrelle...

A doki az Ovitrelle adagját, és időpontját nem említette, de tudom, hogy 250 egységet kell belőnöm, bármikor.
Kedd este 9-kor megtörtént.

2016. szeptember 19., hétfő

Folliculometria...

Kora reggel indultam, mégis cirka 2 órát vártam.
Számítottam rá, Ildikó mondta, amikor az időpontot kértem.
Fura volt úgy ülni ott, hogy csak olvastam, és nem elegyedtem szóba senkivel, pedig, aki ismer, tudja, hogy tudok beszélni...
Csak figyeltem...
...
Miután bekerültem, gyors helyzet felismerés...
...UH: bal pf-ben 19 mm-es tüsző.
Gyors konzultáció.
Ovitrelle holnap.
Szombattól 2*2 Utrogestan.
Kedden 9.30-10 között telefon a biológusoknak.
Aztán hajrá...spontán ciklusban.

Megjegyzés: Pár szót váltottam az egyik asszisztenssel, 3. épületet kellett felhúzniuk, annyian vagyunk már...ott található Krizsa doki is-Főépület mögött.

2016. szeptember 16., péntek

Mindig történik valami valamiért...

Ma esedékes volt még 1 neurológiai vizsgálat mindkettőnk számára.
Később keltünk, mint, amit elterveztem, de mint kiderült, Főorvosnő is 10-kor kezdte meg rendelését, mert az osztályon is dolgozott.
Amíg Férjem várakozott, Böbe utáni segélykiáltást eszközöltem, és kértem, hogy kérje le a hiányzó eredményeim.
Sikeresen!
"Vicces" a történet...
2 éve a Mycoplasma pneumoniae IgG szeropozitív lett, most teljesen negatív...
A Chlamydia pneumoniae IgG kétes...
Mit fog ehhez szólni a doki?...
/Az IgG átesett fertőzést igazol/
Amíg a labort intéztem, a Főorvosnő megérkezett.
Mindig figyel a sürgős esetekre, az eü. dolgozókra...hamar be szoktam kerülni; de mivel nem látott, ráment a délelőttünk...ami a Férjem szempontjából nem volt sikeres, hiszen még a fogászat is mára volt ütemezve.
Én elvagyok ilyenkor 1 könyvvel, megtanultam türelmessé válni...
...s ilyenkor eszembe jut az is, hogy azért kell ennek így lennie, mert 1 nagyobb/rosszabb/ dolgot előzünk meg vele...
A főorvosnő sűrűn elnézést kért/még ő!/, majd megvizsgálta Férjem. A sejtésünk beigazolódott...nyaki gerincsérv...
Elküldte carotis UH-ra, MR-re, fizikoth-ra. /09.27, 10.03/
Közben az EEG-m nem tudta kiértékelni a gépben, ezért felvetettem, hogy megnézné-e papír alapon...elszáguldoztam érte, közben pedig ott tudtam segíteni...
Nem teljesen jó a görbe, de egyenlőre csak observatio-t igénylek...

2016. szeptember 13., kedd

Semmi hír...

A bakterológiáról...
08.09-én levették a vért Chlamydia Pneumoniae, Mycoplasma Pneumoniae, ill. TORCH irányában.
3-4 hetet ígértek...
...azóta sem semmi...
...és már gondolkodom azon, hogy lemondjam az UH-ot, hiszen ezek nélkül valószínű csúszás lesz...
Persze, nyugtatom magam, hogy addig megérkezik a negatív eredmény...

2016. szeptember 11., vasárnap

Családi...

A tavalyi évhez hasonlóan Marcsiéknál került sor 1 összejövetelre.
Tavaly Felíciáék maradtak ki, most a "felnőtt gyerkőcök".
Délelőtt a csapat nagy része túrázott, délután a pihenés, és a beszélgetés kapott szerepet.
Lillával tavaly is sokat beszélgettem, most sem volt ez másként...
Annyira őszinte ez a lány...

2016. szeptember 10., szombat

Csajok segítség!...avagy gyors körkérdés...

09.07-én késő délután elkezdődött a vérzés.
Kedvenc Dokker a ciklus 10-12. napja közt szeretne látni.
Ildikóval tudtam beszélni, és ő a csütörtök reggelt vette alapul, ezért 19-én kell mennem UH-ra.
Bízom Benne, félreértés ne essék, de nyugtassatok meg, hogy nem lesz késő...

2016. szeptember 2., péntek

40.

