2010. január 31., vasárnap

Hiányoltak...

Már pár napja nem írtam ide sem, és a fórumot sem látogattam. Ez így nem teljesen igaz, mert olvastam a lányok hozzászólásait, de nem adtam jelt magamról; már aggódtak értem, rendes volt tőlük. Úgy gondoltam, hogy jót mostanság nem tudok megosztani, szomorúsággal minek traktáljam őket.
Egyszerűen nem tudom mikor fogok újra magamra találni, lesz-e még felhőtlen napom az életben...
Tudom, mások erre igenlően bólintanak, de én nem vagyok ebben annyira biztos...

2010. január 26., kedd

Totális összeomlás...

Alighanem magával ragadott az önmegsemmisülés érzése...
Már nem érzem azt a felszabaduló örömet, amit addig éreztem, amíg az 1. várandósságom el nem vesztettem. A sikertelen IVF csak olaj volt a tűzre...
Harcolom önmagammal, a létemmel.
Körülöttem is változnak az események, vagy egyszerűen csak én változtam meg?
Csak teszem a dolgom, végzem a munkám, de nem szívből, hanem csak egyszerű kötelességtudatból; keveset foglalkozom azzal, mi történik körülöttem...
Nem tudok jóval szolgálni, az önbizalmam és önértékelésem valahol a mélyben...
Nem tudom más hogyan bírja ki gyermeke elvesztését, de ki kell, hogy bírja, ahogyan nekem is kellett már sok mindent és ki is kellene, tovább kellene mennem. Pont ma panaszolta 1 lány, hogy depressziós, és hogyan tudnék segíteni...irónia a végletekig...

2010. január 25., hétfő

2010. január 25.

A mai nap megtudtam, hogy az anyuka nem tőlem féltette a fiát, hanem csak egyszerűen megszokássá vált számára, hogy állandóan nála van a gyerkőc. Ez is 1 jó jel, tehát nem bennem volt a hiba.:)
A hangulat ingadozások változatlanok, a vérzés is fel-felbukkan:( Azt hittem, hogy ennyivel megúszom a dolgot, de csatlakozik hozzá szédülés is. Talán kimerült vagyok, talán más baj a probléma okozója. Már cukorbetegségre/diabetesre/ is gondoltam...el szerettem volna végeztetni az InsulinResistencia vizsgálatot, de a háziorvosom nem hajlandó beutalót adni...vagyis szerinte nem lehet...
...annyira torkig vagyok...annyiszor nyeltem már a bántó szavait a meddőséggel kapcsolatban, és amikor elhatározom magam, hogy váltanék, erre a másik nem akarja...

2010. január 23., szombat

Napfogyatkozás...

Még mindig szombatot írunk. Fura, úgy ülök itt, mint akit megbabonáztak. Mint aki bedőlt 1 mlm rendszernek, és agymosáson esett át...érdekes 1 érzés...
Azt hiszem, rátaláltam önmagamra, titok nyitjára, a megoldásra...
...
Megkaptam a 3. kötetet is...
Barátnőméknél voltam, amikor összeverődött a baráti társaság, és 3 gyerkőc csavart az ujja köré.
Az egyik fiú anyukáját viszont a mai napig sem értem, az egyik pillanatban már nem akart elszakadni a fiától, míg a másikban már szívesen engedte volna hozzám, de akkor már én hagytam ott őket...lehet, hogy érzékelte a csalódottságom, vagy látta rajtam a megbántódást?
Nincs gyerkőcöm, és mégis olyanok nekem ők, mint a drog. Vonzanak fékezhetetlenül.
Pedig még délelőtt eszem ágában sem volt újra fájdalmat okozni lelkemnek, de mégis megtettem.
Még 1 törés rajta már semmit sem jelent...
Azt hiszem belepusztulok...

Idézet a könyvből...

"Van egy pont, ahol a kislányból nő lesz.
Egy pont, ahol legyőzöd a félelmet.
Egy pont ahol kiborulsz.
Egy pont, ahol már csak röhögünk mindenen.
Egy pont, ahol már nem agyalsz.
Egy pont, ahol erősnek kell lenned,
és egy másik, ahol elgyengülhetsz.
Egy pont, ahol az extázis kezdődik.
Egy pont, ahol minden bölcsességedre szükség van,
és egy másik, ahol újra kisgyerek lehetsz, ha arra vágysz.

