2014. június 27., péntek

Van, aki szerint...

Csilla barátnőm készségesen válaszolt a kérdéseimre...ezúton is hálás köszönetem érte!
Tegnap este szóba kerültek Dia barátnőmék...1 hete voltunk náluk, és a Férjem tök jól elvolt Bencével...
...amikor az arcára néztem, a könnycseppek csendben gördültek le...ahogyan átkaroltam, már együtt sírtunk...
...van, aki szerint ez a gyengeség jele...
...az, nem élte át, azt, amit mi...nem kellett küzdenie a gyermekért...

2014. június 25., szerda

Lehet hülyének nézni...

Jövök...mert könnyebb, ha kiírhatom magamból...
Tegnap este ismét szóba került az örökbefogadás...
Megbeszéltük, hogy időpont egyeztetés után elmegyünk Margóhoz, aki a TEGYESZ vezetője, és már tavaly is várt minket...
Ma már melóban is szóltam a főnökasszonynak a tervünk kivitelezéséről/Családsegítővel dolgozunk együtt/, és azt mondta, hogy okoskodunk valamit, mert már nem biztos, hogy Margó a vezető...
Nekem szegezte a kérdést, hogy nyílt örökbefogadásban nem lennénk benne?...nehéz kérdés, de 1 barátnőmék így fogadtak örökbe, és ő azt nyilatkozta, nekik sokkal jobb így...
Írok neki e-mail-t, tájékozódás céljából...
A lombikról viszont jelenleg nem vagyok hajlandó lemondani!
Azt az egyet viszont biztosan tudom, hogy nem fogunk gyermek nélkül élni!

2014. június 24., kedd

Hivatalos tesztnap...

Ahogyan Marcsy is írta, nekem is az lett volna a csoda, ha 2 csíkos tesztet produkálok...
A tegnap esti Utro-t már fel sem tettem...addig Férjem kedvéért tartottam ki...

2014. június 22., vasárnap

Vége...

Ahogyan Tinának is írtam, már tudom, hogy ez a vonat elment...ismét...
Nem teszteltem, igaz, de/minő meglepetés, hogy reggelre vérzéssel álmodtam.../ tényleg be is következett...
Nem mondom azt, hogy falnak megyek, bár néha el-elcsuklik a hangom...ahogyan tegnap este is...kiadtam magam a sírással, bár nem akartam...de nem mondtam, miért sírok...
Nem megy ez nekünk...
Tegnap reggel még volt 1 kijelentésem, hogy szeptemberben még végigjátsszuk az utolsó támogatott lombikunk, aztán utánam a vízözön...
...de valahogyan az éjszaka folyamán már teljesen más gondolataim voltak ezzel kapcsolatosan...

2014. június 21., szombat

Lolita ballagása...

Glenda nővére fogadott keresztanyjává 1 ideje már...
Ezért is tartottam szükségesnek, ha már az édesanyja nem kér segítséget önmagától, elmenni tegnap segédkezni az előkészületekben...
Az időmből bőven kitölt, és jó emberek közt voltam...
Reggel már hajnalban keltem, mert megígértem, hogy sütök 1 tortát, és a háromszögeket...
Naná, hogy a torta elsőre nem sikerült!...
Mintha minden összefogott volna ellenem...
De időben elkészültem mindennel...
A ballagás kissé hosszúra nyúlt, de annak mindannyian örültünk, hogy számtalanszor elhangzott Loli neve, sőt! Még plakettet is kapott! Annyira okos ez a lány, és gyönyörű volt!
Közös fotózkodás után beálltunk segíteni...ki ezt, ki azt...ebéd után még a fiúk mosogattak...
Férjem dolgozott, ezért csak délután tudott csatlakozni...
Nagyon jól éreztük magunk, jól sikerült. Rengeteget nevettünk...
Egyedül az volt a kérésem, hogy az ajándékot csak akkor nézze meg, ha mi már elmentünk...megtartotta szavát!

2014. június 20., péntek

ET+10

Ismét nem tartottam ki...
Este görcsölés, már tudtam, mire számítsak...
Persze, kedden van a hivatalos tesztnap, de már azt sem tudom, minek kell megcsinálni, és tolni tovább az utro-t!?...
Pedig ahogyan Bea barátnőméknél voltam segíteni a holnapi ballagásra, beszélgettünk, és még mondtam is, hogy az lenne a nagy szó, ha Glenda azt mondaná a pocakomban van a kisfiam/a kis csaj nem tartózkodott ekkor otthon/...Glenda váltott kislányra, de tényleg kimondta ezt a mondatot...más pocakjában nincs, csak az enyémben...