Már hetekkel ezelőtt meghívást kaptunk 1 meglepetés szülinapra.
Az ünnepelt húga készült e tervvel.../család, pár barát összerántása volt a cél/.
Nem kis szervezést igényelt a dolog, de megérte!
16 órára volt gyülekező Szilviéknél, addig őt Marcsi elvitte csavarogni...
Férjem megkértem, hogy készítsen 1 rózsát, legyen emlékezetes...
Munkából hazaérve, mindent hátrahagyva, gyorsan nekiláttam a könnyű tekercseknek. Volt kapkodás ám rendesen, hogy abban a rövid időben elkészüljünk, minden flottul menjen...de megígértem.
Lopakodó üzemmódban vártuk a lányokat. Tudtuk, Szilvi extrém érzékeny, itt bizony sírás lesz...és tényleg, ahogyan megszólalt a zene, meglátta a csapatot, zokogni kezdett...engem is vitt magával ez az érzés...
Nagyon jókat beszélgettünk, úgy összeségében, az idő gyönyörű volt, gyerkőcökkel játszottunk, és az ő kislányuk, Dorka a 17 hónapjával teljesen levett a lábamról...
Van 1 közös képünk, ahogyan bújik hozzám... <3 p="">Bár, alkalmazkodó kiscsaj, szerintem bárkivel elvan...
Annyira édes volt, ahogyan veszekedés az édesapjával... ;)
Ezen az estén megváltozott bennem valami...
...már nem a környezet elvárásainak akartam megfelelni, önmagam miatt szeretnék gyermeket...
Egyszerre voltam hálás, és sebezhető...
Tetézte még ezt Andika hívása, üzenetei; miszerint megérkezett a távlelet, az MR...negatív...
Sírásba fulladtam...igyekeztem mindezt úgy tenni, hogy ne vegyék észre...
Tényleg kegyes hozzám az ég...
21.30-ig simán kitartottunk, de akkor már senki sem akart a terhükre lenni.

2016. augusztus 31., szerda

Vegyes érzelmekkel...

Holnap MR, és nem tudom, hogy féljek-e tőle, vagy lazán kezeljem, hogy úgyis minden rendben lesz, mert annak kell lennie!
Hiszen én szoktam nyugtat/gat/ni embereket, babák alszanak el nálam...
Az utóbbi napokban, bárhová mentem, karomba vettem a piciket, és elaludtak...annyira jó érzés volt!
Hát így állunk most...

2016. augusztus 17., szerda

Vizsgálatok...

Az elmaradt kenet vétel...
Vérvizsgálat...
Neurológia...
Az utóbbit ma ejtettem meg.
Nagyon tündéri volt a Főorvosnő, elmeséltem neki a történéseket.
MR -re küld...
Végre történik valami!
Demyelinisatios plakkok után keresgélünk...vagyis, inkább ne, mert ahogyan utánanéztem az SM-et dobta ki a net...

2016. augusztus 7., vasárnap

Ejtőzés...

Tarnaméra-Polgárőrnap

Péntek délután, munka, és fogorvos látogatás után kocsiba pattantunk, és leautóztunk a tarnamérai strand területére, ahol másnap kerül megrendezésre az Országos Polgárőr Találkozó, ahová civilek is mehetnek, de a polgárőrök már előző nap cuccolnak, sátor állítás, pasis este/buli...
Minden évben így szokott történni, csak a helyszín változik, pedig nekünk az utolsó év kimaradt.
...és én aznap nem is szoktam menni, de most kivételt tettünk, mert újra nyitott a strand, és másnap tömeg lesz.
Megfizethetetlen az érzés, amikor éjfél tájt a medencéből nézed a csillagos eget, a tejutat; a langyos vízben merengsz ezernyi érzésen...
Nem agyalsz túl, nem kombinálsz...
3 óra felé kerültünk ágyba kocsiba, Férjem pillanatok alatt elaludt, az én szememre nehezen jött álom.
Reggel 7 előtt már úsztam a kellő távot, /Gábor beelőzött, már 6-kor úszott,/  ismét, egyedül a medencében, mindaddig, amíg meg nem érkezett a csapat/tömeg...
Majd a főzőversenyre nevezve beálltam a segítők sorába, és Laci a Csopaki aprópecsenyéjével ismét győzedelmeskedett, immáron 4. éve veretlenül.
Hazafelé én vezettem, pedig nem rajongom érte, a Visontai bányarészre 1 pillantást tudtam vetni, számomra gyönyörű volt.
Cirka 1 óra alatt értünk haza, elrendeztem mindent, és 1 szempillantás alatt álomba zuhantam...

2016. augusztus 4., csütörtök

Minden úgy jó, ahogy van...

Ez fogadott ma reggel...
...és én is igyekszem ezt elfogadni...

