2015. december 31., csütörtök

Viszlát 2015!...

Futással, és otthoni edzéssel búcsúzom ettől az évtől...
Ma még dolgoztam, de ügyeletet tartottunk, és ebben a szikrázó napsütéses időben gyagyás lettem volna kihagyni a futást...

2015. december 29., kedd

Futás, futás, futás....

Ma annyira gyönyörű idő van, hogy kabát nélkül tettem meg a távom, amit már nagyon régen...
Kihasználva az utolsó szabis napom az évben...
Nagyon kegyes hozzám a sors...
...nagyon szeretnek az égiek; és Ők, kik vigyáznak rám, őrködnek felettem, segítenek utamon...
Ahogyan 1 szívemhez közel álló mondaná: "Rád ragyognak még a napsugarak is!"
...és valóban...sikerült 1 olyan selfie-t készítenem, ami visszahozza ezt...

2015. december 10., csütörtök

Érzések...

Hihetetlen magasságokat élek meg.../és olykor mélységeket is, de ezeket mostanság iszonyat gyorsan le tudom küzdeni/...

2015. november 30., hétfő

Érdekes 1 nap...

1 óra alvás után nekivágtunk Felíciával bejárni a környéket...
...volt benne állatorvososdi, majd a nagy Fővárosunk meghódítása volt a cél...
Kezdtünk 1 Háda-val...de készlet kisöprés révén kevés holmi közül tudtunk már csak válogatni...és valljuk be őszintén-bármennyire is szerettem volna Háda-zni, fáradtan nem igazán sok kedvem volt...
Az Ázsiába tértünk be-legalább ott a bevásárlás lerendeződött, majd ezután mozis téma következett...
Aréna-A tengernél...
Nem akarom lelőni a filmet...annyit kell róla tudni csak, hogy feliratos; Angelina Jolie, és Brad Pitt főszereplésével játszódik...
Minden esetre beválasztottunk...szoktunk...

2015. november 17., kedd

Meglátni...

...a meseszépet...
...a felkelő napban...ahogyan sugarai megcsillannak az ablakon...
...1 mosolyban... 
...a langyos levegőben...ahogyan simogatja arcom...
...a csillagos éjszakában...ahogyan az ég a földdel egybeér...

2015. november 11., szerda

Hulló csillag...

Este kimentem a szokásos körömre...futni...és kiszellőztetni a fejem...hiszen napok óta olyan jó idő van... :)
...mintha nem is november lenne...
Csak álltam a határban a csillagos ég alatt, és gyönyörködtem a látványban...
...annyira szerettem volna hulló csillagot látni...mintha az oldaná meg az életem, teljesítené be sorsom...
...de 1 sem érkezett...
Aránylag későre járt már, és hazafelé vettem az irányt, de nem a szokásos, "rövid" távon, hanem a hosszabb útvonalon...
Mint, aki megérezte, fel kellett néznem az égre, és olyan frenetikus látványban volt részem...1 hulló csillag...fény csóvája az agyamba égett...és nem egyszeriben "égett szét", hanem 1 kis hatás-szünettel...
Annyira szép tud lenni az élet...

2015. november 8., vasárnap

Futás feeling...

Gyönyörű idő volt ma...ezen felbátorodva, szürkület táján mentem futni...akadt 1 kísérőm is... :)
El nem mondható érzés, ahogyan a langyos levegő simogatta az arcom...

2015. október 26., hétfő

Zsóry-Zsibongó...

Eseménydús hétvége áll mögöttünk.../ma még szabizom! :) /
Nagyon jól sikerült, szervezett "buli" volt. Rengeteget nevettünk.
...a képek, amiket Andika a csoportban megosztott is önmagukért beszélnek...kb. 430 képet lőttek a csajok...és amiken rajta vagyok, mind a derűről szól...úgy sikerült elkapni a pillanatokat, hogy mosolygom, nevetek...talán csak 1-2 kép készült tudatosan.
6 ágyas szobában voltunk elszállásolva/Anita, Edina, Melus, Szilvi, Zsuzsi és én/-komolyan, mint kamaszkoromban az ifjúsági táborban... :) Összeszokott csapattá váltunk...az esti programok kapcsán is, amikor csapat építés címén játékos vetélkedők zajlottak.
Az edzéseken kívül szombaton reggel futottunk páran, majd a szoba társam/Edi/ dél körül felvetette az ötletet, mi lenne, ha most is mennénk, mert ő reggel még szundizott...naná, hogy benne voltam!
Vasárnapra már igencsak megfogyatkoztunk, mégis Melus, Edina és én ismét róttuk az utcákat...
Az idő is nekünk kedvezett...sport atlétában, és rövid naciban ültem kint...gyönyörű, napsütéses idő volt...
Jövőre ismétlés!
...és íme az órarend...


