Már magam sem tudom...

...hogy mi zajlik bennem...
Ragaszkodom 1 olyan emberhez, akivel megéltem sok szépséget, de, ellenben rengeteg fájdalmat...
...bántást...
...pedig az okosak szerint "csak" tükröt tart...
...hogy Általa/ezáltal fejlődjek, erősödjem...
...de, milyen áron?- kérdem én...
Azt már megtanultam, hogy hiába van segítője az ember lányának, Mindenkinek meg van a saját élete/gondjai; és, hiába próbálják szeretettel fogni a kezem, kísérni életem különböző szakaszain, elfáradnak Ők is...
...vagy esetlegesen pont ez a tanítás...
...hogy nem lehetnek állandóan mellettem, és meg kell tanulnom egyedül boldogulni...

Számot vetek és tanulok...

...hogy miként, miért kerülnek emberek az életembe...
...azok, akik, ugyanazt a mintát/sémát ismétlik, ismételtetik...
...hogy tanuljam az elfogadást, az elengedést...hogy ne ragaszkodjam...
...hiszen, aki nem oda való, az előbb/utóbb kiesik...
...ennek csak az a hátul-ütője, hogy túl gyorsan történik...
Instant érzelmek...
...és húzom azt a bizonyos falat...

Elvesztem...

Itt ülök a nappaliban és folynak a könnyeim...

1 újabb gyöngyszem...

Jászberényben...
Kiírtam a csoportunkban, ha, lesz jegy, ott leszek; ha, nem, egész egyszerűen nem kell ott lennem...
Délután már eljutottunk oda, hogy a csoport tagok is nekem drukkoltak, hogy legyen jegyem...
Volt 1 megérzésem, hogy 15 h-kor lesz jegy...
...és láss csodát...
Felkerült 2 eladó jegy...
Lecsaptam rá...pedig a netbank kidobott...
...de, türelmes volt az eladó...
...s mint másnap kiderült, nem voltam egyedül a jegyekre, de, engem választott...
Mi ez, ha, nem csoda?...
Az állomáson kérdezősködtünk-mert csajos program volt, és a vasúti közlekedés bizonyult jó megoldásnak.
Gyalogoltunk lazán...
...megállt mellettünk a szolgálat-tevő, és elvitt minket a csarnokig.
Hálás vagyok ezért is.
Ott pedig megismertem 1 csapatot, akik Tatabányáról érkeztek/Ági, Dóri, Niki és Tomi/, és a 2. sorban sikerült helyt állnom.
Vitt magával a hangulat, az élet-érzés...a flow...
Jobb volt, mint a debreceni nagy koncert.
A legkisebb lány-Ági a koncert végén elkapott 1 pengetőt, és hatrafordulva, önzetlenül átnyújtotta nekem...
Az ilyen pillanatok örökre belém égnek...

Benne vagy...

...minden szóban, hangban, érzésben...
...magában a csendben...
...a létben...
...a soha és az örökkében...
...a szívemben...
...a lelkemben...
Kitörölhetetlenül...

Lélek-társ

Sokszor nem tudjuk, sőt! nem értékeljük, akink/amink van...
...amikor tovatűnik, eszmélünk csak rá, hogy mit is vesztettünk...
Nem tudok nem gondolni Rád...
...nyilván, tudom, ha a Sors akar visszahelyez még az életembe...
...talán egy következő életben...

Miért...

...és miért tud ezer apró szilánkokra törni?

...már nem hiszem a rózsaszín meséket, hogy igenis, egyszer az életben jön valaki, aki összeilleszti darabjait...

Nem vagyok szerethető...

Nem vagyok szerethető...és pont.

Amikor már sírni sincs erőd...

Eljött ez a pont is...

Tükör...és nem szeretem, amit benne látok...