...Hiszen minden okkal történik...
...Nem léphet be az életedbe, sem 1 perccel előbb, sem később, ha nincs itt az ideje...
...ahogyan ma is megcsúsztam, mert gyönyörködtem a hajnali napfényben, később indultam munkába, ezért elkaptam azt a pillanatot, amikor a gólya egyenesen a fejem felett szállt el...

2016. július 27., szerda

Barátok

Olyan jó volt Őket látni, pláne így, EGYÜTT!
Hopo nyakába estem, mint mindig, amikor találkozunk; természetesen Adrinak is nagyon örültem!
Annyira jó emberek, önzetlenek, segítőkészek, vidámságot sugároznak...
Éjjel 1 óráig beszélgettünk.
Nagyon szeretjük Őket!, csak kár, hogy ritkán találkozunk.

2016. július 15., péntek

Csak úgy...





Szabadság

Annyira jó most, ebben a pillanatban...
Volt időm elolvasni Lulu blogját; kiülni esténként a kertbe, játszani a kutyával; nagyokat beszélgetni, nevetni; későn feküdni, és későn kelni; dédelgetni a kiscicákat, akik közül az elsőszülött már 2 napja megmutatta, hogy tud dorombolni... :)
Közben persze a házat is felfordítom, de ez most így van rendjén...

2016. július 10., vasárnap

Műtét...majdnem az előző bejegyzés margójára...csak pozitívan!

...csak most nem nálam...
07.11-én műtötték volna Férjem jobb oldali hernia ing-ra /lágyéksérv/...
Már napokkal ezelőtt félt nagyon szegény...
Csütörtök reggel a telefonom kijelzőjén megjelent a doki elérhetősége...
Bevillant, hogy el fog maradni a műtét, tuti, azért telefonál...
Épp ellenkezőleg...borult a műtéti program, és már holnap mehetnénk is...
Kis türelmet kértem, hogy megbeszéljem ezt az illetékessel, és 5 percen belül visszajelzünk...
Muszáj volt szegénynek belemennie...
Legalább kevesebb ideje volt agyalni...
18 óráig ehetett, éjfélig ihatott, közben 20 órakor benyomtam neki egy 0.4-es Clexane-t.
Péntek reggel 7 óra előtt~köszönve Juditnak, aki felvitt minket, és kölcsön kaptam éjszakára a lakását, hogy Pesten maradhassak~már ott sorakoztunk a betegfelvételnél, a Kútvölgyiben...
Mire a doki bejött ismertetni a műtétet, aláíratni 1 csomó dokumentumot, kiderült, hogy Férjem 3. lesz a programban; 12 körül/után fog bekerülni...
Na, akkor már azért lett feszült...
Megkapta a branült a nappalos nővértől csomó medika/medikus kíséretében /oktatókörház/.
Csöpögött az infúzió, várta még antibiotikum, nyugtató, és lassan vánszorogtak a percek...
Kapott 1 jó fej szobatársat/Misit/, akinek más volt a dokija, és őt 11.15-kor betolták...
Férjem 12-kor került be, és 14 órakor szólt a műtős, hogy most került át az őrzőbe, nem sokára bemehetek hozzá, ahogyan kiszól a nővér...
Türelmesen ültem a műtő előtt, mire ugyanaz a műtős, aki már megjárta körét, csodálkozva pislogott, hogy még mindig nem szólítottak...na, majd ő intézkedik...
Tényleg nem telt bele 1 perc, és bemehettem...1 percet kaptam...
Annyit tudott mondani, hogy fáj a hasa, és még valamit, de az altatástól elkenődött volt a beszéde, és nem lehetett érteni...
Végigsimítottam az arcát, lehunyta szemét, és álomba szenderült...
A szobatársa már fitt volt addigra...
Az őrzős annyit mondott, hogy 17-17.30 körül jöjjek vissza, addigra észen lesz...
Lányos zavaromban engedtem a kérésnek, és el is felejtettem azon agyalni, hogy a dokival is beszélni kellene...aki ugyan Férjemnek elmondta az instrukciókat, de, hát altatás után ugyan ki emlékszik vissza?...
Kimentem kiszellőztetni a fejem, közben sorra körbetelefonáltam/k...
15 órakor ismét az őrző előtt ültem...
...s valóban így is történt, ahogyan az őrzős elmondta; 17.30-kor ismét a szobájában volt, ragasztókkal drain-nel tarkítva.../szerencsére katétert sem kellett kapnia/.
Fájdalomcsillapítót kértünk-Algopyrin-Voltaren kombót kapott infúzióban.
Megkaptam közben az infót is, miszerint 20 óráig maradhatok, majd reggel 8-kor jöhetek, hiszen 7vége lévén, 6-kor keltik őket.
19.50-kor álltam fel betegágya mellől, de már ő is látta rajtam, hogy lefordulok a székről...
A Széll Kálmán téren még gyönyörködtem a napsütésben, a "szökővízben" futkározó gyermekekben, majd elindultam a Pillangó utcai szállásomra...
Sétálni szerettem volna még...
...és bevonzottam, mert kissé eltévedtem...
Szembejött velem 1 életvidám lány, akitől segítséget kértem-naívan gondoltam, hogy pesti-és kiderült, hogy ő is keresi a helyet, ahová igyekezett...
Vak vezet világtalant alapon-jót mosolyogtunk a szitun...
Judit számát kerestem már elő, miközben pont hívott, és nem tette le addig a telefont, amíg az ismerős környéket meg nem találtam...
Ugye, hogy nincsenek véletlenek!?
Fáradtan zuhantam be a lakásba, de aludni nem tudtam...
Reggel 5.45-kor hányingerrel tarkított migrén várt...6.30-kor már telefonon beszéltünk, de 7.35-kor tudtam visszaindulni a Klinikára...
A buszon a jegyet sem sikerült elfogadtatni, és a sofőr így el is engedett...
A büfében 1 csacsogós néni várt, pozitív életszemlélettel...
Erre mondják azt, az élet apró örömei...
Hálás vagyok mindenkinek, akivel e 2 nap alatt összehozott a sors, ill. közreműködött életünkben...
Nagyon rendesek voltak a Klinikán-még a portás is, a takarító is, "ugrott", ha nem igazodtam el...
A szobatárs dokija volt ügyeletes, kihúzta a drain-t, majd zárójelentésünk kézhez kapva indultunk Juditékkal haza...
Itthon még várt 1 családi összejövetel, azóta lábadozás van...
                                




