2015. július 26., vasárnap

Édes semmittevés...

Nagyon gyorsan elment a szabi, és holnaptól újra meló...

2015. július 24., péntek

Strand...csajos nap ismét...

Felíciával...
Nagyon jól alakult az egész nap...
Míg tart a Reggae camp/bár én gyűlölöm a reggae-t/, de amiatt a slacklines-os csapat is ott volt még...
...és ismét nekiduráltam magam, bár a jóval nehezebb, feszítettebb spaniferen...5 lépést tudtam megtenni! Ahogyan Vikiék mondanák: tiszta büszke voltam magamra! :)
Még mindig azt mondom, frenetikus; semmivel össze sem hasonlítható élet érzés!
Felíciával sokat beszélgettünk, nevettünk; hol együtt, hol felváltva úsztunk. Bár szegény, szerintem unatkozott mellettem, mert én nem vagyok az a "csapatjátékos"...de ismerősökkel is találkozott, és legalább velük is elfoglalta magát. Az egyik csaj invitált minket a Ladánybene27 koncertjére...olyan fapofával álltam "végig"-ez csak nekünk volt a vég, mert szerintem miattam már Neki sem volt kedve maradni...sajnálom, nem az én világom!...
Sokkal inkább a Lost Frequencis, https://www.youtube.com/watch?v=VjHMDlAPMUw, amit akkor játszottak, amikor hazafelé jöttünk... :)
Ja, és gyönyörű :) , napbarnított színem lett! :)

2015. július 23., csütörtök

Slacklines...

Tegnap Felíciáékkal mentünk volna strandolni, mint már írtam, de Nekik sajnos másként alakult a napjuk...
Kettesben mentünk be a hatvani strandra, ahol végre kiúszhattam magam, már nagyon hiányzott...
Történt 1 kis baki velem, de ahogyan "észhez tértem", kitört belőlem az önfeledt nevetés...
Megismerkedtem a Gibbon Slacklines csapattal, akik alapvetően pestiek, de 1 pár közülük soproni...ahová nagyon, nagyon szeretnék eljutni...ezt mondtam is Adrinak...
...Nincsenek véletlenek...
Délután, elláttak instrukciókkal, de valahogyan mégsem ment a dolog...ahogyan ő fogalmazott, csak gyakorlás kérdése...
Este felé, maradt szabad spanifer, és Viki barátnőm szavai lebegtek a szemem előtt...nincs lehetetlen!
Adrinak mondtam is, nem vagyok 1 feladós típus...
Újra ráálltam, megpróbáltam, örültem 1 lépésnek...aztán újra, és újra próbálkoztam...3 lépést sikerült tennem, 2x egymás után, mert a 2. vége 1 hatalmas esés lett...valahogyan kibillentem...ráestem a csuklómra, és a fenekemre, de már pattantam is fel...Adri rohant is, hogy jól vagyok? Persze, semmi baj...de már egyébként is készülődtünk hazafelé...
Sajnálom, mert maga az élet érzés, amit nyújtott frenetikus volt! Az összpontosítás, az önuralom, és hogy nem létezik a lehetetlen, na, az mindent felülírt...
https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=DzseY4Surrg

2015. július 21., kedd

Vikivel...

Este már überköcsög voltam...egyszerűen senkivel sem akartam megbeszélni semmit...
Vikivel még szombaton megbeszéltük, hogy keddtől megyünk együtt futni...
18.20-kor már elviselhetetlen voltam, és hívott, hogy most menjünk ki, sétáljunk 1. körben, és beszélgessünk...
Nagy csatákat vívok mostanság, mint tudjuk...ő pedig megérzi a történéseket, az érzelmeket...
Annyit mondott, hogy tudja, min megyek keresztül, hihetetlen, mennyire hasonlítunk...
Cirka 2 órát voltunk kint, és a séta-kocogás végére teljesen lenyugodtam...
Annyit mondtam, hogy qrva jó volt!
21.05-kor hívott, hogy ugyanezt elmondja... :)

2015. július 20., hétfő

Csajos nap...

