Tepertős pogi Gabi receptje alapján...

Ma, ahogyan rámoltam a hűtőszekrényben, ráakadtam 1 kis adag tepertőre...nem akartam, hogy kárba vesszen, ezért kipattant a fejemből, hogy nekiállok pogácsát sütni...
Gabi receptjét 1 kis változtatással készítettem el...
http://gabicsek.blogspot.hu/2011/12/tepertos-pogacsa.html

Nálam 1 egész tojás került bele, 11 g szárított élesztő, ill. 1 dl vizes tej~0.75 dl tej volt csak itthon, ezért a hiányzó mennyiséget vízzel pótoltam.
...és a Férjem borsosan szereti ezt a fajta pogit, ezért őrölt borsból 1-2 tk.

Újabb kenyértörés...avagy jénaiban sült kenyér...

Ha már a múltkoriban elmaradt a belső fotó, most pótolom.
Fincsi, ropogós kenyeret kaptunk a szokásos receptből.
A gép megdolgoztatása után még én is átgyúrtam, kelesztettem a tésztát. 1 órán keresztül sütöttem 160 °C-on hőlégkeveréses sütőben, és ott is hagytam kihűlni. Krisztának hálás vagyok 1-1 fázisért a folyamatban.
A Férjem kérése alapján a kenyérsütő mától sütésre nem; dagasztásra, kelesztésre használható.
~Neki az abban készült/sült kenyér túl sűrű~
Íme a fotók:

Milyen érzés...

...tudni azt, hogy vannak még jó emberek...körülöttünk is...
Ma Pesten voltunk...hirtelen elhatározás, vagy nem is egészen...a Munkaadóhoz~Gyurihoz és Feleségéhez~Marcsihoz voltunk hivatalosak, de az eredeti terv szerint csak holnap mentünk volna; viszont nekem volt 1 napom pluszban, és úgy gondoltam, bepróbálkozom, hátha megkapom annak fejében a mait...tudjuk, ha másnak lehet...
Szóval megkaptam.
Nagyon vendégszeretőek, szerintem~elfogultság nélkül~nem mentünk még az agyukra... :)
De tényleg!
Remélem azért Bennük nem fogunk akkorát, semekkorát sem csalódni, mint a másik volt baráti párban, akik nemcsak hogy földbe döngöltek minket, hanem szerintem kiszakítottak belőlünk 1 részt... :(
Azonkívül, hogy jót beszélgettünk, és nem is terveztünk hosszú távra, mégis estére értünk haza; rengeteg autócsodát láttam a telken, a műhelyben.
Megdögönyöztem a bordói dogjukat; aki nem mellesleg nehezebb, mint én... :)

Kelyhek Kriszta receptje alapján...

Úgy gondoltam, hogy ki kell élnem a kreativitás nyújtotta lehetőségeket, amikor megláttam Krisztánál ezt a receptet.
Tonhal is volt itthon,/bár szerintem lényegében mindegy mivel tölti meg az ember lánya/; tésztához való "kellékek" nélkül már nem is léteznék...
http://illeskriszkonyhaja.blogspot.hu/2011/04/tonhalsalata-teszta-cseszeben.html

A képek ismét nem önmagukért beszélnek! :(

Gasztro-s karácsony...

Csak ezzel készültem...
Semmi felhajtás, semmi karácsonyi feeling...mégis mosolyt szerettem volna csalni az arcokra...

Kávészem bon-bon

Krisztától származik a recept, az ötlet...
http://illeskriszkonyhaja.blogspot.hu/2011/05/kaveszem.html

Békés, Meghitt Ünnepeket!

Házi kenyér...

Mivel tegnap nem igazán jutottam bolt közelébe, és ma iszonyatos migrénnel ébredtem~tehát esély sem volt, hogy eljussak a távolabbi boltba~ezért úgy gondoltam, hogy készítek itthon kenyeret.
Hozzávalók:
60 dkg liszt
3 ek. olaj
3.5 dl langyos víz
6 g élesztő
6 g só
11 g cukor

Ilyen lett:

Sláger...

Most csak 1 képpel jövök...a héten már a 3. este, hogy újra, és újra készítenem kell...de nem bánom! :)
Férjem szerint ez lett a legjobb eddig... :)

Gyors helyzetjelentés...

...lényegében a konyhámból...
Gyors bevásárlás, ami Juci barátnőmékkel csupán 4 órán át tartott, de jó volt csak nézni ki a fejemből, míg ők vásárolgattak...
Nekem "csak" 1 kajás bevásárlásra maradt energiám...
...aztán este nekiesni Kriszta hamburgerének~lásd előző post...
Így sikerült némi változtatással fűszerezve:

Sem a kép, sem az összhatás nem adja vissza azt a fergeteges ízorgiát, amit maga a husi fűszerezése okozott.
Kivételt képez, hogy nem kaptam gyömbért őrölt formában sem, és a koriandert pedig a Férjem őrölte meg, amíg én készítettem a hambit.
Citromhéj helyett 1 kupak citromlevet zuttyintottam bele.
Házi készítésű erős darált paprikát, és paradicsomlevet használtam fel hozzá.
A zöldségeken kívül trappista sajt került még a hambiba, és megspékeltem juhtúróval.
Aminek nagyon örültem, hogy a hamburger alja pedig fincsi ropogós lett. :)

Hamburgerzsemle Krisztától...

A tegnapi tortilla után ma ki szerettem volna próbálni 1 újabb csirkemelles étket.
/mert ugye nálunk a tortilla csirkemellel elsőrangú/...
Nagyon szeretjük a pipi rántott változatát, pláne szezámmagos panírban...de ma 1 kis extrát is belecsempésztem...resztelt májat készítettem, és azt kanalaztam a magam jóvoltából kifilézett csirkemellen ejtett hasadékba...igaz, csak próbaadagként, de a Férjem szerint nagyon jól sikerült, így készíthetem máskor is bátran.
Mivel azonban a minap rátaláltam Kriszta blogjára, azon belül is a hamburgerzsemlére, ezért úgy gondoltam elkészítem, mert nyáron gyári hamburgerzsemlével, sok zöldséggel, és a csirkemellel gyors vacsit rittyentettem...kenyér meg momentán csak a fagyasztóban lapul...
 http://illeskriszkonyhaja.blogspot.hu/2012/12/hamburger.html

Íme a bizonyíték:

                                                                     


Köszönet érte!

Öröm adni...

De tényleg...
Tök jó érzés...hogy segíthettem tegnap...igaz, bár Gyöngyi barátnőm elsírta magát ezért...de örülök, hogy jókor voltam jó helyen...

Virsli és kelt tészta...

Gabitól, mint mostanában oly gyakran...
http://gabicsek.blogspot.hu/2012/12/virslis-viragok.html

Az előbb húztam ki a tepsit a sütőből, és már alig van benne valami...

Köszönet jár érte ismét!

Ég veled...

...édes szabadság...
Úgy érzem magam, mint a fuldokló...aki még 1 utolsó lélegzetet tud venni, és ennyi volt...
Nem végeztem az itthoni munkákkal, holnap pedig kezdődik a szélmalom-harc...

Érzések...

