2009. november 30., hétfő

2009. november 30.

Ma is várakozással teli napnak nézek elébe, legfőképp a szó szoros értelmében.
A kedves sorstárs ismét várt már. Nem verseny a lombik, mégis annyira együtt haladunk.:)
Reggel megtörtént a vérvétel/ösztradiol/, és mellette még + 2 kémcső vért is levettek, mondván, hogy annak a savójában fogják majd a megtermékenyített petesejtet"őrizni", hogy természetes anyai közegben legyen; majd lassan múltak csak a percek.
Rengetegen voltak, és csúszásban is bővelkedett a nap, hiszen annyi tüszőleszívás, inseminatio zajlott.
Bekerültem végre, és megtörtént az UH. vizsgálat is, ahol a prof. közölte, hogy nőnek a tüszők, és sok is van belőlük mindkét petefészekben.:)
A Decapeptyl-t továbbra is szúrom, Fostimon adagja is ugyanaz maradt;reggel 2 ampulla, este 1.
Szerdán ismét vérvétel/ösztradiol/, és UH.vizsgálat, ahol nyomon követjük a tüszők érési folyamatát.

2009. november 26., csütörtök

2009. november 26.

Nehezen akart virradni. Alig aludtam valamit, készültem a mai napra, vagyis inkább agyaltam.
Korán felértem, 1 kedves sorstárs már várt.
Túl estünk a kötelező vérvételen/ösztradiol-szint/, közben a többiek is megérkeztek, és hogy teljen az idő, rengeteget beszélgettünk, nevetgéltünk.
Viszonylag hamar bekerültünk, és kiderült, hogy az eredmény jó, ezáltal indulhat a stimuláció!:)
Fostimon-t kell szúrnom reggel 2, este 1 ampulla; folytatni tovább a Decapeptyl-t, és este 1/2 szem Bromocriptint kell szednem.
Veszélyeket is rejt magában a dolog-egyike a túl stimuláció; de én abszolút nyugodt vagyok, nem tartok tőle.
Persze, beparázom időnként, hogy lesz-e tüszőérés, és hasonló kérdések foglalkoztatnak, de muszáj sikerülnie!
Hétfőn ismét vérvétel/ösztradiol/, majd UH. vizsgálat követi.

2009. november 25., szerda

Érzelmek...

Ma is kissé sírósan telt a nap...köszönhető a természetemnek, és a Decapeptyl inj. is nagy mértékben hozzájárult.
2 barátnőm jött el 3 gyerkőccel, hogy lefoglaljanak:) Legalább addig sem agyalok a leendő történéseken.
Amíg nem voltam benne, nem tudtam teljesen átérezni, az IVF psychés hátterét.
2 esélyes dolog; a pár mindkét tagját felkészíti az életre...összecsiszolódnak, vagy valaminek végérvényesen vége szakad.
Aggódásra mindig van esély.

2009. november 23., hétfő

Előzményekből napjainkba

A műtét sikeresen megtörtént, én tapasztalattal az altatás miatt, és 1 petevezetővel érkeztem haza 2 nap elteltével.
A controllvizsgálaton az orvosom mindent rendben talált, és megegyeztünk abban, hogy ha decemberig nem jön létre a hőn áhított terhesség, ismét felkeresem. Így is történt.
A konzultáción javaslatára, tavaszig kellett volna várnunk, hogy bejelentkezzünk az ARO-ra/asszisztált reprodukciós osztály/, de mi ezt május 29-i napra tettük.
Emlékszem, rengetegen voltak, és az orvosra is sokat kellett várni. Közben pedig kitöltöttünk egy kb. 5 oldalas formanyomtatványt, az adatainkról, betegségeinkről, műtéteinkről.
Nagyon vártam már ezt a napot.
Kaptam beutalót hormon szint vizsgálatra, ami ciklus napokhoz volt kötve, s mindezt júniusban meg is ejtettem. Eredmény negatív:)
Férjemnek is menni kellett egyéb vizsgálatokra. Nem volt kellemes, az tuti.
Augusztus 10-re kaptam hsg. vizsgálatra/hysterosalpingographia=átjárhatósági vizsgálat/ újabb időpontot, mert az előzőt réginek vélték, és 2 év alatt bármi történhet az emberrel.
Férjem unokahúga vitt fel, akinek ezúton is sokat köszönhetek.Vizsgáznia kellett volna, ehelyett engem istápolt, mert kiderült, hogy a megmaradt petevezetőm is átjárhatatlan.
Nyári szabadságolások miatt szeptember 01-én kezdte meg munkáját ismét az ARO.
Ekkor konzultációra férjemmel együtt érkeztünk.
Az orvos már az 1. lépésben közölte, hogy IVF-re/in vitro fertilisatio=szervezeten kívüli megtermékenyítés/kerül sor.
Ekkor elvégezték még a serológiai vizsgálatokat mindkettőnknél/AIDS, Hepatitis, nálam még rubeolára is vettek vért/. Eredmény:negatív:)
Az eredmény később készült el, mint ahogyan tartottam a ciklusban, amikor lehetett volna kezdeni az injekciót. 1 hónap csúszás...
Október 05-ét írunk, ismét konzultáció és UH.vizsgálat.
Eredmény:1-1 cysta a petefészkeimben. 1 hónap csúszás ismét...
Nagyon elkeseredtem. Sírtam a Klinika lépcsőjén.
11.04-ét írunk, és 1 szívemnek nagyon kedves barátnőmért izgulom halálra magam.
Eltelt az a bizonyos hónap, és már november 05-ét mutat a naptár. Ismét konzultáció, és UH.vizsgálat. Mondtam a férjemnek, hogy ha aznap is gátja lesz az elkezdésnek, feladom. Psychésen nagyon megviseli a pár mindkét tagját.
Barátnőm párja elmondásai alapján, minden úgy történt eddig, ahogyan megjósolta nekünk:)
Remélem igaza lesz a továbbiakban is.
Nagyon sokat köszönhetek nekik is, psychésen mindig támogatnak.
11.05:Az UH-on az orvos mindent rendben talált, el kezdhetem 11. 07-től a Decapeptyl/peteérés-leállító/ injekció adását. Végre!:)
11. 06-án ki is váltottam az injekciót. Nem mondom, nem semmi ára van. Ilyenkor forr a vérem; hiszen mi mindent megteszünk, hogy gyermekünk legyen, és alig támogatja a TB ezeket a szereket; bezzeg a nemi átoperáció, azt persze.
11.07-e:1. Decapeptyl injekció adása. Subcután/bőr alá/ kell, nekem intracután/bőr rétegei közé/ sikeredett. Remélem ebből nem lesz baj...
Értekeztem a kedvenc szülésznő kolléganőmmel, aki szerint annyi hátrányom származott belőle, hogy nehezebben szívódik fel. Sebaj, holnap ügyesebb leszek.
11.19: napi 1 Decapeptyl-t adtam eddig, ma vérvétel, /ösztradiol-szint/és konzultáció.
Magasabb még 1 picit a szint, ezért még mindig csak a Decapeptyl adása folytatódik.
Reggel 1/2 8-tól 13.30-ig csücsülés az osztályon.
Szerencsére fórumos sorstársakkal, így legalább ment az idő.
1 hét múlva ismét ugyanezen vérvétel, és UH.vizsgálat.