Még júniusban történt...

...1 hétfő estén, amikor beugrott 2 percre Viki barátnőm Noellel...
A kapuban a kis zsivány olyan nevetést vágott le, hogy már a könnyem csordult ki...
...és annyira tudta, hogy a kacagásán nevetünk mindannyian, hogy még jobban produkálta magát... :)

2016. július 2., szombat

2016. június 30., csütörtök

2016. június 28., kedd

Szupervízor

Adódott 1 értekezlet, ahol 1 szupervízort kértek fel eset bemutatásra...
Majd adódott 1 lehetőség pályázat keretében csoportos, és egyéni szupervízióra...
...jelentkeztem...
1 alkalommal találkoztunk eddig; ahol az 1 órás megbeszélésből cirka 1 1/2 óra lett...és minden felszínre került...
Kimondtam, amit eddig csak fogalom szintjén gondoltam...azért akarok gyermeket, hogy megfeleljek a környezet elvárásainak...nem magamért...
Lehet kövezni...

2016. június 27., hétfő

Neurológusnál...és magyar eü....

Szombat reggelre zsibbadást éreztem a bal lábamban...
Úgy gondoltam, semmi vész, majd elmúlik, hiszen nem volt egyszerű több órát végigguggolni a cicák mellett...na, persze...
Vasárnapra már a bal karom, és arcom-mint, amikor megég a bőröd, és feszül-is csatlakozott ehhez az érzéshez...
Napokkal ezelőtt, pár napon keresztül, sokat fájt a fejem, és iszonyatosan fáradt voltam...
Még mindig ott tartottam, hogy majd elmúlik...ha, nem, reggel orvos...
Reggel orvos lett belőle...
A háziorvosom táppénzbe akart venni, de visszautasítottam...nincs nekem erre időm...
...rendben, de akkor sürgősségi beutalóval menjek a neurológiára, amit meg is tettem...
Kezdődött azzal, hogy közölték, nincs szakrendelés, az osztályra kell menni...
...ott pedig kijött az osztályvezető, aki közölte, hogy visszaadja mindenki beutalóját, amit időközben beszedtek, mert ő már áprilisban szólt a vezetőségnek, hogy nincs ember, akik természetesen nem gondoskodtak a helyettesítésről, és ne várjuk el, hogy ő majd 2 helyen is dolgozik...pláne az egyik helyen ingyen...nem ezekkel a szavakkal, de gesztusokkal érzékeltette ezt...
~Tudom, valahol őt is meg kell érteni...~
Jöjjünk vissza szerdán...hogyne, erre van csak időnk...
...vagy menjünk fel a vezetőséghez cirkuszolni...
Mivel én nem kaptam meg a beutalóm, kérdeztem, miért...
A válasz a következő volt: "Mert aggasztó a bal oldal zsibbadása, de úgy látom, jól van!"...
Basszus, stroke tüneteket kellett volna produkálnom?...
...s ezzel kiadta a beutalóm, mentem a többiek után raplizni...
~Ha nem akarnánk szeptemberben Cryo-ET-re menni, hagytam volna annyiban...~
Ment a sürgés-forgás, jövés-menés, intézkedés...
A Főigazgató asszony írásban utasításba adta 1 órán belül el kell látnia minket...
Mire a főorvosnő közölte, hogy ő, bizony, már csak azért sem, majd holnap...
Szerencsére volt köztünk 1 nagy hangú csaj, aki kérte, hogy nekünk jó lesz 1 óra elteltével is...mire a főorvosnő megenyhült...
Bekerültem, és ő a nagyfokú kimerültségre fogta...
Végigcsináltatott minden próbát, reflexeket vizsgált, eltérést nem tapasztalt...de a lábamnál az érzés zavar fennállt...
Azt mondta, akkor menjek vissza, ha visszatér...
Azt hiszem, ezek után inkább megtanulom kezelni...