Ma ott hangzottak fülemben azok a szavak, hogy ne panaszkodjak másoknak, hiszen másnak is meg van a maga problémája, és mások is szeretnének a saját életükkel foglalkozni, tanácsokat kapni, és nem adni, hallgatni meg pláne...
Ezen jól felhúztam magam, és sírva fakadtam...
Ahogyan ismét~nem~foglakoztat a zumba...
Múlt szerdán Mikulás bulis zumba volt, készültek csoportképek, de én nem voltam ott...na és? nélkülem sem állt meg az élet...csak sajnálom...
A szombati edzések pedig egyre ritkábbak...hol Évi beteg, hol nekem van más elfoglaltságom...
Most az egyszer nem bántam meg, hogy kimaradt a szombat, mert polgárőrös disznóölés volt, és ketten csajok~Judittal álltuk a sarat...eddig mindig megjártam, ha nem mentem el edzésre...lásd darázscsípés, beszólások...
Beszélgettem egy 20 éve nem látott gyermekkori baráttal, és ez melengette a szívem...na meg a forralt bor... :)

Sajtos-párizsis hajtovány

A nagy sikerre való tekintettel...
Még mindig tekercs tésztából, de most legalább nem hagytam ki a fokhagymát! :)

Gasztroblogger...sajtos-sonkás hajtovány

A recept ismét Gabitól származik, a tekercs alaprecepttel...
Semmi bajom sem az ő, sem más tésztájával, de a tekercs recept nekem a legegyszerűbb...
Legközelebb azért ki fogom próbálni teljes egészében az ő receptjét.
Sajnálatos módon a fokhagyma kimaradt belőle, pedig nagyon szeretjük, de kifogytam belőle... :(
A sonkát párizsival helyettesítettem.
http://gabicsek.blogspot.hu/2012/01/sonkas-sajtos-tekercs-tizoraira.html

Mint eddig is, a képek minőségéért elnézésetek kérem! :(

Emeli Sande: Read All About It...

Vendég...

Az érzéseimről már rég írtam, de most sem teszem...pedig lenne bőven miről írnom...
Csak annyit szeretnék, ma volt 1 vendégünk, akit a Férjem látott, és mire bekopogott nekem, addigra tovaszállt...de jó ideig időzött a tavunk mellett, és nézte a vizet...
Gólya hóesésben...

Kreatívan...pudingos-tejfölös süti

Márványsütemény az alaprecept.

Hozzávalók:

A tésztához:
15 dkg margarin
15 dkg cukor
2 tojás
40 dkg liszt
1 sütőpor
2.5 dl tej
1 vaníliás cukor
reszelt citromhéj
csipet só
...2 ek. kakó
2 ek. cukor
2 ek. tej

A krémhez:
1 l tej
2 vaníliás puding
2 nagy tejföl
6 ek. cukor
2 vaníliás cukor
fahéj a tetejére


Elkészítés:
A margarint felhabosítjuk, felváltva belekeverjük a cukrot és a tojásokat.
A sütőport összekeverjük a liszttel, és lassan a margarinos masszához adjuk.
Beleöntjük a tejet, és a többi "fűszerrel" jól összedolgozzuk.
A tésztát elfelezzük, az egyik feléhez keverjük a kakaót, a 2 ek. cukrot, és a 2 ek. tejet.
A világos tészta 1 részét margarinnal kikent, és kilisztezett tepsibe öntjük, majd erre öntjük a kakaós tésztát, ismét a világos tésztát, és így rétegezzük, amíg a tészta tart.
Erre kerül a megfőzött puding/még melegen/.
Előmelegített sütőben 220 °C-on 30 perc alatt megsütjük.
Még melegen rákenjük a tejfölt, amibe belekeverjük a cukrot és vaníliás cukrot, megszórjuk fahéjas cukorral, és hagyjuk kihűlni.

Annyit változtattam rajta, /amúgy nem is én lennék/, hogy nem rétegeztem, hanem kanalanként pakoltam a tepsibe cikk-cakkosan, a pudingot 5 dl tejjel főztem fel-bár ez kevésnek bizonyult; vödrös tejfölt használtam és nem méregettem, 4 ek. porcukrot használtam, ill. fahéj helyett kakaóval szórtam meg a tetejét.
Tűpróbáig sütöttem.

Gabi után szabadon...avagy tejfölös-pudingos süti

Szóval...hol is kezdjem?
Az úgy volt...hogy...egyszerűen képtelen vagyok linzertésztát készíteni.
Megoldottam...nyögve nyelősen, és ezért is tér el az eredeti recepttől...
...de a tepsiben szerintem így is jól mutat :)
http://gabicsek.blogspot.hu/2012/11/tejfolos-csodasuti.html

Kiflik/tekercsek és sonkás szendvicsek...

Ismét képekkel jövök...
Mostanság nem sikerül jó képeket készítenem az alkotásaimról...
A kifli receptjét már ismeritek a tekercsből, a sonkás szendvics pedig Gabitól származik...
http://gabicsek.blogspot.hu/2012/11/sonkas-vagy-parizsis-szendvics-egy.html

Annyi változtatással, hogy a "virágokat"~mert extrém kinézetük lett~a tekercs tésztájából készítettem el, és a közepére sajtot tettem.
A tekercseket pedig sajttal és vékonyra szelt erdélyi szalonnával töltöttem.

Csibuka kérésére...Túrós muffin

Hozzávalók:

30 dkg liszt
1 sütőpor
10 dkg mazsola
10 dkg vaj /olvasztva, de nem melegen/
20 dkg cukor
1 vaníliás cukor
4 tojás
20 dkg túró
1.5 dl tej

A formákat kizsírozzuk. Lisztet, sütőport, mazsit összekeverjük. Vajat, cukrot, van.cukrot, tojást, túrót és a tejet kikeverjük. Amikor habos apránként belekeverjük a lisztet. Előmelegített 170 °C -os sütőben sütjük 20-25 percig.
Ebből a mennyiségből 24 db lesz.

Mi nem szeretjük a mazsolát, ezért kihagytam, ellentétben meggyet tettem bele.
1 fél adag tésztát tettem a kapszliba, majd belepottyantottam a meggyet, majd beborítottam tésztával.
Biztos-sőt!-vannak ennél szebb/finomabb muffinok, de ma többre nem volt időm.

Mimóza...

A tegnapi sárba döngölés, kvázi a földdel való egyenlővé tevés teljesen összetört...
Otthon már csak sírtam, és egyre azt hajtogattam, belepusztulok...
Zumbára sem volt kedvem menni, de jött értem Böbe, és legalább ott kitombol/hat/tam magam...
Ma úgy indultam neki a napnak, hogy igenis, megmutatom, bebizonyítom, hogy értékes ember vagyok, és mindenki számára becsukódom...

Megkaptam...ismét...

Ma ellenőrzésünk volt, és megkaptam, hogy miért nem tartom magamban a problémám? Naná, hogy a gyerkőc nem létéről volt szó...
Mert másnak nincs arra szüksége, hogy végig élje ezt velem...
Gyűlölöm magam...annyi bizonyos...
Miért vagyok/kell ennyire nyílt/nak lennem? Miért nem tudok kibújni a bőrömből?
Belepusztulok...a Férjem pedig abba, hogy így lát...ha egyáltalán bárkit is érdekel, mi van velem...