2015. október 22., csütörtök

Lásd meg a jót!...

Ismét eltelt 1 hónap, és csak a fejemben rögzülnek a gondolatok/élmények, papíron sehol sem...
Történt 1 pár dolog, ami kissé felforgatta az életem...
El kezdtem 1 sulit, amit valószínűleg fel is kell adnom az időbeosztás miatt, de nem bántam meg, hogy belevágtam...a gyakorlaton már eddig is sokat tanultam, az elmélet pedig könyv szagú...ezért nem is járok be...vagyis nem csak ezért, hanem hiába ültem ott, amikor a gondolataim nem ott jártak...olyankor van ugyanis a zumba...és egyszerűen nem tudom feladni az edzést...
Papírom biztos nem lesz a suliból, de amíg megtehetem, a gyakszikra be fogok járni...jó a csapat, az oktató laza...
S közben újabb barátságok köttettek...
Hiszem, hogy minden/és mindenki, akkor lép ez ember életébe, és addig marad, amikor/ameddig szükség van rá...

2015. szeptember 21., hétfő

Jól vagyok!

Mára már tényleg jól vagyok, és nemcsak mantrázom magamban...
Történt 1 kis kimerültség, tehetetlenséggel párosulva, emiatt fejfájások/migrénig/, sírások, munkából hazaküldés...
De még bírom...
Talpra állok, akárhányszor is gáncsol el az élet...

2015. szeptember 19., szombat

Rokoni délután...

Szarvasgedén...
Vendéglátóink Felícia nővére és családja nagy-nagy szeretettel fogadta népes társaságunk...
Gyönyörű idő volt...
Rengeteget beszélgettünk, házi sütésű, kemencében sült kenyeret, töki pompost ettünk...a feeling...el nem mondható...
Egyszerű, 6 tojásos piskótatekercset készítettem, vaníliás pudinggal, mogyorókrémmel megkenve, és Nándi-a házigazda, aki nem mellesleg nem 1 ch fogyasztó is megkérdezte, hogy nem akarok menni cukrásznak? Mire mosolyogva feleltem, hogy kedden megyek beiratkozni...  sütöttem kelt háromszögeket...

2015. szeptember 12., szombat

Jól vagyok, jól vagyok, jól vagyok...

...és egyre csak ezt hajtogatom...

2015. augusztus 18., kedd

2015. augusztus 17., hétfő

2015. augusztus 15., szombat

Vigyáznak rám...

Rengeteg Pille vesz körül...amit eddig nem figyeltem tudatosan...
...persze, olyan is van, amikor annyira akarom/görcsösen/, hogy körülvegyen/ek, és sehol sem látni őt/őket...ám 1 váratlan pillanatban újra felbukkan/nak...
"Ne akard görcsösen, a legjobb dolgok váratlanul történnek!"...

Zumba...heti 3...

Kedd-, szerda este...szombaton Heréden Lecsófesztivál...
Melussal átkerekeztünk, rengeteget beszélgettünk közben, 4 számot+bemelegítés nyomtunk le, ökörködtünk...régi zumbások is invitáltak, majd marasztaltak minket, de készülődtünk a holnapi keszthelyi-Balcsis kiruccanásra...

2015. augusztus 13., csütörtök

Kísérteties hasonlat...

Tavaly ilyentájt 6 gólya tett 1 tisztelet kört az udvarunk felett...jelezvén, hogy 6. lombik, tudjuk 6 poronty lett belőle...
Most is megjelent a 6 gólya egyszerre, majd kicsit lemaradva még 1...nem volt tisztelet kör, csak továbbrepülés...
7 gólya, 7. lombik, amelyet én most szépen elengedek...

2015. augusztus 8., szombat

Gyönyörű nap...

