2010. december 29., szerda

Egyhangúság

Belefáradtam...csak így, egyszerűen.
Mondhatnám fásultságnak is azt, amit érzek...
Teljesen felőröl...
Ki kellene lépnem, de nincs hová...
...nem, meghalni nem fogok önszántamból, már rég taglaltam miért...
Tudom, minden apró mozzanatnak örülni kell, de nekem nem megy...sajnálom:(

2010. december 27., hétfő

Agyalás ismét...

Nagyon gyorsan elrepült ez a 4 nap, amit itthon tölthettem, és holnap már vár a munka...
Szegény férjem lebetegedett, így ő most a háziorvos vendég szeretetét élvezheti...sajnálom, szegényt, hogy beteg, de valójában nem is bánom, hogy itthon van, mert - 10 °C-os hidegben dolgozni, amikor a formaleválasztó folyadék is befagy a tartályba, hát...és szólni senkinek sem lehet, mert ebbe egyszer már belefutottam...
Ahogy rágondolok elönt a méreg...
...és igen, az elmúlt napok is hagytak bőven időt a gondolkodásra...
...arra, hogy ez az idei év-karácsony sem úgy sikerült, ahogyan szerettem volna...kavarodik bennem 1 fajta türelmetlenség is...
...megajándékozni sem igazán tudtuk egymást, mert lett 1 új szemüvegem, ami igencsak elvitte a pénzt, de szerencsémre van olyan barátnő, aki abban tudott segíteni, hogy tízezreket spórolt így is az "alkatrészeken" és elkészítésén...Köszönet Krisztának érte!
~...arra, hogy úgy érzem felesleges vagyok...
...a munkámban is csak azt érzem, hogy olykor felületes vagyok-és igen, kimondtam-hiszen gyermeket gondozni mindenki tud...és nincs is szükség rám...ha bármi bökkenő van, akkor pedig hivatkozom arra, hogy doktornő is nézzen a gyerkőcre...
/bár a múlt héten is annyit aggódtam 1 pici lányon, és szóltam is doktornőnek, hogy nézzen rá, és nem feleslegesen tettem/.
Valójában önző vagyok, hiszen, ha nekünk lenne, akkor sem érezném a súlyát??...
Úgy érzem, hogy úgy vagyok elkönyvelve, hogy tudásom kevés...lehet, van is benne valami?...
...de legalább tükröt tartottam magam elé...
...tudom, eszemben vannak konzulensem szavai: "Nem az a szégyen, ha nem tudsz valamit, hanem az, ha nem tudod hol kell keresni..."...

2010. december 25., szombat

Karácsony

Békés, Boldog Ünnepeket!

2010. december 24., péntek

Levél...

Drága Jézuska!

Ha már gondolt rám Jeanner...
Pedig nyilván jól tudod, hogy a hitem a semmiben hever...
Lássuk csak, hogy így mit is kérhetnék?
Talán több türelmet, és kitartást!
Nem vagyok telhetetlen, ezért már csak annyit szeretnék, hogy-ahogyan Jeanner is-hozd egyenesbe az életünk...
Kívánok kevesebb gyűlölködést, több szeretetet...
...kevesebb igazságtalanságot, több empátiát...
...s nem utolsó sorban mindenkinek teljesülhessen az, amire vágyik a szíve mélyén!

Tovább adnám:
Zohar
Betty
Ferilka
Hajnesz
Kat
Linsy
Mátébogyó
Mesi


A szabályok:
  1. Add tovább a listaírós feladatot további 7 bloggernek.
  2. Linkeld be őket.
  3. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket.
  4. Írd meg a karácsonyi kívánságlistádat.
  5. Küld el a listát a karácsonyi ajándéklistára, azaz a radmila.morgan@gmail.com címre
  6. Szurkolj, hogy teljesüljenek a kívánságaid.
  7. Legyen boldog karácsonyod!

2010. december 21., kedd

Karácsony felé...

Annyira nem készülök a karácsonyra...
...mégis fura érzés kerít hatalmába olykor-olykor...
Ma 1 barátnőm, akivel rég találkoztunk, meglátott, és a nyakamba borult...mintha a húgom lenne, annyira ragaszkodtunk egymáshoz.
...Most kaptam 1 sms-t 1 másik kedves barátnőmtől-volt fősulis csoporttársamtól-ami megmosolyogtatott, és melengette a szívem...
...de ma össze is facsarodott pár ízben...
...amikor 1 embrió halálos ítéletét akarták kimondani "szerető" szülei 1 éve, amiért nem fiút sikerült összehozni, és hirtelen magától megszűnt dobogni pici szíve...
...vagy amikor 1 kisfiú a karácsonyi kifestőnek úgy örült, mintha a csillagokat kapta volna az égről...

Fáj...

Ahogyan Kata is fogalmazott, az támadja hátba az embert, akitől nem is várná...

2010. december 19., vasárnap

Engram/emlék-kép/

Mire ideültem, már tovalibbent sok száz emlék-kép...
Annyi mindent akartam írni, de már a töredékét sem tudom...úgy visszaadni...
Ma ismét pityergős pillanatoknak néztem elébe...ha olvastam Mesi írását, megláttam Dorka Lizáját X-Faktoros nap lévén...pedig a tegnapi hóesés nem feledteti azt a gyönyörű látványt, ami így Karácsony közeledtével a szívünkbe lopja magát...vagy talán ez a baj?
...hogy nem érzem azt, hogy fontos lenne...bármi

UH eredmény

Eszeveszett sebességgel rohannak a napok, és nekem cirka bejegyzésekre sem marad időm :S
Most is csak annyira ültem le, hogy begépeljem, hogy csütörtökön voltunk a 2. esedékes/hasi/ ultrahangon a Férjemmel, és szerencsére ott is mindent rendben találtak!
Más doki volt, és más asszisztensnő...sokkal alaposabb, és az utóbbi jóval kedvesebb volt, mint a múltkoriak. Most nem hajították ki a másodperc töredéke alatt, majdnem 1/4 órát volt bent!
Holnap pedig készül a háziorvosához, megmutatni az eredményeket.
Én pedig mehetek dolgozni egész évben...:S; szabadság híján.../na, jó 2 napom van, amit az ünnepek közé tartogatok... :S/

2010. december 10., péntek

1 éve...

Tavaly ilyenkor voltunk a beültin...

2010. december 8., szerda

Elválás kezdete...

Este feltettük hirdetésben a hot rod-ot nagy sajnálatomra...de a tv-től nem jelentkeznek...:S
Ebben az egészben az a rossz, hogy lepapíroztatni nincs keretünk, és így nem tudom megvenné-e valaki...illetve a vevőkört is meg kell találni az ilyen jármű esetében...
Tudom, valamit valamiért...

Múlt csütörtök

Múlt héten írni akartam...de mégsem tettem...annyira tolultak bennem az érzelmek-ahogyan most is-hogy nem akartam fújni a régi lemezt...
Mégis 1 dolgot kiragadok a múlt hétből:
Eltelt 3 hónap, és csütörtökre volt időpontunk a nyaki ultrahangon a Férjemmel. 13 órára kellett mennie, és cirka 2 perc alatt ki is hajították...az asszisztensnő végtelenül bunkó volt, az empátia 1 szikráját sem véltem felfedezni benne...de a jó hír az, hogy a doktornő semmit sem talált, bár sokáig nézte a bal oldalt/ott, ahol a fogának már csak a gyökere van/...
...
Ma ismét rám tört az ambivalencia...:S
Türelmetlenség váltakozása a vágyódással. Kell nekem sok babás blogot olvasni...de hát ez már így marad...

2010. november 23., kedd

Hm...

Basszus, a vesémbe lát...mármint a psychológus.
Ma töretlenül mentem, olyan "majd lesz valami" alapon, és felszínre kerültek olyan dolgok, amelyek ismét sírást váltottak ki belőlem, de nem baj.
Újabb időpontot nem tudtunk egyeztetni, mert jövő héttől bolondok háza lesz melóban, de felajánlotta, hogy ha tudom, nyugodtan keressem telefonon, és egyeztetünk; ill. ha csak bármi aktuális megbeszélnivaló van, de nem rendszeres, akkor is kereshetem.
...és a vesémbe lát jelzés ekkor ötlött tudatomba, miszerint még majdnem hogy ő kért elnézést, amiért a 2 alkalommal nem tudott segíteni...

2010. november 22., hétfő

Nem is tudom...

Úgy látom ma igazán a sorok embere/lánya vagyok...
Csak úgy dől belőlem az értelmetlenség...:)
De most komolyan! Annyi minden fontosabb és szívet tépőbb dolog van az életben, ami mellett az én gondjaim, gondolataim eltörpülnek, de mégis mindent a szívemre veszek, holott tudom nem kellene...

S mert...

Úgy érzem, szétpattan az agyam-már ha még egyáltalán létezik-miért hiszik azt emberek, hogy képes vagyok megoldani azt a problémát, amiben csak közvetetten vagyok érintett? Hogy megfeszülhetek, akkor sem tehetek más hanyagságáról...
Sorra jönnek a panasz-áradatok, és én érzem magam iszonyat pocsék helyzetben, pedig tényleg nem tehetek róla.
Azt hiszem a psychológust is lemondom...
...nincs időm...
Persze, tudom, az embernek arra van ideje, amire szeretné...
El kell/ene döntenem, mi fontosabb, a munkám, vagy saját magam...
...azt hiszem nem az utóbbi mellett voksolnék...

