2010. június 30., szerda

Hírek

Tegnap délután a főnökasszonyom hívatott...
Telefonált a nő a TEGYESZ-től, hogy július 19-én mehetünk!
Hirtelen szóhoz sem jutottam...
Este keveset tudtunk beszélgetni, ezért a hét végén össze kell dugnunk a fejünk, hogy akkor most hogyan is tovább?
Ezzel még nem veszítünk semmit, ahogyan a hsg-vel sem.
Nem, nem vagyunk telhetetlenek, és bárki más is örülne 1 ilyen lehetőségnek, de az anyagiak miatt hirtelen megtorpantunk...
...és tudom a szívem mélyén, hogy mennyire boldogok lennénk, ha láthatnánk hónapról-hónapra, hétről-hétre hogyan fejlődik bennem a gyermekünk...

2010. június 28., hétfő

Nincs hír...

Ez a mai nap sem ígért semmit, csak 1 telefon hívást, ami természetesen elmaradt...
...de mit is vártam?...
Nem vagyok elkeseredett, csalódott is csak azért, mert ez másnak jelentéktelen...
A kifogásaikra pedig már egyszerűen nem vagyok kíváncsi!

2010. június 26., szombat

Apró jel?

Férjem ma is dolgozik...
...ilyenkor annyira egyedül vagyok, annyira elhagyatottnak érzem magam, hogy időnként kicsordul a könnyem...:(
Tudom Kat, mosoly, piciny lelkecskék...:)
Mára virradólag azt álmodtam, hogy 2 csíkos tesztem volt, amit álmomban nem is vettem annyira komolyan, mert túl léptem az időt, amit a teszt ír...:S
De azt tudom, hogy boldogok voltunk mégis...
Valószínűleg a tegnapi napot próbáltam feldolgozni, hiszen a főnökasszony azt mondta, hogy hétfőn telefonálni fognak a TEGYESZ-től. Kíváncsian várom!

2010. június 24., csütörtök

Remény...

Igen, van remény...
Reggel beszéltem a főnökasszonnyal, aki már 1 hete sikertelenül próbálja hívni a TEGYESZ-t/Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat/...
Tegnap is foglaltat jelzett a telefon, és már az ember azt hiszi, hogy tényleg kibabrál vele a sors, amikor is megcsillan 1 halvány remény sugár...
...Amikor sikerült 1 embert elérnie, le akarták rázni, mint 1 hete már teszik, de ő kiállt magáért, értünk, és eljutottak arra a pontra, hogy visszahívják, ha beér az illetékes...
Na, az illetékes szabadságon van!
Hurrá...de ez is valami, hogy ezt lezongorázta nekünk...:)
Tényleg, amikor már az ember lánya lemond valamiről, történnek a pici lépések...:)

2010. június 23., szerda

Emberek...

Furcsák vagyunk, úgy összeségében.
Az elmúlt napokban számtalanszor hallottam azt, hogy azért nem sikerül legfőképp az örökbe fogadás elindítása, mert valami terve van velünk az égieknek; másrészről azért csúsznak a dolgok(hsg), mert még nincs itt az ideje a gyerkőcnek, hiszen mindennek eljön a maga ideje-ha az ember nagyon türelmes-teszem hozzá...
Persze, ha gyermekem lesz, mást majd én is biztatni fogok biztos ilyen és hasonló mondatokkal, és talán van is benne némi igazság, de ha az ember/lánya eltervezi, hogy gyermeket szeretne, már a tegnap is késő...

2010. június 22., kedd

Elmaradt hsg...

