2014. február 26., szerda

"Reszketünk..."

"...a gyermekért"...
Ezt Férjem fogalmazta meg a hétvégén, de ide még nem véstem le...

2014. február 25., kedd

Pokróc vagyok...

...sajnos azokkal is, akik nem érdemlik meg ezt...
Mindenki jót akar, de nekem már nincs kedvem magyarázkodni, megvédeni magam...
Tudom, másnak sokkal nehezebb élete/sorsa van, és mégis tud mosolyogni, pozitívan szemlélni az életet...

2014. február 24., hétfő

Üresnek érzem magam...

Írhatnék ám sok mindenről...többek közt arról, hogy jól esett, amikor felhívtak, aggódtak a zumbás Lányok Értünk...hiányoltak...~tudom, Mindenki drukkolt nekünk.../megjegyzem, nem szorítok senkit sem háttérbe, és eszemben sem jut a Blogtársakat, a Csibéket elfelejteni...csak olyan jó volt hallani, hogy hiányzik az én mosolyom is a társaságból/...~
...a szombati 2 órás edzésről...amikor a 2. óra elején már azt vártam, mikor lesz vége...az edző személye miatt is többek közt...
De jelenleg csak ez van bennem...
...Nincs sírás, csak a közöny...és az a bizonyos nem akarok élni élet érzés...

2014. február 21., péntek

Tesztelés 2...

Annyi minden van a fejemben, csak most nincs kedvem írni...az érzéseimről...csak annyit, hogy tegnap este a Férjem megkért, hogy reggel úgy lőjem el a tesztet, hogy még ő is itthon legyen...tegnap is annyit idegeskedett, mire tudtunk beszélni...
Természetesen/nekem már az/, 1 csík volt...
Már 7 óra után pár perccel hívtam a Sztárdokit, és megbeszéltük a további instrukciókat...Annyit mondott, hogy nem nagyon örül a hír hallatán; hagyjam abba a gyógyszereket, megjön a vérzés...tudom.../nem mondtam, csak már rutinból megy a dolog/...
Kérdezte, hogy maradt-e fagyasztott embrió, mire válaszoltam, hogy 3.
Akkor ez a ciklus kimarad, és a következő spontán ciklusban visszakapom őket...de mivel arra is rátértünk, hogy 23-37 között működöm, ezért kapok Clostylbegit-et, amelyet a menses 2-3. napján kell elkezdeni, a 10. napon UH, és ennek függvényében a többi...

2014. február 20., csütörtök

Zumba...és mi lesz utána?... :(

Ugye nálunk az már bevált szokás, ha valaki a csapatunkhoz jön edzőnek, rögtön várandós lesz...
Az új oktatónk-kivételesen nem az, de ösztöndíjat kapott Lengyelországba, és jövő héten lesz az utolsó edzés...
...s hogy utána mi lesz?...
Majd várandós leszek én is...ha ez így működne...
Fura, vagy sem, de jelen pillanatban nincs sírás, csak a közöny...

Tesztelés...

Amit eddig nem osztottam meg, most megteszem...
Igazság szerint kedden már ellőttem 1 tesztet, evidens, hogy negatív lett, de mivel 25-ös volt, ezért úgy gondoltam, hogy nem írom még le ide...
Ma volt a hivatalos teszt...a keddiből és a tünetekből kiindulva nem is számítottam másra...
Ott virított az a rohadt 1 csík...
Rezignáltan vettem tudomásul...de nem telt el kb. 15 perc, és már sírtam...
A Férjem, és tegnap Jucus barátnőm a lelkemre kötötte, hogy hívjam őket egyből...
Egyikőjük sem akartam...de megtették ők...
Holnap még ugye Kedvenc Doktor javaslatára egyet el kell lőnöm, de az sem lesz más...tudom...
Ahogyan írtam is a héten, nem megy ez nekem...
Még mindig az van a tudatomban, hogy hétfőn csesztem el a dolgokat...
Annyi minden kavarog, hogy nem tudok józanul gondolkodni...
Nem tudom mi lesz ezután...tudom, persze, hívom holnap a Dokit...de hogy hogyan fogunk tudni túllépni ezen...
Fáj, hogy októberben, amikor a Férjem szülinapja is van, nem szülhetek...nem adhatom meg Neki azt a mindent elsöprő érzést, hogy szülővé váltunk...
Pedig azt hittem, Anyu szülinapja/a transfer napja/ jó ómen lesz...tévedtem...
...és itt a hyperstimu kérdésköre...azt hittem ezzel kapcsolatosan, ha ez fennáll, akkor tuti a terhesség...ja, másnál lehet...
Nem mellesleg meg kapom a "jó tanácsokat"...fiatalok vagyunk; ne görcsöljek rá, mert azért nem sikerül; vagy épp ellenkezőleg, adjam fel, és majd, akkor jön össze...
Attól félek, hogy 1 újba ismét görccsel, félsz-szel fogok belevágni...
Valószínű, ma még írni fogok...ha mást nem, vázlatot, hogy mit éreztem/mit nem éreztem az elmúlt 2 hétben, míg bizakodtam, reméltem, majd feladtam...csak még sok minden nincs letisztulva...