Mióta munkahelyet váltottam, edződöm...
...már nem vagyok az a "cuki" lány, aki mindig elsírja magát, ha, bántják...
...aki már tud NEM-et mondani...
...aki már nem akar mindig mindenkinek megfelelni...
...akit időnként még a pokolba rántanak a lelki sérülések, de a szívtörések már nem /vagy talán csak ideig-óráig/...függetlenül attól, hogy okozója vs. elszenvedője vagyok...
Érzéketlen lettem...
...és ez így nagyon nem jó...
...de, koronát igazítok, és megyek tovább az utamon...
Azon az úton, amit választottam...

Írás...

Utamba sodort az Élet...
Sorsom vagy...vagy Tiéd én?
Nem tudom...
Kétségek közt vívódom...

Actually...

"Meg kell végre értened: nem menthetsz meg mindenkit! Egy valakit azonban igen: önmagadat!....... Nem kell félned senkitől, semmitől, csak saját magadtól! ..... Figyelj! Mire gondolsz!?!" (...)

Pillanatokban az érzések...

Megtanultam...
...értékelni a hétköznap csodáit...
...edződni...
...fogalmazhatnék úgy is, nyerssé válni...
...1 jól elkapott pillanatban magamért kiállni...
...és ezzel egy időben mosolyogva távozni; annak, aki megbántott-a mosolygós Mr.Egó-az emlékezésre időt hagyni...

...aki valóban szeretett/?/, Nála nem bánkódni, hogy hibáztam-amiért/hogy-vége lett, hanem, értékelni, hogy át/megélhettem...

Gyors összefoglaló...

Csütörtök:

1 volt kismamám megszült-ez csodálatos volt abban a napban...-ahogyan köszöntem el Tőlük, mert a kis fia a mellkasán feküdt, el kezdte Kristóf a sírást...visszaléptem, mosolygott...

Tudom, hogy nem tudatos, de jól jött ki...

Nst-n is mindig a hangomra kezdte el a ficánkolást, ahogyan Heni elmesélte...

Aztán rosszkor voltam rossz helyen...ami az egész napomra rányomta a bélyegét...

...és még láncolatok sorozata...

Aztán, csak a sírás maradt a társam...

Pénteken pont ebből kifolyólag gondoltam 1 nagyot...megérkeztem Mr.Egó-hoz...

Beismertem, hogy hisztis picsa voltam-mondta is, hogy tudta, hogy békén kell hagyni...

Elnézést kértem...

Majd hirtelen ötlettől vezérelve, elmondtam, hogy megélem a pillanatot...megöleltem...

Egész héten rengeteg km-t tettünk a lábunkba...
Hol csapattal, hol 1 ismerőssel nyomtuk le a szokásos bringa távot...

Tegnap ismét visszatértek a 3 évvel ezelőtti tünetek...

Megélni...

...és elengedni...
Most ilyen helyzeteket kapok...
...ma is...
...hogy jól döntöttem-e?
Majd igazolja az élet...

Mindenkit megmarok...

...nem csodálom, hogy elfordulnak Tőlem a barátok...
...Mindenkit bántok...
Lenyomom az egót...
...máshol többet látok bele, mint kellene...
...nagyon nem vagyok a helyemen...
Keresem az utam...
...jelenleg azt sem bánnám, ha a kezei közt kötnék ki...

Aki ismer...

...mert, hogy kell ilyen bejegyzés is...
...nem lehet mindig minden rózsaszín...
...csak áltatnám magam...
Tegnap óta hisztis picsa vagyok...
...konkrétan nem tudom az okát...
...aki ismer, tudja...
Szeretném itt megosztani, de, az még várat magára...
/mert nem kellenek az okosságok, bármilyen segítő szándékkal történnek/.
Tegnap este zokogva futottam ki szüleim sírjához...
Ott, sikerült megnyugodnom, befelé fordulnom.
Elcsendesedtem...
...és megértettem a nap folyamán, ...csupán azért, mert, az életem nem az elvárásaimnak megfelelően alakul...nem kell másokat bántanom-tegnap ezt is kellőképp csúcsra járattam...
Pedig, nem kellene semmit tenni, görcsösen akarni, hogy megfeleljek, szeressenek, csak sodródni, elengedni...
...hisz' "akivel dolgom van..."