2014. június 19., csütörtök

Hit vs. Boszorkányság

Tegnap nem csak Edit írt "boszorkányságról"...
Bea barátnőm mesélte, hogy kislánya-Glenda/4 éves/, valamelyik reggel kijelentette, hogy, megyünk meglátogatni a kisfiad.../már nem először mondta, hogy kisfiam lesz.../...
Nem igazán "reklámoztuk" mi sem ezt a lombikot, de Férjem munkahelyén mégis elő kellett hozakodnia vele...
Kiderült, hogy van 1 srác, aki gyülekezetes, vagy nem tudom pontosan, és az ismerősi körében, akik túl vannak 1-pár sikertelen lombikon, mióta imádkoznak értük, sikerült nekik...
Tegnap ezt mondta Férjemnek: "Rendezve van"/a mi sorsunk is, természetesen pozitív értelemben/...
...megszólalt bennem a kisördög, és fel is tettem neki a kérdést, ha negatív lesz, akkor hogyan van rendezve? Így?...
Szeretném, persze, hogy sikerüljön, de...
Mire annyit kérdezett/válaszolt: "Szerinted én nem szeretném?"...
Félek...
Már rengeteg variáció megfordult a fejemben a hogyan továbbal kapcsolatban...bár ne szaladjunk előre ennyire...
Szeptemberben utolsó támogatott lombik...aztán ott a nagy ?
Tudom, megint szar ez a hozzáállás...
Ahogyan Ani is írta a blogjában, már nincs pofám az orvosom szemébe nézni, és növelni a sikertelenségek számát...már így is bőven rontottam a statisztikán...

2014. június 17., kedd

ET+7

Tudom, nem kell keresgélni a tüneteket, nem szabad agyalni, ahogyan ezt Csibukával is megvitattuk...
De! Még délelőtt Melus barátnőm megjegyezte, hogy totál lazán fogom fel ezt a lombikot, addigra estére valami megpattant bennem...
Megszakadt a folyamat...
Legalábbis a tüneteim alábbhagytak...
Elmúlt a torokfájdalom, ami bár lehetett a szombat éjszaka következménye is, hiszen nagyon hűvös volt a levegő...
A progi teszi a dolgát, tudom, és a melleim eddig sem feszültek, de már nem is fájnak...
Hőt nem mértem, felesleges is...
Tesztelni nem fogok, csak kedden, mert Juci barátnőmnek megígértem...
Miért csak eddig jutok el?...
Lélekben, és agyban már a következőre készülök...de minek?...

2014. június 15., vasárnap

40.

Aki ismeri Ferkét, nem állítaná, hogy belépett a 4x-esek táborába...annyira fiatal...
Tegnap még Sógornőm is csodálkozott az életkorán...
Délután indultunk, kis kanyarral el is érkeztünk a buli helyszínére...
 Tokajival és a finom, könnyű tekercs háromszög változatával járultunk hozzá e nemes eseményhez...
Akkor még csak páran "lézengtek"...javában melegedett a babgulyás csipetkével, mely fogyasztása közbeni ízvilága visszahozta szeretett nagyapám főztjét...
Közben pedig aki tehette, nem vetette meg sem a pálinkát, sem társait... :)
Az asztalunknál unokatesókkal ültünk össze, hát nem voltak szomjasak... :)
Volt 1 momentum, amikor megkérdezték, miért nem iszom? Vezetek...és Férjem "odasúgta" Nekik, hogy: "terhes"...
Balázs kérdezte meg, hogy: "Babát vártok?"...
Erre elmagyaráztam a lombikot...
Még 1 számomra kedves mozzanat, amikor 4-en egymás közelében álltunk, Férjem Felíciával, és az Ünnepelt velem...Úgy szeretem Őket!...
Éjjel 2-kor otthagytuk a Társaságot, de ma ahogyan hívtuk Őket 1 ellen party-ra/gulyás főzés itthon, bográcsban/, még javában pakolásztak...
Fergetegesre sikeredett a buli, nagyon jól éreztük magunk!...mennyit táncoltunk...
Bár a zenekar...inkább hagyjuk is...az volt jó, amikor nem zenéltek...demóról mentek zumba zenék :) ; ill. volt 1 srác a barátnőjével, aki gitározott...

2014. június 14., szombat

ET+4

Próbálok nem agyalni~jelentem nagyobb sikerrel...
Felkészültem lélekben már a következő konzira...
Ma már azon kaptam magam, hogy a boltba bringával kellene elmenni...de a Férjem lebeszélt róla; így sétáltam 1 nagyot...
Délután Ferke szülinapi bulijára vagyunk hivatalosak...

