2010. november 23., kedd

Hm...

Basszus, a vesémbe lát...mármint a psychológus.
Ma töretlenül mentem, olyan "majd lesz valami" alapon, és felszínre kerültek olyan dolgok, amelyek ismét sírást váltottak ki belőlem, de nem baj.
Újabb időpontot nem tudtunk egyeztetni, mert jövő héttől bolondok háza lesz melóban, de felajánlotta, hogy ha tudom, nyugodtan keressem telefonon, és egyeztetünk; ill. ha csak bármi aktuális megbeszélnivaló van, de nem rendszeres, akkor is kereshetem.
...és a vesémbe lát jelzés ekkor ötlött tudatomba, miszerint még majdnem hogy ő kért elnézést, amiért a 2 alkalommal nem tudott segíteni...

2010. november 22., hétfő

Nem is tudom...

Úgy látom ma igazán a sorok embere/lánya vagyok...
Csak úgy dől belőlem az értelmetlenség...:)
De most komolyan! Annyi minden fontosabb és szívet tépőbb dolog van az életben, ami mellett az én gondjaim, gondolataim eltörpülnek, de mégis mindent a szívemre veszek, holott tudom nem kellene...

S mert...

Úgy érzem, szétpattan az agyam-már ha még egyáltalán létezik-miért hiszik azt emberek, hogy képes vagyok megoldani azt a problémát, amiben csak közvetetten vagyok érintett? Hogy megfeszülhetek, akkor sem tehetek más hanyagságáról...
Sorra jönnek a panasz-áradatok, és én érzem magam iszonyat pocsék helyzetben, pedig tényleg nem tehetek róla.
Azt hiszem a psychológust is lemondom...
...nincs időm...
Persze, tudom, az embernek arra van ideje, amire szeretné...
El kell/ene döntenem, mi fontosabb, a munkám, vagy saját magam...
...azt hiszem nem az utóbbi mellett voksolnék...

Minden mindegy...

Ma a férjem hamar megjárta a munkába vezető utat, alkatrész hiány lévén hazaküldték a fele csapatot...
Emiatt felbuzdulván gyors sms a főnöknek, hogy maradhatnék-e itthon szabadságon, hiszen vajmi kevés napom van, de azért még akad...amit legalább így kettesben, hasznosan tudunk eltölteni.
...tehát maradtam.
Visszabújtunk, és mivel elég pocsék éjszakák állnak mögöttünk, ezért 10 óráig durmoltunk:)
Tudom, tudom önzőség...de már annyira kimerültünk mindketten...mondhatni ránk fért.:)
Amíg én főztem, addig ő legózott/ik.../nagy gyermek a drága/, bár tényleg komoly alkotások kerülnek ki a kezei közül; hiszen nem katalógusból épít; fejben tervezés, majd építés. Ha nem nagyban, akkor kicsiben, működő képes formában.
Addig természetesen nálam ment az agyalás...rossz idő, pénz beosztás, psychológus, majd türelmetlenség...ismét semmi sem jó alapon...

2010. november 21., vasárnap

:(

Dühös vagyok...csak így egyszerűen...magamra!
Tegnap ismét futópad lázban égtem-hiszen a psychológus szerint is kell elfoglaltságot találnom, nem mintha nem lenne elég a sok meló, de mindegy...-és kinéztem 1 olyat, ami nem is volt túl drága, közel is volt, de mégsem csaptam le rá, mert fontosabb dologra kell a pénz...most pedig elszontyolodtam...
...persze, biztosan lesz még, lehet jobb is, de ez annyira klappolt...:(
S persze, tudom, hogy az élet lemondásokból áll...

2010. november 16., kedd

Lelki eset

Eszméletlen sokáig rágódtam a mai napon...már ott tartottam, hogy felhívom a psychológust, és lemondom a megbeszélt találkozót. Valahogyan "olyan semmi nem jó" érzés kerített hatalmába...aztán persze nem akartam kitolni sem vele, sem magammal, mégis elmentem...
Rengeteget beszéltem az 50 perc alatt, felületesen megismerhetett. Sok mindenre kitértünk, szorgalmasan jegyzetelt, és én pedig olykor-olykor sírva fakadtam...de nem érzem azt, hogy ez megkönnyebbülést hozott volna számomra...
...tudtam, hogy 1 nap alatt nem váltjuk meg a világot, és segítőkész is, de nem érzem azt a nagy átütést, amit szerettem volna...talán túl sokat várok el?

Fordulat?

Szombat este kicsit elpilledtem cirka 1/2 órára, majd zenés-kajás buli-szerűségre voltunk hivatalosak.
Kedvem abszolút nem volt elmenni, de nagy nehezen rávettem magam.
A kaja jó volt, és az est is remekelt. A spontán összejövetelek szoktak igazán jól sikerültek lenni, de ez sem volt rossz. Eltáncikáltunk a férjemmel, beszélgettünk haverokkal; majd hazaugrottam pár percre, és ő pedig lélek szakadva utánam, hogy aggódott értem, amiért nem mentem időben vissza. Pedig össze sem vesztünk, és csak 1 pulcsiért jöttem haza...
De ami a meglepő az egészben, hogy másnap a férjem egyszerűen nem tudta kifejezni az érzelmeit...kicsit fojtogatta a sírás, és nem tudta elmondani valójában, hogy miért áll közelebb még jobban hozzám...

2010. november 8., hétfő

Túlspilázás

Sokáig agyaltam azon, hogy közzétegyem-e ezt a bejegyzést...
Már biztos én lihegem túl ismét a gyermek-témát; de nem látok egyöntetű lépést ez ügyben; nincsenek közös tervek, célok-én így érzékelem-...vagy már annyira az agyamra ment, hogy nem látok tovább az orromnál?...

2010. november 6., szombat

Tegnap

Tegnap gyönyörű napfényes idő volt...ez hiányzik ám nekem!
Ahogyan néztem az égboltot, ahogyan a színek keveredtek, szerintem életemben nem láttam még ilyen kavalkádot!
Az ég gyönyörűen kék volt...
Megpróbáltam megörökíteni, de csak telefonnal sikerült, és sajna annak a minősége...
...de legalább átragadt rám a boldogság!:)

2010. november 2., kedd

Nincs ok, de mégis...

Réges-régről előkotort emlékeimben azt tanultuk psychológia órán, hogy a szorongásnak nincs nevezhető oka...tudom ezt én, és mégis ebben az állapotban vagyok éjszaka óta...
1 fizikális történés felszínre hozott olyan dolgokat, amiket 6 éve mi is megéltünk...
...és most olyan vagyok, mint 1 kisgyermek...nem akartam szembesülni a halál fogalmával, mélyre eltemettem magamban, és most nincs kiút...