Ahogyan állsz a világhoz, visszatükrözi azt...
Mosolyogva, sugárzóan tekertem át a piacra, kék felsőt szerettem volna venni...
1 héttel ezelőtt kinéztem 1 csőtoppot, de ott hagytam...úgy voltam vele, ha meglesz, akkor ok; ha, nem, akkor pedig elengedem...
1 ismerős kezében állt meg...de neki mégsem kellett... :)
Előtte pár perccel pedig talán szereztem valakinek 1 szép napot 1 mosollyal...
Ahogyan az idézet is tartja: "Mosolyogj rá egy idegenre. Számára talán ez lesz az egyetlen napsugár, ami ma megsimogatja."
Nem tudom kinőni azt, hogy ne ejtsek meg 1 mosolyt, ne álljak szóba az "utolsó senkivel" is...
Annyira jól éreztem magam a bőrömben, hogy el mentem tekerni olyan helyekre, ahol azelőtt még sohasem jártam...s közben körülvettek a pillék...

2015. július 26., vasárnap

Édes semmittevés...

Nagyon gyorsan elment a szabi, és holnaptól újra meló...

2015. július 24., péntek

Strand...csajos nap ismét...

Felíciával...
Nagyon jól alakult az egész nap...
Míg tart a Reggae camp/bár én gyűlölöm a reggae-t/, de amiatt a slacklines-os csapat is ott volt még...
...és ismét nekiduráltam magam, bár a jóval nehezebb, feszítettebb spaniferen...5 lépést tudtam megtenni! Ahogyan Vikiék mondanák: tiszta büszke voltam magamra! :)
Még mindig azt mondom, frenetikus; semmivel össze sem hasonlítható élet érzés!
Felíciával sokat beszélgettünk, nevettünk; hol együtt, hol felváltva úsztunk. Bár szegény, szerintem unatkozott mellettem, mert én nem vagyok az a "csapatjátékos"...de ismerősökkel is találkozott, és legalább velük is elfoglalta magát. Az egyik csaj invitált minket a Ladánybene27 koncertjére...olyan fapofával álltam "végig"-ez csak nekünk volt a vég, mert szerintem miattam már Neki sem volt kedve maradni...sajnálom, nem az én világom!...
Sokkal inkább a Lost Frequencis, https://www.youtube.com/watch?v=VjHMDlAPMUw, amit akkor játszottak, amikor hazafelé jöttünk... :)
Ja, és gyönyörű :) , napbarnított színem lett! :)

2015. július 23., csütörtök

Slacklines...

Tegnap Felíciáékkal mentünk volna strandolni, mint már írtam, de Nekik sajnos másként alakult a napjuk...
Kettesben mentünk be a hatvani strandra, ahol végre kiúszhattam magam, már nagyon hiányzott...
Történt 1 kis baki velem, de ahogyan "észhez tértem", kitört belőlem az önfeledt nevetés...
Megismerkedtem a Gibbon Slacklines csapattal, akik alapvetően pestiek, de 1 pár közülük soproni...ahová nagyon, nagyon szeretnék eljutni...ezt mondtam is Adrinak...
...Nincsenek véletlenek...
Délután, elláttak instrukciókkal, de valahogyan mégsem ment a dolog...ahogyan ő fogalmazott, csak gyakorlás kérdése...
Este felé, maradt szabad spanifer, és Viki barátnőm szavai lebegtek a szemem előtt...nincs lehetetlen!
Adrinak mondtam is, nem vagyok 1 feladós típus...
Újra ráálltam, megpróbáltam, örültem 1 lépésnek...aztán újra, és újra próbálkoztam...3 lépést sikerült tennem, 2x egymás után, mert a 2. vége 1 hatalmas esés lett...valahogyan kibillentem...ráestem a csuklómra, és a fenekemre, de már pattantam is fel...Adri rohant is, hogy jól vagyok? Persze, semmi baj...de már egyébként is készülődtünk hazafelé...
Sajnálom, mert maga az élet érzés, amit nyújtott frenetikus volt! Az összpontosítás, az önuralom, és hogy nem létezik a lehetetlen, na, az mindent felülírt...
https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=DzseY4Surrg

2015. július 21., kedd

Vikivel...