2016. június 24., péntek

Pályamódosítás...

Mivel 1 ideje minden fontosabb, mint a blogom vezetése, ezért csak ritkán, és vegyesen írok dolgokról...
Ma estére pozíciót váltottam...
...mire hazaértem 1 megfeszített fejtágításról, a befogadott cicánk szenvedni készült...
...nem tudom, mióta vajúdott, de már nagyon kínlódott, és a cicagyerkőc nem tudott kibújni...
...mivel farral készült kikéredzkedni a kis drága, segítettem neki...
...azt hittem, nem élte túl...
~...és ilyenkor csodálkozom rá a természetre, hogy ösztönösen teszi a dolgát...a cica elé tettem kicsinyét, aki se-perc alatt észhez térítette...el kezdett levegőt venni a pici...~
19 órára 5 cica gyermeket segítettem világra... :)
Még 22 óráig csodáltuk őket...

2016. május 14., szombat

Kineziológusnál...?

Azért nem egyértelmű a cím, mert valójában én sem vagyok tisztában vele, mi a hölgy végzettsége...
Történt ugyanis, hogy szombaton-és már régóta tervezem a megvalósítását-összefutottam 1 ismerőssel, aki maszíroz. Szólt, hogy vasárnap úgy is megy hozzá Felícia, szaladjak át én is, és közben beszélgetünk.
Ez meg is történt, de akkora feszkó volt bennem, hogy címszavakban Neki is érintettem, amit a blogon leírtam-a felszínességük az embereknek...
Ráfektetett 1 masszázságyra bő 40 percre, mert ez nekem jár...
Szerintem pedig pont betaláltam a panaszkodásommal...rosszkor, rossz helyen, amit szerdán le is tisztáztunk...
Este 6-ra mentem hozzá, és majdem 2 órát ott töltöttem, kiadva mindent magamból, ami nyomta a lelkem...
Kezdtük azzal, hogy képzeljem el magam magzatként, kislányként...nekem ez annyira nem megy, olyan átéléssel, amilyennel kellene!...
Rátértem arra is, hogy nem vagyok felkészülve az anyaságra...Férjem jobban szeretné, mint én...akkor megint mi van? Meg akarok felelni a környezetem elvárásainak, pedig saját magam sem fogadom el!
...és addig, míg nem fogadom el magam, úgy, ahogyan vagyok, addig a bébi sem fog megfoganni...
Nem érzem jól magam a bőrömben...
...pedig nincs okom panaszra!
Mondtam is Neki, amíg van tető a fejem felett, van munkám, van étel az asztalon, addig inkább be kellene, hogy fogjam a szám, és meglátni az apró szépségeket is az életben...
...és ehelyett megint mi van? Önsajnálat, felszínesség!
Rohadtul felszínes/felületes vagyok én is!
Amint tudjuk a testünk bal oldala fejezi ki a múltat, a jobb a jövőt...
A gerincem két oldalán a lapockám van beállva, de nagyon...
"A múlt hozza magával a jövőt!"
Házi feladat gyanánt azt kaptam, hogy szeressem magam, fogadjam el úgy, ahogyan vagyok...
1 új szokás kialakulásához, és bevésődéséhez 6 hét szükségeltetik...
A masszázs végén húzatott 1 kis dobozkából cetliket, amikre a következők voltak írva:

2016. május 11., szerda

Felszínes...

Nem piedesztálra akarom magam állítani, sem mártírkodni nem szeretnék, de annyira elegem van abból, hogy segítek embereknek, amit örömmel teszek, és nem várok viszonzást, ezzel ellentétben még belém is rúgnak, sírásra késztetnek/pláne olyanok, akiktől nem ezt vártam/...na, kösz...
Felszínesek az emberek...

