2019. április 30., kedd

Van az úgy...

...amikor már nem közölsz...
...csak mész tovább az úton...

2019. április 29., hétfő

Túlzásba viszem...

Az írást...
...és az érzéseim...
...volt rá eset, hogy inkább csendben őrlődtem, hallgattam, ha, bántott valami...
...eltűntem...
...most nem tudok...
...vergődöm az érzéseim közt...
...gyűlölnöm kellene, amiért szív törést okozott...
...és messzire elkerülnöm...
...de, képtelen vagyok rá...
...egyre azon kapom magam, hogy ismét Körülötte járnak a gondolataim...
...de, könyörgöm-magamnak elsősorban-normális ember ilyet nem tesz...
...hagynom kellene elszakadnom Tőle...
...miért nem megy?...
Le kell!/ene zárnom a történetünk...
...nem vagyok egoista, nem tartom magam sokra-lehet, ez a baj!?-de, tisztában vagyok az értékeimmel, a felém-, és általam nyújtotta elvárásokkal...
...lenne/lehetne más, de, nekem, csak Ő kell...

2019. április 23., kedd

Lehetőség...

Van, akit nem tudok elengedni...
...és van olyan, akit nem akarok megtartani...
Tudom, mit kellene tennem, de, nem tudom megtenni...
...elfáradt a lelkem ebben a harcban...
...úgyhogy most szépen leülök, és megvárom, míg utol ér...
...hisz' "Minden nehézségben, ott a lehetőség..."...
Csináltam őrültségeket, és, tuti, hogy még fogok is...
Most pl. részben beneveztek 1 címre, mert jelentkeznem nekem kellett...
...hát, megtettem.../polgár pukkasztás?/
...pedig a józan eszemmel tuti nem tettem volna...de, úgy gondoltam, "márcsakazértis".

2019. április 22., hétfő

Találtam...

„Nem mindig akkor kapjuk meg a kincset, ha kitartunk valami mellett. Néha akkor történik meg a varázslat, ha elengedjük, amit kell."

2019. április 21., vasárnap

2019. április 19., péntek

Azon gondolkodom...

...hogy hagyjak időt...
...vagy keressem, mert szeretném...de, már március vége óta nem ad életjelet...
...vagyis a blogjából értesülök a Velük történtekről...
...és értem én, hogy bele lehet fáradni az egoizmusba, ugyanazokba a körökbe...
...és nem is kényszeríthetem, hogy reagáljon...
...viszont azt nem értem, hogy-ha fáj is-de miért nem szembesít hibáimmal, hiszen valószínű, hogy ezek miatt tűnt el "nyomtalanul"...
...valószìnű azért, mert tudom mik azok, és nem akar bántani...
/és a rádióban ebben a pillanatban csendült fel Kowalsky Meg A Vega-Mint egy jel...😉/
...pedig Ő mindig megmondta, amit gondol, ami a szívéből fakadt...
...és én sem akartam /meg/bántani...
...és nem büszkeségből nem keresem...
...és, ha, akarja az élet/sors, majd visszaadja az életembe...
...ahogyan Tavaly februárban megkeresett...azóta kísérte nyomon az életem...
Tanított...
Mellettem állt...
Velem együtt izgult/sírt/örült.
Már írtam, de naponta eszemben van...
Hálás vagyok Neki, Aki "KicsiLány"-nak nevezett.

2019. április 5., péntek

Azt hiszem...

...fejlődöm...
...amikor már nem azon agyalok, hogy elérem-e a buszt, mert az utolsó utáni pillanatban lépek ki a kapun...
...hanem arra, hogy elérem, mert így kell lennie...
/persze, ha, nem, akkor, meg úgy.../...
...amikor már nem a pénztáros lepődik meg Egerben/bár ilyen meglepett arcot sem láttam még életemben/, amikor ott hagyok 1 csokit, és 1 mosolyt a kedvességéért; hanem, én, amikor úgy köszönnek el tőlem a buszon, hogy "További szép délutánt..."...
...amikor zenehallgatás közben rácsodálkozom a felkelő napra a felhők mögött...
Gyönyörű volt...flow...
...arra gondolok, hogy a jelenben maradni...
...megélni a pillanatot...
...és már senkinek sem elmagyarázni, hogy mit miért tettem az életemben...

Feltétel nélküli szeretet vs. elengedés...

Nem győzök hálásnak lenni...
Elsősorban Pannának...
...majd Mr. X-nek...
...és azoknak a barátoknak, akik iszonyú közel állnak/tak a szívemhez, de 1 mondat, vagyis inkább több elsodorta Őket tőlem...
Együtt lépkedtek velem az úton, majd elengedték kezem...
...de, akkor ennek így kellett történnie...

2019. április 2., kedd

Amikor az Univerzum támogat...

1 mosolyban-
Kis Pasiéban
Kicsi Lányéban
Kowalsky dal minduntalan, amikor a gyermek osztályra érek...