Minden mindegy...

Ma a férjem hamar megjárta a munkába vezető utat, alkatrész hiány lévén hazaküldték a fele csapatot...
Emiatt felbuzdulván gyors sms a főnöknek, hogy maradhatnék-e itthon szabadságon, hiszen vajmi kevés napom van, de azért még akad...amit legalább így kettesben, hasznosan tudunk eltölteni.
...tehát maradtam.
Visszabújtunk, és mivel elég pocsék éjszakák állnak mögöttünk, ezért 10 óráig durmoltunk:)
Tudom, tudom önzőség...de már annyira kimerültünk mindketten...mondhatni ránk fért.:)
Amíg én főztem, addig ő legózott/ik.../nagy gyermek a drága/, bár tényleg komoly alkotások kerülnek ki a kezei közül; hiszen nem katalógusból épít; fejben tervezés, majd építés. Ha nem nagyban, akkor kicsiben, működő képes formában.
Addig természetesen nálam ment az agyalás...rossz idő, pénz beosztás, psychológus, majd türelmetlenség...ismét semmi sem jó alapon...

2010. november 21., vasárnap

:(

Dühös vagyok...csak így egyszerűen...magamra!
Tegnap ismét futópad lázban égtem-hiszen a psychológus szerint is kell elfoglaltságot találnom, nem mintha nem lenne elég a sok meló, de mindegy...-és kinéztem 1 olyat, ami nem is volt túl drága, közel is volt, de mégsem csaptam le rá, mert fontosabb dologra kell a pénz...most pedig elszontyolodtam...
...persze, biztosan lesz még, lehet jobb is, de ez annyira klappolt...:(
S persze, tudom, hogy az élet lemondásokból áll...

2010. november 16., kedd

Lelki eset

Eszméletlen sokáig rágódtam a mai napon...már ott tartottam, hogy felhívom a psychológust, és lemondom a megbeszélt találkozót. Valahogyan "olyan semmi nem jó" érzés kerített hatalmába...aztán persze nem akartam kitolni sem vele, sem magammal, mégis elmentem...
Rengeteget beszéltem az 50 perc alatt, felületesen megismerhetett. Sok mindenre kitértünk, szorgalmasan jegyzetelt, és én pedig olykor-olykor sírva fakadtam...de nem érzem azt, hogy ez megkönnyebbülést hozott volna számomra...
...tudtam, hogy 1 nap alatt nem váltjuk meg a világot, és segítőkész is, de nem érzem azt a nagy átütést, amit szerettem volna...talán túl sokat várok el?

Fordulat?

Szombat este kicsit elpilledtem cirka 1/2 órára, majd zenés-kajás buli-szerűségre voltunk hivatalosak.
Kedvem abszolút nem volt elmenni, de nagy nehezen rávettem magam.
A kaja jó volt, és az est is remekelt. A spontán összejövetelek szoktak igazán jól sikerültek lenni, de ez sem volt rossz. Eltáncikáltunk a férjemmel, beszélgettünk haverokkal; majd hazaugrottam pár percre, és ő pedig lélek szakadva utánam, hogy aggódott értem, amiért nem mentem időben vissza. Pedig össze sem vesztünk, és csak 1 pulcsiért jöttem haza...
De ami a meglepő az egészben, hogy másnap a férjem egyszerűen nem tudta kifejezni az érzelmeit...kicsit fojtogatta a sírás, és nem tudta elmondani valójában, hogy miért áll közelebb még jobban hozzám...

2010. november 8., hétfő

Túlspilázás

Sokáig agyaltam azon, hogy közzétegyem-e ezt a bejegyzést...
Már biztos én lihegem túl ismét a gyermek-témát; de nem látok egyöntetű lépést ez ügyben; nincsenek közös tervek, célok-én így érzékelem-...vagy már annyira az agyamra ment, hogy nem látok tovább az orromnál?...

2010. november 6., szombat

Tegnap

Tegnap gyönyörű napfényes idő volt...ez hiányzik ám nekem!
Ahogyan néztem az égboltot, ahogyan a színek keveredtek, szerintem életemben nem láttam még ilyen kavalkádot!
Az ég gyönyörűen kék volt...
Megpróbáltam megörökíteni, de csak telefonnal sikerült, és sajna annak a minősége...
...de legalább átragadt rám a boldogság!:)

2010. november 2., kedd

Nincs ok, de mégis...

Réges-régről előkotort emlékeimben azt tanultuk psychológia órán, hogy a szorongásnak nincs nevezhető oka...tudom ezt én, és mégis ebben az állapotban vagyok éjszaka óta...
1 fizikális történés felszínre hozott olyan dolgokat, amiket 6 éve mi is megéltünk...
...és most olyan vagyok, mint 1 kisgyermek...nem akartam szembesülni a halál fogalmával, mélyre eltemettem magamban, és most nincs kiút...

2010. október 26., kedd

Most örülnöm kellene/?/...

Tegnap elmaradt a várva várt csata...de mégis sikerült úgy felbosszantanom magam, hogy már nem tudtam sírjak vagy nevessek...
~
Ma bent voltam a diabetológián, és a doki azt mondta, hogy minimális az eltérés, gyógyszert nem igényel, csak natív ch diétát írt elő...
Azt mondta, hogy akkor lenne baj, ha az érték száz-szorosa lenne ennek az értéknek; de annyit is elmondott, hogy ez NEM befolyásolta azt, hogy az embriók nem tapadtak meg...
1 év múlva újra labor controll.
A másik mai esemény, hogy megismerkedtem a psychológussal, és november 16-án kellene hozzá mennem...én akartam, most pedig nem repdesem érte...

2010. október 24., vasárnap

Kétségbeesés...

Hatalmas kétségbeesés lett úrrá rajtam...
Holnap ismét munka/hely, és a hétvégén történt patthelyzet miatt majd próbálják osztani az észt, de én ezt nem hagyom!
Nem lenne tiszta a lelkiismeretem, ha nem próbáltam volna meg tegnap segíteni...így meg a zsebünk bánja majd, ha jön a telefonszámla...:S
Még este 22. 30-kor is annyira sírtam...szegény férjem nem győzött szorosan magához ölelni, és én pedig csak a torkomban éreztem a gombócot...
...könyörgöm, meddig lehet ezt így még elviselni?
Összetehetem a 2 kezem, hogy van még ereje, és kitartása hozzám...

2010. október 20., szerda

Kedd

Eltelt... nem elrepült 1 hét, amit egyedül tölthettem, távol az életem megkeserítő munkatársaktól...hétfőn ismét mókuskerék...és kiegyensúlyozatlanul, szorongva térhetek vissza.
Pedig ez a hét a szabadságról szólt volna...és mégis eljutottam magamban arra a pontra, ha kedden megyek be a Diabetológiára-mert a doki nem kapta meg még a nyári eredményem, elküldésem ellenére-megtudakolom a pszichológust...szégyen vagy nem, a sztárok is így csinálják:)
...persze, magánrendeléseken, és nekünk erre nem futja, de nem is mennék; és nem is vagyok sztár, csak 1 kétségbeesett lány, aki már rég sutba dobta önbizalmát-ha egyáltalán volt neki...

:(

Tegnap ismét sírós hangulatban talált az élet...
Délelőtt barátnőmnél sírtam el magam, este pedig már itthon...
Annyit agyaltam azon, amit mondtak már sokan...tudom, hogy nem szabad mélyre süllyedni és ott ragadni...nem tudom mikor látom meg az alagút végén a fényt...

2010. október 18., hétfő

Az elmúlt hét történései...

Nem is tudom hol kezdjem...
Szerdán írtam a TV2-nek...igen, a hot rod-os levelet küldtem el, talán ők fogékonyabbak...talán...
Csütörtök óta annyira meg vagyok fázva, hogy létezni alig van kedvem.
Természetesen szegény férjem is csatlakozott hozzám...olyannyira, hogy ma bementem munkába, papírmunka elintézése után fordultam is haza...
Szombaton délután elmentünk sógoromékhoz-férjem kapu-pántot hegesztett nekik-amíg ők ügyködtek, sógornőmék pedig elmentek vásárolni, elfoglaltam magam a kutyijukkal, Logan-nal, és ki próbáltam az új csodájuk...Bremshey futópad...30 perc futás-gyaloglás után sajnos búcsúznom kellett tőle...:(
Mondtam is nekik, hogy bérleti díjat fizetek, csak jöhessek:))
Hiszen kint már nem merek...
Múlt héten annyit vateráztam futópad ügyben, hogy lett volna 1, ami nem is túl drága, csak addig filóztam, míg lecsaptak rá...hát, igen, ennyit rólam...
Drága férjem megfontoltságnak nevezte a "töketlenkedésem"...:)

2010. október 12., kedd

Mélyen...

Valahol ki kell írnom magamból...így is már szerintem a férjem agyára megyek, még ha nem is mondja! Most kértem szabit holnapra, és a főnök asszonytól is megkaptam, hogy a problémákat kihívásnak kell venni, nem begubózni!
Kimerültem...fáradt vagyok, egyszerűen...1 hete 3-4 órákat alszom, és azt hittem, hogy ma már úgy kell összekaparni melóban...csupán ezért akartam itthon maradni...de ezt más úgy sem érzi...mindenkinek a saját gondja a legnagyobb!
...még akkor is, ha tudod, hogy vannak Nálad sokkal rosszabb helyzetben lévők! Én ezt így gondolom!...és az a személy, aki nem élte át azt, amit nekünk kell, úgy sem értheti és nem is fogja érteni sosem!