2016. május 8., vasárnap

Hektikus...

...a hangulatom...
...amikor egyik pillanatban 1 babaszoba látványától, könnyek szöknek a szemebe, de mosolyogva simizem a pocilakót...
...másik pillanatban pedig őrülten féltékeny vagyok 1 hozzám nagyon közel álló emberre, mert babát akar...
Na, lehet, hülyének nézni...
~a mániás depit már évekkel ezelőtt teszteltük, kizártuk!~

2016. április 29., péntek

Vegyes...nem kissé...

Ismét csak azt veszem észre, hogy rohannak a napok, és sem olvasni, sem írni nincs időm...
Persze, az embernek arra van ideje, amire akarja...na, ja...hogy én ezt hol ronto/tta/m el?... Nagy talány...
Minden esetre pár sorban az elmúlt napok hetek történéseiről...
25-én Férjem háziorvosánál jártunk, aki hernia ing.-lágyéksérv-et diagnosztizált...
Aznap még be a sebészetre, ahol újabb időpont: 04.27-én anesthes vizsgálat, majd 05.05-én már műteni akarták/vágás, majd másnap már hajították volna haza/...ja, és még aznap gyorsan megszúrattam a laboros csajokkal...
Ellenben 04.23-án 2 ismerős által eljutottunk a SOTE II. Kútvölgyi tömbjébe, megismerve azt a dokit, aki az ismerőst is műtötte, laparral 07.11!-én lesz a műtét...
...osztályrekonstrukció zajlik, ha előbb lesz hely, szólnak...

Aznap még a legszebb történés, hogy Tomi újra itthon van, és együtt Adriennel! :)
Úgy örülök Nekik! Úgy szeretem ezt a srácot, mintha ezer éve barátok lennénk. /meg is látszott, ki az a hülye, aki magas sarkúban fut, és ugrik a másik nyakába? :) /
...
Viki barátnőmmel még mindig 1 hullámhosszon vagyunk, annyi különbséggel, hogy velem 1 hét elteltével történnek ugyanazok dolgok/érzelmek, mint Vele...
Noel még mindig tündéri, és egyre "érdekesebb"...
...olyan dolgokat hajt végre, hogy csak ámulok...
...
Múlt csütörtökön a karomban tartva 1 hónapos kislányt, sírva fakadtam, mert 2x is rám mosolygott/szoc.mosoly volt a javából!/

2016. március 23., szerda

Ami még kimaradt...

D-dimer 190 ngFEU/ml 0 - 500

LH 4,95 U/L
follikuláris fázis : 2,12 - 10,89 U/l
ovulációs fázis : 19,18 - 103,03U/l
luteális fázis : 1,20 - 12,86 U/l
posztmenopauza : 10,87 - 58,64 U/l
FSH 3,92 U/L
follikuláris fázis : 3,85-8,78 U/L
ovulációs fázis : 4,54 - 22,51 U/L
luteális fázis : 1,79 - 5,12 U/L
posztmenopauza : 16,74 - 113,59 U/L
Prolaktin 301,3 mIU/L
Referencia nem terhes esetben: 70,8..566,5
Ösztradiol 219,6 pmol/L
follikuláris fázis : 99,1 - 447,9 pmol/l
ovuláció fázis : 348,7 - 1589,5 pmol/l
luteális fázis : 179,9 - 1068,3 pmol/l
posztmenopauza : <73 73="" div="" l="" pmol="">
Progeszteron 13,0 nmol/L
follikuláris fázis : 0,98 - 4,83 nmol/l
luteális fázis : 16,40 - 59,02 nmol/l
posztmenopauza : <0 -="" 0="" 2="" div="" l="" nmol="">
I. trimeszter  : 15,04 - 161,35 nmol/l
II. trimeszter : 61,72 - 144,05 nmol/l
Tesztoszteron 1,9 nmol/L 0,4 - 2,6
Total 25-OH D-Vitamin 92,7 nmol/L 75,0 - 500,0
      Megfelelõ szint ( 75 - 250 nmol/L)

HBsAg kimutatása/LEIA (Immulite) 0,363 S/CO
      Negatív (nem reaktív, S/CO < 0,9). HBV szeronegativitás.
anti-HCV kimutatása/ECLIA (Cobas) 0,094 COI
      Negatív, nem reaktív COI < 0,9). HCV ellenes antitest a mintában nem mutatható ki,szeronegativitás.
HIV Ag/AT meghatározása/ECLIA (Cobas) 0,370 COI
      Negatív (nem reaktív, COI < 0,9) HIV-1 antigén és HIV-1/2 specifikus antitest a mintában nem mutatható ki, szeronegativitás.
Rubeola vírus IgG antitest/LEIA (Immulite) 109,00 U/mL
      Pozitív (reaktív, küszöbérték index >= 10)
Rubeola vírus IgM antitest/LEIA (Immulite) 0,34 S/CO
      Negatív (nem reaktív, küszöbérték index < 0,9)
Interpretáció Rubeola vizsgálathoz
    Rubeola ellen védõ ellenanyag mérhetõ. Az eredmény nem utal arra, hogy mikor szerezte a védettséget. Aktuális fertõzés kizárása savópár vizsgálattal történik. ------------------------------------------------------------------------------------------

Terheléses...