Mindig van egy pont...

Gondolkodj!Ne gondolkodj!
Éld az életed!
Minden fejben dől el - ezt te is tudod."

Azt hiszem, ennél tisztábban nem is lehetne fogalmazni.Köszönet érte!

Újhold...

A könyv 2. részének nem volt köze állapotomhoz, nem felerősítette az egyébként is nyilvánvaló kívánságom, hanem csak egyszerűen kinyilvánította azt...
...azt, amivel már régóta tisztában vagyok, csak nem beszélek róla senkinek, és különben is nem tehetem meg, ez nyilvánvaló. Nem kell aggódnia senkinek emiatt!
De az érzések vadul törnek felszínre...
A férjem betegsége, a gyermektelenség, az anyagi helyzetünk...1 hosszú folyamat okozója.
Tudom, a mai világban senkinek sem egyszerű megélni, de napok óta pusztán csak agyalok, és süllyedek bele a kilátástalanság apró hullámaiba.
Amikor mosolygom, sírok is, amikor dühös vagyok, akkor is...
Féltem őt...
Nem, nem paranoiás vagyok, sem schizophrén, csak olyan nő, akinek a világ nem a kincseit osztogatta, hanem a keserűségét...és az sok lett számomra...
Persze, ilyenkor mondják az emberek, hogy nézzek meg mást; másnak sokkal rosszabb sors adatott meg...
...beismerem, van ilyen is; de jelen pillanatban azt érzem, hogy olyanokat mért ránk az élet, amiből más embernek egész életére a fele sem jut...
Este gyermekkel és férjemmel álmodtam, reggelre csecsemővel ébredtem, a saját gyermekemmel, ahogyan a kórházban fekszünk, azzal a törékeny picivel; 1 pelenka volt rajta, sötét hajú, álmodó, és egészen pici, ahogy a mellkasomon pihegett. Sem a nevét, ebből kifolyólag a nemét sem tudom, mert felébredtem...

2010. január 22., péntek

Alkonyat...

Ahogyan belemerültem a 2. kötet olvasásában, egyre jobban törtek felszínre az átélendő érzelmek.
A dejavu helyzet, maga a felismerés csontig hatolt...
...a kétkedés, a remények, a vergődés, a fájdalom tudta hol kell eltalálnia remegő lelkem...
Nem érzek mást, csak ellentéteket...
Amikor gyűlölök, akkor szeretem is; amikor nincs mellettem, újra és újra elmondanám neki az érzéseim...
Azt hiszem-holott az előző sorok a saját agyamból pattantak ki-hogy ennél átfogóbban senki sem tudná jellemezni az érzelemvilágom, mint ahogyan a könyvben véltem felfedezni...
Bárki megvethet e sorokért, amit itt fogok most felvázolni...
Annyira reménytelenül kétségek között vergődöm, annyira kétségbe vagyok esve, hogy...

2010. január 20., szerda

Telnek a napjaink...

Már napok óta hozzá sem jutok, hogy egyáltalán bepötyögjek pár sort.
Hétfőn barátnőm ikreire vigyáztam; annyira édesek, bár a csajszi kicsit hisztis, de az öccse kárpótolt a szeretetével.
Másik kedves barátnőmtől kaptam 1 könyvet, amit az éjszaka közepéig olvasok, mert egyszerűen letenni nem lehet, és annak, aki szeret olvasni(mert ugye én szeretek:))kitűnő érzéki könyv, csak sajna 2 nap alatt ki is olvastam. Én már csak ilyen vagyok.
Időközben a férjem orvosnál járt, kiderült, hogy a sok idegeskedés miatt kezdődő gyomorfekélyt diagnosztizált nála:( Nem volt még elég kínunk így is...Rengeteget sírtam, de ezzel nem lett könnyebb egyikőnknek sem.:(
Engem pedig a hormonok kezdtek el gyötörni; olyan hőhullámok járnak át, hogy azt az Északi sarkon megirigyelnék:) Ebben csak az a gond, hogy időm nagy részét a biciklizés tölti ki, és alaposan meg is fáztam:(
Viszont az öröm az ürömben, hogy tegnap este bekopogtatott az újabb ciklus 1 nap késéssel a vártnál, de legalább sínen vagyok. Még 1 ciklus, és lehet bejelentkezni a fagyibabáinkért:)

2010. január 16., szombat

2009. január 16.