Visszajelzések...

Annyit gondolkodtam az elmúlt napok folyamán...
...nagyon belekeseredtem az életbe...
A munkahelyen ma is sírva fakadtam, Gyöngyi barátnőm "vett már a vállára"...
Még szerencse, hogy kölcsönös a sírás és az egymásba lelket verés, amikor arra van szükség...
~Panna! Most olvastalak, és mennyire 1 rugóra járt az agyunk!~
Szombaton, amikor Gyuri itt volt, felvetette, hogy elment tőle 1 ember, és én pedig arra azt, hogy helyette a Férjem mehetne oda...de én is keresnék fent munkát...szállásunk biztosított lenne, hétvégente hazajárhatnánk, egyenlőre rezsit kellene "csak" fizetnünk, majd bérleti díjat is...a házunkon pedig a hitel...
Azt gondoltuk van bő 2 hetünk eldönteni, de az imént kapott sms-ből nem ez derült ki...
Ja, újabban ismeretlen holtakkal álmodom...
1 időben/ideig nagyon fájt, amikor nem úgy kaptam visszajelzést, ahogyan szerettem volna, de rájöttem, ~talán~ nagyon belemásztam a magánszférába, és senkinek nincs kedve ezek után~azonnal~reagálni...
Nem célom megbántani senkit előző mondatommal, csak tényleg attól félek, hogy kezdek unalmassá válni...tudom, már ezt is kitárgyaltuk nem is olyan rég...
De most tényleg, miért is fontos a visszajelzés?...Nem tök mindegy, mit gondolnak mások? Hogy kik olvasnak, vagy nem olvasnak; írnak, vagy sem...
Csakhogy érthetőbbé váljon...a múlt heti zumba edzésen nagyon sokat nevettünk, és nagyon jól éreztem magam; de a tegnapiról az edző részéről ismét sugárzott a flegmaság, a lenézés érzése...az elején még kérdeztem, a végén már hagytam az egészet a csudába...válaszolni sem szokása...
Persze, mondhatni ismét előtört a paranoia...de ez nem az, jóval több annál...mimóza lelkembe ismét beletapostak...
Most megyek a volt Óvónőmhöz, aki szintén átélt ilyen "korszakot" a munkahelyén, és meg próbálom gatyába rázatni magam...

1 tálca muffin, és 1 tepsi korong...

Átfutóban volt nálunk a "munkaadó"...
...tényleg csak rövid ideig tartózkodott itt; de ha már jött, úgy gondoltam küldök az asszonynak 1 kis kóstolót ismét, hiszen nem győzöm megköszönni a Férjem istápolását...
Persze, ilyenkor nem úgy sikerülnek a sütik, ahogyan az ember lánya szeretné...
/pláne, hogy muffint most sütöttem először, és az arányokat nem jól mértem be a formába/...
Nagy kedvencem lett a szilikon sütőforma.
Íme:

Havanna kedvéért szokás szerint...

 A nyugalom megzavarására alkalmas képek következnek...

 

A tekercs címkés receptem igazítva Gabi receptjével.

http://pocilako09.blogspot.hu/2012/08/finom-konnyu-tekercs.html... és ...

http://gabicsek.blogspot.hu/2012/02/gorog-sos-kifli-sonkas-toltelekkel.html 

A tojást kihagytam, és az arányokon picit változtattam/ 1 ek só, és cukor/

50 dkg lisztből készült. 

Az olaj helyett margarint használtam.

Bacon, és füstölt sajt van benne.

A maradék tésztát pedig felhasználtam hot dog készítésére.

Gabi! Ismét köszönet érte!

Ha már nem segít...

Nincs új hely, mert ma beszéltem az ottani kolléganővel, és kiderült, marad még 2 évig...
Itt addig kicsinálnak...lehet, erre megy ki a játék...mondjak fel magamtól...
Csajok, a sírás már nem segít, a Frontin helyett Rivotrilt próbáltam~hatóanyag ugyanaz, köszi Timi~és nem volt nyugalmasabb éjszakám...

Valamit valamiért...

Tegnap totál kiborultam...
...Kimentem a szeretett gyerkőc Doki nénihez, és elsírtam magam...
Azt mondta, ha lehetőségem adódik, váltsak...
...és szedjek esténként Frontint...
Nem akarok hozzászokni nyugtatóhoz, de már mindenki látja a környezetemben, hogy nyúzott vagyok, és fogyom, és mindennel tele van a hócipőm...
Este már otthon is sírtam, 1 ép mondatot nem tudtam elmondani, mert Férjem is felemelt hangon beszélt velem...a másik hely miatt...ott a lakosság összetétele nagyon gáz...
Nem tudom mitévő legyek...

Aggódtatok...

Köszönöm Csajok, hogy aggódtatok értem...Csibuka, Panna....jól esett, bevallom...
Érdemleges nem igazán történik velem, ezért nem jelentkeztem...
...vagyis, ha őszinte akarok lenni, akkor azért nem írok, mert nem akarok senkit az elkeseredésemmel lehangolni...

Pogácsa

Ismét 1 recept Gabitól...
http://gabicsek.blogspot.hu/2012/10/aranylo-fustolt-sajtos-pogacsa.html

Tényleg légies...és mindenkinek nagyon ízlett!

A gond csak az vele, hogy edzés előtt készítettem, és nem volt ideje megpirulni.
Na, majd legközelebb...

Mi van velem?

Sírni akartam, nem ment...
Most pedig abbahagyni nem tudom...
A fejem szétmegy, a vérnyomásom az egekben...
Éjjel a gyomrom akart szétszakadni, akkor kezdődött a hányinger, fejfájás, tompulás...

Megőrültem?...Valószínű...

Nagyon sokat agyaltam, hogy ismét postoljak-e egy szomorkás gondolatsort...de aztán úgy döntöttem~ismét~hogy miért is ne?... Legalább kiadom magamból a bánatom, ha már sírással nem sikerült helyreráznom magam...
Tegnap kezdődött a zumbán...jelen esetben nem az edzővel volt problémám /ilyen is van?/, hanem 1 lépés az istennek sem akart menni...ezen annyira felhúztam magam, hogy már a sírás fojtogatott, és lezártnak tekintettem eddigi pályafutásom...kvázi, viszlát zumba...
Itthon már gyakoroltam, és Férjemnek is elmondtam a bánatom...de osztotta Melus véleményét, hogy ezért nem szabad feladni!
Tudom, hiszen én ismételget/t/em úton-útfélen az edzők gondolatát, miszerint nem baj, ha nem sikerül /profin/ az utánzás, lényeg, hogy mozogjunk!
Ezek után megittam 1 fél üveg Sangriát, és álomba szenderültem...azt hiszem, alkesszé kellene válnom... :)
...de a mai nap sem volt az enyém...
A zöldségesnél a csajok meg akartak tréfálni, és félreérthetetlen arckifejezést sikerült produkálnom...lefagytam...szavaikkal élve, bepánikoltam...
Mostanság minden kiül az arcomra, és nem jó ez így...
Tudom, hogy a szorongásos lelkiállapotom már sodort a lét szélére, de történt már olyan is, hogy megálltam a helyem pánikhelyzetben/lásd Férjem tavalyi balesete/...na, ez most nem így történt...Útközben már a fejem is megfájdult, és letompultam agyilag...mint egy lassított felvétel...
Hazaérve már nem tudtam tiszta fejjel gondolkodni, csak sírtam egyfolytában...
Tényleg begolyóztam, vagy mi van?...