Glükóz 5,5 mmol/L                            3,5 - 6,1
Hemoglobin A1c. 5,4 %                    4,1 - 6,2
Hemoglobin A1c 35,0 mmol/mol       20,0 - 42,0
                Terápiás tartomány 48..59
Glükóz terhelés 30' 5,9 mmol/L         3,1 - 8,5
Glükóz terhelés 60' 6,5 mmol/L         3,1 - 10,5
Glükóz terhelés 120' 3,5 mmol/L       3,1 - 7,5

Inzulin 2,0  mIU/L                             1,9 - 23,0
Inzulin terhelés 30' 23,1 mIU/L
Inzulin terhelés 60' 36,7 mIU/L
Inzulin terhelés 120' 3,7 mIU/L
HOMA-IR 0,5                                        - 4,4

2016. március 15., kedd

Kreatívoskodtunk...



A keret és a rózsa Férjem munkája, a többi az enyém...
Szeretem az idézeteket...ez csak 1 részlet a falaink közül.../azóta már került rá több is/...
A kép jobb oldalán pedig a tetkóim 1 részlete...
Imádtam dolgozni a tollakkal, a pillangókkal/hisz nem mind matrica.../

Mai sütés...


http://abroszra-valo.blogspot.hu/2013/02/dan-brios-dios-mogyorokremmel-toltve.html




Természetesen a tészta hozzávalóin szokás szerint változtattam...
...a már jól bevált könnyű tekercs tésztáját használtam...
A töltelék pedig nálam úgy alakult, hogy mogyorókrém+darált dió+sűrített tej/tejszín helyett/...
A másik variáció pedig: túró+mogyorókrém+kókuszreszelék+málna...

2016. március 14., hétfő

Kirándulás...

A hosszú 7végét, és a jó időt kihasználva eszembe ötlött 1 spontán gondolat...
Kiránduljunk egyet...ok, de hová is mehetnénk?
Felvetettem Sás-tó-t...
A Férjem egyből bele is egyezett, hiszen rég jártunk már a Mátrában...
Kiépült Sás-tó, ahhoz képest, ahogyan emlékeimben élt...
Felmentem az 53 m magas kilátó tetejére, de sajna képet nem tudtam készíteni...pedig gyönyörű volt a táj...de olyan kilengése volt a kilátónak, hogy féltem, hogy a telefont ijedtemben kiejtem a kezemből... :)
Tanösvényen sétáltunk 1 darabon, majd felvetette Férjem, hogy ugorjunk el Kékesre is, ha már erre vagyunk...
Szerpentines úton vezettünk tovább...gyönyörű volt, ahogyan az árnyékos fák közül a nap előbukkant...
A kilátóban már máskor jártunk, ezért csak sétáltunk ott is...
Kirándulós szerkóm: csizma szoknyával...jól mutattam... :)
De nem túrázni akartunk, csak sétálni.../azt majd legközelebbre ütemeztük/...
























2016. március 12., szombat

Noel...

Viki barátnőm kisfia...
Hihetetlen kis pasi...
Mintha életeket élt volna már...
Huncut szemeiben keveredik valami bölcsesség...
Ahogyan fogja a tollat a kezében...nem marokra, hanem, mint mi, felnőttek...
Ebből az apropóból késztetett írásra...
Firkált anyja matekkönyvében, kikapcsoltam a tollat...erre Férjem elkérte tőle, és bekapcsolta neki...ismét eljátszottuk ezt még vagy 2x, és azt a kacagást, azt az arcot nem lehet leírni, amikor ismét fogott a toll...majd ismételt kikapcsolás után mutatott nekem a papírra, hogy kapcsoljam be a tollat, mert így ő nem tud "dolgozni"...majd rájött, hogy hogyan tudja bekapcsolni...
Nem tudom átadni úgy az élményt, ahogyan ott, és akkor megtörtént...

2016. március 11., péntek

Nem stimmel valami...

