2012. január 28., szombat

Dokinál...

Férjemmel tegnap neurológián jártunk, mert évek óta panaszkodik csípő fájdalomra, de az utóbbi 2 hónapban már-már elviselhetetlen fájdalomról beszél...
Iszonyat bunkó-tegyem hozzá nem magyar orvos-vizsgálgatta, és közben egrecírozta, hogy miért nem dolgozik, miért van itt? Ugyan miért? Mert beutalta a házi orvosa, szeretne a végére járni, hogy mi okozza a fájdalmat. Ja, biztos poénból...
Búcsúzóul még annyit odalökött, hogy csak vizsgálódjon a háziorvos tovább...na, kösz.
Csak tudnám, hogy mi a fenének fizetjük a TB-t?
Míg útközben hívtam 1 barátnőm, akivel a héten beszéltünk erről, hogy s.o.s-ben kellene annak a doktornőnek az elérhetősége, aki anno őt is vizsgálta. Ő nagyon meg volt vele elégedve, nem is volt vészes a magánrendelés ára. Megkaptam, majd hazaérve tárcsáztam a számot, és február 8-án 19.15-kor a magánrendelésén találkozunk.

2012. január 27., péntek

Fájó pillanat...

Férjem autó szerelésből későn ért haza, én pedig letámadtam, mert holnap orvoshoz kell mennie, és ki kellene pihennie magát.
Ő nem szólt semmit, csak a szemében könnyek gyűltek...
...nem, nem papucs; és nem kisfiú, ha megbántják, sírva fakadjon, de emberből van, és érzékeny...
...a fickó a lombikról kérdezgette...
...csak ült a konyha asztalnál, és folyt a könnye, mire magamhoz öleltem, már én is vele együtt sírtam...

2012. január 25., szerda

Zumba, tortilla...

Zumba, tortilla, charlotte...ilyen sorrendben :)
Kezd hagyománnyá válni /bár még 2-3 alkalmat nem lehet annak nevezni/, hogy kedden edzés után Melus barátnőmmel, és Andikával beülünk tortillázni hozzánk, és közben beszélgetünk...ha hagyom :)
Tegnap okos kislány létemre nem kotyogtam bele a beszélgetésbe, és örültem, hogy jól érzik maguk nálunk...legalábbis a tendencia ezt mutatta...
Míg én sütkéreztem, addig ők a garázsban "ámultak" Férjem legújabb alkotásán...
...Örülök, hogy ilyen jó emberekkel vagyok körülvéve...

Kimerülés?

Már napok óta nem térek magamhoz...egész pontosan péntek óta...azt hiszem, vagy tényleg elindultam a dementia útján, vagy totál kimerültem...
Szédelgek, nem tudok koncentrálni, a vérnyomásom pedig magamhoz képest magas...

2012. január 22., vasárnap

Már nem az a fontos...

Nem tudok kibújni a bőrömből, ha azt mondom közvetlen vagyok...pedig talán nem ártana inkább óvatosnak lennem...de nekem ez nem megy...
Péntek óta próbálom a közvetlenségem alább hagyatni, mert vannak emberek, akiket nagyon megszerettem, és még nehezebb lesz...
Az, hogy felégetem magam mögött a baráti kapcsolatokat, nem megoldás, de úgy látom, ezen az úton fogok haladni...

2012. január 21., szombat

ZUMBA MARATON 2. /Jótékonysági zumba/

Délután Vácszentlászlón nyomtunk le 3 órás zumbát 1 edző javára, aki a karácsonyi zumba partynkra hivatalos volt, de útközben autóbalesetet szenvedett, és azóta nem tud órát tartani; ráadásul egyedül neveli a kislányát...
Ezen felbuzdulva csoportonként összefogás történt 14 edzővel/köztük 2 pasi/.
Ahogyan megnyitották a rendezvényt, és sorolták az edzők nevét, Andikánál olyan üdvrivalgásban törtünk ki, hogy csak néztek.../szerintünk ő még örült is neki/ :)
Sajnos csak a hátsó sorok egyikében jutott hely, ahonnan a koreókat nem igazán jól lehetett látni, ezért volt, hogy teljesen más lépéseket iktattunk be...bár a zumba lényege, nem is a pontos utánzás, hanem a mozgás...
Edina Férjem kedvenc zumba koreóját léptette el velünk; ennek kifejezetten örültem/Selypen mutatta először/.
Gyuri pedig a kuduro-ra azonos koreót mutatott be, mint amit Andi is megtanított nekünk.
Volt 1 edző, aki a 11 éves kislányával lépett fel, és megállta a helyét!
Andikánk sem maradhatott el, a színpadon erősítettem csapatunk/Tunak-Tunak: hastánc, Bailando/.
Furcsa, de nem voltam ideges...én, aki mindig mindenen stresszel...
Itt is volt tombola, ahogyan Selypen is, és nagyon sok mindent a csapatunk hozott haza :)
Ezután még kitaláltuk, hogy Heréden most lesz edzés, nem kellene kihagyni! Andika nagyon fair volt.
Egyöntetű vélemény az volt, hogy az az 1 óra többet ért a 3-nál...a selypi maraton is jobban tetszett a többségnek/többek között nekem is/, de nem bántam meg, hogy részt vettünk ezen is, pláne, hogy jött a visszajelzés, tudtunk segíteni Giginek.
Kicsit túlpörögtem magam, de számítottam rá az előzőből tanulva.