2014. február 19., szerda

Azt hiszem...

...érzéketlen lettem...
A tegnapi nap folyamán lévő barnázás teljesen a padlóra küldött...ma reggel folytatódott, de érzelmek nélkül vagyok...
Eddig kitette a sírás a napjaim x részét, ma meg semmi...persze, ez nem jelenti azt, hogy később ne fakad/hat/nék sírva, de azt hiszem, vegetálok...
Vagy megőrültem, vagy már nem is tudom...
Ma reggelre evidens, hogy azt álmodtam, hogy elönt a vér, de már ez sem tud padlóra küldeni...
Tegnapom az önmarcangolásról szólt egyébként is...hiába mondja bárki/még ha igaza is van/, hogy nem tehetek róla, ha negatívat tesztelek...A család szerint/Férj, és Anyós/, én mindent megtettem, hogy megtartsam Őket...na, persze...de mégis motoszkál az agyam szegletében az a rohadt alhasi vérbőség...
Be kell látnom, nem megy ez nekem...
Pedig/tudom, idegeskedtem már az elején is/ tényleg elhittem, hogy sikerülhet...

2014. február 18., kedd

Már nem érdekel...

~...hogy ki lép le, hiszen a blogom tényleg kevés vidám bejegyzést tartalmaz...
~...hogy ki tart hülyének, vagy ki nem...
/megosztom miért is...többek közt/
Tegnap este 2 pici alvadt vérrel szembesültem...tudom, semmit sem jelent...van, aki menstruál; van, aki "csak barnázik"-hormonális kilengések...
De a döbbenettől szóhoz sem jutottam...ott álltam leforrázva, és csak lestem ki a fejemből...
Annyira szorosan egymás mellett voltak...
Tudom, nem vagyok normális! De már ez sem érdekel!

2014. február 16., vasárnap

Példát vehetnék...

Tegnap születésnapra voltunk hivatalosak, de a rendezvény középpontjában mégsem a születésnapjuk ünneplők kaptak helyet...legalábbis nálam...
Van 1 srác, aki kb. 2 hónapja megtudta, hogy tumoros...az orvosok 1 évet adtak neki...és ő mégis úgy áll a történtekhez, mintha övé lenne a világ...
Struccpolitika? Határozottan állít/hat/om, NEM!
Nem tudom leírni azt a játszi könnyedséget, amivel ő áll az élethez, vagy a halálhoz...
...
Úgy beszélgettünk vele/bárki/, mintha még ezer évünk volna...úgy táncoltunk, mintha mi sem történt volna...
Aztán felcsendült Máté P-től: Azért vannak a jó barátok/egyébként is nagyon szeretem, és sokat éneklem én is/, és közben el-elcsuklott a hangom...

2014. február 14., péntek

Nap, nap után...

Nem telik el úgy nap, hogy ne fakadnék sírva...
Tegnap már jelentkeztek az újabb PMS tünetek...
Ma reggel a hőm a 37 °C közelében sem volt...
Azt hiszem, ez ismét lefutott kör...
Irigylem azokat, akik optimistán tudnak hozzáállni...
Ahogyan írtam is a csoportban, miért nem tudom bízni Bennük, a Dokiban, etc...
Eddig mindig azt mondtam, jobb a negatív teszt, mint, amit a Lányok, és többek közt én is átéltem már...
Most pedig ismét itt állok a kapuban, és gól helyett, kapufa lesz?
Mit rontok el?...
Evidens, azt, amit az előbb megfogalmaztam...
...hiába indultam úgy neki, hogy na, majd most...egyszerűen annyira bennem van a félsz...
Még van 6 napom...