Este már überköcsög voltam...egyszerűen senkivel sem akartam megbeszélni semmit...
Vikivel még szombaton megbeszéltük, hogy keddtől megyünk együtt futni...
18.20-kor már elviselhetetlen voltam, és hívott, hogy most menjünk ki, sétáljunk 1. körben, és beszélgessünk...
Nagy csatákat vívok mostanság, mint tudjuk...ő pedig megérzi a történéseket, az érzelmeket...
Annyit mondott, hogy tudja, min megyek keresztül, hihetetlen, mennyire hasonlítunk...
Cirka 2 órát voltunk kint, és a séta-kocogás végére teljesen lenyugodtam...
Annyit mondtam, hogy qrva jó volt!
21.05-kor hívott, hogy ugyanezt elmondja... :)

2015. július 20., hétfő

Csajos nap...

Sorban adok számot mindenről...
Felíciával még a napokban megbeszéltük, hogy tartunk 1 csajos napot...
Nagyon 1 rezgésszámon mozogtunk, ezért mindketten rávágtuk, hogy mozizni kellene...ok, de mit? Abban is megegyeztünk, hogy majd ott kiválasztjuk...
...és ott kezdődött a feeling...
10 után indultunk az Aréná-ba, majd álltunk a plakátok előtt, és sorban lőttük ki, mit nem szeretnénk...
Maradt Az agymanók, és a Bazi nagy francia lagzik...
Fej, vagy írás alapján döntöttünk/szépen nézett ki, hogy miniszoknyában nekem kellett felvennem a pénzt a földről, már ekkor is nagyon vidultunk.../ ...lagzizunk...
...aztán, amikor odaálltunk a pénztárhoz, kiderült, hogy ezt csak délután vetítik, az pedig nekünk már nem jó...
Kizárásos alapon maradt Az agymanók...
Felícia kérte a jegyeket, a 3 ember, akik a kasszánál voltak, mosolyogtak már előre...
...amikor a pénztáros csajszi megkérdezte, hogy felnőtt jegyet szeretnénk? /tudom, diákunk is lehetett volna akár.../ Felícia megválaszolta, hogy igen, még ha a viselkedésünk nem is az... :D
Nem tudom leírni a szituációt úgy, ahogyan abban a helyzetben éreztünk magunk, de legalább szereztünk nekik is 1 jó napot...
12.10-es vetítésre szólt a jegyünk...ekkor volt 11.30...beültünk kávézni, beszélgetni...majd a filmre...
Frenetikus...ahogyan egyszerre éreztük a mondandóját hidegrázás kíséretében...ahogyan a könnyeim peregtek...majd nagy nevetésekben törtünk ki...
Ebédeltünk, flangáltunk, betértünk az Ázsiába, és annyira jól esett, hogy megnéztek minket az emberek...
Nem vagyunk önteltek, de valljuk be, nekünk, nőknek ez jól esik...
Nap végén még Felícia szolizott egyet, majd elköszöntünk egymástól, abban a reményben, hogy szerdán strandolunk...

2015. július 19., vasárnap

Vigyáznak rám...

Amikor is Noelre vigyázva, a babakocsiban üldögélt a kis legény, és hol a jobb, hol a bal vállam-ez volt az ütősebb fölött elnézve dumált...kérdeztem, mit néz? Erre Viki: Kit? Fehér sziluett-ez jót jelent tudom...
Vasárnap anyósomnak mondtam, hogy sokan vigyáznak rám...erre kiderült, hogy reggel az ÉN kávéscsészém tett egy 180 fokos fordulatot...mialatt a férjem töltötte volna ki a kávét...

2015. július 17., péntek

Nem mindegy, hogy az okos hülyéskedik...

Nem mindegy, hogy az okos hülyéskedik, vagy éppen pont fordítva...a hülye okoskodik...
Ma megtapasztalhattam, közel 40 perces "litániát" hallgattam végig, de úgy, hogy az osztotta az észt, aki maga sincs a helyén...pasi ésszel...
Miért van az, hogy aki a legnagyobb szarban van, mégis az osztja az észt? OMG!

2015. július 14., kedd

Az előző bejegyzés margójára...