2010. október 8., péntek

Kiborulás...

Történt pár dolog, amióta csak szösszenetnyi bejegyzéseket vetettem virtuális papírra...
1 hete láttam 1 biciklis gázolást, és rettenetesen megrázott...pedig itt a biciklista volt a hibás...és kisebb karcolásokkal megúszta ő is az esetet, ahogyan én...talán én nem is repültem ekkorát, mint ő, de a döbbenettől földbe gyökerezett a lábam...
Tegnap este már annyira kibuktam-természetesen a hitelünkön-, hogy percekig csak sírtam, és már a férjem is kért, hogy majd megoldjuk, csak ne készüljek ki...

2010. október 5., kedd

Villanás...

Már-már az összecsuklás határán állok...hazafelé szépen elrendezgettem fejemben kósza gondolataim, de most 1 csapásra elillantak...
Fáradt vagyok...és sírós...és ez nem csupán az időjárásnak köszönhető, hanem megalázottnak, átvertnek érzem magam...

2010. szeptember 30., csütörtök

Gondolat

Egyre nehezebben veszem a fáradtságot, hogy bepötyögjek pár mondatot...annyira pörgésben élek-ezt tegnap is megkaptam- hogy már alig jut időm.
Egyre többet gondolok arra ismét, hogy megérdemlem-e az anya szerepet egyáltalán?

2010. szeptember 23., csütörtök

Apróságok...

Annyi nap telt el mostanság úgy, hogy valamelyikünk agyal, és alig pihen valamit...
Persze, nem kérdés, hogy mi az a dolog, ami annyira foglalkoztat bennünket...
Tegnap és ma már sírva fakadtam, hiszen csöppségek lopták be magukat úgy a szívembe...az utóbbi a maga 14 hónapjával...a bringám szúrt neki szemet pasi lévén, és már nyújtotta is pici karjait...nagyon barátságos volt, mondtam is az anyukájának...és amikor az apja is a karjába vette, onnan huncut mosollyal, pilla rebegtetéssel vett le a lábamról...
...A férjem is ki van készülve, ha nem is mondja, látom, ismerem...
...mondta is, hogy talán tudat alatt készít mini járműveket...hisz 1 újabb alkotáson dolgozik ismét...
Szóba került ma köztünk az újabb IVF eshetősége is...időpont még nincs, nem szabtunk konkrét időpontot...
Félek...félek az újabb sikertelenségről, amire ő csak annyit mondott, hogy megyünk tovább, a 3.-ra...félek a fagyi babás lehetőségtől, azt hiszem újabb stimunak nézünk inkább elébe...

2010. szeptember 14., kedd

Kimerültség...

Kibuktam...csak ennyi...végig dőltem az ágyon, és nem tudtam, hogy agyilag vagy fizikailag vagyok fáradtabb...

2010. szeptember 5., vasárnap

Irónia

Ma volt 1 játszmánk...már nem akarok gyerkőcöt...
...Persze, ő győzköd, hogy majd akarni fogom...hiszen a mostani körülmények...
...nem csodálkozom, de nem vagyok meggyőzve...
...eddig is volt valahogyan, tudom, és ezután is lesz...
...és ha mindig a jobbra vár az ember/lánya/, akkor tényleg elrepül felette az élet...kihasználatlanul...
...de nekem ez így nem megy...
...sorban szülnek barátok, ismerősök; készülnek a babavárásra, a "projektekre", és nem érint meg...nem vagyok irigy, sem féltékeny...
...Tiszta vicc! Nem 1 bejegyzésem szólt már arról, hogy mennyivel jobb lenne, ha nem éreznék...aztán a sors ad 1 lehetőséget, és én pedig nem élek vele...
Szánalmas vagyok.../legalább az önirónia működik/...

2010. szeptember 3., péntek

Vigyáznak rám...

Tegnap férjem a volt munkahelyére ment, gumit szeretett volna az új járgányhoz, amit már fejben elkészített...
...csak az alkalmazott tartózkodott ott, akivel jól kijöttek, jól tudtak együtt dolgozni, és meg is jegyezte neki, hogy: "Mondd meg az asszonynak, közlekedjen óvatosan..."/
...na igen, erről nem vagyok híres, hogy csiga tempóban szeljem az aszfaltot...
~Mire a férjem megkérdezte, hogy: "Már Te is hallottad?"
-"Mit?"
-"Hogy elütötték"...
...és már reggel is megállítottak ezzel kapcsolatban...
...gyorsan terjednek a hírek...:)
Ezt a kis kitérőt csak azért tettem, mert rá kellett jönnöm, hogy nagyon vigyáznak rám...és ez már nem az 1. alkalom...bár balesetből igen...de már annyi, de annyi mindent megúsztam...bár lehet, hogy egyszer csak lesz böjtje...
De lett 1 új szlogenem is: az égiek nem várnak, a pokolban meg sok az ismerős...:))

2010. augusztus 31., kedd

Baleset...

Szombaton a burkolás csak a férjem megálmodott ötlete alapján zajlott, tegnap a fugázás is elkészült.
Vasárnap az unokahúgáéknál nikecellt raktunk a ház minden szegletében, és már annyira kijött rajtunk a fáradtság, hogy a férjem ki is merült tegnap estére.
Ma pedig 1 drága rokon nem adta meg az elsőbbséget 1 kereszteződésben, és úgy repültem a bringámmal, mint 1 győzelmi zászló...
...bár meg kell hagyni, hogy a csaj jobban meg volt ijedve, mint én.../még mondták is neki, hogy az áldozat nyugtatja őt.../
...rajtam itthon jött ki az ijedtség...
A férjemnek lazán adtam elő mi történt, aztán a végén sírásba fulladtam...
...ő egyszerre volt dühös és tehetetlen...
Megúsztam apróbb horzsolásokkal, zúzódással, és az a nagy szerencsém, hogy a fejem nem érte a földet, agyrázkódás elmaradt...
...a rendszám a bringám, és a fenekem alatt landolt...
Még este írt rám 1 üzenetet, hogy biztos jól vagyok-e?...és írta is, hogy nagyon megijedt, és még most is remeg...
Háziorvos nem látott, mentőt nem kellett hívni, pedig ez úti balesetnek minősül...
/mások már a hasznot látták benne/...:S

2010. augusztus 28., szombat

Miért?

Tegnap reggel iszonyat rosszul éreztem magam, annyira, hogy már délután nyújtóztam egyet az ágyon, és fizikailag is azt éreztem minden csontom fáj, az izmaimra kő nehezedett...ebből kikerekedett egy 1/2 órás alvás, és végre az éjszaka folyamán sem ébredtem fel.
Este még együtt készítettünk pizzát a férjemmel, és sok minden szóba került...
...Ma szegénykém hazaugrott a burkolás helyszínéről tajtékozva, hogy még ő tesz szívességet, hogy munka mellett dolgozik, és semmibe veszik, hibáztatják...
Miért hülyék az emberek?...
Egyre többet tapasztalom azt, hogy hülyének akarnak nézni minket...persze folytatom a bevált taktikám némely emberrel szemben...hagy gondolják azt, hogy bedőlök minden hülyeségnek...

2010. augusztus 26., csütörtök

Valahol...

Ma már mondhatom, hogy teljesen kikészültem.
Melóban lépten-nyomon sírva fakadtam...már nem érdekelt ki látja, és mit gondol.
Fáradt vagyok...idegileg teljesen...
Hazafelé menet beszaladtam vásárolni, és ott rég nem látott kedves csajszikkal futottam össze, akiknek megörültem.
Aztán pedig 1 nagyon kedves barátnőmmel eszmecserét folytattunk az állapotomról.
Tuti igaza van, de én nem akarok sem psychiáterhez menni, hiszen az csak teletömne gyógyszerrel(sedatívum); sem psychológushoz, mert a gondokat nekem kell/ene/ megoldanom...

2010. augusztus 22., vasárnap

Állapot

Míg a Férjemnek dolgoznia kellett, addig úgy döntöttem, hogy bringázom egyet a sógoromékhoz, a kutyijuk akartam megnézni mennyit nőtt...de sajna nem voltak otthon, ezért sógornőmékhez toppantam be/még szerencse, hogy 1 utcában laknak/, és bár mindig mindenki tud 1 családban a másikról, de mégsem érzem azt a kifejezett bizalmas viszonyt, amit kellene, de mégis elmeséltem neki, hogy mi történt az öccsével. Még az elején a gyerkőceikről beszélgettünk, mosolyogtunk is, ahogy viszont ezt elmeséltem, folytak a könnyeim...biztos ő is úgy gondolja, ahogyan én, hogy bekattantam...:(
Aztán este anyós is hívott, és a Férjem már velem kiabált, hogy hagyjuk őt békén...nagyon rosszul esett, és csak bőgtem.../bár szombaton a tetőtérben is ahogyan fent voltam minden előzmény nélkül elkezdett "vizesedni" az arcom, ahogyan barátnőm kislánya mondaná.../

2010. augusztus 21., szombat

Anyaságra való képtelenség érzése

Csütörtökön annyira rosszul voltam, hogy szabadságot kellett kérnem.
Megtoldottam még 1 nappal a hosszú hétvégét...
...sajnos férjem dolgozik végig...:S
Annyit agyalok már pár napja ismét...
...azon /is/, amit fórumos társam is felvetett: nem akarom egyszerűen az anyaságot...
Minek jöjjön létre 1 olyan lény, aki belőlem is van, és talán a természetem örökölné?
Nem vagyok elégedett az életemmel, nem úgy történt/nek a dolgok, ahogyan azt "megálmodtam"...a férjem 1 biztos pont, vele nincs is baj; de a védekező mechanizmusaim, az érzéseim, az anyaságra való képtelenségem, a természetem; és az anyagiak, a munkám, ill. a ház, amelyben lakunk, és még sorolhatnék dolgokat...
A héten is közvetve hátba támadtak...1 olyan nő, akiről soha nem is gondoltam volna, hiszen ő labilisabb sokkal, mint én...de ez van.
Nem vagyok nagyravágyó, de érzem, hogy csúszik vagy már kicsúszott a talaj a lábam alól, és én csak sodródom...

