2010. május 29., szombat

1 éve...

Ma 1 éve voltunk a Klinikán az 1. konzultáción...
De gyorsan elrepült az az 1 év...
...akkor ismerkedtem össze és kötöttem barátságot a szülésznővel, akivel a mai napig támogatjuk egymást, tanácsokkal látjuk el.
Időközben ő megszült, és más vette át a helyét az ARO-n.
...akkor kezdődött a küzdelmünk...

Mi történik velem?

Tegnap sikeresen összekaptunk...belátom, az én hibámból fakadóan, de tényleg!
Mérgemben-egyébként is arra készültem-a nagy esőzések hatására a temetőben készültem lesarlózni a füvet. Annyira dühös voltam, míg végül sikerült lecsillapodnom, de ismét belekerültem abba a szituációba, hogy pár könnycsepp után üresnek éreztem magam...
Nem megy a sírás...és ez így nem jó...
...talán ezek kivetítődnek a fizikai állapotomra is...
...reggel remegve ébredtem, gyomor savval, állandó fáradtság érzettel, a méhem úgy fájt, hogy már klinikai eset leszek lassan...

2010. május 26., szerda

Patt-helyzet és burn out...

Kialakult a patt-helyzet...főnök sehol, vagyis én nem találkoztam vele, ezért marad minden a megszokott mederben...:S
Mit mondjak, nem örülök neki...
Persze, persze, a mai világban nem könnyű állást találni, de pénteken annyira tönkretett az az eset, hogy még vasárnap is alig tértem magamhoz, és szívem szerint bármi más megoldást elfogadtam volna...
A sírással ismét hadilábon állok...úgy érzem, hogy sírnom kellene, 1-2 könnycsepp elmorzsolása után csak nézek magam elé...kiégtem volna?
Még az is megeshet...a mai nap folyamán érzéketlenné váltam, már nem hagyom, hogy bántsanak...

2010. május 21., péntek

Felmondás...

Ma még többet ittak az egerek, mint tegnap...
A tegnapi történetnek ugyanis folytatása lett, és én húztam a rövidebbet...
...már az ajtóban levegő után kapkodtam /ilyet még soha sem tapasztaltam magamon/, és ahogy beértem, kitört belőlem a zokogás...
...és azt mondtam a nem közvetlen kolléganőmnek, hogy beadom a felmondásom a mai nappal...
...de főnök nem lévén, így elmaradt...
...bár "ami késik, nem múlik"...
...Még én segítek, és engem tipornak a sárba? Nem ér ez nekem annyit!

2010. május 20., csütörtök

Irónia...

Minden napra osztogat a sors kemény élet helyzeteket, még rosszabb szituációkat.
A jogi ügynek koránt sincs vége, és ma a segíteni akarásomból is én kerültem ki a legrosszabbul...még én lelkizem, még én itatom itthon az egereket más hülyesége miatt...

2010. május 19., szerda

Célpont...

Az emberek kialakítanak 1 véleményt, és attól eszük ágában sincs tágítani...
...pedig ha néha önmagukba is néznének...hát igen csak elcsodálkoznának...
...már nem pajzs vagyok, hanem célpont...

2010. május 17., hétfő

Szavak nélkül...

Az ember mit mondjon 1 másiknak, akivel együtt sír a telefonban?...
Azt, hogy a vele történt tragédia még csak részese annak, ami ezután vár rá?...
Vagy amit mások mondanak, hogy az embernek van baja elég, nem még hogy plusz egyet is a nyakába vegyen?...
Erre azt hiszem nincsenek szavak...

2010. május 14., péntek

Esőzés

Tegnap már csak zokogtam...találtunk 1 "szerelmes" levélre szóló blankettát a postaládánkban...többen is megjegyezték, hogy látják rajtunk, nagyon ránk jár a rúd...hát, most erre mit mondjon az ember?
A hangulatomon az amúgy sem kedvező idő még tovább ront...már futni sem járok; de hogyan is tehetném, hiszen napi szinten tombol az eső.

2010. május 12., szerda

Paranoia?

Tegnap férjem is hivatalos volt 1 elbeszélgetésre a jogi ügyben...
Ahogyan mesélte, már nem tudtuk, hogy sírjunk vagy mosolyogjunk rajta...
Ma reggelre pedig úgy érzem teljesen kimerült belőlem az elem...
Majdnem összeestem a konyhában, aztán a jobb petefészkem görcsölt be úgy, hogy a víz is leszakadt rólam...
Ahogyan elmeséltem ezeket a munkahelyen, mert kérdezték, láttam a hitetlenkedő arcokat...
És az a legrosszabb az egészben, hogy már sírni sem tudok...

2010. május 9., vasárnap

Mosoly kontra sírás...

Azt hiszem, ha így haladok, egyedül maradok, a szó legszorosabb értelmében...
Tudom, ahogyan Andryka írta, nem vagyok egyedül...
Mégis, a keserű hangulattal még inkább elkergetem magam mellől, -körül azokat az embereket, akik fontosak számomra...:(
Az egyik pillanatban esküszöm, próbálok mosolyt csalni arcomra, ami aztán sírásba fullad...
...és ez már nem csak az anya-szerepre vonatkozik, talán azt nem érdemlem meg...

2010. május 8., szombat

Vége...

Arra a bizonyos jogi ügyre megkaptam szerdán a "szerelmes" levelet, és pénteken a megbeszélt időpont helyett 1 óra csúszással zajlott le a dolog...:S
A csaj nagyon rendes volt, ahhoz képest, hogy cirka 1/2 évvel a másik milyen volt...:S :(
Kb. háromszor sírtam el magam, látta ő is, hogy nagyon ki vagyok...
Remélem a közeljövőben pontot tehetünk a végére...
Hazajöttem, még pityeregtem, majd este, amint férjem is hazaért beütött a crack...
...Az APEH sem engedte el az önhibámon kívüli jogosulatlan igénylést, és megbírságolt...
De, fellebbezni lehet, és nem hagyom annyiban!
A forint is gyengül, a külföldi pénznemek pedig erősödnek, és azt hiszem, ha így haladunk, akkor a részletet sem tudjuk majd fizetni...
Most már tényleg vége...bárcsak vége lenne!
Sajnálni azt nem kell, én sem teszem!
Csak pusztán a gondolataim vetem a virtuális papírra...
Mások azt mondják fel a fejjel, egyszer csak majd jön a dolog jó része is...
Na, ebben én már nem hiszek!

2010. május 5., szerda

Cysta?

Már napok óta rettenetesen érzem magam...
...hol a gyomrom fáj; hol úgy görcsölök, mint aki éppen belehalni készül...
Cystára gyanakszom...de hogy orvoshoz menjek, az kizárt! Majd ha visznek...
Kimerült vagyok, túlterhelt, vagy inkább leterhelt...
Itt a gyermektelenség, az a bizonyos jogi ügy, az APEH, ... persze mindenkinek vannak problémái, de amikor már éjjelente alig alszol, és úgy érzed elfutnál végleg...

2010. május 4., kedd

Csalódás...

Nem is tudom...tegnap azt mondta nekem 1 ismerős 1 megérzés alapján, hogy 1 hozzám közel álló nőben óriásit fogok csalódni...
Annyira vártam a tegnapi napot, 1 pár sort, pár szót, aztán semmi...
Talán ez lesz az a bizonyos csalódás?