...leszek én az a mosolygós lány...

Lélek-emelés...

Mosolyogva összefutni a végzettel /kolléga, akinek nem szeretnék a kezei alá kerülni...😉/...nincs annál felemelőbb pillanat...

...mint, ahogyan futni a kánikulában szív szorításig, figyelve a legvételre...
...hiszen "Az életedet nem a lélegzet vételek száma határozza meg, hanem azok a pillanatok, amikor eláll a lélegzeted."
...
A mai nap történése 1800 ccm Suzuki Intruderen száguldani utasként sokkal-nagyon sokkal...😉

Valahogyan...

A mai reggelt máshogyan él/t/em meg...
...elmerengve abban, hogy csodaszépek a felhők, ahogyan "el vannak helyezve" az égbolton...
...a nap, ahogyan ragyog...
Mintha csekély életem utolsó reggele volna...
...de, azt hiszem kihoztam/hozom belőle a legtöbbet/legjobbat...

Amire tanított...

Ma már tudom...
...Panna barátnőm hiába mondta...
...muszáj volt a saját bőrömön megtapasztalni...
...ma már máshogy élem meg...mert, megélem a pillanatot...
Ezt próbálta /Ő is/ tanítani nekem...
...komolyan venni már nem tudom az újabb próbálkozásokat, de, kihozom belőle a legjobbat...

Merengve töltődés...

2 nap a héten, amikor bosszankodhattam volna azon, hogy esik az eső, amikor indultam haza...de! ezzel egy időben kisütött a nap!
Az 1. gondolatom az volt, hogy az esőt/nehézségeket értettem magamban ezalatt/ napsütéssel-mindig követi szivárvány!
Jönni fognak szebb napok!
Csak az apróságokból kell lépcsőt építenem...
Az esti futásból, amikor megálltam csodálni a naplementét, a virágzó akác-és bodza illatot szívtam mélyen magamban...
...amikor már azt hittem, feladom, mert elfáradtam, mégis vitt a lábam...

Nem telik el nap...

1 ideje ezek a gondolatok forognak a fejemben...pedig, ha a jó oldalát nézzük, hálás lehetek, amiért összekapcsolódott az életünk...
"Már minden helyen kerestelek, ahol nem vagy, csak azt a helyet nem találom, ahol vagy. Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol én nem vagyok. De hol vagyok én? Azt kívánom, bár itt lennél, hogy megmondd. Esetleg ha nagyon-nagyon erősen kívánnám, akkor itt lennél?"

Élni a pillanatban...

Tegnap Szavazat számláló Bizottság tagjaként későn értem haza...
Már alkonyodott, amikor a buszból kinézve a gyönyörű égbolt látványa tárult elém...
Elakadt a lélegzetem, és önkéntelenül is mosolyra húzódott a szám...
Ahogyan pötyögöm be a sorokat, most is mosolygom...
Hálás vagyok a sorsnak ezért a pillanatért, az elengedésért...

Pöttöm lányka...

4 éves...
Postáról kilépve, vártam a zebra előtt, hogy váltson a lámpa pirosról zöldre, amikor hátrafordultam, és megláttam őket.
Sohasem találkoztunk még, mégis úgy éreztem, mintha...
...és Bogi mégis rohant felém, anélkül, hogy leguggoltam volna Hozzá, vagy ölelésre tártam volna karom.
Természetesen átöleltem, felvettem, cipeltem a boltig, közben énekelt nekem.
Anyukája a kis tesóját hordozta.
Állítása szerint a kicsi lányka öreg lélek-babaként is komoly volt-és vannak emberek, akiket kiválaszt magának...dolgunk van egymással...
Olyan örömet szerzett a személyiségével, hogy a szomorú pillanataimban ebből töltekezem...

Üvölteni szeretnék...

...hogy hová tűntél?
Magaddal vitted a boldogságot...😔
Pedig tudjuk-amit Eszter barátnőm is vall..."hiszem, ha dolgunk van még egymással a sors keresztezi majd utunk"...
...vs. "Nem minden vihar azért kerül az utadba, hogy elpusztítson, néhány vihar az előtted álló utat tisztítja meg."...