2010. augusztus 18., szerda

Orvosnál

Ma végre elment a férjem a háziorvosához...vagyis szeretett volna, de szabadságon volt, így át kellett mennie a szomszéd községbe a helyettes dokihoz, aki jól lecseszte-megjegyzem jogosan-hogy miért csak most jelentkezik a vasárnap után?...
Szerinte a fokozott izzadás-fokozottabb működést követel az idegrendszerétől, a gyomra azért fáj, mert sok a sav.
Kapott nyaki/hasi uh-ra beutalót.
Fel is hívtam rögtön a kórházat, és kiderült, hogy majd decemberre lesz időpont, de maszek alapon már holnap is mehetnénk...
...basszus, ha az embernek nincs pénze, meg is halhat felőlük.
Délután még intéztem 1 telefont, és találtam 1 másik maszekot, aki más árkategóriákban beszélt.
...de a férjem hallani sem akar az uh-ról, inkább terhelésre küldték volna...

2010. augusztus 16., hétfő

Nincsenek szavak...

A 2 csaj még javában alszik/keresztlányomék/, amikor soraim egybefüggő egésszé formálódnak.
Én viszont alig aludtam valamit...a tegnapi nap kellően megtette hatását...
Férjem elment 1 ismerőshöz hegeszteni-ezzel még nem is lenne baj-de aggodalomra ad okot, hogy 1 ideje már szakad róla a víz, akkor is, ha éppen csak pihen. Ezt megemlítette a háziorvosának, aki csak annyit reagált: meleg van, mindenki izzad.
De könyörgöm télen, amikor repkednek a mínuszok, akkor is?...
Tegnap hirtelen kiverte a víz, szorító nyomást érzett a mellkasában, és zsibbadni kezdett a bal karja...
...már reggel is panaszolta, hogy nem érzi jól magát...és ezzel a hírrel jött haza...vérnyomást mértek nála, és a pulzusával együtt magas volt...azt hiszem, hogy 1 anginás roham, vagy 1 microinfarktus...
...hiszen annyi ilyet átél az ember életében, csak tudomást sem szerez róla...
...és most is ülök, könnyeim csurognak végig az arcomon...nem, nem akarom még egyszer átélni azt a végzetes napot, amikor 14 éve augusztusban apám ilyen okból ment el...

2010. augusztus 13., péntek

Feeling...

Azt hiszem ezt a szót pontosan kitalálták arra az esetre, amit el kezdtem ismét érezni...3 napja futom...újra...a saját megszokott köreim...
Már az elején fel akartam adni agyban, de fizikálisan csak vittek a lábaim...
Nagyon jó volt érezni ezt újra.
Olyan izmaim is életre keltek, amikről eddig nem is tudtam, hogy léteznek:)
...viszont egyre többet jön elő az az érzés is nálam olyan szituációkban, amit eddig simán lekezeltem, amit szorongásnak neveznek.
Persze, tanultuk pszichológiából, hogy a szorongásnál okot nem tudunk megnevezni...ez azért aggaszt kissé...
Ma már a munkahelyen olyan szinten rosszul éreztem magam fizikálisan, hogy hazajövetel után szunnyadtam 1 1/2 órát...:)

2010. augusztus 10., kedd

Semmi extra...

Mostanság nem tudok újat írni...csak a fáradtság, a jogi ügyön való agyalás, na meg az anyagiakon...és a diéta...nem tudom megcsinálni...nincs időm számolgatni/méregetni...pedig, ha a doki is azt mondja majd szeptembertől, akkor kénytelen leszek...

2010. augusztus 6., péntek

Eredmények

Megkaptam ma hosszas könyörgés után a laboreredményt.
Az éhgyomri vércukor értékem:4,9
A 30'-es: 7,0
A 60'-es: 6,5
A 120'-es: 4,3
A referencia tartomány kifejezetten csak az éhgyomri értéknél: 3,5-6,1

Az insulin értékeim:
Éhgyomri: 1,4
30'-es: 37,6
A 60'-es: 33,2
A 120'-es: 14,6
A referencia tartomány: 0,0-29,1

A diabetológus orvos szabadságon van, ezért csak szeptemberben tudunk érdemben értekezni...:S
1 kedves kolléganőm hívtam fel, mert ő ebben a dalban van, hogy segítsen addig is. Azt mondta diéta, és szerinte majd gyógyszert is kapok.
Elmeséltem a férjemnek, mire azt kaptam, hogy így sem eszek, hová még a diéta?...Tény, 56-57 kg vagyok...a magasságomhoz kell ennyi, bár én sokallom...:S

2010. augusztus 5., csütörtök

Naívak...

Teljesen felemészt a közeg...2 naponta sírva fakadok, persze úgy, hogy ők ne lássák. Azt hiszik, hogy ők a valakik, pedig csak nagy senkik!:)
Az egyik kiközösít, a másik különösen hülyének akar nézni, hagyom had tegye, hisz így önmagát minősíti, hiszen tudom, hogy mi az igazság...:)
Persze olykor-olykor elszakad a cérna, és kiosztom őket, de tudom, hogy ezzel sokra nem megyek...:S
Kemény vagyok, vagy legalábbis próbálom mutatni annak magam...

2010. augusztus 3., kedd

Közeg...

Véget ért a szabadság...sajnos! Egyrészt: jó volt itthon lenni a férjemmel a sok munka ellenére, másrészt beigazolódott a gyanúm, miszerint a közeg rosszabb százszorta, mint eddig...csak kétszer sírtam el magam tegnap délelőtt folyamán...szó szerint ki vagyok közösítve, és délután már szóvá is tettem, hogy semmi baj, én nem dolgozom itt...szívem szerint nem is tenném...
Ma már keményebb voltam, hidegen hagytak...szerintem ők voltak ma idegesek, hogy nem tudnak kihozni a béketűrésből...:)
Már annyit törtük a fejünk, hogy hogyan lehetne leegyszerűsíteni a hiteleink, kiadásaink...nálunk volt 1 kedves házaspár, akinek a nő tagja az óvónőm volt...annyit beszélgettünk, hogy már én éreztem kellemetlenül magam, hogy feltartom őket...

2010. július 30., péntek

Lehangoltság...

Férjem hazaért a háziorvosától, aki elmondta neki, hogy több folyadékot kellene fogyasztania, hiszen ezért volt magasabb a hematocrit értéke is...és nem gerincferdülése van, hanem gerinc elváltozása, de ennél többet nem mondott...:S
...és valóban ideg csípődik be neki...
~
...Utolsó szabis napom töltöm...és valahogyan nincs jó kedvem attól, hogy hétfőtől mehetek vissza a közegbe...de alapvetően nincs jó hangulatom...míg mások ezerrel vetik bele maguk a munka örömeibe, nekem most úgy érzem ez nyűg...ez nem jó szó rá, de nem találom azt, ami ide illene...míg mások precízek, újba és újba fognak, addig nekem a létezés is nyűg...ez tényleg helyénvaló szó ebben a pillanatban...
Tudom, a cím ismét magáért beszél...de ha már a blogomban sem lehetek szomorú, akkor hol másutt lehetnék?...
Szegény férjem is megjegyezte a napokban, hogy a múlt héten, amikor lezárult az ügy, akkor látszódott rajtam, hogy 1 gonddal kevesebb, felszabadultabb lettem picit...
...azt sem tudom, hogy ő még egyáltalán hogyan tud elviselni; hiszen együtt élni azzal, akit szeretsz, ebben ez a ráció; de azt látni napi szinten, hogy feszült vagy, sírós...hát...
...Ahogyan Jusztis-t olvasgattam, ő fogalmazta meg pontosan, amit érzek...nem elég erős a gyermek iránti vágyam, hiszen az örökbe fogadást is félretettem, vagy talán nagyon is erős és ezért vagyok annyira szomorú? ...vagy nem is tudom, mit érzek...

2010. július 29., csütörtök

Eredmények

Beugrottam ma a férjem eredményeiért.
A laborja majdnem teljesen jó, de a hematokrit értéke magasabb picit.
A rtg eredménynél pedig fokozott a háti görbület, az ágyéki-keresztcsonti vonalban pedig beszűkülés van. Csípő, medence esetében nincs kóros elváltozás. Arra következtettünk, hogy idegbecsípődése lehet, de holnap majd a háziorvosa mindent részletesen elmagyaráz.