2014. február 13., csütörtök

Lelki...

Csiguszkám!
Megjelentettem mindet, bár úgyis észre fogod venni...
Köszönöm Csajok, hogy velem vagytok!
Nekem miért nem megy a pozitív hozzáállás?... :(

2014. február 12., szerda

Friss helyzetjelentés...

Kellett nekem elkenődni, hogy nincsenek tüneteim...
Kb. 1 órája menses szerű görcseim vannak... :(
Ja, és hétfőre virradólag barnázással álmodtam /stresszhelyzetben voltam/...ez ugye tudjuk...nálam... :(
Á, csak kicsit kergetem magam az őrületbe...

Az érzelmek...és a hormonok...

Ha már ennyire benne vagyok...
Azt hiszem, eddig bírtam azt a marha nagy lelki nyugalmat...
...ma már eltört a mécses...de jobb is, hogy kijött belőlem a feszültség 1 kisebb része...
Most azon kezdtem el agyalni, hogy nincsenek tüneteim-pedig ET+6. napon vagyok...
Tudom, spontán terhességnél még eszembe sem kellene jutnia~Juci barátnőm ezzel próbál vígasztalni...de ahogy írtátok Csajok, javarészt Mindenkinél volt valami...ha más nem, a puffadás...nekem az max. most a sárgaborsó főzeléktől lehet... :) /csakhogy kicsit keserédes legyek.../
Csak félek, és tudom, hogy a lelkünk 1 újabb része meghal, ha ismét nem sikerül...
Hülye vagyok...a másik pillanatban próbálom arra sarkallni az agyam minden szegletét, hogy 2 hétig tuti várandós vagyok...éljem meg ezt úgy, hogy legalább ennyi megadatott...
Ami még bánt /úgy gondoltam, most itt kiírok mindent/, hogy szegény Tinára zúdítok minden hülyeséget, és már nem is csodálkozom, ha nem ír...a csoportban akár...
Napi szinten eszembe jut a szokásos is...miért nem itt kezdtük el a lombikot? Annyira máshogy alakult volna minden...tudom, van, aki rávágná; vagy nem...de, egészen bizonyos vagyok benne...nem azt mondom, hogy tuti, 1. alkalommal sikerült volna, de más lenne...
Tudom, Férjem is mondja szegény mindig, hogy ezen már kár agyalni...

Árak...

Úgy gondoltam, írok 1 rövid kis összefoglalót:

1. konzi: 15 000 Ft
Szeptemberben a vizsgálatokért: 64 500 Ft-ot hagytunk ott
Októberben 1 konzi: 1500 Ft
Ugyan már írtam ezt októberben, hogy 9823 Ft-ot hagytam a patikában/D-vit, Folsav, Klacid, Klion, Nolpaza-részben a Helicobacter p., részben a Mycoplasma pn. kezelésére/
Clexane: 7644 Ft/ 3 doboz

Dec. 23-án D-vit: 328 Ft, Clexane: 15 288Ft/ 6 doboz
Klion D 100: 577 Ft
Merional: 12 852 Ft/ 12 amp.
Folsav: 1086 Ft

Januárban és februárban  Kaáli gyógyszertárában:
Összefoglaló számlát kaptam, de a neten ezek az árak mennek:
Cetrotide:34 128 Ft/3 doboz
Merional: 3213/ 3 amp.
Ovitrelle: 2874 Ft

Docycyclin: 588 Ft
Medrol: 772 Ft
Ovitrelle: 2874 Ft
Utrogestan: 6600 Ft/4 doboz

Embriófagyasztás: 25 000 Ft/éves díj

...és ugye ebben nincs benne a Csibukától puszira kapott Progesteron Steureli-t/20 amp.

Azt hiszem a SOTE-n sem jöttünk ki anno jobban...
...és ugye, ott ki sem voltunk vizsgálva ilyen részletességgel!...




2014. február 9., vasárnap

Kínos részletek...