Vegyes érzelmekkel teli nap van mögöttem.
Reggel a kórházban kiderült, hogy a nagy viharnak köszönhetően a rendszer elment, és nem sok jóval kecsegtettek efelől...tehát, ha nem életmentő műtét vagy szülés a kockázat tárgya, akkor új időpont szükségeltetik...de várjunk türelemmel...
...na, a nagy türelem hirtelen ért véget, ugyanis a főorvos, aki a hsg-t végezte volna, közölte, hogy lejárt a kontraszt anyag, és így ő nem kockáztat...jövő hónapban keressem ez ügyben...
Azt hittem, felrobbanok, hiszen még tegnap közvetve beszéltünk, és akkor ezt nem említette...
De ami a legszebb az egészben, hogy 1 kisebbségi csaj megkérdezte, hogy én is abortuszra várok?...
Mintha az olyan természetes lenne...náluk lehet...
Átsétáltam a kolléganőkhöz, és ott pedig kiderült, hogy az egyik várandósnak az AFP-je sem az legjobb, és az amniocentesis ismétlést követel...:(
Na, ekkor elszégyelltem magam, hogy ez sokkal nagyobb gond, mint az enyém, és nekem nincs jogom kiakadni ilyen semmiségeken...
Semmiség...persze, ha az embernek nincs gyerkőce, és még a lehetősége sem adatik meg, az nem semmiség...
Egyre jobban azt gondolom, hogy nekünk tényleg nem fog sikerülni, hisz ahogyan tegnap 1 barátnőm is mondta, amikor soroltam neki az elmúlt 7 történéseit:"Isten sem akarja"...
...és igen, így gondolom...
Már nem állok le vitatkozni az égiekkel, hiszen már rég nem vagyunk jóban...
Ahogyan sétáltam hazafelé, csak az esőcseppeket éreztem, és olyan jól esett... próbáltam kiüríteni az agyam minden szegletét...

2010. június 21., hétfő

Fizikai lét...

Napok óta olyan vagyok, mint akit 1 gyufás-skatulyából húztak elő...
...fáradt, és fáradt, és nagyon!
-Valószínűleg a hormon-háztartásom is kissé fel van borulva...-
Ma is annyit ténykedtem, hogy el is húzódott a munkában telt idő. Pedig a túlórát nem fizetik:S
Gyorsan becuccoltam a holnapi napra, hiszen újra hsg...
A kérdés már csak az, hogy meddig kell maradnom? Talán éjszakára is bent tartanak...:S
A Klinikán ambulanter elvégezték, itt sajnos az nem megy; és még a dokival sem tudtam csak pár szót váltani a múlt héten, hogy időben mire is számítsak...

2010. június 17., csütörtök

Álmok

Tegnap próbáltuk a TEGYESZ-t hívni sikertelenül...
...akit mi kerestünk, házon kívül volt állandóan...
Már azt mondták erre, hogy ezt jelként fogjam fel...lehetne, ha nem álmodtam volna mára virradólag azt, hogy amíg mi együtt leszünk nem lesz gyermekünk...
...márpedig úgyis lesz!vagy így vagy úgy...
Agyamra ment már ez is, úgy veszem észre...:(
A főorvossal is beszéltem, és jövő kedden újra HSG...
Ma pedig 1 kedves ismerősöm mondta, hogy velem álmodott, nagy pocakom volt...
Majd csak beteljesülnek a jóslatok...

2010. június 15., kedd

Keserűség...

Valami megmagyarázhatatlan keserű érzés kavarog bennem, ami miatt hisztis vagyok az utóbbi 2 napban.
Ma is sikerült az éjszakát végigveszekednünk, ennek eredményeképp a Férjem a konyhában, míg én a nappaliban sírtam...
Természetes, hogy a gyermek iránti vágy miatt robbant ki a feszültség...
Hihetetlen módon-ezt egyszerűen leírni nem lehet, át kell élni, bár nem szeretném még egyszer átélni-viszonyul az örökbefogadáshoz...a szó pozitív értelmében...

2010. június 12., szombat

Főzőverseny

1 hónap csúszással elérkezett ez a nap is...
Eredetileg május 15-én lett volna a Főzőverseny, de családi esemény miatt mára halasztódott...
7 nevező volt, ritkán akadt 1-1, de lényegében csapatok versenyeztek egymással...
S ami a lényeg, az Uram az 1. helyezést érte el a "párjával"...:)
Vaddisznó pörköltet készítettek, s megnyerték vele a zsűrit...:)
Pedig még a különdíj kiosztásánál-mert azzal kezdték-elvesztette hitét...
...s amikor már a 2. helyezést is kiosztották, akkor mondtam is neki, hogy szerintem ők lesznek a befutók...és nem hitt nekem...
Pedig a női megérzések...:)

Állapot...

