2015. március 28., szombat

Hasonló lesz a következő...

Szöveg nélkül...kisebben...ha még egyszer rászánnám magam...

2015. március 23., hétfő

Zajos 7vége...

Pörög az élet, vele együtt én is...
Pénteken láttam hegesztő üvegen keresztül a napfogyatkozást...még mindig gyönyörű élménynek tartom...
Szombaton V.I.P-es jegyünk volt a Hungexpo területén megrendezésre kerülő 3 napos AMTS-re...
Jól éreztük magunk, bár a lábunk lejártuk...
...nekem is, pedig edzésben vagyok-nem kicsit; és nem vagyok egoista :) - olyan izomlázam lett, hogy aznap a futás ki is maradt az életemből...
A vendéglátóink ismét jó fejek voltak.../...bár a tömeget nehezen viseltem.../
A Férjemnek a Hot Rod-os pavilon volt jókora csalódás...nagyon kevés jármű volt a 2013-as évhez képest.../tavaly kimaradt ez az életünkből/...
De a vendéglátónk sokaknak elmesélte, hogy a kiállított C4-et Férjem restaurálta meg...mondjuk azt inkább, újjáépítette...
Készültek is képek itt.../rólam olyan spontán kép, hogy még én is csak néztem... :) /
Ezek szerint tényleg nyitok az élet felé...amit írtam is már az elmúlt bejegyzéseimben...
Talán kicsit egoistának tűnök, pedig életemben nem voltam az...csak egyszerűen muszáj a pozitivitást sugároznom, hogy én is azt kapjak...
Bár vasárnap megkaptam Férjem családjától, hogy túl vékony vagyok/48.5-49 kg; kb. ennyivel érettségiztem/, nem figyelek magamra, és különben is...a tetkó is miért kellett?...
Basszus, az én életem...de semmi baj...
Este már ismét padon voltam...
Reggel pedig azzal indítottam...
Szép az élet...

2015. március 13., péntek

19 évet vártam rá...

Későn érő típus vagyok, vagy mi...
Még kamaszkoromban szülői egyetértéssel szerettem volna tattoo-t készíttetni...nonfiguratív volt akkor a mániám...de lecsengett...és nem is bántam.
...kb. szeptember-október tájékán ismét felszínre került a dolog...Dia barátnőmmel teljes egyetértésben beszéltük meg, hogy bizony, kell nekünk...
...idáig váratott magára a dolog, de most beérett...
Izgultam nem kicsit...nem a tűszúrásoktól féltem, hanem attól, hogy meg ne bánjam...de nem fogom!
Annyira boldog vagyok!
Férjem nem hitte el, hogy megcsináltatom...azt hitte, elmegyek a csajszihoz, és meggondolom magam...Na, azt már végképp nem!
Azt tudtam, hogy pillangót szeretnék...voltak is ötletek; a 2. variáció az volt, hogy ugyanez a sablon, csak 5-6 db-bal...de akkor már Férjem mondta, hogy nagy felületen mutat jól...nekem sem kellett több...
Íme az ötlet, ahonnan Viki barátnőm Pancsi lánya kiválasztotta...


Cintia mondta is, hogy: "Elsőre ennyit...bevállalós vagy!"
Ilyen lett:
 Nagyon-nagyon tetszik...

2015. március 10., kedd

Erősítés...

...na nem fizikai értelemben...
Viki barátnőmnél voltam, és szerintem ilyen kontextusba még sohasem került a beszélgetésünk...
Számtalanszor átrágtuk már magunk azon, hogy lelkiekben hogyan kellene erősödnöm, de a tegnapi valahogyan más volt...
Ahogyan ő fogalmazott, kezdek 1 szintre kerülni velük...
Nem azért, mintha bármikor is lenéztek volna, hanem a meglátásuk az, hogy nagyon kritikus vagyok magammal szemben, önbizalmam egyenlő a nullával...
...bár szerintem ezen a vasárnap, ill. a pozitív szemléletem dobott egyet...

2015. március 9., hétfő

Vonzás törvénye...

Mi/mennyi a valószínűsége annak, hogy gondolsz 1 dalra az éjszaka közepén, sőt! szeretnéd, mert már mindent lenyomtak a Viva-n, amit az utóbbi időben kedvelsz, csak épp ezt nem; REM fázisba érsz, álmodsz 1 emberrel, akihez ezt a dalt kötöd, és felriadsz a dalra? Hm?...

Ismét zene...