Mimóza vagyok...

Az igaz barátok kitartanak az ember mellett, bármi adódjon is...
Kiderült, hogy ismét felbomlott 1 kapocs...
Férjem a végletekig jószívű, de nem hülye! Csak sajnos ezt ők nem így gondolták...
...
Tegnap este ismét előkerült az a téma, hogy mi lett volna, ha mi nem kerülünk össze?...
...és mi lesz akkor, ha nem lesz gyermekünk?
Férjem erre annyit válaszolt, hogy: akkor kimaradt az életéből...és én megint elkenődtem...

Bármikor...

Tegnap este vacsira készítettem el...
http://azenszakacskonyvem.blogspot.hu/2010/07/tortilla.html

...és a végeredmény...




Nem győzöm megköszönni Mesinek, hogy rendelkezésemre bocsájtotta a receptjét! :)

Selejt vagyok...

Csibuka!
Miattad nem írom azt, hogy értéktelen...
Totál elegem van...piti dolgok, de nagyon bosszantanak...
/Tudom Csajok sokkal nagyobb gondok vannak az életben/...
A mosógépemmel nem tudok bánni...
Nem mos igazán fehérre 90 °C-on sem, az öblítőt mostanság benne hagyja a tartályban...1/2 éves gépről beszélünk!...
Tudom, sok múlik az anyag/mosószer minőségén, de egyszerűen béna vagyok...
Márciusban volt ilyen időszak, amikor minden ment tönkre egymás után...
A telefon, amit még Kriszta barátnőmtől kaptam, már kezdi bemondani az unalmast...
...és már lassan én is...
Már írtam ezt is, de tényleg idegesítő, hogy le vagyok tompulva; keresem a szavakat, ha beszélni kell; régi emlékek/tanulmányok felejtőben vannak...
...és most ezek után mondja azt valaki, hogy nincs semmi baj velem... :) :(

Csajok! Blogtali ötletelve...

Az időpont még mindig nem fix, sem a hely, tudom, de eszembe ötlött, hogy a fősulis időszak alatt a Kálvin téren? lévő Vörös Oroszlán Teaházba jártunk el dumcsizni, kikapcsolni.
Ezt a címet találtam most: Budapest VI. Jókai tér 8.
Nem akarok senkit rábeszélni, félre ne értsétek, csak mint ötlet eszembe villant.

Havanna kérésére...

A nyugalom megzavarására...
...alkalmas kép következik

A recept a http://gabicsek.blogspot.hu/2011/12/szilveszteri-hot-dog.html receptje, amit már közzétettem okt.10-ei bejegyzésemnél.
Kevés volt a virsli, és maradt tésztám, ezért ebben szalámi és vajkrém van.
Férjem szerint így is nagyon finom volt! :)

Túl sok...

...minden történt rövid idő alatt...
Amikor már azt érzem, hogy újra kisüt a nap, akkor ismét beüt a crack...
A bunkó haver odáig fokozta a dolgot, hogy már a válás is szóba került...
2 munkahely be volt ígérve, az egyiktől ismét 15 embert küldtek el, míg a másik fix emberekkel dolgozik, és Férjem nem fér bele...
Kell még más mára?
Ja, hogy a maszek munkát is felfüggesztették 1 időre...
...és ma még a közjegyzőnél is szívás volt...a nagyanyám testvérének a lányainak a háza, amiben én is érdekelt vagyok...meg még rajtam kívül vagy 11 ember...na mindegy...
Nem akartam idáig írni, mert fájnak dolgok...
Viszont annyi bizonyos, hogy az intuícióm egyre erősebb mértéket öltött a tegnapi nap folyamán...mondom én, hogy lottóznom kellene...

Nem egyszerű...

Fenekestől felfordult az életem...
2 hétig egyedül dolgozom, és nyakamba szakadt minden...ami nem lenne baj, hiszen nem kell elviselnem sem a drágalátos kolléganő becsmérléseit...bár, ma összefutottam vele, és megkérdezte, hogy mik történtek ma...én pedig elmeséltem...aztán rájöttem, nem kellett volna...mert úgysem érdekli...csak ki akartam hangsúlyozni, hogy helyette dolgoztam, lótottam-futottam egész nap...
...persze, ha én vagyok szabin, neki is meg kell csinálnia, értem én, de őt elismeri a munkáltató érte, engem meg szarba sem néznek...na mindegy is...
Belecsöppentem pár olyan helyzetbe ma, hogy nem kívánom senkinek...
Aggódó anyuka orvos váltással nyomon követve...~persze, ez is az én hibám lesz~...gyermek hazaadás vagy intézeti elhelyezés...
Ilyenkor jövök rá, hogy rengeteg árnyoldala van ennek a hivatásnak...és meddig bírom kapacitással?... :(
Itthon sem rendeződött a helyzet, úgy, ahogy én szerettem volna...
Ezt már leírtam, de most is így érzem...értéktelen ember vagyok...
Ráadásként 1 bagoly megjelent a szomszéd háztetőn...mondtam is a fiúknak~itt volt a másik szomszéd~hogy holnap éjjel legalább már nem kell sakkoznom a csekkek kifizetésén... :)

Már stílszerűen...

1 jó hangulatú bejegyzést követ 1 rossz...
Tegnap 1 baráti házaspárhoz voltunk invitálva bogrács kajára.
Ahhoz képest, hogy 2 felé ígérték, 6-kor el is jutottam...Férjem 1/2 órával hamarabb ment, én még a Gabicsek féle buktát sütöttem...
Nem kevés mennyiségű ital elfogyasztása után engem kezdtek el szekálni...1 darabig elhallgattam, majd kisétáltam a garázsból, és hazajöttem...
Nem az volt a baj, hogy én 1 korty alkoholt sem ittam, hanem a házigazda bunkó volt, és olyan emlékeket szakított fel bennem, amelyeket még a mai napig sem tudtam igazán a tudatalattiba száműzni...

Smarties, Kit Kat torta

Nem mestermű, de nem is ez a lényeg...
Az éjszaka közepén készítettem Férjemnek meglepinek...
1 ismerős lány névnapi tortája is hasonló volt, és onnan merítettem az ötletet/kaptam a receptet...csak éppen elszámoltam a csokit...és reggel pótoltam...
Olyan csendben és félhomályban próbáltam meg dolgozni, amilyenben csak lehetett, mégis felébredt a Kedves a zajra, ült az ágyban, és várt...megelőzve a bajt, kirohantam Hozzá, és szóltam, hogy nem gépnél vagyok, csak ki ne jöjjön a konyhába... :)
Reggel korán kelt, Vele együtt én is...elmosolyodott, amikor meglátta a tortát; sejthette, hogy ezen dolgoztam...