Sorban adok számot mindenről...
Felíciával még a napokban megbeszéltük, hogy tartunk 1 csajos napot...
Nagyon 1 rezgésszámon mozogtunk, ezért mindketten rávágtuk, hogy mozizni kellene...ok, de mit? Abban is megegyeztünk, hogy majd ott kiválasztjuk...
...és ott kezdődött a feeling...
10 után indultunk az Aréná-ba, majd álltunk a plakátok előtt, és sorban lőttük ki, mit nem szeretnénk...
Maradt Az agymanók, és a Bazi nagy francia lagzik...
Fej, vagy írás alapján döntöttünk/szépen nézett ki, hogy miniszoknyában nekem kellett felvennem a pénzt a földről, már ekkor is nagyon vidultunk.../ ...lagzizunk...
...aztán, amikor odaálltunk a pénztárhoz, kiderült, hogy ezt csak délután vetítik, az pedig nekünk már nem jó...
Kizárásos alapon maradt Az agymanók...
Felícia kérte a jegyeket, a 3 ember, akik a kasszánál voltak, mosolyogtak már előre...
...amikor a pénztáros csajszi megkérdezte, hogy felnőtt jegyet szeretnénk? /tudom, diákunk is lehetett volna akár.../ Felícia megválaszolta, hogy igen, még ha a viselkedésünk nem is az... :D
Nem tudom leírni a szituációt úgy, ahogyan abban a helyzetben éreztünk magunk, de legalább szereztünk nekik is 1 jó napot...
12.10-es vetítésre szólt a jegyünk...ekkor volt 11.30...beültünk kávézni, beszélgetni...majd a filmre...
Frenetikus...ahogyan egyszerre éreztük a mondandóját hidegrázás kíséretében...ahogyan a könnyeim peregtek...majd nagy nevetésekben törtünk ki...
Ebédeltünk, flangáltunk, betértünk az Ázsiába, és annyira jól esett, hogy megnéztek minket az emberek...
Nem vagyunk önteltek, de valljuk be, nekünk, nőknek ez jól esik...
Nap végén még Felícia szolizott egyet, majd elköszöntünk egymástól, abban a reményben, hogy szerdán strandolunk...

2015. július 19., vasárnap

Vigyáznak rám...

Amikor is Noelre vigyázva, a babakocsiban üldögélt a kis legény, és hol a jobb, hol a bal vállam-ez volt az ütősebb fölött elnézve dumált...kérdeztem, mit néz? Erre Viki: Kit? Fehér sziluett-ez jót jelent tudom...
Vasárnap anyósomnak mondtam, hogy sokan vigyáznak rám...erre kiderült, hogy reggel az ÉN kávéscsészém tett egy 180 fokos fordulatot...mialatt a férjem töltötte volna ki a kávét...

2015. július 17., péntek

Nem mindegy, hogy az okos hülyéskedik...

Nem mindegy, hogy az okos hülyéskedik, vagy éppen pont fordítva...a hülye okoskodik...
Ma megtapasztalhattam, közel 40 perces "litániát" hallgattam végig, de úgy, hogy az osztotta az észt, aki maga sincs a helyén...pasi ésszel...
Miért van az, hogy aki a legnagyobb szarban van, mégis az osztja az észt? OMG!

2015. július 14., kedd

Az előző bejegyzés margójára...

Konkrétan a szülinapomkor szakadt ki belőlem, hogy nem akarok szeptemberben újra menni...
Választás elé állítottam...vagy marad a fagyasztás továbbra, vagy egyikünk balra, másikunk jobbra menve kezd új életet...
Nincs 3. személy a képben, csak jól esik a lelkemnek, hogy nem kell agyon aggódnom...
Tegnap Viki meg is jegyezte, hogy még sohasem látott ennyire nyugodtnak...talán fellélegeztem.../lehet elítélni, de másként élem meg a minden napokat/...
Tanulom a bevonzást, a pozitivitást...

Súlytalanul...

Fura dolog ez...ki vagy szolgáltatva a másiknak, és közben mégis járod a saját utad...

Ahogyan Oravecz Nóra is megírta: "Engedd el. Ne ragaszkodj semmihez, hagyd, hogy az Élet mindent az útjára pakoljon. Ha nem követelőzöl, ha nincs kapkodás, tökéletesen összerakja a következő lépéseket, neked csak bíznod kell benne, és lépni nagyokat. Ne legyen energiád kontrollálni a jövőt, vagy a következő lépést fürkészni. Nem megy, és nem is fog menni, ne is akard, hiszen az nem a te dolgod. Annyi kell csak, hogy hallgass az érzéseidre, azok után menj, és tudd, hogy az Élet majd szépen hoz mindent, ha pedig élvezed a pillanatot, és nem a következőn agyalsz, minden a helyére fog kerülni, mert bízol abban, hogy ez nem is lehet másképp...!"