Inkább hagyjátok ki ezt az írást, pláne, aki egyébként is érzékenyebb...
Aki ismer, akár csak az írásaimon keresztül, tudja, hogy nyílt vagyok, és nem rejtem véka alá a sötét/kínos részleteket sem...legyen az akár vérzéssel kapcsolatos, vagy bármi mással...
Úgy gondoltam, nem fogok mindennap abba a hibába esni, hogy kétségbeesem...
Fura...mert mintha lazábban fognám fel...pedig van vesztenivalóm...
De tegnap azért elpityeregtem magam...nem tudom, hogy a progi szuri hatása-e, vagy sem, de nálam, aki székrekedéses, a tegnap úgy sült el, hogy állandóan ingert éreztem, viszont marha nagy erőfeszítéseimbe került a végkifejlet...
Ennek kapcsán pityeregtem, nem is keveset...hiszen alhasi vérbőséget okoztam...bár-kopp-kopp!-szerencsémre nem jelentkeztek utána contractiók...csak a petefészkeim érzem...
Ezért is mondogatom, hogy amelyik baba meg akar maradni, meg is fog...baráti körben, és még biztos rengeteg ilyen eset van, hogy alig pár hetes/hónapos csecsemő mellett várandóssá vált ismét az anyuka; pedig emelgette napi szinten a babáját, és tette a dolgát...
Már nem is tudom mi ez...önvédő mechanizmus?
Este már átvillant az agyamon az üresség érzése.../és ez azért félelmetes, mert ugye az 1. várandósságomnál megéreztem, hogy már nincs velem a babám/...milyen anya vagyok én? Nem is adok esélyt a gyermekeimnek?...
Aztán próbáltam mantrázni a Giginél találtakat...hogy már az én Kicsikéim Blasztók, és nincs is semmi baj!
http://gigi1977.blogspot.hu/2012/04/allitolag.html


2014. február 6., csütörtök

EmbryoTransfer...

10.30-ra volt időpontunk, de már 10-kor ott voltunk...
Nem is kellett sokat várnunk a Kedvenc Dokker már szólított is 1 kis beszélgetésre...5 embriónk van, mennyit szeretnék visszakapni? Ő tudja a választ, de vár az enyémre...Ösztönösen rávágtam a hármat...mire reagálta, hogy " biológus 2-t szeretne, mert annyira szépek"...mennyire, lehet tudni hány sejtesek? "8-10"...na, itt elhúztam a szám, és a Doktor is kérdőn nézett rám...lereagáltam, hogy a SOTE-n is így volt...mire ő, a SOTE-val nem kell foglalkozni, és itt 8-10 sejtes A és B embriókról beszélünk...akkor kérdeztem, az mit jelent...tulajdonságokról beszélt, de hirtelen nem lettem okosabb...
Ő hajlik a 3 felé, mire mondtam, hogy én pedig teszem azt, amit ők mondanak...
"Hármat különben is jobb fagyasztani"...
Ezek után gyorsban fel is vitt minket a műtőbe/elé...Férjemnek kint kellett várakoznia, míg én már rutinból tettem a dolgom...gyors átöltözés, elpakolás, majd csüccs az őrzőben...
Ott Zsófi volt az ügyeletes, akivel jól elbeszélgettem, többek közt a sikertelen ET-kről is...annyit mondott, hogy mindennek van oka, és azért kerültem csak most ide, hogy itt sikerüljön! Úgy legyen!
Kis kavar volt a sorrendben, végül középsőként kerültem sorra...kb. 11 25-kor...
Férjem is gyorsban beöltözött, majd bementünk a műtőbe...mikroszkóp alatt láthattuk őket, /SOTE-n kivetítve voltak 1 pillanatra/. Tényleg gyönyörűek voltak!
Tudom, hülyének néznek egyesek, amiért sejtekbe bele lehet szeretni, de hát ez van...soha nem voltam 100-as! :)
Aztán jött a beültetés...Ami itt különleges volt, /pedig evidensnek kellene, hogy legyen/, hogy a Dokink uh-val megvizsgált, majd felhelyezte a gyerkőcöket, és utána újra jött 1 uh-majd a kép...ami azóta a hűtőnk díszíti! :)
Rengeteget poénkodtunk bent, és majd aztán a pihenő időszak alatt is/ami nekem majd 1 óra volt/...ekkor már Kati is megjelent, és olyanokat storyzott, hogy rázkódott a pocim a nevetéstől...
A mellettem fekvő lánynak 5 napos transfere volt 18 petesejtet sikerült leszívni neki...nem irigyeltem...
Közben megkaptam Ilonától az ukászt is-mivel sokat bringázom, nem kellene most erőltetni, ahogyan a zumbát sem...ellenben a doki mondta, lehet...
Gondolom, a túlélésre játszunk...és ezt minden rosszindulat nélkül írom!
De én is úgy gondolom, hogy amelyik baba meg akar maradni, meg is fog; ha pedig nem, akkor a fejem tetejére is állhatok, nem fog!
Hú, milyen bölcs lettem.../önirónia befigyel/...
A pihenőidő letelte után gyors rohanás a pénztárhoz a fagyasztás díját kifizetni, majd, még 1 röpke megbeszélés a Sztárdoki irodájában/ahol kiderült, hogy folyadék van a hasamban/; ukászokkal ellátva, miszerint, ha 2 hét múlva pozi a teszt, akkor 3 hét múlva találkozunk, hogy felírja a progi szuri pótlást/most Duphastan-t akart felírni az Utro mellé, de meglobogtattam a Csibukától kapott szurit/, és 4 hét múlva uh; és a megfázásra mehet a pálinka nyugodtan, a hőmet ne engedjem 37.5 fölé, és utunkra bocsátott...
Ellenben neki vittünk 1 kis "diétás" kalóriabombát...
Nagyon fáradt, nagyon túlterhelt szegény...