 Nagyon megfogott ez a pár sor, amit kiragadtam...
"Hagyd a netet ma mögötted, dolgok történnek körülötted. 
Mennyi szép lány, mennyi fiú, akit nem veszel észre, mert nem veszed észre hogy a külső belső nélkül nem sok, smárolni lehet de, az nem csók. 
Szeresd azt, aki valamivel megfog. A szexben az ölelés a legjobb."

"Elcseszett, mind az ötven árnyalatban..."

Nagyon-nagyon fáradtnak érzem magam...
Túledzettem magam, de semmi baj...ma folytatom újra...
Túl vagyok 1 elég érdekes, vegyes érzelmekkel teli 7végén...
Péntek délután Viki barátnőmmel megbeszéltük, csajos estét tartunk...nem jött össze...
...seperc alatt látta a szárnyalásból zuhanásba váltást...
...közben megkaptam, hogy megváltoztam.../nem Tőle/...
...szerintem nemcsak én...
Szombaton rohanás, sütés-főzés anyósomnál tartandó vasárnapi családi napra, amin én nem vettem részt, ugyanis beváltva ígéretünk, újra "megtámadtuk" Pestet, csajos napot tartva, ismét a Cinema City-ben...
Kisebb terem, kevesebb ember, de nekünk mégis megérte...
...totálisan nem érdekel, ki mit gondol, milyen ember vagyok/"Elcseszett, mind az ötven árnyalatban..."/, hogy újra, és újra képes vagyok végignézni lelkesedéssel ezt a filmet...
Jelenleg én magam sem értem a lelkem...
De lényegében annyit tudok, hogy sűrűbben kellene ilyen programokat összehoznunk...
Rengeteget nevettünk, Melus barátnőm hozta a szokásos formáját...
...én pedig hagyatkoztam az érzékeimre, Viki barátnőmék érvelésére...
...és tényleg...rohadtul nem mindegy, hogyan állsz magadhoz/elfogadod, vagy sem; hogyan látod magad.../
...ha pozitívan, és mosolyogsz, akkor azt is kapod vissza...
Játszottam a kisugárzással...

2015. március 5., csütörtök

"Lebegtem csalódottan..."

A minap 1 ilyen bejegyzést kaptam Eszter barátnőmtől:
"Az vesse rám az utolsó követ, aki nem volt még ilyen helyzetben, és végre kicsit magára is gondolva élt!"
Számomra ez most nagyon találó...

2015. március 4., szerda

Ez most mindent megmagyaráz...

"Nem lehet elkerülni, amit a Sors megtörténtté akar tenni. Hiába találsz mindenféle kifogást, a "Rendező" úgy fogja alakítani az életedet, hogy ott legyél ahol lenned kell, találkozz azzal, akivel találkoznod kell. Pontosan akkor, amikor itt van az ideje. Egy nappal sem korábban, vagy későbben. Gondolkozz nyugodtan, hogyan kerüld ki az eseményeket. Nem fog menni. Persze lehet, hogy nem tudatosan teszed ezt, egyszerűen a tudatalattid nem akar szembenézni számos dologgal, fájdalommal. Nem fogsz szeretni érte, tudom, de a rossz hírem az, hogy szembe kell nézned vele. Esetleg elromlik az autód, mikor éppen sietsz valahová. Vagy lekésed a vonatot, amivel utazni szeretnél. Megbetegszel egy fontos találkozó előtt. Leöntöd magad kávéval, mert később kell odaérned valahová. Ezernyi apró jelet küldhet az Univerzum. És lehet, hogy először nem érted majd,mérges leszel, dühöngeni fogsz. Aztán egyszer csak rádöbbensz: minden pillanat meg volt tervezve. Mint egy színdarabban. A történet mindig ugyanaz, esetleg néha egy kicsit lehet improvizálni. Apró csodák történnek. Nap mint nap. Este majd ülj le egy percre, és gondold át a történteket. Mert jelentősége van minden pillanatnak."

2015. március 2., hétfő

Jobb napjaim élem...

Próbálom észrevenni az élet apró szépségeit...
Persze ehhez kellett 1 nagyon mélyreható beszélgetés Viki barátnőmmel, és Szíve csücskével, de úgy látom, próbálnak gatyába rázni, és ezáltal én is magam...
Éledezem...ahogyan Rita is fogalmazott...
Igaz, hogy 2 napja alig eszem/alszom, és iszonyat mennyiségeket nyargalok a padon, de így most jó...
A súlyom reggel ruhában mért: 51.2 kg...ez már mindent megér! ... :)

Update: Nyilvánvalóan az ember nem pattan napi szinten mérlegre, de valahogyan most is szükségét éreztem...ma reggeli súly: 50 kg/pedig menstruálok, vízvisszatartás van, vagy mi... :) /