Konkrétan a szülinapomkor szakadt ki belőlem, hogy nem akarok szeptemberben újra menni...
Választás elé állítottam...vagy marad a fagyasztás továbbra, vagy egyikünk balra, másikunk jobbra menve kezd új életet...
Nincs 3. személy a képben, csak jól esik a lelkemnek, hogy nem kell agyon aggódnom...
Tegnap Viki meg is jegyezte, hogy még sohasem látott ennyire nyugodtnak...talán fellélegeztem.../lehet elítélni, de másként élem meg a minden napokat/...
Tanulom a bevonzást, a pozitivitást...

Súlytalanul...

Fura dolog ez...ki vagy szolgáltatva a másiknak, és közben mégis járod a saját utad...

Ahogyan Oravecz Nóra is megírta: "Engedd el. Ne ragaszkodj semmihez, hagyd, hogy az Élet mindent az útjára pakoljon. Ha nem követelőzöl, ha nincs kapkodás, tökéletesen összerakja a következő lépéseket, neked csak bíznod kell benne, és lépni nagyokat. Ne legyen energiád kontrollálni a jövőt, vagy a következő lépést fürkészni. Nem megy, és nem is fog menni, ne is akard, hiszen az nem a te dolgod. Annyi kell csak, hogy hallgass az érzéseidre, azok után menj, és tudd, hogy az Élet majd szépen hoz mindent, ha pedig élvezed a pillanatot, és nem a következőn agyalsz, minden a helyére fog kerülni, mert bízol abban, hogy ez nem is lehet másképp...!"


2015. június 29., hétfő

Költözés...

Na, nem én, és nem is a blogom...
Viki barátnőmékkel költözködtem múlt héten...
Annyira jó volt!; hiszen sokat lehettünk együtt, rengeteget beszélgettünk, szerdán jól kibőgtem magam Neki, amikor is szembesített önmagammal, és az érzéseimmel...ellenben csütörtökön annyit nevettünk, hogy az félelmetes...már könnyeztem a nevetéstől...

2015. június 14., vasárnap

2015. június 13., szombat

Múlt?...

De jó volt, míg nem éreztem azt, hogy rohannak a napok...
~...míg volt időm lelkesen írni...bár most némely bejegyzésem visszaolvasva, elég silánynak tűnik...
...annyira foglalkoztattak "hülyeségek", hogy nem értékeltem az élet apró örömeit...
~...amikor annyira motivált voltam, hogy elhittem, nincs olyan, hogy elérhetetlen...

2015. május 18., hétfő

Káosz...

Régen írtam a sérelmeimről...
Nem tudom mi játszódik le az emberek fejében, de pénteken 2 olyan hír is ért, hogy percekig zokogtam...pedig az egyikben illetékes sem vagyok... :(
Annyira kiborított, hogy lelki szinten is egyenlő vagyok a 0-val, hogy totál le is betegedtem...
...a szervezetem viszont köti a vizet, követeli a sok-sok ch-ot a koplalásom után...
Szarul nézek ki, na...
Az a gond, hogy most semmi sem jó...
Besokalltam...úgy érzem, megfeszített tempóban dolgozom, mégsem felelek meg...de kinek is akarok megfelelni, ha nem magamnak!?...
...hát ez, az...most az sem megy...
Most nincs motiváció, hajtóerő...
Ahogyan a gyerkőc témában sem...
Pedig nyakamon a szeptember, és dönteni kell...
Na, sebaj, talpra állok, csak azért is!

2015. május 13., szerda

2015. május 6., szerda

Még áprilisban történt...címszavakban

1 pénteki napon...munkába jövet elszállt felettem 1 gólya...de már nem tanúsítok neki jelentőséget...
Egészségnap...
Zumba maraton...
Viki barátnőmékkel nagy beszélgetések...
Kerilány ballagása...
Barátság szövődése...

2015. április 15., szerda

2015. április 13., hétfő

Így van ez...

"Sometimes you have to be lost, to find yourself..."

2015. március 28., szombat

Hasonló lesz a következő...

Szöveg nélkül...kisebben...ha még egyszer rászánnám magam...

2015. március 23., hétfő

Zajos 7vége...