*még a mai nap apropója, hogy Édesanyámnak ma lenne a szülinapja...mondjátok, hogy nincsenek véletlenek...

Gyors helyzetjelentés...

Éjszaka nem sokat aludtam-mily meglepő...
Ellenben annyira izzadtam, hogy csak na...vagy a gyógyszerek, vagy az állapotom...
Gyorsan, most reggel/nincs egészen 10 perce/, hogy hőt mértem. 36.4°C
Igaz, tényleg meg vagyok fázva, de remélem ennyiben ki is merül ez az állapot...

2014. február 5., szerda

:(

Lázmérő szerint nem vagyok lázas...mégis úgy érzem...
Nem tudom, miért húzza el a sors a mézesmadzagot ismét?...
Pedig annyira úgy éreztem flottul megy minden...csak úgy rohantak a napok a stimu alatt...ráadásként azt hittem/hiszem, hogy a holnapi nap jó ómen lesz, Anyunak lenne a szülinapja...

Közvélemény kutatás...

Nem tudom, ki hogyan van vele, de már megint nem jó passzban találtam a recepciósokat...vagy csak én veszem fel...
Ugye tegnap is hallgattam a Klion miatt; ma újra telefonáltam, hogy nem tudom, Nekik kell-e szólni a transfer időpontjáról...erre ismét flegmán beszóltak, hogy ők ezt tudják...ok, de én nem tudtam...
Múltkor azért lettem lecseszve, mert csak a doki adott időpontot, náluk nem voltam beírva; most, amikor meg szólni akarok, akkor is én vagyok a tudatlan hülye...
...és még én gondoltam, hogy viszek nekik holnap 1 doboz bon-bont...
Kaális Csajok, Ti vittetek valamit?...
Remélem a Kedvenc Doktorunk megadja az ukászt, miszerint esténként bor, vagy pálesz...nem, nem lettem alkesz, csak megfáztam...intő jel? :(

2014. február 4., kedd

A tegnapi nap margójára...

Köszönöm szépen Mindenkinek-zugolvasóknak is-hogy drukkoltok, kommenteltek, hogy vagytok!
Hívtam a recepciót a Klion miatt/akkor még nem olvastam a hozzászólást, bocsi!/; ha már úgyis telefonvégen voltam...le lettem teremtve, hogy csak a punctioig kell, ott van a papíron...nem akartam vitatkozni, hogy ugyan bizony azon a papíron nincs ilyesmiről szó, de hagytam is...aztán kértem a labort, de már majdnem sírtam, annyira ideges voltam...
Mondták, hogy 6-ból 5!
Csütörtökön 10.30-kor transfer! :)

Punctio...