2010. július 28., szerda

IR avagy insulinresistencia vizsgálat

Igen...eljutottam ma végre oda is...
Férjemmel kezdtük a vérvételt, mert szegénynek annyira leesik a vérnyomása, ha megszúrják, inkább legyek kéznél alapon...
Aztán következtem én...szegény laborosak, amíg kitalálták, hogy számozzák be nekem a vérvételi csöveket, az sem volt egészen egyszerű...de aztán megoldották...
Tegnap este 7 órakor ittam, és ettem utoljára, tehát az éhgyomri vizsgálattal sem volt gond.
Következett a cukros lötyi megivása...és nem is volt /olyan/ szörnyű, mint amennyire féltem tőle...várandósként biztosan százszorta rosszabb, és pláne nagy hőségben, de így tényleg elviselhető volt...na azért nem kérnék belőle napi szinten:)
Mutattam is Tündének a poharat, hogy üres:); és elmondtam neki a kapott instrukciókat, miszerint tudom, nem ihatok amíg le nem zajlik a vérvétel, nem mocoroghatom kedvemre...ő mondta, hogy ez így hülyeség, vizet ihatom nyugodtan, hisz az erek falának sem jó a "kiszáradás", illetve férjemet is kísérhetem, ha valahová mennie kell, vagy szeretne esetleg kávét inni.
A vízivászatot kihagytam, de a mocorgást nem sikerült.
Közben pedig még barátnőmék is jöttek a kislányának vizeletet leadni, ezért még addig Hannáztam is:)
Ha emiatt téves lesz az eredmény, sajnálom, de a gyerkőcözést nem hagytam volna ki...
Itt nem szokás a branüle, azért 30, majd 60 és 120 perc múlva ismét 1-1 szúrás díszítette a jobb karom...az utolsónál már így is szólni kellett a másik laborosnak/mert időközben hazament, aki végig szúrt/, hogy bocsi, de idő van, mert ő békésen elbeszélgetett 1 barátnőjével, ami nem lenne baj, abban az esetben, ha natív vérvétel lenne, illetve, ha 10 órakor már nem a röntgenben kellett volna lennünk a férjemmel. Maradt cirka 5 percünk a bejelentkezésre, és a papír leadására.
10 percet vártunk, talán picivel többet, és már szólították is. Eredmény holnap, labor pedig email formájában.:)
Remélem, hogy a háziorvosának igaza lesz, és "csak" ízületi gyulladás, nem komolyabb...
A csípőjét-gerincét ahogyan röntgenezték, kérdezte tőle a nő, hogy mióta fáj neki? Mondta, hogy régóta...erre pedig ő is azt mondta, mint mindenki más, hogy korai ez még...tudjuk...

2010. július 26., hétfő

Rémálom...

Aminek még a múlt héten örültünk, abból mára rémálom lett...
A jogi ügy folytatódik...
Már reggel sírva hívtam a jogi egyetemet végzett barátnőm, aki próbált nyugtatgatni...nem sok sikerrel...
Bárcsak ütne el 1 kocsi, vagy mit tudom én...de az idegeim már felmondták a szolgálatot, többet már nem bírok...
Tudjuk, "amelyik kutya ugat, az nem harap..."; illetve a problémák azért vannak, hogy szembenézzünk velük...
...persze, csak fele annyit kapna az az ember, aki ezt a kijelentést tette, és neki semmiért sem kellett megküzdenie...
~remélem így már érthető volt a bejegyzésem~
A férjem is ment az orvoshoz, egész napos program, de egyedül akart menni...
Beküldte röntgenre, laborba, ízületi problémára gyanakszik...mert már nemcsak a csomók vannak, hanem a csípője is rettenetesen fáj...
...Mit mér ránk még az ég?...vagy a sors...

2010. július 24., szombat

Mi történik?

Napok óta nem vagyok helyen...
Az időváltozástól a fejem fáj, ez már megszokott, de hogy a gyomrom mitől...a görcsölések a hsg óta olykor-olykor...a fáradtság...
...és ami nem teszik, az az, hogy mi nők ugye képesek vagyunk 1 időben egyszerre több dologra összpontosítani, és nekem ez nem megy már 2 napja...
...örülök, ha egyre sikerül...
Ennyire butulnék???...:(

2010. július 22., csütörtök

Létbizonytalanság...

Úgy gondoltam, nem hozom nyilvánosságra a napokban bennünk rejlő/dúló érzelmi viharokat, de egyszerűen ki kell írnom magamból...
Nem kell sajnálat, és nem is sajnáltatás, csak pszichológus híján~ a barátainkat meg egyébként is terheljük vele~ a blog a virtuális pszichológusom...
Hét végén bográcsozásra voltunk hivatalosak, és annak ellenére, hogy táncoltunk, hülyéskedtünk, egy szóval jól sikerült buli kerekedett, iszonyatos módon összevesztünk itthon, annyira, hogy másnap nem találtam a helyem, nem éreztem magam itthon...
Így elmenni hsg-re is, mondhatni feleslegesnek éreztem...
Már nem csak a gyermektelenség az ok, hanem az anyagiak...eddig sem kerestük magunk halálra...de a törlesztő részletek megnövekedése miatt már a sírás határán állunk nap, mint nap...
Azt nem tudom, hogy mások hogyan csinálják?...
Nem költünk luxuscikkekre-miből is?-csak a törlesztés, a rezsi, a mindennapos lét fenntartás...
Akinek gyerkőce van, pláne, ha több is, hogyan csinálja????
Azt hiszem, nem hiába eleve elrendeltetett, hogy nekünk ne legyen...

2010. július 21., szerda

július 21.

A mai nap kedvezőtlenebbül nem is alakulhatott volna...ugye, ma kellett visszamennem a zárómért...az asszisztens 1 ideig váratott, majd a főorvos rászólt, hogy kerítse elő, ne várakozzak...rendes volt tőle:)
...de kiderült, hogy az asszisztens "elfelejtette" megírni...majd postázzák...
A buszindulásig volt több, mint 2 órám, elmentem csavarogni, és összefutottam 1 volt évfolyamtársammal, aki egyben kolléganő is, elmentünk piacolni, közben gyönyörködtem a 3 hónapos kisfiában-Matyiban:)
...A reggelt még tetézte az is, hogy a férjem szólt, hogy nagyon fáj a kulcscsontja, csomót lehet tapintani, mely végigfut a hónalj árokban is...ha nem múlik reggelre, elviszem a háziorvosához...

2010. július 20., kedd

Reménytelenség/majdnem/

Papíron még kórházban fekszem, de a főorvos hazaengedett, és holnap kell visszamennem a zárójelentésért...
A vizsgálat után "jól" voltam, de itthon ledőltem, görcsölni és enyhén vérezni kezdtem...de tudom, hogy ez természetes velejárója...
Férjem is meglepődött, hogy aránylag hamar itthon voltam:)
Ő még beugrott a postára, mert jött ismét 1 hivatalos értesítés-jogi ügy lezárva!
~bár még fellebbezni lehet, de remélem, hogy az okozójának ennél több esze lesz, mert ezek után én fogom feljelenteni!...eddig is ő okozott lelki sérüléseket...
...az ok nem anyagi természetű~
Ezután elment a barátjához/mondhatni pót-apja/, mert volt mit megbeszélniük...mindketten összetörtünk...
Este már sírásba fulladtam...
Pedig tudtam, hogy az eredmény ez lesz, hiszen már tavaly sem voltam átjárható, de bíztunk abban, hogy laparoscopiával "menthető" vagyok...
Talán nem véletlen, hogy a Klinikán egyből IVF-et mondtak...
...de hisz az ember szeret saját maga meggyőződni más orvos véleményéről is, és kapaszkodni az utolsó szalmaszálba is...

HSG-07.19

Tegnap az embereket valamiféle tapintat szállta meg...
A kórházi ellátásról csak annyit, hogy míg a főorvos tök rendes volt, a nővérek kevésbé...de nem is ez volt a lényeg...
Felvételkor egyedül voltam hsg-s, míg az az 5-6 nő megszakításra jelentkezett...
Ennyit becsültem a kórházban, hogy elkülönített kórteremben helyezték el őket...
11.30-kor rám került a sor, kaptam 1 szurit/No-Spa, Algopyrin/ érzéstelenítő gyanánt, majd lesétáltunk a radiológiára...
Iszonyatos módon fájt már a katéter felhelyezése is, de amikor töltötte kontraszt anyaggal/általában jód/ össze kellett szorítanom a fogam...pedig a méhen kívüli terhesség sokkal fájdalmasabb volt, és azt gond nélkül kibírtam...
Pont az eredeténél van elzáródva, és azt műteni sem lehet...
...annyit mondott, ha máshol lenne, megplasztikázná, de ezt így nem lehet...
...marad az IVF...
Mondtam neki, hogy az 1. nem sikerült, mire azt mondta, hogy az nem jelenti azt, hogy a 2. nem fog...
Biztatásként megsimította az arcom, és annyit mondott: "Lesz magának gyermeke"...

2010. július 18., vasárnap

Linsynél találtam...

"Senki nem kérdezte, meg akarsz-e születni..."
Linsy, köszönet érte, azt hiszem, ez most mindent elmond...

2010. július 16., péntek

Állapot...

