2010. augusztus 31., kedd

Baleset...

Szombaton a burkolás csak a férjem megálmodott ötlete alapján zajlott, tegnap a fugázás is elkészült.
Vasárnap az unokahúgáéknál nikecellt raktunk a ház minden szegletében, és már annyira kijött rajtunk a fáradtság, hogy a férjem ki is merült tegnap estére.
Ma pedig 1 drága rokon nem adta meg az elsőbbséget 1 kereszteződésben, és úgy repültem a bringámmal, mint 1 győzelmi zászló...
...bár meg kell hagyni, hogy a csaj jobban meg volt ijedve, mint én.../még mondták is neki, hogy az áldozat nyugtatja őt.../
...rajtam itthon jött ki az ijedtség...
A férjemnek lazán adtam elő mi történt, aztán a végén sírásba fulladtam...
...ő egyszerre volt dühös és tehetetlen...
Megúsztam apróbb horzsolásokkal, zúzódással, és az a nagy szerencsém, hogy a fejem nem érte a földet, agyrázkódás elmaradt...
...a rendszám a bringám, és a fenekem alatt landolt...
Még este írt rám 1 üzenetet, hogy biztos jól vagyok-e?...és írta is, hogy nagyon megijedt, és még most is remeg...
Háziorvos nem látott, mentőt nem kellett hívni, pedig ez úti balesetnek minősül...
/mások már a hasznot látták benne/...:S

2010. augusztus 28., szombat

Miért?

Tegnap reggel iszonyat rosszul éreztem magam, annyira, hogy már délután nyújtóztam egyet az ágyon, és fizikailag is azt éreztem minden csontom fáj, az izmaimra kő nehezedett...ebből kikerekedett egy 1/2 órás alvás, és végre az éjszaka folyamán sem ébredtem fel.
Este még együtt készítettünk pizzát a férjemmel, és sok minden szóba került...
...Ma szegénykém hazaugrott a burkolás helyszínéről tajtékozva, hogy még ő tesz szívességet, hogy munka mellett dolgozik, és semmibe veszik, hibáztatják...
Miért hülyék az emberek?...
Egyre többet tapasztalom azt, hogy hülyének akarnak nézni minket...persze folytatom a bevált taktikám némely emberrel szemben...hagy gondolják azt, hogy bedőlök minden hülyeségnek...

2010. augusztus 26., csütörtök

Valahol...

Ma már mondhatom, hogy teljesen kikészültem.
Melóban lépten-nyomon sírva fakadtam...már nem érdekelt ki látja, és mit gondol.
Fáradt vagyok...idegileg teljesen...
Hazafelé menet beszaladtam vásárolni, és ott rég nem látott kedves csajszikkal futottam össze, akiknek megörültem.
Aztán pedig 1 nagyon kedves barátnőmmel eszmecserét folytattunk az állapotomról.
Tuti igaza van, de én nem akarok sem psychiáterhez menni, hiszen az csak teletömne gyógyszerrel(sedatívum); sem psychológushoz, mert a gondokat nekem kell/ene/ megoldanom...

2010. augusztus 22., vasárnap

Állapot

Míg a Férjemnek dolgoznia kellett, addig úgy döntöttem, hogy bringázom egyet a sógoromékhoz, a kutyijuk akartam megnézni mennyit nőtt...de sajna nem voltak otthon, ezért sógornőmékhez toppantam be/még szerencse, hogy 1 utcában laknak/, és bár mindig mindenki tud 1 családban a másikról, de mégsem érzem azt a kifejezett bizalmas viszonyt, amit kellene, de mégis elmeséltem neki, hogy mi történt az öccsével. Még az elején a gyerkőceikről beszélgettünk, mosolyogtunk is, ahogy viszont ezt elmeséltem, folytak a könnyeim...biztos ő is úgy gondolja, ahogyan én, hogy bekattantam...:(
Aztán este anyós is hívott, és a Férjem már velem kiabált, hogy hagyjuk őt békén...nagyon rosszul esett, és csak bőgtem.../bár szombaton a tetőtérben is ahogyan fent voltam minden előzmény nélkül elkezdett "vizesedni" az arcom, ahogyan barátnőm kislánya mondaná.../