...és akkor a tegnapi nap...
9-9.15 között kellett felérnünk a hegyre...pontban ott is voltunk...
Gyors egyeztetés Kedvenc Doktorunkkal, és kísért is fel a műtőbe...
Ahogyan Kati mondta~amikor vártam az öltözőben, hogy instrukciókkal el legyek látva~csak belökött a doki, megkaptam az utasításokat, miszerint hátul kötős hálóing, steril "cipő", lepedő a derekam köré, és mehettem az ágyra...
Ott az anesthes bemutatkozott, ellenben 3x szúrta meg a kézfejem, mire sikerült vénát találnia...szép folt éktelenkedik még ma is ott...de ha ez az ára...ám legyen!
Szóltam, hogy hányós vagyok, erre kaptam Cerucalt; + még 1 másik fecsi tartalmát is belém nyomta; elviekben ezektől szédülnöm kellett volna, de én csak mosolyogtam, hogy sorry, de semmi ilyet nem érzek...
Megjött a Sztárdokker, és akkor kaptam meg a 3. fecsit, amiben már az altatószer volt...seperc alatt filmszakadás...
Már az őrzőben találtam magam; kitolás után 10 perccel tértem  észhez...
Ekkor derült ki, hogy 6 petelányom lett...ahhoz képest, hogy tüszőim "vígan" voltak...kissé csalódott voltam...
...hogy nekem semmi sem jó...ezt írtam is a Csajoknak...
10.30-kor átültettek a fotelbe, ott pihiztem 1 órát, majd felöltözés után csücsülés Férjjel újabb konzira várva...
Kedvenc Dokkerünk meg volt elégedve a nyert számmal...
Kaptam 1 csomó receptet, punctio napjától: Docycyclin-t napi 2x/délben, majd este; holnaptól reggel-este/, Medrol-t/este 1/, Ovitrelle-t 1/2 adagban aznap, és punctio másnapjától 3*2 Utrogestan-t.
Megbeszéltük a progi szurit is, mehet a transfer napjától popsiba napi 1.
A Clexane változatlan...ellenben a Klion-t nem említette, és nekem is csak este jutott eszembe...
Kis vérzés lehetséges, akár még ma is/van is/...
A punctio napján ágynyugalmat írnak elő, ellenben tettem a dolgom...
Fehérjeként túrót  vittem be, folyadék marha nehezen csúszott, és jól tettem-e vagy sem, de letoltam 3 dl cola-t is...hogy ez, vagy a medrol tette meg hatását, de kb. óránként mosdóba jártam...elmúlt a feszítő érzés, a puffadás...
Jó lett volna picit hyperstimulálódni...nem akarok én intenzívre kerülni, de szeretném, ha megmaradna ez a várandósság...
11-12 között kell hívnom őket, de már most belebolondulok!... :(

Idegbaj a köbön...

Most már el merem árulni, hogy a hétvégém nagy része zokogással telt...
Szombaton, amikor adni kellett az Ovitrelle-t repesztés gyanánt, annyira szerettem volna, hogy minden flottul menjen, betoltam a cuccot/hú, mint valami drogos :) /, letettem a konyhapultra, és ismét felcsavartam, hogy tuti, ami tuti alapon totál belém ment-e a tartalma...és olyan ívet lövellt ki magából, hogy totál kiesett minden a fejemből...kétségbeestem, nem kicsit...
Alig aludtam, és másnap, mivel  nem akartam, hogy hülyének nézzenek a Többiek, ezért csak Tinával osztottam meg ezt a nagy gondot...ő megnyugtatott, de csak hajtottam a magamét még tegnap reggel is...
Akkor nyugodtam meg, amikor Kati a punctio után mondta, hogy 6 petesejtem lett...

2014. február 1., szombat

Ismerj meg...?

Ismét játék, mint évekkel korábban...
Ez esetben Poppy Field http://kisbabatakarunk.blogspot.hu/ invitált erre a játékra, amit ezúton köszönök :

A játék menete a következő:
1. Linkeld be azt az embert a blogodba, aki felkért a játékra.
2. Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi.
3. Pécézz ki 7 embert, nevezd meg és linkeld be őket a blogodba.
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukon, hogy ők a kiválasztottak. (és reméld, hogy nem szakítják meg a játékot.:)

Kicsit nehézkes összeszedni magamról úgy dolgokat, hogy lehetőség szerint ne írjam le ugyanazt.../félek, nem fog menni/...

1. Lét elemem a mozgás/ezt nem hagyhattam ki!/
2. Szeretem a kutyákat
3. Szeretek nagyokat nevetni, még ha nem is ez a kép festődött le rólam...pedig, akik nem túl rég ismernek személyesen, elmesélve nekik az élet történetem, viszonzásul azt kapom, hogy mosolygós lány vagyok...
4. Nem vagyok szent/ki gondolta volna? :), de nem is szeretem az álnok embereket, akik hosszú nyelv fejében igyekeznek minél többet elérni...
5. Tudok bocsánatot kérni, és szerintem megbocsátani is...
6. Szeretem a nyári esőt...
7. Tudom, hogy egyszer én is célt érek...

Továbbadnám Mindenkinek, aki szeretné...