Katasztrofális állapotok uralkodnak...és itt nem a melegre gondolok...
Tegnap előtt a délutánt átzokogtam, futás helyett bringázással adtam ki magamból a felgyülemlett feszültséget...de a tortilla legalább elkészült...
Tegnap délután férjem unokatestvére és férje ismét ellátogatott hozzánk, és őket is rávettem 1 kis tortilla vacsira...
A csajszi kérte is a receptet, még egyszer köszönet Kat!
Délután beszélgettünk a férjemmel, hogy a Fókusz riportere egyáltalán nem jelentkezik a megígért időn belül...:S
Vettem a bátorságot, és újra felvettem velük a kapcsolatot, írtam 1 mail-t...
...még 1 hét "haladékot" beszéltünk meg...
A délelőtt folyamán legalább 2 nőtől hallottam azt, hogy a gyermeküket nem akarták, csak ha már mégis besikeredett...szép kilátások 1 életre...:S

2010. július 15., csütörtök

Tortilla Katától...

Bár nem gasztro-blog az enyém, mégis bele kell írnom eme bejegyzést.
Tegnap este kipróbáltam a tortilla-t...Kat köszönet érte!:)
tortilla-emenetol
Annyi változtatással, hogy 30 percet sikerült pihentetnem, mert közben készítettem a töklecsót is...
...és uborka helyett paradicsomot tettem bele.
De a férjemnek nagyon ízlett!:)
Ma vacsira is azt fogom készíteni, a kinyújtott tészta a hűtőben pihen.

2010. július 14., szerda

Labor

Még tegnap megkaptam a mail-t...a vasam és a hematocrit értékem a mélyben landolt...sebaj, legalább már értem az extra fáradékonyságom okát...

2010. július 13., kedd

Napjaink

Igen, Csajok, rengeteg szomorúságot hordok össze...pedig pont tegnap mondta az egyik barátnőm, hogy úgy látja, jobban vagyok, és pozitívan állok az élethez, a gyerkőchöz...
...erre a gyönyörű 15 hós kislánya is bőszen bólogatott...:)
Azt hiszem türelmetlen vagyok...
A Fókusztól sem jött az egyeztetés, pedig tudom, hogy a férjem nagy álma vált volna valóra...na, nem a "médiasztárságra" gondolok:)
Szerencsémre ma 1 kedves pár bevitt vérvételre, holnap mailben megkapom az eredményt, és nem kell csupán ezért beutazni a városba...

2010. július 10., szombat

HSG újra

Tegnap sikerült utol érnem a főorvost a HSG miatt. Eredetileg már jövő héten el szerette volna végezni, de időpont hiányában csak 19-én fogja...
...akkor mentünk volna a TEGYESZ-hez...
Reggel még mondtam is barátnőmnek, hogy amilyen szerencsém van, tuti, hogy majd aznap kell mennem...megérzés...
Az ember lánya azokban még soha sem csalódott...
Délután el is mondtam neki, és ő csak annyit válaszolt:"a sors keze"...
Majd keresünk másik időpontot; hiszen ha már elszántuk magunk, nem engedjük el ezt a lehetőséget!
Mondtam is a férjemnek, hogy tényleg megszenvedünk/ek ezért a gyermekért...
Gyönyörű lánykát láttam ma...az utónévkönyv előttünk volt, és sikerült 2x egymás után a Roland név alatt felütnöm a könyvet, pedig nincs ott betörve! A férjem a fiunknak ezt a nevet szeretné adni...
Persze, az ember lánya ilyenkor elgondolkodik, összefüggéseket keres, talán ezért még hülyének is nézik...de nem vagyunk egyformák...:)
Este az unokatesójáék voltak itt, felfedvén előtte a blogom, és a csajszi mondta is, hogy a bejegyzéseim szomorú hangvételűek...aztán tényleg sírtam is...

2010. július 8., csütörtök

:(

Kata a mai bejegyzésem nem jó hangvételű...
Mások miatt csattant ismét rajtam az ostor...
Persze, hibás vagyok én is...hogy a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan gondoltam...
Már kisírtam magam...
Mondták, hogy ne vegyek mindent a lelkemre...de sajnos nem vagyok olyan...

2010. július 7., szerda

Telefon...

Tegnap felvettem a kapcsolatot a riporterrel, de mert vezetett, megegyeztünk abban, hogy mail-ben elküldöm a férjem tel.számát, és ő majd visszacsörrent. Meg is történt, de a drágám már más alkotáson töri a fejét, és végzi az összeszerelést, ezért egész estig nálam volt a telefonja, még takarítás közben is, nehogy lemaradjunk a számunkra fontos telefon hívásról. Telt az idő, de a telefon csak nem akart megcsörrenni, ezért elsétáltam a boltba, nála hagyva a telefont. Nem telt el 5 perc, és jött utánam, hogy visszahívta a srác, és vagy a héten, vagy a jövő héten jönnek forgatni. Láttam rajta az izgalmat, de higgadtan beszélt a riporterrel...:)
Kérdezte tőle, van-e műszaki végzettsége; és ha készítenének képeket, átadhatnák-e a BME részére hozzászólásra, elbírálásra?...:)
Ja, a lényeg, több ilyen alkotó is van az országban, 1 riportban megjelentetnék őket, és ha minden jól alakul még támogatást is kapnának!
Ahogy Timi mondaná: "Ámen!":)

IR folytatása...

Hétfőn felhívtam a kolléganőm, aki sikeresen elintézte nekem az IR vizsgálatot. Megadta a doki elérhetőségét, akit tegnap délben fel is hívtam. Azt mondta, juttassam el hozzá a beutalót, ennek fejében kapok 1 labor beutalót, és ha meg lesz az eredmény, akkor értekezünk.
Hajnesz kérdésére válaszolva, igen, ez a cukros lötyis vizsgálat...de kibírom, ha szenvednem is kell...legalább lesz 1 eredmény a kezemben, amelyet már rég szeretnék...

2010. július 6., kedd

Férjem alkotása...



Pénteken titokban írtam a Fókusz c. műsor szerkesztőségének 1 mail-t...
Úgy gondoltam, hogy ha bármi más apróbb-nagyobb, esetleg számomra értelmetlen dologgal bárki "bejuthat", akkor teszek én is 1 próbát a mini hotrod-dal...
...Ugyan mit veszíthetek?
Ha nem válaszolnak, megpróbáltam; ha mégis, akkor pedig megérte... hiszen, ha csak 1 ember is nézi, akit érdekelhet a dolog...
Tegnap választ kaptunk, hogy amennyiben lehetséges szeretnének riportot készíteni a férjemmel.
Telefonon közöltem a drágámmal a hírt, és úgy meglepődött...bár személyesen kellett volna; látni az arc kifejezését...:)
Ha rábólint ma, akkor felvesszük velük a kapcsolatot...

2010. július 4., vasárnap

Mia ismét:)


Tegnap születésnapi bulira voltunk hivatalosak férjem keresztfiáéra. A kisebb rokonság is 18 főből tevődött össze, a legifjabbról 1 képet tennék fel. /remélem a szülők nem haragszanak érte/...
Már 10 hónapos nagylány a drága. 4 hónapja nem találkoztunk, és rengeteget fejlődött. Rengeteget dumcsizott, a babán, mamán kívül a vau-vau /mind a kutyára, mind a cicára/, nem, és a jajgatás ment a legjobban.:)
Persze az anyukája szerint jóval többet beszél, de mi ezekkel ismerkedhettünk.
Feltérdel, feláll...
...és a sok ember sem zavarta őt.
Gyönyörű csajszi!:)

2010. július 2., péntek

IR, avagy Inzulin-Rezisztencia

Ma 1 kedves kolléganőmmel az IR vizsgálatról beszélgettünk, és kiderült, hogy a doki, akivel együtt dolgozik, diabetológus, ráadásként ismerem is, ezért Dóri elintézi nekem a vizsgálatot, ha minden jól megy. Már csak 1 hétfői telefon, és 1 háziorvosi beutaló kell a diabetológiára, és mehetek végre!

2010. július 1., csütörtök

Jóslatok...

A tegnap délutánt 1 édes kislánnyal töltöttem, és annak bűbájos nővérével.
A pici teljesen elvarázsolt...:)
S ami a szép még ebben a történetben, hogy az anyukájuk azt mondta, hogy érzi, tudja, hogy lesz gyermekünk-igen, mindenki ezzel biztat-, de ő fiút érez, és ő a 3. ember , aki ezt mondja! A hideg végig futott rajtam...
Ezután elmeséltem neki azt a barátnőm, aki tavaly nyáron volt nálunk a párjával, és ő teljesen leírta nekünk a meghalt apósom, és a szüleim, anélkül, hogy látta volna, vagy ismerte volna őket...és ő mondta először, hogy fiunk lesz.
A neten nem jön át az az érzés, amit tegnap éreztem...fura volt...

2010. június 30., szerda

Hírek

Tegnap délután a főnökasszonyom hívatott...
Telefonált a nő a TEGYESZ-től, hogy július 19-én mehetünk!
Hirtelen szóhoz sem jutottam...
Este keveset tudtunk beszélgetni, ezért a hét végén össze kell dugnunk a fejünk, hogy akkor most hogyan is tovább?
Ezzel még nem veszítünk semmit, ahogyan a hsg-vel sem.
Nem, nem vagyunk telhetetlenek, és bárki más is örülne 1 ilyen lehetőségnek, de az anyagiak miatt hirtelen megtorpantunk...
...és tudom a szívem mélyén, hogy mennyire boldogok lennénk, ha láthatnánk hónapról-hónapra, hétről-hétre hogyan fejlődik bennem a gyermekünk...

2010. június 28., hétfő

Nincs hír...