A hét ismét változatos volt. Láttam gyönyörű pici babákat, könnyelműen életről döntő nőt, akinek természetesen én voltam kéznél, és időpontot kellett kérnem a kolléganőmtől, ők ketten annyira kiborítottak, hogy csak zokogtam. Ő 1 aláírással lemond 1 életről, és mi még mindig nem kaptuk meg az élettől a Kincseink.
Tegnap este felhívtam szülésznő barátnőm, akinek tündéri a kislánya. Elbeszélgettünk 1 ideig és ő is a fagyibabás megoldást javasolta. Kiderült az is, hogy a fagyibabyk is ugyanolyan eséllyel indulnak az életben, mint a nem fagyasztottak. Sőt, szerintem még jobbal, hiszen nekik túl kell élni a fagyasztást, a felolvasztást. Tudom, hogy esélyünk lesz velük.
Kiderült az is, hogy a Fostimon vastagította a méhnyálkahártyám, tehát nem azért nem tapadtak meg, mert nem lett volna megfelelő. Oka még ma is talány számomra. Váratnak még magukra.

2010. január 12., kedd

Mikor lesz vége?

Ma ismét furcsa passzban vagyok.
Egyszerre örülök és sírom el magam. Talán most jön még a java? Most jön ki rajtam, amit eddig feldolgozni nem tudtam?
Próbálok jelen lenni a hétköznapokban, de a lelkem mélyén nagyon messze vagyok...
Próbálok ezer stratégiát, és egy sem válik be...
Jelen vagyok a fórumunkon, de úgy érzem nem lennék nagy veszteség a sorstársak részére, ha többé nem lépnék be oda...
Beszélgetünk a leendő apával a további sorsunkról, és úgy érzem, már őt sem ismerem...
...hiszen nem fixáltuk még le, hogy menjünk-e márciusban. Igaz, hogy tényezők függvénye, de már nem tudom, hogy akarja-e még, vagy csak egyszerűen fél...

2010. január 11., hétfő

Érzelmi lökéshullám

Mára virradólag alig aludtam, össz-vissz 2 órát, érzem is.:(
Tegnap este a Híradóban mutattak 2 esetet; az egyik babyt a Bethesda kórház elé tették, el volt látva, amennyire el lehetett, míg a másiknak keserű sors jutott osztályrészül, nem kellett a szüleinek, és a szemétbe tették. Ember az ilyen? Mérhetetlen szomorúsággal tölt el, és még a könnyem is kicsordult a hír hallatán.
Ma ismét vissza kellett rázódnom a borongós hétköznapokba.
Annyi helyen jártam, és annyit beszélgettünk a gyönyörű babykről, a szülés lefolyásától kezdve, az IVF kezeléseken át, a siker történetekről.

2010. január 10., vasárnap

2010. január 10.

Ma ismét számot vetettem az Élettel.
Köszönhető még a hormonok tombolásának, hiszen nem csengett még le ez az idő. Hol mérgemben sírni tudnék, üvölteni; hol pedig halk, lassú tombolás megy végbe bennem.
Annyit olvasgattam hétvégén, ahol a lányok egymást bátorítják, "ahol versengés helyett megértés, irigység helyett elfogadás van", hol pedig 1-1 író-akinek fogalma sincs arról, hogy mi zajlik le bennünk, lombikosokban, buzdítja őket a feladásra, hiszen ha nem jön össze, annak oka van...
...de könyörgöm, minden álom teljesül azzal, hogy 1 család születik, hogy 1, netán több embrió a pocakba kerül, vagy örökbe fogadás esetén harmonikus környezetbe kerül az a pici emberke.
Elvenni a célt, az álmot feladni?
Ész és szív ellent mondásba kerül, az ok a céllal.
Nem is tudom miért fogalmazom meg e sorokat, hiszen másról sem szól a blogom, mint az ismételt érzelmekről. Talán így nekem könnyebb.