El akarlak felejteni...

...kitörölni az agyam minden zugából...
...szívem minden egyes rezdüléséből...
...lelkem minden apró kis szegletéből...

1 újabb...

Kowalsky koncert...
Bp. Barbra Negra Track...
Merőben más volt, mint Debrecenben...
...más csapattal...
...más lelki megközelítésben...
...szakadó esőben...
...de, megérte!

A múlt...emlékei...

Ülök a lépcsőn és potyognak a könnyeim...
"A múlt a múltté..."- hiába mondják nekem...
Ösztönösen kutatok az emlékeimben...

Kisugárzás...és a lélek...

Figyelem a tekinteteket, mégsem látom...
...próbálok figyelni a lélekre, mégsem érzem az embereket...
Most gyűlölöm magam...

Van az úgy...

...amikor már nem közölsz...
...csak mész tovább az úton...

Túlzásba viszem...

Az írást...
...és az érzéseim...
...volt rá eset, hogy inkább csendben őrlődtem, hallgattam, ha, bántott valami...
...eltűntem...
...most nem tudok...
...vergődöm az érzéseim közt...
...gyűlölnöm kellene, amiért szív törést okozott...
...és messzire elkerülnöm...
...de, képtelen vagyok rá...
...egyre azon kapom magam, hogy ismét Körülötte járnak a gondolataim...
...de, könyörgöm-magamnak elsősorban-normális ember ilyet nem tesz...
...hagynom kellene elszakadnom Tőle...
...miért nem megy?...
Le kell!/ene zárnom a történetünk...
...nem vagyok egoista, nem tartom magam sokra-lehet, ez a baj!?-de, tisztában vagyok az értékeimmel, a felém-, és általam nyújtotta elvárásokkal...
...lenne/lehetne más, de, nekem, csak Ő kell...

Lehetőség...

Van, akit nem tudok elengedni...
...és van olyan, akit nem akarok megtartani...
Tudom, mit kellene tennem, de, nem tudom megtenni...
...elfáradt a lelkem ebben a harcban...
...úgyhogy most szépen leülök, és megvárom, míg utol ér...
...hisz' "Minden nehézségben, ott a lehetőség..."...
Csináltam őrültségeket, és, tuti, hogy még fogok is...
Most pl. részben beneveztek 1 címre, mert jelentkeznem nekem kellett...
...hát, megtettem.../polgár pukkasztás?/
...pedig a józan eszemmel tuti nem tettem volna...de, úgy gondoltam, "márcsakazértis".

Találtam...

„Nem mindig akkor kapjuk meg a kincset, ha kitartunk valami mellett. Néha akkor történik meg a varázslat, ha elengedjük, amit kell."

De hogyan?...

Azon gondolkodom...

...hogy hagyjak időt...
...vagy keressem, mert szeretném...de, már március vége óta nem ad életjelet...
...vagyis a blogjából értesülök a Velük történtekről...
...és értem én, hogy bele lehet fáradni az egoizmusba, ugyanazokba a körökbe...
...és nem is kényszeríthetem, hogy reagáljon...
...viszont azt nem értem, hogy-ha fáj is-de miért nem szembesít hibáimmal, hiszen valószínű, hogy ezek miatt tűnt el "nyomtalanul"...
...valószìnű azért, mert tudom mik azok, és nem akar bántani...
/és a rádióban ebben a pillanatban csendült fel Kowalsky Meg A Vega-Mint egy jel...😉/
...pedig Ő mindig megmondta, amit gondol, ami a szívéből fakadt...
...és én sem akartam /meg/bántani...
...és nem büszkeségből nem keresem...
...és, ha, akarja az élet/sors, majd visszaadja az életembe...
...ahogyan Tavaly februárban megkeresett...azóta kísérte nyomon az életem...
Tanított...
Mellettem állt...
Velem együtt izgult/sírt/örült.
Már írtam, de naponta eszemben van...
Hálás vagyok Neki, Aki "KicsiLány"-nak nevezett.