Itt még a formában...







Nóri Receptje:
Egy kapcsos tortaformába teszünk kávéba mártogatott babapiskótát, egy rétegben, rá ízlés szerinti puding, ki-milyet szeret, mi tiramisusat tettünk rá. Miközben halmozzuk a piskótát és a pudingot, el kell kezdeni a forma oldalához dugdosni a Kit-Kat csokikat. Nekünk 34 szál kellett. Felirattal kifelé, hogy mutatós legyen, aztán megint egy réteg piskóta, megint puding. Így elkészül a torta. A tetején az utolsó réteg egy puding legyen, mert abba jobban bele tapadnak majd a Smarties vagy m&m's szemek. Az elkészült tortát hűlni hagyjuk, hogy kicsit összeszívja magát a csokikkal is.Tálalás előtt tesszük a tetejére a szín szerint szétválogatott cukrokat. Ha a szalagot is szeretnénk bele tenni, akkor azt pedig akkor kell a Kit-Kat-ek elé húzni, mikor kezdjük belepakolni. Kapcsos tortaforma a legideálisabb, mert ha tálaljuk, csak le kell emelni róla, nem tesz kárt a sütiben.

Annyiban változtattam, hogy nekem nem volt elég a 34 szál, 40 szál kellett, és csoki-vanília /főzés nélküli/ pudingot felváltva rétegeztem. Nem kaptam tiramisut. :(
Én azzal kezdtem, hogy egyben beletettem a 4 szál Kit Kat csokit, és aztán kezdtem el rakni a piskótát.
Smarties-t is az éjszaka közepén pakoltam rá-látszik...
A szalagot azután helyeztem rá, miután eltávolítottam a formát.

    Ez Nóri tortája! Látszik is a különbség az ő javára!

...és itt a végeredmény szalaggal...

Blogtali...

Nyulacska kérdésére válaszolva, annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy mivel nem vagyok pesti, ezért ötleteljünk, kinek hol, mikor lenne jó...
De ha nem jön össze, Nálunk is lehetünk, szívesen látunk Titeket, de az Bp-től 70 km...és ugye tudjuk, ahogyan Havanna is írta:"a távolság, mint üveggolyó"...

1-2... pocsék nap

Tegnap kezdődött, amikor is a drágalátos kolléganő el kezdett szervezkedni/intézkedni...és tette úgy ismét, mintha én nem dolgoznék ott...
Jaj, de unom már...
...csak annyira, hogy tegnap zaklatott voltam, ma pedig ismét nem kerültek el a sírógörcsök...

Nyertem!

Ha már ennyire gáz az életem, legalább van benne 1 csipet jó is...
A facebook-on, mint mindenki más, én is szoktam osztogatni a post-okat/képeket, stb.
Eszemben volt vasárnap este, hogy van 2 Pizzéria, megosztós post-ja, az egyiknél hagyok üzenetet~persze nem vér komolyan~hogy ha nem minket dob a gép, akkor átpártolok 1 közös baráthoz, akik otthon pizzéria minőségű pizzát sütnek, nagyon ott van!/Gabiék, mint tudjuk/. :)
Hétfőn 11 órakor jutottam géphez, s a mail-jeim között szerepelt 1 fb-s üzenet-miszerint nyertem 1 pizzát! /nem annál, akinek írni akartam, de ez a lényegen nem változtat!/
Mivel Férjem nem igazán szereti a netet, ezért gondoltam, szépen titokban tartom a szülinapjáig~szombatig~és akkor rendelem meg neki a kedvencét~magyaros pizza.
Ma pedig Gabiék nálunk voltak, és ráterelődött a szó a pizzára~merthogy pizza alapanyagokkal foglalkozó családi vállalkozásban dolgoznak, és nekünk is hoztak pár cuccot~és bebuktam a pizzás dolgot. Gabi rákérdezett, és én már nem tudtam mit felelni...
Bár Férjemnek így is meglepetés volt, de kissé csalódott vagyok! :(
~meg persze hülye is, mert nem tisztáztam le velük, hogy el ne szólják maguk~

Segítség kérés... Tőletek

Nincs valakinek ismerőse itt?

OLDTIMERSHOW Kft.

1146 Budapest, Cházár A. u. 2/A IX/4.

 

Szeretnék jegyhez hozzájutni, nem ingyen, de olcsóbban...

 

 

Közvéleménykutatás...Blogtalálkozó...

Csajok!
Lenne kedvetek összeülni valamikor, valahol?

A tökéletestől...

...még nagyon messze van...de próbálkozom...
Gabi receptje alapján ismét...
Szilveszteri hot dog-nem csak szilveszterkor

Kudarc...

Tegnap reggel 1 újabb önéletrajzot küldtem el mail formájában...
...természetesen válaszra sem méltattak...
Délután, hazafelé baktatott szerény Polgármesterünk, amikor megállítottam, és a segítségét kértem munkaügyben...
...gyorsban tárcsázta a cég igazgatóját, ahová reggel a mail-t küldtem...betanított munka, de már az is mindegy lenne...szégyen vagy sem, de ha nincs protekciód...
Beinvitáltam a garázsba, ahol Férjem az újabb "mesterművén" dolgozik, majd beszélgetésbe elegyedtek 1 korsó sör kíséretében...
A Felesége az óvónőm volt, nagyon szerettem! S tegnap kiderült, hogy ő pedig a lányaként szeret...
~apró örömök~...
Ma viszont 1 újabb csalódás elé néztünk, bár megtisztelő, hogy visszajeleztek...jött is válasz e-mail..."Jelenleg nincs üres pozíció, de ez a közeli jövőben változhat."
...csak tudnám, hogy akkor miért szerepel a Munkaügyi Központ álláslistájában?...

Lottózhatnék?...

Mivel annyi minden bejött ma~tudom, ezt nevezik intuíciónak~ talán lottóznom kellene...
Akikről ma beszéltem másokkal, nem telt el 1 perc~komolyan!~és megcsörrent a telefon...az még oké, hogy a Férjemmel beszélünk telefonon is, de Melinda és Melus barátnőm is olvasnak a gondolataimban? Ráadásul pont abban a percben, amikor róluk volt szó?...
...és a másik...
Meluséknál délután régi zumba zenéket hallgattam~tipikusan kerestem 1 számot~ és mivel kezdte Andika az edzést? Nem bánnánk, ha nosztalgiáznánk?...
Jó lesz vigyázni a gondolataimmal... :)
De mosolyt félretéve, hirtelen villant át 1 tipikus gondolat az agyamon..."Ha most kívánhatnék egyet, azt kérném, had hívjam fel a mennyországot, hogy hallhassam annak a hangját, aki idelent annyira hiányzik"...

Harag...