2012. január 20., péntek

Vonzás törvénye

Nem szólt semmit...de hogy azért-e, mert nem volt rá lehetősége, vagy szépen hátulról támadott be, nem tudom...közölték ugyanis, hogy létszám leépítés várható...mire közöltem is, hogy akkor nekem kell mennem, evidens...őt nem küldik el, a helyettes kolléganőt nem küldhetik a határozott időtartamú szerződése miatt; akit helyettesít-gyermekei vannak, akkor ki is marad? Hogy nem én, az is tuti...s hogy mi várható és mikor?...
Ja, és ha meg mered mondani a véleményed, akkor még Téged csesznek le...szép kis eset...
Akinek segítsége van, otthon van a gyermekeivel, ő sír a legjobban, és a fejemhez vágja, ha vele bármi történik ezután, akkor a hitelei az anyjára, vagy a gyermekeire maradnak...na, erre már elsírtam magam, hogy nekem mivel könnyebb, mert nincs gyerkőcöm?
Mert nincs még plusz kiadás?..ezt már annyiszor megkaptam.
A lelki hátterét azonban senki sem nézi...szerintük olyan könnyű volt talpra állni a sikertelen IVF-ek után?

Felkészültem...

...arra, ha beszól ma, tuti, borítok...és az a baj, hogy már az sem érdekel, ha emiatt elveszítem a munkám...hiszen tudjuk, ő a kiskirály!

2012. január 19., csütörtök

Mi érhet még?

A mai nap katasztrofálisra sikeredett...
Nem volt elég, hogy korán reggel már a drágalátos kolléganő simán beleszólt a munkámba, délután még folytatta, ja és kedden úgy bejött dolgozni, hogy még nem is köszönt, bár ez érdekel a legkevésbé; de ezt még ma megspékeltem annyival, hogy kibeszéltem őt, de úgy, hogy ő is hallja...
reakció semmi...és még én húztam fel magam rajta, és nem hogy tovább provokáltam volna, /bár azzal meg azt érem el, hogy simán az arcomba nevet/; inkább "kimenekültem" a helyzetből...hát milyen ember vagyok én? :((
Nagyon bánt, hogy nem tudom az ilyet elvből magasról...

Tortilla zumbával fűszerezve...

Kedden este edzés után barátnőm és az edzőnk kikötött nálunk tortilla vacsira :)
Beszélgettünk, de persze annyi mondanivalónk volt, hogy mindenbe belekotyogtam :(
Vártam a visszajelzést, de 1 sort sem kaptam Andikától :(
Nem azt vártam, hogy magasztaljon, csak szerettem volna tudni, hogyan érezte magát nálunk...
Nem tudom mi van velem, hogy mindent magamra veszek...
Ahogyan tegnap is karomban tartottam egy 2 hónapos csecsemőt....Donát rengeteget gagyogott, és hangosan kacagott hosszúnak tűnő perceken át, és sikerült előcsalogatnia a könnyeim...
...ha fáj valami, ismét belesajdul a hyper érzékeny lelkem...

2012. január 17., kedd

Nehéz...

Egyre több pofont kapok...nem közvetlenül az élettől, hanem azoktól, akiben megbíztam...

2012. január 14., szombat

Érzékeny széria...

Én nem engedhetem meg magamnak, hogy érzékeny legyek?
Nekem nem jár, hogy zokogásban törjek ki, vagy csak mélázzam dolgok felett?...

2012. január 11., szerda

Tudni kell feladni...

Azt hiszem, írnom kell...
Popi írta, hogy a gyermek hiánya érzést feladni nem lehet, max. enyhíti az idő...elraktározzuk magunkban, és időnként újra elővesszük...
Amikor 1 kislány az oviban sírva bújik hozzád, mert kapaszkodót keres...vagy amikor 1 barát közli, hogy júliusban apa lesz, és mosolyogva gratulálsz neki, pedig a szíved vérzik...
...féltékeny lennék? lehet...
...de aztán gyorsan el is vetem az előbbi mondatban leírt lidércet, és arra gondolok, hogy tudni kell feladni...hiszen már ezt a blogomban számon vettem...
...különben is, akkor hol maradna a zumba?
Ma olvastam 1 sms-t, amiben 1 sorstárs leírja, hogy úgy érzi neki soha nem lesz gyermeke...na, valahogy én is így vagyok ezzel...
Már nem hiszek a szavakban, nem hiszek a közhelyekben...
...talán azért, mert nem tudom milyen feltétel nélkül szeretni...

2012. január 1., vasárnap

B. Ú. É. K

Sikerekben gazdag Boldog Új Esztendőt kívánok Mindenkinek!
...s köszönöm Blogtársak, hogy kitartotok mellettem!