Pörög az élet, vele együtt én is...
Pénteken láttam hegesztő üvegen keresztül a napfogyatkozást...még mindig gyönyörű élménynek tartom...
Szombaton V.I.P-es jegyünk volt a Hungexpo területén megrendezésre kerülő 3 napos AMTS-re...
Jól éreztük magunk, bár a lábunk lejártuk...
...nekem is, pedig edzésben vagyok-nem kicsit; és nem vagyok egoista :) - olyan izomlázam lett, hogy aznap a futás ki is maradt az életemből...
A vendéglátóink ismét jó fejek voltak.../...bár a tömeget nehezen viseltem.../
A Férjemnek a Hot Rod-os pavilon volt jókora csalódás...nagyon kevés jármű volt a 2013-as évhez képest.../tavaly kimaradt ez az életünkből/...
De a vendéglátónk sokaknak elmesélte, hogy a kiállított C4-et Férjem restaurálta meg...mondjuk azt inkább, újjáépítette...
Készültek is képek itt.../rólam olyan spontán kép, hogy még én is csak néztem... :) /
Ezek szerint tényleg nyitok az élet felé...amit írtam is már az elmúlt bejegyzéseimben...
Talán kicsit egoistának tűnök, pedig életemben nem voltam az...csak egyszerűen muszáj a pozitivitást sugároznom, hogy én is azt kapjak...
Bár vasárnap megkaptam Férjem családjától, hogy túl vékony vagyok/48.5-49 kg; kb. ennyivel érettségiztem/, nem figyelek magamra, és különben is...a tetkó is miért kellett?...
Basszus, az én életem...de semmi baj...
Este már ismét padon voltam...
Reggel pedig azzal indítottam...
Szép az élet...

2015. március 13., péntek

19 évet vártam rá...

Későn érő típus vagyok, vagy mi...
Még kamaszkoromban szülői egyetértéssel szerettem volna tattoo-t készíttetni...nonfiguratív volt akkor a mániám...de lecsengett...és nem is bántam.
...kb. szeptember-október tájékán ismét felszínre került a dolog...Dia barátnőmmel teljes egyetértésben beszéltük meg, hogy bizony, kell nekünk...
...idáig váratott magára a dolog, de most beérett...
Izgultam nem kicsit...nem a tűszúrásoktól féltem, hanem attól, hogy meg ne bánjam...de nem fogom!
Annyira boldog vagyok!
Férjem nem hitte el, hogy megcsináltatom...azt hitte, elmegyek a csajszihoz, és meggondolom magam...Na, azt már végképp nem!
Azt tudtam, hogy pillangót szeretnék...voltak is ötletek; a 2. variáció az volt, hogy ugyanez a sablon, csak 5-6 db-bal...de akkor már Férjem mondta, hogy nagy felületen mutat jól...nekem sem kellett több...
Íme az ötlet, ahonnan Viki barátnőm Pancsi lánya kiválasztotta...


Cintia mondta is, hogy: "Elsőre ennyit...bevállalós vagy!"
Ilyen lett:
 Nagyon-nagyon tetszik...

2015. március 10., kedd

Erősítés...

...na nem fizikai értelemben...
Viki barátnőmnél voltam, és szerintem ilyen kontextusba még sohasem került a beszélgetésünk...
Számtalanszor átrágtuk már magunk azon, hogy lelkiekben hogyan kellene erősödnöm, de a tegnapi valahogyan más volt...
Ahogyan ő fogalmazott, kezdek 1 szintre kerülni velük...
Nem azért, mintha bármikor is lenéztek volna, hanem a meglátásuk az, hogy nagyon kritikus vagyok magammal szemben, önbizalmam egyenlő a nullával...
...bár szerintem ezen a vasárnap, ill. a pozitív szemléletem dobott egyet...

2015. március 9., hétfő

Vonzás törvénye...

Mi/mennyi a valószínűsége annak, hogy gondolsz 1 dalra az éjszaka közepén, sőt! szeretnéd, mert már mindent lenyomtak a Viva-n, amit az utóbbi időben kedvelsz, csak épp ezt nem; REM fázisba érsz, álmodsz 1 emberrel, akihez ezt a dalt kötöd, és felriadsz a dalra? Hm?...

Ismét zene...

 Nagyon megfogott ez a pár sor, amit kiragadtam...
"Hagyd a netet ma mögötted, dolgok történnek körülötted. 
Mennyi szép lány, mennyi fiú, akit nem veszel észre, mert nem veszed észre hogy a külső belső nélkül nem sok, smárolni lehet de, az nem csók. 
Szeresd azt, aki valamivel megfog. A szexben az ölelés a legjobb."