Egyre többet fáj a fejem az utóbbi napokban...
Újabb hét/hónap következik...munka nélkül/csekkek sakkozásával...
Eddig is megoldottuk, tudom...ahogyan más is...
Ha a jelzáloghitelünk nem volna...sokkal egyszerűbb volna az élet...kinek nem?...
A Férjem totál magába zuhant...míg Pesten volt fogyott min. 2 kg-ot, nagyon látványos... :(
Tegnap már azt mondta, hogy visszamegy, ha nincs más megoldás, de 2 hónap elteltével már nem fog hazajönni...értem mire gondolt... :(
~a 181 cm-es magasságához már alig üti a 70 kg-ot...~
...és az önbizalmának is lőttek...teljesen leírta magát, amiért nem sikerült a minősítés, pedig csak 6 hónap maradt ki...és itthon gyártja a kis autót, abban pedig kivetnivalót még nem találtak...

Duplán túrós bukta...

...Gabi receptje alapján...
DUPLÁN TÚRÓS BUKTA - a legfinomabb!!!

 

 Köszönet érte! Pillanatok alatt elfogyott! :)

Siemens

Nem sikerült...
Nem is telefonáltak, Férjem hívta fel őket...
...padló...

Otthon...

Tegnap este 18.37-kor beszéltünk, hogy úton van a stadion felé...erre 19 órakor fordult a kulcs a zárban...gyalogolt a Kedves vagy 2 km-t, de nem szólt, hogy guruljak ki elé, mert meglepetést akart...
Percekig csak szorítottuk egymást, és ő ismét sírva fakadt...
Hülyén hangzik, de azt hiszem, kettőnk közül én jobban bírtam az egyedül létet...

Hogy nekünk semmi sem jó 2. felvonás...

Most hívott a Kedves, hogy holnapra a Siemensben van találkája a CO2 hegesztőgéppel...merthogy keresnek embereket külsősként...de nem tudja hogyan mondja el Gyurinak, pedig egymástól kb 100 m-re lehetnek...úgyhogy kezembe vettem az irányítást, és tárcsáztam a főnököt...
Miért jönnek így össze a dolgok? Ezt 1 héttel ezelőtt miért nem tudták megjátszani?
Hülye hasonlat, de igaz...ha nincs pasid, akkor senki sem legyeskedik az ember lánya körül; de ha van, akkor tuti megjelenik a színen 1-2 még...

Hogy nekünk semmi sem jó...

Csütörtökön addig "ügyeskedtünk", amíg a Férjem nem kapott munkát...Pesten...
Akinek a kis autókat gyártja, ő ajánlotta fel még nyáron, hogy lenne 2-3 hónapos maszek nála...
...ennek örülni kell, csak az a bökkenő, hogy hiába ér fel 1 óra alatt Pestre, a nagy városban még bolyongani kell 1 1/2 órát, míg a telephelyre ér...na már most...a tegnapi napunk azzal telt, hogy egymás ellen bőgtünk...
Ugyanis, nem a bolyongással van a gond, hanem azzal, hogy fent is fog lakni...
Amikor ránéztem, könnyes volt a szeme, és már én szóltam rá, hogy ne sírjon, mert én is...vagy amikor ültünk egymástól 1 /2 méterre hallgatagon a nappaliban, egyszer csak felkelt, átkarolt...menet közben láttam a beszűrődött sugarakon át a legördült könnycseppeket...és tessék, már az én szemem is könnyes...

Facebook-ról hoztam...

Töltött korongok
 
Hozzávalók:
40 dkg liszt
3 dkg élesztő
1 kávéskanál cukor

Tej, amennyit felvesz
1 evőkanál só
20 dkg olvasztott margarin
Töltelék:                                                                                   
1/2 doboz kukorica
10 dkg sonka
1/2 tömlős sajt
2 evőkanál tejföl
Teteje:
1 tojás sárga
1 evőkanál tejföl
reszelt sajt
Elkészítés:
Lágy tésztát gyúrunk. Amikor megkelt, kinyújtjuk és pohár segítségével korongokat szaggatunk. Alsó korong közepére ráteszünk egy adagot, majd a másik korongot rátesszük, széleit összenyomkodjuk, hogy összeragadjanak.
Tetejét megkenjük tojás sárga és a tejföl keverékével. Reszelt sajttal megszórjuk, 170 fokon sütjük.
A tölteléket változtathatod, májas, kolbászos, halas, csak a tejfölt tedd bele mindig!

Ebből a mennyiségből nekem 10 db sikeredett.

Annyit változtattam rajta, hogy margarin helyett 1 dl olajat tettem bele. 

...tejből pedig 3 decit belezuttyintottam, de soknak bizonyult...de én ezt soha nem szerettem-"amennyit felvesz"...legalább sacc-per kb-t írhattak volna...

Így kell ezt csinálni!?...

...mármint azt, hogy hiába remeg kezem-lábam, a gyomrom pláne, mégis mosolyt erőltetek az arcomra, és próbálom érzékeltetni, hogy leszarom, ami bent folyik...
Eddig is semmibe néztek, most ugyanazt tükrözöm vissza...
Van nekem nagyobb bajom is, mint ez...Férjem tegnap végighányta a napot, ma meg a fürdőt nem tudta elhagyni...remélem, csak valami vírust kapott be, és nem az ideg ment rá a gyomrára...bár hétvégén 1 barátja is megjegyezte, hogy sokat fogyott/ő is/...

A gebe...

...mármint én...
Timin kívül ma többen is megjegyezték, hogy nagyon sokat fogytam...
...relatív...kinek mi a sok?
Mert 54 kilóról lemenni jelenleg 52-re az nem sok...csak látványos...
/bár, ha belegondolok, hogy tavaly ilyenkor az alkalmasságin voltam 57 vagy 58, mindegy is/...
Szegény Timi! Ha már így megemlítettem...beszélgettünk...ha hagytam volna...csak fújtam a magamét,1ugyanazon dolgot többször is...nem csodálom, ha megunta...és közben sírásba fulladtam...

Jó tett helyébe...

A mai napon azt hittem érzéketlenné váltam...
Beszélgettem 1 tanárnővel/Kata/, aki tök flegmán reagált a kérdéseimre, a segíteni akarásomra...úgy éreztem magam, mint anno Andinál...meccs/játszma volt a javából...
De nem spiláztam túl, csak rosszul esett...sebaj...
Aztán a kedvenc Doki néni került szóba 1 családnál, és elsírtam magam~még most is,1 év elteltével!~amikor szóba került a másik felől a rágalmazás...
Közben pedig munkafronton még mindig nincs változás...Férjem ma már a volt munkahelyét is hívta, mert szombaton kaptunk 1 fülest, hogy keresnek dolgozókat; kiderült, hogy a régiek közül ismét küldtek el 1 embert...
Eddig mindig megoldotta az élet az utolsó utáni pillanatban, de mi lesz novemberben, amikor már 2 havi részlettel leszünk elmaradva?
~tudom, ne fessem az ördögöt a falra~...
Zumbáról hazafelé pedig a szüleim volt munkahelye előtt jöttem el, és akkor hasított belém a felismerés, hogy anyu ma 13 éve halt meg...ott, azon a helyen...

Csalódott vagyok, vagy mi...

