...egész pontosan 09.15-én...
Barátok esküvője, amely annyira közel áll a szívemhez, hogy külön postot érdemel...bár nem tudom visszaadni azt az érzést, amit ott átéltünk, és azóta is elkísér...
Még júniusban hozták a meghívót.
Érdekes délután volt...
...eszembe jutott, hogy az Aránál van az egyik könyvem.
Ebben a pillanatban a Férjem rohant be az udvarról, hogy nem fogom elhinni, kik jöttek hozzánk...
...tényleg nem akartam hinni a szememnek...
A nagy összeborulás után, /a leendő férjjel alig akartuk elengedni egymást-különös kapcsolat van köztünk-testvérinek mondható/ gyorsan le is rohantam Őket az esküvő kérdéssel, de akkor még lapítottak...
Hazaindulás előtt kaptuk meg a csodaszép hírt...
Nagyon hamar eljött ez a nap...
Nagyon vártuk...
-Péntek este Pannám szerint kaptam 1 "igazi, nőies, romantikus kinézetet".-
A vendégfogadás a lányos háznál volt, ki kellett kérni a gyönyörű lányt...
Volt időnk...
Ahogy gyülekeztünk, összeállt a régi csapat...
Ment ám a hülyeség...
...majd könnyek áztatták az arcom...szülőbúcsúztató...
A vőlegény elérzékenyült...vele együtt én sem bírtam megállni...
A templomhoz vezető utat gyalog tettük meg, ahogyan a szokás kívánja.
Rövid szertartás volt...
Visszatérve autóba vágódtunk, és 1 kastélyhoz mentünk.
Szabadtéri polgári szertartás volt, szülőbúcsúztatóval, elérzékenyüléssel...
Nagyon felemelő látvány volt...
...ahogyan a kristályok összekavarodtak, hogy eggyé váljanak...
A rendezvényterem szintén csodálatra méltóan volt berendezve.
1 asztalhoz került a csapat...
Jó volt Velük!
Az ifjú pár a nyitótáncát Ed Sheeran Perfect című zenéjére kezdte meg...
Nagyon szépen táncoltak...
Közös táncuk után 1 régi csapat-taggal kezdtünk beszélgetni...
Majd azon vettem észre magam, hogy beálltunk mi is mindannyian a táncparkettre.
Nem beszéltünk össze, de nagyon összhangban voltunk...ahogyan a ruhánk színe is meghatározó volt.
Elvesztünk a kékségben...
Újabb beszélgetés következett...munka terén...erről talán egyszer...máskor...
A mennyasszonytáncnál a Férjnek sepregetnie kellett...
Nem voltam szívbajos, elhajítottam az aprót...
...és ahogyan megláttam a csapat-tagot, 1 újabb beszélgetésre kiléptem a lámpák által megvilágított éjszakába...
...közben a Férjem 1 másik régi baráttal beszélgetett.
...de a zene ismét hívott...
Elénekeltük Nekik "Azért vannak a jó barátok"...
A zenekar-akik Dj-vé avanzsáltak-frenetikus partyt hoztak össze...
Reggel 6.18-ra értünk haza...
Azt hiszem, ez mindent elmond... ;)