"Elcseszett, mind az ötven árnyalatban..."

Nagyon-nagyon fáradtnak érzem magam...
Túledzettem magam, de semmi baj...ma folytatom újra...
Túl vagyok 1 elég érdekes, vegyes érzelmekkel teli 7végén...
Péntek délután Viki barátnőmmel megbeszéltük, csajos estét tartunk...nem jött össze...
...seperc alatt látta a szárnyalásból zuhanásba váltást...
...közben megkaptam, hogy megváltoztam.../nem Tőle/...
...szerintem nemcsak én...
Szombaton rohanás, sütés-főzés anyósomnál tartandó vasárnapi családi napra, amin én nem vettem részt, ugyanis beváltva ígéretünk, újra "megtámadtuk" Pestet, csajos napot tartva, ismét a Cinema City-ben...
Kisebb terem, kevesebb ember, de nekünk mégis megérte...
...totálisan nem érdekel, ki mit gondol, milyen ember vagyok/"Elcseszett, mind az ötven árnyalatban..."/, hogy újra, és újra képes vagyok végignézni lelkesedéssel ezt a filmet...
Jelenleg én magam sem értem a lelkem...
De lényegében annyit tudok, hogy sűrűbben kellene ilyen programokat összehoznunk...
Rengeteget nevettünk, Melus barátnőm hozta a szokásos formáját...
...én pedig hagyatkoztam az érzékeimre, Viki barátnőmék érvelésére...
...és tényleg...rohadtul nem mindegy, hogyan állsz magadhoz/elfogadod, vagy sem; hogyan látod magad.../
...ha pozitívan, és mosolyogsz, akkor azt is kapod vissza...
Játszottam a kisugárzással...

2015. március 5., csütörtök

"Lebegtem csalódottan..."

A minap 1 ilyen bejegyzést kaptam Eszter barátnőmtől:
"Az vesse rám az utolsó követ, aki nem volt még ilyen helyzetben, és végre kicsit magára is gondolva élt!"
Számomra ez most nagyon találó...

2015. március 4., szerda

Ez most mindent megmagyaráz...

"Nem lehet elkerülni, amit a Sors megtörténtté akar tenni. Hiába találsz mindenféle kifogást, a "Rendező" úgy fogja alakítani az életedet, hogy ott legyél ahol lenned kell, találkozz azzal, akivel találkoznod kell. Pontosan akkor, amikor itt van az ideje. Egy nappal sem korábban, vagy későbben. Gondolkozz nyugodtan, hogyan kerüld ki az eseményeket. Nem fog menni. Persze lehet, hogy nem tudatosan teszed ezt, egyszerűen a tudatalattid nem akar szembenézni számos dologgal, fájdalommal. Nem fogsz szeretni érte, tudom, de a rossz hírem az, hogy szembe kell nézned vele. Esetleg elromlik az autód, mikor éppen sietsz valahová. Vagy lekésed a vonatot, amivel utazni szeretnél. Megbetegszel egy fontos találkozó előtt. Leöntöd magad kávéval, mert később kell odaérned valahová. Ezernyi apró jelet küldhet az Univerzum. És lehet, hogy először nem érted majd,mérges leszel, dühöngeni fogsz. Aztán egyszer csak rádöbbensz: minden pillanat meg volt tervezve. Mint egy színdarabban. A történet mindig ugyanaz, esetleg néha egy kicsit lehet improvizálni. Apró csodák történnek. Nap mint nap. Este majd ülj le egy percre, és gondold át a történteket. Mert jelentősége van minden pillanatnak."

2015. március 2., hétfő

Jobb napjaim élem...

Próbálom észrevenni az élet apró szépségeit...
Persze ehhez kellett 1 nagyon mélyreható beszélgetés Viki barátnőmmel, és Szíve csücskével, de úgy látom, próbálnak gatyába rázni, és ezáltal én is magam...
Éledezem...ahogyan Rita is fogalmazott...
Igaz, hogy 2 napja alig eszem/alszom, és iszonyat mennyiségeket nyargalok a padon, de így most jó...
A súlyom reggel ruhában mért: 51.2 kg...ez már mindent megér! ... :)

Update: Nyilvánvalóan az ember nem pattan napi szinten mérlegre, de valahogyan most is szükségét éreztem...ma reggeli súly: 50 kg/pedig menstruálok, vízvisszatartás van, vagy mi... :) /

2015. február 27., péntek

Nem tudom elengedni...