Nem is értem, miért kell nekem mindig feedback/visszacsatolás/?...
Alapvetően az agyunk így működik, az addig oké...de miért várok el az emberi kapcsolataimban is visszajelzést?
Most derült ki, hogy az egyik kedves rokon tudott volna munkát intézni Hollandiában, és erre másnak szólt...pedig tudja, hogy milyen szószban vagyunk...
...tudom, oké, külföld, nyelvtudás, stb...
Nem találom a helyem, nem érzem azt, hogy fontos vagyok...
...egyre kevesebb időt töltünk együtt, s lényegében azt is morgással...
A mai napban talán az volt a mosolyogtató~csak~, hogy reggel, a kapuban beszélgettem haverokkal, mire 1 ismerős odajött, és megkérdezte, mit csinálunk? A szomszéd srác pedig tök lazán rávágta: "bandázunk"...vasárnap reggel 7 órakor, mikor más még az igazak álmát alussza...
Hány éjszaka telt úgy el, hogy páran csak ültünk a ház előtt a járdán, és pofáztunk...régi, szép idők... :(

Zumba

Jelentem, mától a szombati edzések 1 1/2 órásak! Hurrá! :)

Már úgyis...

Na, jó, akkor hogy értsétek is...már úgyis mindegy...
Vasárnap totál borult a bili itthon, olyannyira, hogy odavágtam, hogy nem tudok együtt élni vele...
Kiakadtam...
Hétfőn a kedvenc Doki nénivel beszéltem, és szóba került, hogy hogyan jövök ki a rágalmazóval? Mondtam, hogy helyzet változatlan, de a másik~ a kolléganő~ezerszer rosszabb...
Sajnálja még most is, hogy Miatta engem gyanúsítottak meg...
~ezt tegnap meséltem 1 rokon lánynak, akinek a szemébe könnyek gyűltek ezek hatására...~
Kedden azok, akikről azt hittem barátok /Dia Hannával/, úgy elmentek mellettem, hogy még levegőnek sem néztek..
Szerdán már annyira kiborultam, hogy elbőgtem magam a munkahelyen ismét...
Ha visszaélnek vele, hát tegyék...
Ma elnézve a gyerkőcöket, egyfolytában az kattogott az agyam minden szegletében, hogy engem nem teremtettek anyaságra...de komolyan...a lehető legrövidebb ideig fogtam a gyerkőcöket, és passzoltam is vissza...
Nem vagyok normális!
...és ahogyan írtam az előző bejegyzésemben, nem tudom megbecsülni azokat, akik engem megbecsülnek...

Jamie Woon: Shoulda...

Csak úgy...

Alkottam ismét...
...elhamarkodottan ítéltem meg embereket...Timi! Ha ezt elolvasod még, köszönöm!
Sajnálom, hogy megbántottalak, de sajnos nem egyszer futottam zsákutcába...ilyen téren.
Te szorítottál, sikert kívántál, kívánok Neked én is!~még ha nem is hiszed~...
Nevezd közhelynek, vagy bárminek...
Tudom, már hiába is kérnék elérhetőséget, hiszen magyarázkodásnak tűnne...
Nem tudok kibújni a bőrömből...előbb beszélek, aztán gondolkodom...hm, nem tanulok belőle...meg is érdemlem...
Nem is az bánt /persze az is/, hogy elvesztettem 1 jó szándékú olvasót, hanem az, hogy önző módon nem figyeltem a másikra, csak fújtam a magam nem igazát...
Miért nem tudom befogni a pofám, és értékelni azokat, akik engem is értékelnek?...
Csiburáska!
Írtad, hogy milyen nagy dolog 3 éve fent tartani 1 blogot...látod, nem is az...1 félmondat, és borult az egész...ahogyan írtam is...eddig is a nyomorult életemről olvastatok; mindig ugyanazt olvasni pedig unalmas...
Hányszor gondoltam már, hogy feladom...és mégis rendületlenül írom a sorokat...
Azt hiszem, a mai nap után már tényleg fel kellene adnom... :(

Fanyar...

...az élet...
Férjem ma ment dolgozni~hurrá~igaz csak 4 napig tart a meló, de ennek is örülnünk kell...
Délután már cseppet sem voltam elragadtatva, látva a szomorú arcát...kihasználva a végtelenségig...
Reggel pedig én mentem sírva dolgozni...sebaj, majd hozzászokom, hogy sírva indul a nap, mint a gyerkőcöknek az oviban...tényleg, hozzá lehet ehhez egyáltalán szokni?... :S

Mozgalmas délután...

Petőfibányán ma 3 órás sportrendezvény volt.
14 órakor kezdtük a zumbával, majd 1 óra múlva alakformáló edzés, és utána pedig grand up kerekedett.
Egész délelőtt nyomorúságos volt az idő, mint a hangulatom...aztán, láss csodát, dél környékén el kezdett 7 ágra sütni a nap...
Mire kikerekeztem, már a csapat 1 rész gyülekezett...
A zumba nagyon jó volt~ezzel újat nem mondtam~Andika 2 régebbi koreót hozott...
Még a derekamon is folyt a víz :)
Az alakformáláson kemény csaj voltam, kézi súlyzóval nyomtam végig...nem voltam elragadtatva, bár hatásos volt, mert izomlázam van...
A grand up pedig...eleinte azt hittem, tök jó, de be kellett látnom, közel sem...bár végig csináltam azt is...
Inkább lett volna 3 órás zumba maraton...

Mikor lesz ennek vége?...

Tudom, rajtam múlik...
Éjszaka alig aludtunk valamit, mert nekem annyira fájt a gyomrom, hogy azt már elmondani nem lehet...pedig még nincs itt a hétfő...
Mindennek ez a kiinduló alapja...hogy visszamenni oda, ahol nem várnak/látnak szívesen...
Nem tudom megrázni magam, hiába szeretném...
Keresem a kiutat, a kapaszkodót, de semmi...
Esik ez a nyomorult eső is-nem szeretem...
Bízom abban, hogy a mozgalmas délután kicsit lök rajtam majd...

Mára...

Életünk...

Ma megejtettük a fogászatot, mert már nincs az a fájdalomcsillapító a földön, ami segítene...
1 órán át volt bent a Kedves, de most már jól van~kopp-kopp...
Azalatt a szakmai felettesemmel beszéltem, és már sírva nyögtem ki, hogy nem bánom, ha elküld a munkáltatóm...
...ráadásul hétfőig a zumba tárgyköre is kérdéses kicsiny falunkban...a helyről, ahol eddig voltunk, el kell mennünk, és a másik hely pedig még nem igazolt vissza... :(
~bár nagyon sokat nevettünk ma is edzésen /ez már megy, mégsem megy/...talán nem véletlenül...

Mozgalmas napok...

Még jó, hogy a héten szabin vagyok, mert ilyenkor talál meg mindenki...
Hétfőn ketten bográcsoztunk sertéspörit csülökkel...kicsit csípősre sikeredett~na, jó, nekem nagyon~de olyan jó volt, hogy csak ketten voltunk...
Kedden paradicsom befőzés volt aktuális...meg tüdőszűrés alkalmassági vizsgálathoz...még jó, hogy Juci barátnőm-koll.nőm bevitt, mert neki is aktuális volt a dolog; valljuk be, egyedül semmi kedvem sem volt megejteni...
Ma szimplán főzés, talán 1 kis lecsó főzés is belefér még...meg konyha/szekrény takarítás...
Holnap fogászat Férjemmel, mert 1 hete már iszonyatosan szenved, csak fél...
Ja, és ma felhívtam az üzemorvos asszisztensét, hogy nagy baj lenne, ha csak jövő héten mennék alkalmassági vizsgálatra, mert tudomásom szerint holnap, pénteken és jövő héten 1 nap lehet menni...mire közölte, hogy nem, dehogyis...de a holnapot rosszul tudom, helyette a péntek-hétfő-kedd van...így lettem tájékoztatva...a kedves munkáltatóm...
Basszus...nem akarok visszamenni jövő héten oda... :(

Gréti...