Úgy gondolom, hogy Férjem már sírba teszem a katasztrofális állapotommal...vagy a gyerkőc témáról beszélek, vagy csak némán nézek a szemébe, mi a baj kérdésére nem felelve, csak érzem, ahogyan a könnycseppek a szemeim égetik, és végiggördülnek arcomon.
Szegény nem mondja, hogy az idegeire megyek, de gondolom, hogy az élet kevésbé vidám velem...
Irigylem az egyik kolléganőm "érzéketlenségét", akik már 7 éve próbálkoznak sajnos sikertelenül, de ő már lelkileg feldolgozta ezt...vagy legalábbis próbálja...
...de kettőnket nézve, ő kerül ki jobban ebből az állapotból...
...én miért nem tudom ezt megtenni?
Gyenge vagyok...
Ahogyan az előbb is szóba került az agyalás, férjem már azt mondta, hogy bármiről képes lenne lemondani, hogy újra mehessünk IVF-re, de tudja, ha nem sikerülne, már nem élném túl...lelkiekben biztos...félt, óv...
...túl sokat kaptunk már...

Elengedés...

Linsynek igaza van...el kell tudni engedni...

2010. június 11., péntek

Kidőltem...

Nem volt eseménytelen nap a mai sem.
Tudtam, hogy ismét borult a ciklusom, és már el sem gondolkodtam azon, hogy teszteljek-e...a válasz egyértelműen nem volt...hétfőig úgy is vártam volna, de odáig már el sem kellett jutnom.
Felkerestem a dokit, akivel megbeszéltem a soron következő vizsgálatokat.
Az IR-t elfelejtettem, ezért 2 óra elteltével ismét beszélni szerettem volna vele, de ő csak annyit mondott, hogy ez nem szükséges vizsgálat, kevés nőnél végzik el, és egyébként is minek is kell nekem a HSG?
Hangsúlyozom, 2 óra elteltével...:S
Tudom, emberek vagyunk, felejtek én is, de 1 hete még ő ajánlotta fel...
...1 világ omlott össze bennem...
Senkinek nem fontos, hogy gyermeket szeretnénk?
Férjem is látta rajtam, hogy remegek, szakad a víz rólam...
...talán már nekem sem...

2010. június 9., szerda

Tegnap

Bár a jogi ügynek még koránt sincs vége, de jelentem, túléltem a tegnapot:)
Fura, hétfőn még késbe dőltem volna, de tegnap az egyik barátnőm tanácsára egyre ismételgettem magamban, hogy nem lesz semmi baj...
...eddig nem is hittem a gondolatok "teremtő" erejében...
Tudom, minden agyban dől el!
Nem tudom honnan érkezett, de hálás vagyok, hogy egyfajta nyugalom szállt meg...

2010. június 7., hétfő

Megjegyzés

Szintén Bettynél találtam:
"Nem az számít, hogy mekkorát ütsz, hanem az, hogy mennyi ütést állsz ki, amikor talpon kell maradni, hogy mennyit bírsz, amikor folytatni kell..."
Köszönet érte!

Egyszerűen...

El akarok törlődni a Föld színéről...csak így 1szerűen...
Már most gyomor idegem van a holnapi nap miatt...
Hiába mondja bárki, hogy ez nem nagy ügy...de igenis, nekem az...
Tudom, hogy ki kell tartanom...a végsőkig...
Bettynél ezt találtam:
"Sűrű árnyak mezején
merre nem fordul felém a fény,
a homályból kiérvén, a világvégén
meghalnék de kitartok Én..."

2010. június 6., vasárnap

Emlékezés...