...ezt a dalt...

Futópadon...

Dupla edzés...
Nagyon jót tett a lelkemnek...
Még lehet, hogy visszamegyek... :) /úgysem tudok aludni.../

2015. február 19., csütörtök

Március 8...

Nézhet bárki hülyének, gondolhat rólam bármit, nem érdekel...
Megyünk ismét csajos napra, ismétlünk!
Kérdezhetnétek, hogy miért ezt a softpornót nézzük meg újra, és miért nem valami "normális" filmet?...

2015. február 15., vasárnap

Fifty Shades of Grey...

Csajos nap volt a mai...4-en/Emőke, Eszter, Melus és én/ ültünk be a FILM-re...
Előtte csacsogtunk, élveztük a napsütéses Budapestet, sétáltunk az Arénában/ból...
...nagyon jó volt velük lenni; kellett, hogy kiszakadjak kissé a megszokott hétköznapi ritmusból...
...A könyvet eddig csak Eszterrel olvastuk négyünk közül, nekünk nagyon tetszett.
A FILM-ről: Röviden: bárki mondhat bármit, nekünk bejött a film! /Természetesen nem a büntetés része, hanem a romantika, az effektek.../
Ja, és ismétlünk! :)

2015. január 21., szerda

Folytatódik...

Bár az előző bejegyzéseben lekönyvelt sok rossz, csak nekem az; hiszen rengeteg ember van megannyi eget verő problémával/és ezt most nem irónikusan értem/.
Múlt pénteken 1 barom autós, mert az volt, nem elég, hogy nem adta meg az elsőbbséget, még le is túrt az útról...
...ma pedig 1 kereszteződésben nem adták meg az elsőbbséget úgy, hogy én egyenesen közlekedtem/volna/, míg az autós kanyarodott...
Megúsztuk ép bőrrel...
Kísértem a sorsot...
Az utcában nyakamba kaptam 1 jó kis saras összecsapást, jó így dolgozni...
Közben pedig egyre problémásabb esetekbe futom bele...
Ja, és a zumba...na, az sem ráz fel mostanság, úgy, ahogyan régen...
Kimerült vagyok, türelmetlen...

2015. január 18., vasárnap

Sok a rosszból...elég!

Nem elég, hogy a kutyink tumoros lett, és nem bírtuk a szenvedését, a dokival elaltattuk...
...a szervezetem már annyira nem bírta a sok éjszakai agyalást/nem pihenést, hogy reggelre olyan erős migrénem lett hányással kísérve, ami már hónapok óta nem volt...szégyen, vagy sem, de nem is bírtam, csak délután kikászálódni az ágyból...
Estére pedig/szerintem/ bagoly "nyávogott" a házunk mellett...és nálunk ez sohasem jelentett jót... :((((

2015. január 13., kedd

Anyává válás...képtelenség/e/...

Míg cirka 2 hete ez fogalmazódott meg bennem, és erre szerettelek volna kérni Titeket, akik Krizsásak: Nézzetek hülyének, de sokan mentek most hozzá konzultálni, insem-et, lombikot kezdeni.
Nem tennétek meg-persze, hogy nem, ha babonásak vagytok-megkérdezitek, statisztikailag melyik hónap lenne még sikeres?
Tudom, hozzáállás kérdése...hiszen mindegyik hónap az lehet, de nálam ugye a szeptember jött be...
...addig múlt hét hétfőn Vikiéknél mondtam ki a valós érzelmeim...képtelen vagyok anyává válni...fogtam Noel-t, és nem volt meg az a mindent elsöprő érzés...
Reggelre ismét gyermekkel álmodtam...


2015. január 1., csütörtök

Babalátogatóban Vikiéknél...

Férjemmel kreatívoskodtunk...
Ő készítette a torta alját, az összerakás pedig a 2 kezem munkája...
Mivel rohanásban voltunk, ezért nem figyeltem a fotózásnál a szalag helyére/hogy a gumi rejtve maradjon/.
Ezekkel a képekkel kívánok Boldog Új Évet Mindenkinek!