Azt hiszem...

...fejlődöm...
...amikor már nem azon agyalok, hogy elérem-e a buszt, mert az utolsó utáni pillanatban lépek ki a kapun...
...hanem arra, hogy elérem, mert így kell lennie...
/persze, ha, nem, akkor, meg úgy.../...
...amikor már nem a pénztáros lepődik meg Egerben/bár ilyen meglepett arcot sem láttam még életemben/, amikor ott hagyok 1 csokit, és 1 mosolyt a kedvességéért; hanem, én, amikor úgy köszönnek el tőlem a buszon, hogy "További szép délutánt..."...
...amikor zenehallgatás közben rácsodálkozom a felkelő napra a felhők mögött...
Gyönyörű volt...flow...
...arra gondolok, hogy a jelenben maradni...
...megélni a pillanatot...
...és már senkinek sem elmagyarázni, hogy mit miért tettem az életemben...

Feltétel nélküli szeretet vs. elengedés...

Nem győzök hálásnak lenni...
Elsősorban Pannának...
...majd Mr. X-nek...
...és azoknak a barátoknak, akik iszonyú közel állnak/tak a szívemhez, de 1 mondat, vagyis inkább több elsodorta Őket tőlem...
Együtt lépkedtek velem az úton, majd elengedték kezem...
...de, akkor ennek így kellett történnie...

Amikor az Univerzum támogat...

1 mosolyban-
Kis Pasiéban
Kicsi Lányéban
Kowalsky dal minduntalan, amikor a gyermek osztályra érek...

A pillanatok ereje...

Mosoly és érintés...
Amikor rámosolyogsz egy 2 év forma kislányra-akinek a szeme olyan kék, mint a Tiéd-és Ő azon kívül, hogy visszamosolyog, érinteni szeretne...és hagyod...
Futás után ülsz a folyó parton elrévedve a semmibe...nem gondolkodva...nem agyalva...csak megélni a pillanatod...mert a Tiéd...
A nap felé fordítod arcod, csukott szemeden át érzékelsz...
1 kávé nem ledöntve, nem rohanva...

Pataki Zita gondolatai...

"Hiszem, hogy a csodák körülvesznek Bennünket, és a legnagyobb nehézségek leküzdésével tanuljuk a legtöbbet..."...

"Hallgass a szívedre..."...

Az emberek csak azt látják, amit látni akarnak...
Sokszor tévesen ítélnek.
...rossz a látás módjuk "a nézz a dolgok mögé" című fejezetben...

1 hálás szív...

...de most nem Kowáékról szól a történet...
Nem tudok még írni Róla...
Annyi bizonyos, hogy az események, a veszteségek, amik által erősebbé válunk megtanítottak hálásnak lenni...

Régi vs. Új...

Gondolatok...

Hogyan segítsek másokon, amikor önmagamban is káosz van?
Hogyan legyek támogatója 1 számomra fontos barátnőnek, aki küzd gyermekéért, ha, elerednek a könnyeim?
Az élet hoz helyzeteket...
..."Sometimes you're win, sometimes you're learn..."...
Ismét elém tett 1 akadályt...
...amit, ha, kellő időintervallumban megugrom, talán másképp alakul...
...talán...
...Rugózik rajta az agyam...
...ebből mit kell profitálnom?...
...hiszen minden okkal történik...

9000 ember...

Főnix...
Debrecen...
Együtt#a#csapat...

Már csak 1 nap...

Vigyázz Debrecen!
Támadunk!
Főnix...8500 ember...köztük magam is...😘

Csak pozitívan...😘

Az élet jó tanító mester...
Akkor adja a legnagyobb pofont, amikor azt hiszed, minden rendben...
...pedig rendben is van...
...felébredsz, hálás lehetsz az új napért, lélegzel, élsz...
...nem vagy egyedül...
...Soha ne add fel!
...és ne felejtsd el!...azért nem kapsz meg valamit, amire nagyon vágysz, mert jobbat tartogat számodra az élet!!...