Ez a mai nap sem ígért semmit, csak 1 telefon hívást, ami természetesen elmaradt...
...de mit is vártam?...
Nem vagyok elkeseredett, csalódott is csak azért, mert ez másnak jelentéktelen...
A kifogásaikra pedig már egyszerűen nem vagyok kíváncsi!

2010. június 26., szombat

Apró jel?

Férjem ma is dolgozik...
...ilyenkor annyira egyedül vagyok, annyira elhagyatottnak érzem magam, hogy időnként kicsordul a könnyem...:(
Tudom Kat, mosoly, piciny lelkecskék...:)
Mára virradólag azt álmodtam, hogy 2 csíkos tesztem volt, amit álmomban nem is vettem annyira komolyan, mert túl léptem az időt, amit a teszt ír...:S
De azt tudom, hogy boldogok voltunk mégis...
Valószínűleg a tegnapi napot próbáltam feldolgozni, hiszen a főnökasszony azt mondta, hogy hétfőn telefonálni fognak a TEGYESZ-től. Kíváncsian várom!

2010. június 24., csütörtök

Remény...

Igen, van remény...
Reggel beszéltem a főnökasszonnyal, aki már 1 hete sikertelenül próbálja hívni a TEGYESZ-t/Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat/...
Tegnap is foglaltat jelzett a telefon, és már az ember azt hiszi, hogy tényleg kibabrál vele a sors, amikor is megcsillan 1 halvány remény sugár...
...Amikor sikerült 1 embert elérnie, le akarták rázni, mint 1 hete már teszik, de ő kiállt magáért, értünk, és eljutottak arra a pontra, hogy visszahívják, ha beér az illetékes...
Na, az illetékes szabadságon van!
Hurrá...de ez is valami, hogy ezt lezongorázta nekünk...:)
Tényleg, amikor már az ember lánya lemond valamiről, történnek a pici lépések...:)

2010. június 23., szerda

Emberek...

Furcsák vagyunk, úgy összeségében.
Az elmúlt napokban számtalanszor hallottam azt, hogy azért nem sikerül legfőképp az örökbe fogadás elindítása, mert valami terve van velünk az égieknek; másrészről azért csúsznak a dolgok(hsg), mert még nincs itt az ideje a gyerkőcnek, hiszen mindennek eljön a maga ideje-ha az ember nagyon türelmes-teszem hozzá...
Persze, ha gyermekem lesz, mást majd én is biztatni fogok biztos ilyen és hasonló mondatokkal, és talán van is benne némi igazság, de ha az ember/lánya eltervezi, hogy gyermeket szeretne, már a tegnap is késő...

2010. június 22., kedd

Elmaradt hsg...

Vegyes érzelmekkel teli nap van mögöttem.
Reggel a kórházban kiderült, hogy a nagy viharnak köszönhetően a rendszer elment, és nem sok jóval kecsegtettek efelől...tehát, ha nem életmentő műtét vagy szülés a kockázat tárgya, akkor új időpont szükségeltetik...de várjunk türelemmel...
...na, a nagy türelem hirtelen ért véget, ugyanis a főorvos, aki a hsg-t végezte volna, közölte, hogy lejárt a kontraszt anyag, és így ő nem kockáztat...jövő hónapban keressem ez ügyben...
Azt hittem, felrobbanok, hiszen még tegnap közvetve beszéltünk, és akkor ezt nem említette...
De ami a legszebb az egészben, hogy 1 kisebbségi csaj megkérdezte, hogy én is abortuszra várok?...
Mintha az olyan természetes lenne...náluk lehet...
Átsétáltam a kolléganőkhöz, és ott pedig kiderült, hogy az egyik várandósnak az AFP-je sem az legjobb, és az amniocentesis ismétlést követel...:(
Na, ekkor elszégyelltem magam, hogy ez sokkal nagyobb gond, mint az enyém, és nekem nincs jogom kiakadni ilyen semmiségeken...
Semmiség...persze, ha az embernek nincs gyerkőce, és még a lehetősége sem adatik meg, az nem semmiség...
Egyre jobban azt gondolom, hogy nekünk tényleg nem fog sikerülni, hisz ahogyan tegnap 1 barátnőm is mondta, amikor soroltam neki az elmúlt 7 történéseit:"Isten sem akarja"...
...és igen, így gondolom...
Már nem állok le vitatkozni az égiekkel, hiszen már rég nem vagyunk jóban...
Ahogyan sétáltam hazafelé, csak az esőcseppeket éreztem, és olyan jól esett... próbáltam kiüríteni az agyam minden szegletét...

2010. június 21., hétfő

Fizikai lét...

Napok óta olyan vagyok, mint akit 1 gyufás-skatulyából húztak elő...
...fáradt, és fáradt, és nagyon!
-Valószínűleg a hormon-háztartásom is kissé fel van borulva...-
Ma is annyit ténykedtem, hogy el is húzódott a munkában telt idő. Pedig a túlórát nem fizetik:S
Gyorsan becuccoltam a holnapi napra, hiszen újra hsg...
A kérdés már csak az, hogy meddig kell maradnom? Talán éjszakára is bent tartanak...:S
A Klinikán ambulanter elvégezték, itt sajnos az nem megy; és még a dokival sem tudtam csak pár szót váltani a múlt héten, hogy időben mire is számítsak...

2010. június 17., csütörtök

Álmok

Tegnap próbáltuk a TEGYESZ-t hívni sikertelenül...
...akit mi kerestünk, házon kívül volt állandóan...
Már azt mondták erre, hogy ezt jelként fogjam fel...lehetne, ha nem álmodtam volna mára virradólag azt, hogy amíg mi együtt leszünk nem lesz gyermekünk...
...márpedig úgyis lesz!vagy így vagy úgy...
Agyamra ment már ez is, úgy veszem észre...:(
A főorvossal is beszéltem, és jövő kedden újra HSG...
Ma pedig 1 kedves ismerősöm mondta, hogy velem álmodott, nagy pocakom volt...
Majd csak beteljesülnek a jóslatok...

2010. június 15., kedd

Keserűség...

Valami megmagyarázhatatlan keserű érzés kavarog bennem, ami miatt hisztis vagyok az utóbbi 2 napban.
Ma is sikerült az éjszakát végigveszekednünk, ennek eredményeképp a Férjem a konyhában, míg én a nappaliban sírtam...
Természetes, hogy a gyermek iránti vágy miatt robbant ki a feszültség...
Hihetetlen módon-ezt egyszerűen leírni nem lehet, át kell élni, bár nem szeretném még egyszer átélni-viszonyul az örökbefogadáshoz...a szó pozitív értelmében...

2010. június 12., szombat

Főzőverseny

1 hónap csúszással elérkezett ez a nap is...
Eredetileg május 15-én lett volna a Főzőverseny, de családi esemény miatt mára halasztódott...
7 nevező volt, ritkán akadt 1-1, de lényegében csapatok versenyeztek egymással...
S ami a lényeg, az Uram az 1. helyezést érte el a "párjával"...:)
Vaddisznó pörköltet készítettek, s megnyerték vele a zsűrit...:)
Pedig még a különdíj kiosztásánál-mert azzal kezdték-elvesztette hitét...
...s amikor már a 2. helyezést is kiosztották, akkor mondtam is neki, hogy szerintem ők lesznek a befutók...és nem hitt nekem...
Pedig a női megérzések...:)

Állapot...

Úgy gondolom, hogy Férjem már sírba teszem a katasztrofális állapotommal...vagy a gyerkőc témáról beszélek, vagy csak némán nézek a szemébe, mi a baj kérdésére nem felelve, csak érzem, ahogyan a könnycseppek a szemeim égetik, és végiggördülnek arcomon.
Szegény nem mondja, hogy az idegeire megyek, de gondolom, hogy az élet kevésbé vidám velem...
Irigylem az egyik kolléganőm "érzéketlenségét", akik már 7 éve próbálkoznak sajnos sikertelenül, de ő már lelkileg feldolgozta ezt...vagy legalábbis próbálja...
...de kettőnket nézve, ő kerül ki jobban ebből az állapotból...
...én miért nem tudom ezt megtenni?
Gyenge vagyok...
Ahogyan az előbb is szóba került az agyalás, férjem már azt mondta, hogy bármiről képes lenne lemondani, hogy újra mehessünk IVF-re, de tudja, ha nem sikerülne, már nem élném túl...lelkiekben biztos...félt, óv...
...túl sokat kaptunk már...

Elengedés...

Linsynek igaza van...el kell tudni engedni...

2010. június 11., péntek

Kidőltem...

Nem volt eseménytelen nap a mai sem.
Tudtam, hogy ismét borult a ciklusom, és már el sem gondolkodtam azon, hogy teszteljek-e...a válasz egyértelműen nem volt...hétfőig úgy is vártam volna, de odáig már el sem kellett jutnom.
Felkerestem a dokit, akivel megbeszéltem a soron következő vizsgálatokat.
Az IR-t elfelejtettem, ezért 2 óra elteltével ismét beszélni szerettem volna vele, de ő csak annyit mondott, hogy ez nem szükséges vizsgálat, kevés nőnél végzik el, és egyébként is minek is kell nekem a HSG?
Hangsúlyozom, 2 óra elteltével...:S
Tudom, emberek vagyunk, felejtek én is, de 1 hete még ő ajánlotta fel...
...1 világ omlott össze bennem...
Senkinek nem fontos, hogy gyermeket szeretnénk?
Férjem is látta rajtam, hogy remegek, szakad a víz rólam...
...talán már nekem sem...