2010. augusztus 21., szombat

Anyaságra való képtelenség érzése

Csütörtökön annyira rosszul voltam, hogy szabadságot kellett kérnem.
Megtoldottam még 1 nappal a hosszú hétvégét...
...sajnos férjem dolgozik végig...:S
Annyit agyalok már pár napja ismét...
...azon /is/, amit fórumos társam is felvetett: nem akarom egyszerűen az anyaságot...
Minek jöjjön létre 1 olyan lény, aki belőlem is van, és talán a természetem örökölné?
Nem vagyok elégedett az életemmel, nem úgy történt/nek a dolgok, ahogyan azt "megálmodtam"...a férjem 1 biztos pont, vele nincs is baj; de a védekező mechanizmusaim, az érzéseim, az anyaságra való képtelenségem, a természetem; és az anyagiak, a munkám, ill. a ház, amelyben lakunk, és még sorolhatnék dolgokat...
A héten is közvetve hátba támadtak...1 olyan nő, akiről soha nem is gondoltam volna, hiszen ő labilisabb sokkal, mint én...de ez van.
Nem vagyok nagyravágyó, de érzem, hogy csúszik vagy már kicsúszott a talaj a lábam alól, és én csak sodródom...

2010. augusztus 18., szerda

Orvosnál

Ma végre elment a férjem a háziorvosához...vagyis szeretett volna, de szabadságon volt, így át kellett mennie a szomszéd községbe a helyettes dokihoz, aki jól lecseszte-megjegyzem jogosan-hogy miért csak most jelentkezik a vasárnap után?...
Szerinte a fokozott izzadás-fokozottabb működést követel az idegrendszerétől, a gyomra azért fáj, mert sok a sav.
Kapott nyaki/hasi uh-ra beutalót.
Fel is hívtam rögtön a kórházat, és kiderült, hogy majd decemberre lesz időpont, de maszek alapon már holnap is mehetnénk...
...basszus, ha az embernek nincs pénze, meg is halhat felőlük.
Délután még intéztem 1 telefont, és találtam 1 másik maszekot, aki más árkategóriákban beszélt.
...de a férjem hallani sem akar az uh-ról, inkább terhelésre küldték volna...

2010. augusztus 16., hétfő

Nincsenek szavak...

A 2 csaj még javában alszik/keresztlányomék/, amikor soraim egybefüggő egésszé formálódnak.
Én viszont alig aludtam valamit...a tegnapi nap kellően megtette hatását...
Férjem elment 1 ismerőshöz hegeszteni-ezzel még nem is lenne baj-de aggodalomra ad okot, hogy 1 ideje már szakad róla a víz, akkor is, ha éppen csak pihen. Ezt megemlítette a háziorvosának, aki csak annyit reagált: meleg van, mindenki izzad.
De könyörgöm télen, amikor repkednek a mínuszok, akkor is?...
Tegnap hirtelen kiverte a víz, szorító nyomást érzett a mellkasában, és zsibbadni kezdett a bal karja...
...már reggel is panaszolta, hogy nem érzi jól magát...és ezzel a hírrel jött haza...vérnyomást mértek nála, és a pulzusával együtt magas volt...azt hiszem, hogy 1 anginás roham, vagy 1 microinfarktus...
...hiszen annyi ilyet átél az ember életében, csak tudomást sem szerez róla...
...és most is ülök, könnyeim csurognak végig az arcomon...nem, nem akarom még egyszer átélni azt a végzetes napot, amikor 14 éve augusztusban apám ilyen okból ment el...

2010. augusztus 13., péntek

Feeling...

