2020. január 18., szombat

Amikor már nem tudod...avagy van az a pont...

...a tegnapi nap eseményeit befolyásolni...
A statisztikán görcsölöm már több, mint 1 hete.
Annyira tű pontosan szerettem volna készíteni, és mégsem ment.
A gép megviccelt, a főnök asszony nem volt jókedvében; 1 kolléganő későn küldött 1 visszajelzést, ami miatt lekéstem a buszt; a lélek-társnak nagyon nehezen nyílt meg a lelkem, és mély megdöbbenést okozott; van, olyan ember, aki a segítségem kereste; itthon kaptam bántó szavakat; este még mail-eket Mr. X-től...
...már sírva nevettem...
...és, ha, mindez még nem lenne elég, a szívem fájdul bele 1 saját babáért...😔
...a lelkem romokban, 3 napig felkelni nem bírtam, mert legyűrt a láz...
-engem, akiről köztudott, hogy 5 percet nem képes nyugton lenni...-
...és az járt az eszemben, hogy milyen rohadt érzés annak, aki tumorral kell, hogy együtt éljen...😔
Szóval, mi bajom is lehet?
Élek!, és ezért hálás is lehetnék...
...s közben mélységesen gyötör a bűntudat, hogy Pannaa barátnőmre támaszkodtam, levegőt venni nem hagytam...
...már értem a leckét...