2014. június 12., csütörtök

ET+2

Nem fogja fel a szervezetem, hogy visszakaptam a bébiket...hogyan is foghatná fel, hiszen az agyammal is hárítom!?...
Produkálom a menstruáció előtti tüneteket...de! most nem hat meg...szomorú vagy sem, de ez van most...
Fentről nagyobbat lehet esni...

2014. június 11., szerda

Érzések...és az álmok...

Tegnap, hazaérkezés után Férjem megállapította, hogy úgy lettem terhes, hogy ő ott sem volt... :)
Még jókat derültünk a délután folyamán, aztán mélyreható beszélgetés vette kezdetét...
Majd/mivel úgyis tudjátok, nem vagyok 100-as/ az éjszaka folyamán arra riadtam fel, hogy az asszisztens ismerősnek mesélem el ugyanazt, amit az előző bejegyzésben vetettem virtuális papírra; miszerint, 7-6-3 sejtesek, és nem fog sikerülni, hiszen a 8-10 sejtesek sem sikeredtek...aztán barnázással álmodtam, majd fogakkal...
Milyen /szar/ember vagyok én?...Nem bízom a gyermekeimben...Tudom, ezt már a múltkor is fejtegettem...
Egyszerűen nem tudom a pozitivitást az agyamba programozni...köszönhető a több évi kudarcnak, de aztán valahogyan mégis sikerül felszedni magunk a padlóról...
Ahogyan olvastam Molly blogjában is, én is összetehetném a 2 kezem, hiszen van 1 szerető Férjem, és lássuk be, akárhányszor is megriadok a lombik okozta kiadásoktól, mégis sikerül~még ha az utolsó utáni pillanatban is~megoldást találni...
De meddig mehet ez így?...Meddig lesz kitartása?...Nem kételkedem Benne, félre értés ne essék, csak sajnálom, amikor a kudarcokkal kell szembesülnie...
Nem tudom mit tehetnék...Tudom, minden fejben dől el...
Tegnap úgy aludtam el, hogy arra gondoltam, pozitív tesztet szeretné/n/k látni...lám, nem sikerült jól az álom...
Tudom, Barbi barátnőm szokta mondani, hogy a félelmek kivetülését látjuk az álmainkban...
***
Most jelenleg katatón állapotban vagyok...
Teszek-veszek, töltöm a szabadságom, és üresnek érzem magam, próbálok úgy tenni, mintha egyedül lennék...védekező mechanizmus?

Árak...ismét...

A fagyasztott transfer ára: 60.000 Ft, így legalább nem számít a TB-s eljárásba...
Az Ovitrelle-ért fizettem 2875 Ft-ot.
Utrogestan receptem van még 1, ha szükségeltetik...

2014. június 10., kedd

Cryo ET...

Reggel már tűkön ültem...nem újdonság ez tőlem...
Nem jó megoldás az, hogy 1 időpontot mondanak nekünk, akik az embriók felébredésére várnak, hogy a biológusokat 9.30-10.00 között kell hívni...esküszöm, fél percenként emeltem a telefont, hol foglalt volt, hol kicsengett, de nem reagáltak rá...
Már az imádott Dokit is hívtam...tudtam, hogy nem veszi fel, hiszen megbeszéltük, hogy sms-ben értekezünk, de már nagyon elkeseredett és dühös voltam...sírásba is fulladtam...
Végre kapcsolták az embriológust, és 13 óra volt a megbeszélt időpont...nem tudta hirtelen mennyi ébredt...
Már 12.00-kor az épületben voltam, de a transfer-re 14.10-kor került sor.../punkciósak voltak még soron...ezerrel dolgoztak tegnap is, az biztos.../
3 embriót kaptam vissza...2 A, 1 B osztályozásút...
Ilonával, és Emivel/ő volt most az őrzős/ jókat derültünk a múltkori Katis storyzáson... :)
A sztárdoki is próbálta oldani a feszültséget...
Fektetés után az öltözőben 1 punkciós lány csodálattal nézte az UH-s képet...most tesztet is kaptunk...
Erről jut eszembe, meg szerettem volna kérdezni a Dokit, hogy mit jelentett UH közben a 12E?...Sebaj, lesz még rá alkalom...
Szegénnyel ismét elmagyaráztattam az osztályozásuk...a citoplazmával, a fregmentáltsággal, és még kb. 3 latin szóval hozta összefüggésbe...magyarul: "kézen állunk, de nem mind sikeredik egyenesre"...
Ismét megbeszéltük a teendőket mindkét esetben...
2*2 Utrogestan megy tovább...pozitivitás esetén is ennyi marad...
Abban az esetben 4 hét múlva UH...vagy a kollégájánál/hiszen ő szabin lesz/, vagy a saját nőgyógyászomnál...
Negativitás esetén, gyógyszer abbahagyás, vérzés jelentkezés...
Közben valamikor megkérdeztem-bár ne tettem volna-lehetne-e tudni, hány sejtesek az embriók...7-6-3...pedig a mikroszkóp alatt olyan soknak látszottak...
Nagyon elszontyolodtam, hiszen tudjuk, hogy 8-10 sejteseket sem tudtam megőrizni...
Ekkor már áttértünk arra, hogy mikor indítható a következő ciklus...
Szeptemberben már szeretné...statisztikailag az 1 nagyon jó hónap...ellentétben a július, és augusztussal...és a júniust nem kérdeztem...
Ne haragudjatok Lányok, hogy ezt ide így leírtam, senkit sem áll módomban elszomorítani, csak a magam kedvéért jegyeztem meg...és különben is, akinek akkor jön össze..."A kivétel erősíti a szabályt!"
Augusztus 15-re kaptam időpontot Tőle, de lehet, hogy írok 1 mail-t, és módosítanám...