2010. január 9., szombat

Közjáték...

Ezt találtam a neten. "Sokszor hiszem azt, hogy az Élet nevű pasi a világ első számú Oscar díjas rendezője, mert józan paraszti ésszel nem igen tudnánk kitalálni olyan történéseket, amiket ő maga produkál az emberek életében."
Sajnos egyet kell ezzel értenem, hiszen hiába, hogy az emberi elme csodákra képes, valóban az élet produkálja a történéseit.
Tudom, hogy mi IVF-esek,
Mi igenis Értékelni fogjuk azt a mérhetetlen utat, szenvedést, akaratot, amit belefektettünk az életünkbe!, és aminek eredménye 1-2 gyönyörű kis baby lesz!
Nem tudom, hogy hogyan és mi lesz a továbbiakban. Talán fagyibabyk, bár nem tudom, hogy melyik az esélyesebb. Fura, de még 1 kudarcot nem bírunk ki-s ez a mondat már hány alkalommal hagyta el a szám. S felálltunk bármilyen nagy veszteség is ért bennünket. Mert hiába mondom azt, hogy élni sem akarok, mindig lépni kell tovább. Pedig sokszor ezt érzem...

2010. január 06.

Tegnap este az egyik, ma a másik barátnőmékhez ugrottam be, és a mai szerint tudat alatt blokkolhatom azt, hogy gyermekem lehessen. Ezt eddig is gondoltam, de jó volna tudni, miért.
Ma felhívtam a gyermekotthon vezetőt, és mondta, hogy a kolléganő szólt neki tegnap. Elmondta ő is, hogy utánajár a dolgoknak, de hosszú idő 1 örökbe fogadás, és ráadásként 2 év alatti gyermekek vannak túlnyomó részt...
...ez nem túl biztató, hiszen mi is, úgy, mint mások, picit szeretnénk, ha egyszer arra kerül a sor.
De azt hiszem ezen van még időnk gondolkodni.
Este meglátogattam 1 picurit, aki idő előtt meglátogatta a világot. Gyönyörű, formás baba:)

2010. január 5., kedd

2010. január 05.

Tegnap este beszélgettünk, és szóba került az örökbe fogadás is. Ma bejött 1 kolléganő, aki gyermekotthonban gondozónő és ahogyan beszélgettünk a történtekről, megígérte, hogy beszél a főnökasszonyával, hogyan zajlik egy örökbe fogadás, milyen feltételeknek kell megfelelnünk.
Persze ez csak érdeklődés még...

2010. január 4., hétfő

2010. január 04.

Mától ismét a saját kerékvágásába kerül vissza minden. El kezdtem újra dolgozni, bár egyetlen porcikám sem kívánja, hogy édes pici babyk vegyenek körül, de tudom, hogy itthon sem érezném jól magam:(
Remélem ez a hangulat is változni fog, hiszen soha sem voltam ilyen, hogy ne örüljek nekik...csak ez most piszkosul fáj...mintha kiszakítottak volna belőlem 1 részt...

2010. január 3., vasárnap

Új év, új remények

A Szilveszter este borzalmasra sikeredett. A hormonok állandó tombolása nyűgössé tett, nem voltam valami jó partner.
Lassan már ürülnek ki belőlem, ezáltal remélem normálisabb leszek.:)
Tegnap este a netet bújtam, örökbe fogadással kapcsolatos fórumot olvastam...
...hogy miért? Magam sem tudom.
Nem mondom azt, hogy fejest ugranék szívesen vagy 1 újabb IVF-be, vagy akár az örökbe fogadásba, de jó volt olvasgatni a lányok hozzászólásait, könyv ajánlásait.
A címet azért adtam a mai blognak, mert azt hiszem este ismét 1 újabb periódust éltem át teljesen más szemszögből.