Hétfőn munkában kaja után ismét nem éreztem jól magam...
Vércukor mérővel 7.7-es eredményt produkáltam...
Kedden az edzést simán /rosszul lét/ végigcsináltam, bár 10 perc után szakadt rólam a víz...
Szerda reggel éhgyomorra mértem meg a cukrom-9.8...
...majd 1 zsömle, és 2 dl tej /régen az volt a cukorterhelés várandósoknál/ elfogyasztása után 2 órával 9.5...
Ekkor már sírva fakadtam...
Hívtam a diabetológust, a laboros barátnőt...aki csütörtök reggel 5.40 táján megszúrt, és meg is kaptam mail-ben az eredményt...
5-ös cukoreredményt produkáltam...
A koleszterinem, és a karbamidom szállt el kissé.../de mindig magasabbak ezek az eredmények/.
21-én hívnom kell a dietetikust, aki ennek függvényében dönti el, hogy terhel-e, vagy sem...
Kg-ban is feljebb csúsztam...ami valljuk be, nekem nem tetszik, nem érzem jól magam... :(
Jut eszembe, kb. 1 hónapja is rosszul lettem itthoni edzés keretében...
...akkor azt hittem, túledzettem magam-500 kitörés, kb. 200 guggolás, plank, lábemelés...a szívem felett a bordaközben /izmok?/ is sokszor szúró érzést érzek, sokat fáj a fejem is...

2016. március 5., szombat

Edzés...és rosszul lét...

Felíciával felkerekedve a B40-ben Body Art edzésen vettünk részt...
Dinamikus jógához tudnám hasonlítani.
Majd megfagytam, de kb. 5 perc elteltével már olyan melegem lett, hogy félelmetes volt...
Az izmaim beremegtek, majd az edzés végére már olyan rosszul lét kerülgetett, hogy alig vártam, hogy vége legyen...
Nem az edzéssel volt bajom, hanem a vércukor szintem olyan mértékben leesett, mint még soha...
A recepción gyorsan kaptam 2 szőlőcukrot, és Felíciától 1 fehérjeturmixot, amitől kezdtem jobban lenni...

2016. február 28., vasárnap

Kalácsok...



Túrós kalács
Mandulás kalács



2016. február 18., csütörtök

Intuíciók...

Szeretem őket, csak nem bízom még eléggé önmagamban...

2016. február 17., szerda

Figyelek, olvasok, tanulok...

...az emberekről...
 ...a viselkedésükről...
 ...a hozzáállásukról...
 ...a felszínességükről...
 ...az őszinteségről...
 ...az egymás iránti tiszteletről...

2016. február 2., kedd

Hullócsillag...

Ébredés előtti utolsó álom...

2016. január 31., vasárnap

Imádom ezt a dalt!


Hihetetlen...

1 ideje vallom a pozitív élet felfogást, hogy nincs lehetetlen..
...az utóbbi 1 hétben ez teljesen felülíródott...
...de tudom, miért, és tudom, hogy okkal történt...
...mert ismét kegyes volt velem a sors...
...hatalmas pofont kaptam, hogy tanuljak...
...hogy tovább tudjak menni a számomra kijelölt úton, mert ez az út, nem volt az enyém...
...hihetetlen mások számára-és ez nem önteltség; hiszen, a blogból már máskor is kiderült, hogy megálmodom dolgokat, mintegy jelet küldve álmok formájában-de anyu ismét vigyázott rám, féltett, óvott ettől a kudarc élménytől...de fejjel kellett mennem a falnak, hogy a saját bőrömön tapasztaljam meg...

2016. január 28., csütörtök

Szeretet...

Hihetetlen, mennyi mosolyt, gügyögést, szeretetet kaptam, és valószínű adtam is ma...
Huncut kispasik, beszélő szemek...
Ettől több nem is kell az ember lányának az életébe...

2016. január 22., péntek

Boldogság...pillanatokra...

...barátok, akik, óvnak, féltenek, őrködnek felettem; segítenek utamon...
...napsütés...
...beszélgetés...
...érzések...
...álmok...
...pillanatok...

2016. január 6., szerda

Helló 2016...

Vasárnap 1 szívemhez közel állóval összeugrottunk...pedig délelőtt voltak tiszta érzéseim...tudtam, hogy erősebben gondol rám, tudtam, hogy érez...és én is őt...
A lelkem romokban...
Mindig tudnia kell az embernek, hogy 1 kapcsolat lecke...ki mit tanul belőle...
Viszont ennek köszönhetően a tegnapi zumba edzést nagyon higgadtan vittem véghez...nem kalandoztam el...végre nem azért edzettem, hogy lenyugodjak, vagy hiányt pótoljak...hanem az edzés öröméért...
Tiszta pillanatok egyike...