Kora reggel már keltem, és mentem a temetőbe kivinni a virágokat a szüleim sírjára...
A nedves fűben csak úgy áramlott a víz a cipőmbe, de valahogyan jó érzés volt...
A sírnál csak bámultam ki a fejemből, előkotorva a régi emlékeket, hogy milyen rég meghaltak már, milyen volt az életem velük...s nélkülük...
...nosztalgiának is lehetne nevezni...
Anyám mennyire szerette a gyermekeket, s mennyire örült volna, ha nekem is lehetne...
...de ez már más, ez a jelen, ahol éveken át szenved az ember lánya, hogy megkapja azt a sorstól, akit választott...
...s különben is, 2 gyermek vele van...
Hülyén hangzik, és nem örülök, hogy ki kell járnom, de a temető csendje megnyugtat...képes vagyok órákon át csak révedni a semmibe...
Ki gondolta volna ezt még diák koromban, amikor együtt sírtunk/nevettünk a dolgokon...
...de az idő halad...és mit tudok felmutatni?...

2010. június 4., péntek

Rákszűrés...

Ma rákszűrésen voltam/majdnem hogy helyben/, és a doki kérdezte az előzményeket: szültem-e már, voltam-e már állapotos...
Kérdéseire felelve megemlítettem neki a sikertelen IVF-et is, és mondta, hogy ő is végezne 1 hsg vizsgálatot/ez már a 3. lesz/, szükség esetén laparoscopiával is feltárná az adott területet; csak előtte még kell 1 vérkép, hogy nehogy gyulladás legyen a szervezetemben, és le kell zajlania a menstruációnak is.
Ha minden a terv szerint alakul, és keddig életben maradok, azt hiszem sikerül majd elvégeztetni a labort.
Eszembe jutott, amit Andryka írt-1 babát csak összehozunk...és talán még a férjemnek is igaza lehet...

Emotion...

Tegnap este kérlelés, és kérdezés nélkül elbeszélgettünk mégis az életünkről, arról, hogy mi lenne, ha gyermek nélkül élnénk...
Férjem vakon bízik még mindig abban, hogy spontán sikerülni fog, mert sikerülnie kell!
Sok minden szóba került...
...részemről ismét az is, hogy mással sokkal boldogabb lenne/lehetne, hiszen más meg tudná adni mindenfajta kezelés nélkül a legnagyobb kincsét...
Próbáltam már közömbös lenni a gyermek-témával, aztán a Fókuszban bemutatott 450 g-os baby láttán eleredtek a könnyeim...

2010. június 2., szerda

Megalkuvás...

Azt hittem, hogy tegnap este lesz 1 kiadós beszélgetésünk, de a férjem el van foglalva a saját gyártmányú autójával...ami nem baj, hiszen tudom, hogy legalább leköti a gondolatait...és nem próbál ő is beleőrülni a gyermektelenségbe...
...egyébként erről szerettem volna beszélgetni, hogy menjünk-e még egyáltalán, ha igen, mikor...
...annyit gondolkodtam, hallgatva a rádiót, és felidézni a történeteket, hogy ha valaki meghal, általában érkezik helyette 1 új élet...
Tegnap este 1 szívbeteg fiukat elvesztett édesapa mesélte el, hogy az elvesztéstől számított 1 évre a másik fiánál 1 pici baba megérkezett...
Körülöttem már mindenki elment nagyon rég...és mégsem kaptunk senkit helyettük, vagy inkább értük...
...és ezen gondolkozván felötlött bennem 1 kérdés, ha valaki ennyire nem akar hozzánk jönni, van-e értelme próbálkozni...
...vagy a sors így rendezte el...
...és ne akarjak erőszakkal közbeavatkozni a nagy rendező által megírtakba...

2010. június 1., kedd

Őrület...

Tegnap és tegnap előtt este rokon házaspár vendégeskedett nálunk. Örültünk nekik nagyon, hiszen szeretjük őket, de már a csajszi is mondta, hogy bele fogok kattanni ebbe a gyermek utáni vágyba.
Tegnap egyébként is az őrület határát súroltam.
Számomra 1 gerinctelen nő közölte, hogy várandós. Hogy miért tartom annak? Mert hátulról támadott...
Tipikus esete annak, hogy "Ne azt nézd, mit mond, hanem, hogy ki mondja..."...
Késő délután pedig jött 1 telefon, hogy a jogi ügynek jövő kedden folytatása lesz...
...és ezek után még legyen kedvem élni...