Vegetáció...

Már nincsen mélypont, nincs sírás, csak maradt a közöny...

Magyarázat...

Magyarázza már meg nekem valaki, hogyha valaki kedvel 1 másik embert, akkor mégis miért fordul el tőle?
Komolyan, én ezt nem értem...
Hja, hogy az élet kegyetlen...

Újabb "találgatás"?

Ma megjártuk mindketten a háziorvosunkat...külön utakon.
5 perce kapcsoltam be a gépet, és láttam, hogy a labor is megérkezett mail formájában. Hívtam is a doktornőt, de ő már megelőzött, mert lekérte az eredményt.
Labor rendben...kipipálva.
Annyit beszéltünk, hogy megvárjuk a terheléses ekg eredményt...jelen pillanatban a diagnózis: rekesz-sérv psychés megfeszítéssel kombinálva...
Kapott újabb gyógyszert...
Sajnálom, de ez sem nyugtat meg, hiszen ma hajnalban is éreztem a hideg verítéket... :S

Vizsgálatok ma

Reggel laborral indítottunk...7 óra után már bent voltunk.
1 hét múlva lesz meg az eredménye.
Aztán szépen leültünk a belgyógyászat elé, és vártunk.A vérnyomás-mérés és ekg elkészítése után az asszisztens nő megbiztatott minket, hogy orvos csak 10 óra körül várható... :S
Meg is érkezett 11.30-kor... :S
...és az a bunkó stílus, amit előadott...meg sem hallgatta Férjem, csak mondta a magáét, és még leteremtette, hogy mit keres itt, hiszen nem is a szívével van baj...na, már csak tudja 2 eredményből... :S...gyomor tükrözésre akarta küldeni...
Elhiszem, hogy ő az orvos, de én voltam mellette, amikor rosszullétei voltak...
...és mégis mi jogon jön ő ahhoz, hogy nem emberként tekintsen rá...és másokra, akik vártak ott...
Ismét bebizonyosodott a nagyfokú empátia...

Vizsgálatok...

Férjem ma ismét a háziorvosánál kötött ki...
Elindult dolgozni-holott én már ott tartottam, hogy mentőt hívok- és magamban azon rimánkodtam, hogy forduljon vissza...10 perc elteltével már hallottam az ismerős kocsi zúgást!
Rosszul nézett ki, és ismét még mindig a háziorvost választotta...aki küldi holnap laborba, belgyógyászatra, és megkapta a cardiológiaia beutalót is...
Szívizom gyulladásra gondol...
Azt hiszem, a héten szabin leszek...

Összeomlás

Annyi minden pergett át az agyam minden kis szegletében...
Éjszaka a Férjem ismét rosszul volt...sírva "könyörögtem" szabadságért...délelőtt a háziorvos megjárása után már mindenki értünk aggódott...
Kiborultunk...
Sok mindent végiggondoltam, az élet történéseim átgondoltam...hogyan tehetnék jót vele, hogy nélkülem legyen, és ne kelljen még miattam is aggódnia?
Félek...
Félek, hogy én generálom ezt a nagymértékű stresszt belé...

Mozzanatok...

Talán túl paranoiás voltam a héten, de annyi szomorúságot már rég láttam, mint ekkor, és nem én voltam a gerjesztője! Azt is éreztem, mintha némely ember titkolózna, pedig a másikról mindent tudni akarnak...
...struccpolitika?...hm...
Éreztem magam megbántva is iszonyatos módon...szíven ütöttek a sorok...
Csalódást is okoztam, tudom, de még mindig jobb összetörni 1 képet rólam, mintsem illúziókat fenntartani...bár tudom ez azért volt ma, mert most hullám-völgyben vagyok...bár keserédes mosollyal közölte, hogy még mindig szorít a babáért...de láttam rajta az összetörtséget...

Elgondolkodtató...

Azt hiszem az utóbbi bejegyzésem utolsó mondatán komolyan el kell gondolkoznom...ma már mondták...nagyon észrevehető rajtam az érzékenység, az állandó sírva fakadás...és ezen pláne nem javít, hogy gyermekek között vagyok nap, mint nap, és nekünk NINCS...

Mások hanyagsága...

Már nem érdekel...
Ma is hiába koptattam az iskola padok között a szám, úgy vélem, hiába való volt minden...1 szülő is nekem esett a másik szülő hanyagsága miatt, és ezért délig csak záporoztak könnyeim...
Vagy szakmát váltok, vagy beutalót az ideg osztályra...

Hypersensitivitás

Most lehet ismét haragudni rám, amiért nem látom az élet napos oldalát...
Szerdán kezdődött, és ma sikerült újra győzelmet aratnia felettem...megsiratott a "kedves, empatikus" gyermek orvos...
Ő volt az, akiről az IVF-s bejegyzésemben is írtam, amikor is azt mondta, hogy majd megyünk még, ha nem sikerül, vagy lehet élni gyermek nélkül is...
...na szerdán ezt ismét bedobta...az ideg állapotom egyébként is labilis az utóbbi pár napban, könnyen sírva fakadok mindenen...ma teljesen más miatt, de újra kicsordultak a könnyeim...
Empátia van az ilyen emberben?Most komolyan...
Tegnap este még ráadásul a Férjemmel is összevesztünk...
Szép kis hétvége elé nézek...

Valós vagy sem?

Nehezen szedem össze a gondolataim, mert bonyolult megfogalmazni a történéseket...
vagyis...az átélése a nehéz...
Vannak olyan emberek, akiket szeretünk, és vannak olyanok, akiket nem; van, hogy minket szeretnek, és van, hogy nem...ez evidens...
...de mi van akkor, ha úgy érzed, hogy terhére vagy a másiknak?...
...ha bizonygatják Neked, hogy nem jól látod a dolgokat, miközben valójában csak elfojtod az igazi éned...

Remélem...

Tudom, most következne a Boldogabb Új Évet, és egyéb jelzők, de valahogyan ez az év sem indult valami fényesen...már vagy 2 napja érzékelem, hogy nappal /nagyon/ meg kell erőltetnem ahhoz magam, hogy régi dolgok ne veszítsék fényük...kvázi, nehezen tudok gondolkodni, s több helyre figyelni 1 időben...
Tegnap is barátoknál 1 időben nem tudtam figyelni arra, amit mondanak, és befelé is figyelni...
tudom, erről már tavaly is panaszkodtam, de most megijesztett...
Nagyon rossz, hogy azt sem tudom mitől van...
...éjszaka pedig arra ébredem, hogy kavarognak a gondolataim, és a szívem annyira zakatol, mintha ki akarna ugrani a helyéről...
Tudom, foghatnám arra, hogy őrlődöm, és kimerült vagyok, de félek, hogy valami más van a háttérben...
...és sírni sem tudok...vagyis tudnék, de inkább elfojtom...
Remélem, nem igaz a mondás, hogy amilyen az év 1. napja, olyan lesz a többi is...
...akkor inkább...