2014. június 4., szerda

Vérnyomás értékeim...

A következőképpen alakulnak:
Tegnap este 117/80 Hgmm
Ma reggel szintén ugyanezt mértem.
Délben:136/84 Hgmm, P:54
Kb.5 perce/mert már annyira fáj a fejem, hogy csak na/ 130/92 Hgmm, P:65, evidensen kísérve a torok szorító érzéssel...
Most ismét fújjam le a lombikot? Már sosem lesz olyan, amikor minden jó lesz?... :(((

Pánik...hangulat...

Ismertek...tudjátok, hogy mindig nagyon félek...valahogyan most ez még jobban érvényességre jut...
Pedig hol van még a kedd?...
Az a hülye agyam egyszerűen nem akarja befogadni a pozitívat...
Annyira élénken élnek bennem a sikertelenségek láncolatai...
Az a nyavalyás horoszkóp is őszre ígéri a gyermekáldást...én vagyok a hülye, hogy nem bírom ezt az agyam legmélyebb szegletébe száműzni...


2014. június 2., hétfő

Megjártam...a hegyet...

A Kedvenc Dokkerünk fáradt, de nagyon...
Egyszerre 3 helyen kell/ene lennie...
Nem szaporítottam a szót, de a vérnyomásra rákérdeztem, nem örül neki...hát, én sem...
Meg is kérdezte, hogy tőle félek ennyire, vagy a programtól? Nem kérdés, hogy az utóbbi mellett voksoltam...
Az UH-n a következőket mondta:
Nyh: 5.5 mm
Jobb petefészekben: 17*14 mm-es, és 1 kisebb tüsző.
Bal petefészekben: 17*16 mm-es, és 1 kisebb.
Merional most nem kell, mert szépen érnek.../nem értem én ezt, de ő az orvos, ő tudja, és nem kételkedem,; visszaolvasva az elmúlt UH-t, akkor kisebbek voltak, és csak 1-1/.
Az elmaradt cryo ET előtti UH-t ki kellett fizetni~10.000 Ft
1 Ovitrelle-lel távoztam, aminek az árán lefagytam...ugyanis közölte a tündéri/tényleg az volt/ patikus néni ott helyben, hogy 7185 Ft...mire visszakérdeztem, hogy mennyi? Mert 2000 valahány száz Ft szokott lenni...erre azt mondta, hogy akkor letisztázza a Doktorral, és vigyem el 2875 Ft-ért...erősködtem, hogy megkérdem inkább én, nehogy baj legyen belőle, de a nénike csak nem tágított...mindenesetre legközelebb megkérdem, hogy sikerült elrendezni, vagy tartozom még a fennmaradó összeggel...
Csütörtökön kell beszúrni BÁRMIKOR!
Vasárnaptól 2*2 Utrogestan.
Kedden telefon a biológusoknak 9.30-10.00 között...ha ébrednek, transfer.

2014. június 1., vasárnap

Félek...

...pedig holnap még csak UH...
Össze kell szednem magam, mert jelenleg úgy érzem, olyan vagyok, mint a fuldokló, aki még 1 utolsó légvételt tehet, és elmerül...