Előzmények

2005. december

Lassan 9 évnyi együtt töltött idő/abból 1/2 év házasság/ után a napokban felvetettük, hogy szeretnénk gyermeket.
Itt az ideje, hogy valaki megédesítse kettőnk amúgy sem nehézségek nélküli életét.
A gyógyszert/fog.gátló/ már 1 éve abbahagytam, de a fősulit szerettem volna befejezni diplomával a kezemben.:)
Nehezen sikeredtem én is, ezért gondoltam, hogy nekünk sem lesz egyszerű a gyermekvállalás.
Lassan teltek a hónapok, és elérkezett 2006. augusztusa, amikor egyre többet panaszkodtam arra, hogy fájnak a petefészkeim. Vizsgálatok után kiderült, hogy a méhemben van polyp/jóindulatú daganat/, ami műtétet követel. A műtét lezajlott, és még mindig csak teltek az üres hónapok.
2007. januárjában hsg vizsgálatot végeztek, amiből kiderült, hogy a bal petevezetékem nem átjárható, de mi nem adtuk fel, és próbálkoztunk.
Közben Klinikát és orvost váltottam.
2007. áprilisában Bromocriptint kellett szednem a magas prolaktin szintem miatt, és elmaradt a menstruációm.Ennek nem tanúsítottam különösebb jelentőséget, hiszen a Bromocriptintől előfordulhat.
Barátnőm-kolléganőm mégis beállított 1 teszttel, amit elvégezve 2 csík mutatkozott.:)
A férjem nem tartózkodott itthon, hazaérve sírva/az örömtől/mutattam neki az eredményt.Szegénykém nem volt tisztában a 2 csík eredményével, amikor számára is világossá vált, hogy valaki lakik bent, nagyon megörült.:)
Viszont állandóan kikívánkozott belőlem még a folyadék is, ezért az orvosom felhívtam, hogy csúsztassunk az UH. vizsgálat időpontján, mert képtelen vagyok buszra ülni.
Elérkezett június 4-e, a várva várt UH. vizsgálat napja./Előző nap-a mai napig nem tudom honnan jött ez a sugallat-mondtam a férjemnek, amikor beszélt a Pocilakóhoz, hogy már nem él:(/ Az UH-on 1 nagyon kedves nő volt, aki közölte, hogy itt van a baby, de már sajnos nem él.7 hetes 3 napos volt, a CRL:7 mm, és már kezd zsugorodni a baby.
Sírva mentem az orvosomhoz, aki közölte, hogy másnap elvégzi a műtétet.
Férjem nem mertem felhívni, de ő is megérezte, hogy baj van, telefonált...
Elérkezett a másnap, a műtét napja. Abortuszos nőkkel fektettek 1 kórterembe; engem, aki annyira várta ezt a babyt.
Nem ítélkezem, csak azért írtam le, mert iszonyatosan fájt...
Míg másnak fájt a laminária feltétele, addig én meg sem éreztem.Talán nem akartam elszakadni a kis élettől...
A műtét másnapján hazajöhettem, de képtelen voltam koncentrálni is.
Következtek az együtt átsírt éjszakák...
1 hónap elteltével visszamentem dolgozni a gyermekek közé. Pokoli nehéz volt, de élni kellett.
Már 2007 novembert írunk, és ismét csúszott a vérzésem, a teszt halványan 2 csíkot mutatott.
1 kedves doktornőt kerestem meg ezzel, közben el kezdtem vérezni.
UH. vizsgálat alapján endometriosit gyanítottak.
A mai napig nem derült ki, hogy ez spontán vetélés vagy biokémiai terhesség volt...
Javaslatára ismét a Klinikára kerültem 1 új orvoshoz januárban.
Eltelt 2 hónap, és ismét 2 csíkkal büszkélkedhettem.:)
De az örömünk korai volt, mert kiderült, hogy a baby/aki ekkor már 5 hetes volt/ a bal oldali petevezetőmben tapadt meg, aminek eredménye az lett, hogy március 27-én szétment a vezeték, és én már ismét a műtőben találtam magam.