Tegnap megejtettük a babalátogatást a rokon-barátnőéknél...
Nagyon fáradt volt már a kis csaj /2 hós/; azért inkább vígasztalhatatlanul sírt, mintsem bírta volna a ringatásom...bár 1-1 mosolyt időnként megeresztett, gagyarászott, és közben olyan grimaszokat vágott, hogy még itthon is emlegettük

Remélem a szülőknek nem lesz ellenvetése :)

Szokásos...

Azzal ugye tisztában vagyunk, hogy a drágalátos munkáltatómnak is feltűnt a sok idegeskedés~mellesleg leszarja, de mindegy~ és csütörtökön el akart távolítani munkából; kvázi menjek táppénzre. Na, azt az örömet nem adom meg egyikőjüknek sem, pedig tényleg rám férne...
Pénteken beközöltem, hogy jövő héten elmennék szabira...önként, dalolva...
Alá is írtam a szabis tömböt, amikor beközölte, hogy orvosi alkalmassági lesz a héten, és oldjam meg /legalább a tüdőszűrést, mert az alkalmasságit a következő héten is lehet/...erre alkudozni kezdtem, hogy bemegyek hétfőn dolgozni, és majd máskor lecsúszom...nem ment bele! Bezzeg a másiknak mindent lehet...
Már mondtam is a Férjemnek, hogy már nem érdekel, ha kirúgnak, de nem azért kértem szabit, hogy helyette minden mással foglalkozzam...értem én, hogy kötelező, de ezt akkor is tudta, amikor kiírta nekem a szabit...
...Vessetek meg érte, de basszus, pihenni akartam; legalább agyilag, mert az már durva, hogy tegnap is bevásárlás közben lettem olyan rosszul/pánikoltam be?/...
Megváltás lenne a külföldi munkahely, ~ahol mondjuk csak mosogatni kellene~...tudom én, persze, hogy sehol sem könnyű, és máshol is vannak szemét emberek, de ma már sógornőmnek is feltűnt, hogy már megint fogytam...Férjem szerint lassan elfogyok, bár szerintem az még odébb van...
~még nem zörögnek a csontjaim, bár kilóban már ott tartok, mint 3 éve, csak most rakódik az izom :)

Munkahelyek és padló...

Tegnap előtt már én könyörögtem 1 ismerősnek, ha van valami munka náluk, szóljon...
Tegnap reggel meg is csörrent a telefonom, hogy Férjem be tudna-e menni 15.30-ra a céghez? /DC/
Borult a rend, és én is mentem vele...
...annyit kell tudni erről is, hogy koreai? cég, a fizetés a minimálbért eléri~azt már csak halkan jegyzem meg-talán~és állandó túlóra van; könyörgöm, az embernek pihennie is kell/ene...ekkor már a sírás kerülgetett...
~persze, több a semminél, de a körülmények...~
Amíg a zumbás irodista csajokkal beszélgettem/Éviék/, addig a főnök Férjemmel gyors üzemlátogatást folytatott le...és az önéletrajzát megnézve, megkérdezte, mi a fenét keres itt? /Túlképzett!/
Megköszönve a lehetőséget, ki sem értünk a portán, már nyúltam a telefonom után, és tárcsáztam Gabit, hogy mi a helyzet annál a cégnél, ahol az apja is dolgozik?
Gyors telefon, és visszahívás...holnap délelőtt önéletrajzzal irány be hozzájuk...felvétel jelenleg nincs, de amint sor kerül rá, Férjem lesz az 1.
Normális fizetés, kajapénz, patika kártya, munkaruha, bejárás fizetése...amint ma kiderült a számára...ráadásul a nagy főnökkel is összefutott, aki szimpatikusnak találta...
Én pedig sírásból átcsaptam gyomoridegbe, mert az egész éjszakát végighánytam...így ma itthon is maradtam.
Most sem vagyok toppon, de ha holnap sem megyek, akkor minden leszek, csak jó nem...bár szerintem az ma már megtörtént...

Kikészít...

...a munkahelyem, és a munkanélküliség/bizonytalanság...
Hiába adtuk be az önéletrajzokat, 1 félreértésen kívül semmire sem jutottunk...
Tegnap már pár emberrel felvettem a kapcsolatot, akik külföldön dolgoznak...
Melóban ma annyit sírtam, szinte vígasztalhatatlanná váltam...
Már zumbán is megjegyezték a Csajok, hogy ismét fogytam...

Bánom...

Meddig mehet még így?...
Éjszakánként ismét alig alszom; kattog az agyam, azon, hogy munkában mit felejtek el, mit rontok el...
Ez már arra is rányomja a bélyegét, hogy ma fellépés volt, és hezitáltam, hogy a színpad előtt nyomjam vagy be merjem vállalni...nem mertem...
...most már bánom, de késő bánat...
Kereshetem a kifogásokat, hogy Melus barátnőm sem merte bevállalni, és együtt zumbáztunk lent, biztatva a többieket; vagy hogy Férjem volt lakóhelyén került megrendezésre a fellépés, ~és tudjuk ugye, hogy Andika szereti, ha a helyiek mutatják meg tudásuk; bár 2 csaj volt ismét, aki nem helybeli, na mindegy; ráadásul nekem is szólt, hogy lépjek fel velük~ és ha elrontom, akkor Őt is minősítem~pedig dehogy!~ ha pedig jól nyomom, akkor legalább büszke lett volna rám.../legalábbis a mérai statisztika ezt mutatta/
Ki is akart velem jönni, de lebeszéltem róla, mondván, úgysem lépem fel...
Hogy én mekkora hülye vagyok...

Adós vagyok...

Na, nemcsak a banknál...
A szombati zumbás nyársalós nyárbúcsúztatóról még nem is adtam számot~08.25~...
Edzés a szokásos időpontban/18.órakor/; megbeszélés szerint 20 órakor nyársalás...a köztes időpontban Andikánál lehetünk...
Nekünk úgy jött ki a lépés, hogy Melus barátnőmékkel átmentem, majd Évi fuvarozott haza...a Férjem ugyanis autót szerelt, és a köztes időben tudtam hazajönni...majd újra vissza...
Zumbázni ugyan nem zumbáztunk~gondolatban nosztalgiáztunk a zenékre~, de nagyon sokat nevettünk...
Twister-eztünk...olyan pózok alakultak, hogy már azt sem tudtam, merre van a kezem, és hol a lábam... :)
~Andika, Móni és Kati az elején~

~Adri, Melus, Móni, Detti~                


~Évi, Erika, Johanna, és én...







Nem adják vissza a képek a fergeteges este hangulatát...