Azt hiszem ezt a szót pontosan kitalálták arra az esetre, amit el kezdtem ismét érezni...3 napja futom...újra...a saját megszokott köreim...
Már az elején fel akartam adni agyban, de fizikálisan csak vittek a lábaim...
Nagyon jó volt érezni ezt újra.
Olyan izmaim is életre keltek, amikről eddig nem is tudtam, hogy léteznek:)
...viszont egyre többet jön elő az az érzés is nálam olyan szituációkban, amit eddig simán lekezeltem, amit szorongásnak neveznek.
Persze, tanultuk pszichológiából, hogy a szorongásnál okot nem tudunk megnevezni...ez azért aggaszt kissé...
Ma már a munkahelyen olyan szinten rosszul éreztem magam fizikálisan, hogy hazajövetel után szunnyadtam 1 1/2 órát...:)

2010. augusztus 10., kedd

Semmi extra...

Mostanság nem tudok újat írni...csak a fáradtság, a jogi ügyön való agyalás, na meg az anyagiakon...és a diéta...nem tudom megcsinálni...nincs időm számolgatni/méregetni...pedig, ha a doki is azt mondja majd szeptembertől, akkor kénytelen leszek...

2010. augusztus 6., péntek

Eredmények

Megkaptam ma hosszas könyörgés után a laboreredményt.
Az éhgyomri vércukor értékem:4,9
A 30'-es: 7,0
A 60'-es: 6,5
A 120'-es: 4,3
A referencia tartomány kifejezetten csak az éhgyomri értéknél: 3,5-6,1

Az insulin értékeim:
Éhgyomri: 1,4
30'-es: 37,6
A 60'-es: 33,2
A 120'-es: 14,6
A referencia tartomány: 0,0-29,1

A diabetológus orvos szabadságon van, ezért csak szeptemberben tudunk érdemben értekezni...:S
1 kedves kolléganőm hívtam fel, mert ő ebben a dalban van, hogy segítsen addig is. Azt mondta diéta, és szerinte majd gyógyszert is kapok.
Elmeséltem a férjemnek, mire azt kaptam, hogy így sem eszek, hová még a diéta?...Tény, 56-57 kg vagyok...a magasságomhoz kell ennyi, bár én sokallom...:S

2010. augusztus 5., csütörtök

Naívak...

Teljesen felemészt a közeg...2 naponta sírva fakadok, persze úgy, hogy ők ne lássák. Azt hiszik, hogy ők a valakik, pedig csak nagy senkik!:)
Az egyik kiközösít, a másik különösen hülyének akar nézni, hagyom had tegye, hisz így önmagát minősíti, hiszen tudom, hogy mi az igazság...:)
Persze olykor-olykor elszakad a cérna, és kiosztom őket, de tudom, hogy ezzel sokra nem megyek...:S
Kemény vagyok, vagy legalábbis próbálom mutatni annak magam...

2010. augusztus 3., kedd

Közeg...

Véget ért a szabadság...sajnos! Egyrészt: jó volt itthon lenni a férjemmel a sok munka ellenére, másrészt beigazolódott a gyanúm, miszerint a közeg rosszabb százszorta, mint eddig...csak kétszer sírtam el magam tegnap délelőtt folyamán...szó szerint ki vagyok közösítve, és délután már szóvá is tettem, hogy semmi baj, én nem dolgozom itt...szívem szerint nem is tenném...
Ma már keményebb voltam, hidegen hagytak...szerintem ők voltak ma idegesek, hogy nem tudnak kihozni a béketűrésből...:)
Már annyit törtük a fejünk, hogy hogyan lehetne leegyszerűsíteni a hiteleink, kiadásaink...nálunk volt 1 kedves házaspár, akinek a nő tagja az óvónőm volt...annyit beszélgettünk, hogy már én éreztem kellemetlenül magam, hogy feltartom őket...