2010. június 9., szerda

Tegnap

Bár a jogi ügynek még koránt sincs vége, de jelentem, túléltem a tegnapot:)
Fura, hétfőn még késbe dőltem volna, de tegnap az egyik barátnőm tanácsára egyre ismételgettem magamban, hogy nem lesz semmi baj...
...eddig nem is hittem a gondolatok "teremtő" erejében...
Tudom, minden agyban dől el!
Nem tudom honnan érkezett, de hálás vagyok, hogy egyfajta nyugalom szállt meg...

2010. június 7., hétfő

Megjegyzés

Szintén Bettynél találtam:
"Nem az számít, hogy mekkorát ütsz, hanem az, hogy mennyi ütést állsz ki, amikor talpon kell maradni, hogy mennyit bírsz, amikor folytatni kell..."
Köszönet érte!

Egyszerűen...

El akarok törlődni a Föld színéről...csak így 1szerűen...
Már most gyomor idegem van a holnapi nap miatt...
Hiába mondja bárki, hogy ez nem nagy ügy...de igenis, nekem az...
Tudom, hogy ki kell tartanom...a végsőkig...
Bettynél ezt találtam:
"Sűrű árnyak mezején
merre nem fordul felém a fény,
a homályból kiérvén, a világvégén
meghalnék de kitartok Én..."

2010. június 6., vasárnap

Emlékezés...

Kora reggel már keltem, és mentem a temetőbe kivinni a virágokat a szüleim sírjára...
A nedves fűben csak úgy áramlott a víz a cipőmbe, de valahogyan jó érzés volt...
A sírnál csak bámultam ki a fejemből, előkotorva a régi emlékeket, hogy milyen rég meghaltak már, milyen volt az életem velük...s nélkülük...
...nosztalgiának is lehetne nevezni...
Anyám mennyire szerette a gyermekeket, s mennyire örült volna, ha nekem is lehetne...
...de ez már más, ez a jelen, ahol éveken át szenved az ember lánya, hogy megkapja azt a sorstól, akit választott...
...s különben is, 2 gyermek vele van...
Hülyén hangzik, és nem örülök, hogy ki kell járnom, de a temető csendje megnyugtat...képes vagyok órákon át csak révedni a semmibe...
Ki gondolta volna ezt még diák koromban, amikor együtt sírtunk/nevettünk a dolgokon...
...de az idő halad...és mit tudok felmutatni?...

2010. június 4., péntek

Rákszűrés...

Ma rákszűrésen voltam/majdnem hogy helyben/, és a doki kérdezte az előzményeket: szültem-e már, voltam-e már állapotos...
Kérdéseire felelve megemlítettem neki a sikertelen IVF-et is, és mondta, hogy ő is végezne 1 hsg vizsgálatot/ez már a 3. lesz/, szükség esetén laparoscopiával is feltárná az adott területet; csak előtte még kell 1 vérkép, hogy nehogy gyulladás legyen a szervezetemben, és le kell zajlania a menstruációnak is.
Ha minden a terv szerint alakul, és keddig életben maradok, azt hiszem sikerül majd elvégeztetni a labort.
Eszembe jutott, amit Andryka írt-1 babát csak összehozunk...és talán még a férjemnek is igaza lehet...

Emotion...

Tegnap este kérlelés, és kérdezés nélkül elbeszélgettünk mégis az életünkről, arról, hogy mi lenne, ha gyermek nélkül élnénk...
Férjem vakon bízik még mindig abban, hogy spontán sikerülni fog, mert sikerülnie kell!
Sok minden szóba került...
...részemről ismét az is, hogy mással sokkal boldogabb lenne/lehetne, hiszen más meg tudná adni mindenfajta kezelés nélkül a legnagyobb kincsét...
Próbáltam már közömbös lenni a gyermek-témával, aztán a Fókuszban bemutatott 450 g-os baby láttán eleredtek a könnyeim...

2010. június 2., szerda

Megalkuvás...

Azt hittem, hogy tegnap este lesz 1 kiadós beszélgetésünk, de a férjem el van foglalva a saját gyártmányú autójával...ami nem baj, hiszen tudom, hogy legalább leköti a gondolatait...és nem próbál ő is beleőrülni a gyermektelenségbe...
...egyébként erről szerettem volna beszélgetni, hogy menjünk-e még egyáltalán, ha igen, mikor...
...annyit gondolkodtam, hallgatva a rádiót, és felidézni a történeteket, hogy ha valaki meghal, általában érkezik helyette 1 új élet...
Tegnap este 1 szívbeteg fiukat elvesztett édesapa mesélte el, hogy az elvesztéstől számított 1 évre a másik fiánál 1 pici baba megérkezett...
Körülöttem már mindenki elment nagyon rég...és mégsem kaptunk senkit helyettük, vagy inkább értük...
...és ezen gondolkozván felötlött bennem 1 kérdés, ha valaki ennyire nem akar hozzánk jönni, van-e értelme próbálkozni...
...vagy a sors így rendezte el...
...és ne akarjak erőszakkal közbeavatkozni a nagy rendező által megírtakba...

2010. június 1., kedd

Őrület...

Tegnap és tegnap előtt este rokon házaspár vendégeskedett nálunk. Örültünk nekik nagyon, hiszen szeretjük őket, de már a csajszi is mondta, hogy bele fogok kattanni ebbe a gyermek utáni vágyba.
Tegnap egyébként is az őrület határát súroltam.
Számomra 1 gerinctelen nő közölte, hogy várandós. Hogy miért tartom annak? Mert hátulról támadott...
Tipikus esete annak, hogy "Ne azt nézd, mit mond, hanem, hogy ki mondja..."...
Késő délután pedig jött 1 telefon, hogy a jogi ügynek jövő kedden folytatása lesz...
...és ezek után még legyen kedvem élni...

2010. május 29., szombat

1 éve...

Ma 1 éve voltunk a Klinikán az 1. konzultáción...
De gyorsan elrepült az az 1 év...
...akkor ismerkedtem össze és kötöttem barátságot a szülésznővel, akivel a mai napig támogatjuk egymást, tanácsokkal látjuk el.
Időközben ő megszült, és más vette át a helyét az ARO-n.
...akkor kezdődött a küzdelmünk...

Mi történik velem?

Tegnap sikeresen összekaptunk...belátom, az én hibámból fakadóan, de tényleg!
Mérgemben-egyébként is arra készültem-a nagy esőzések hatására a temetőben készültem lesarlózni a füvet. Annyira dühös voltam, míg végül sikerült lecsillapodnom, de ismét belekerültem abba a szituációba, hogy pár könnycsepp után üresnek éreztem magam...
Nem megy a sírás...és ez így nem jó...
...talán ezek kivetítődnek a fizikai állapotomra is...
...reggel remegve ébredtem, gyomor savval, állandó fáradtság érzettel, a méhem úgy fájt, hogy már klinikai eset leszek lassan...

2010. május 26., szerda

Patt-helyzet és burn out...

Kialakult a patt-helyzet...főnök sehol, vagyis én nem találkoztam vele, ezért marad minden a megszokott mederben...:S
Mit mondjak, nem örülök neki...
Persze, persze, a mai világban nem könnyű állást találni, de pénteken annyira tönkretett az az eset, hogy még vasárnap is alig tértem magamhoz, és szívem szerint bármi más megoldást elfogadtam volna...
A sírással ismét hadilábon állok...úgy érzem, hogy sírnom kellene, 1-2 könnycsepp elmorzsolása után csak nézek magam elé...kiégtem volna?
Még az is megeshet...a mai nap folyamán érzéketlenné váltam, már nem hagyom, hogy bántsanak...

2010. május 21., péntek

Felmondás...

Ma még többet ittak az egerek, mint tegnap...
A tegnapi történetnek ugyanis folytatása lett, és én húztam a rövidebbet...
...már az ajtóban levegő után kapkodtam /ilyet még soha sem tapasztaltam magamon/, és ahogy beértem, kitört belőlem a zokogás...
...és azt mondtam a nem közvetlen kolléganőmnek, hogy beadom a felmondásom a mai nappal...
...de főnök nem lévén, így elmaradt...
...bár "ami késik, nem múlik"...
...Még én segítek, és engem tipornak a sárba? Nem ér ez nekem annyit!

2010. május 20., csütörtök

Irónia...

Minden napra osztogat a sors kemény élet helyzeteket, még rosszabb szituációkat.
A jogi ügynek koránt sincs vége, és ma a segíteni akarásomból is én kerültem ki a legrosszabbul...még én lelkizem, még én itatom itthon az egereket más hülyesége miatt...

2010. május 19., szerda

Célpont...

Az emberek kialakítanak 1 véleményt, és attól eszük ágában sincs tágítani...
...pedig ha néha önmagukba is néznének...hát igen csak elcsodálkoznának...
...már nem pajzs vagyok, hanem célpont...

2010. május 17., hétfő

Szavak nélkül...

Az ember mit mondjon 1 másiknak, akivel együtt sír a telefonban?...
Azt, hogy a vele történt tragédia még csak részese annak, ami ezután vár rá?...
Vagy amit mások mondanak, hogy az embernek van baja elég, nem még hogy plusz egyet is a nyakába vegyen?...
Erre azt hiszem nincsenek szavak...

2010. május 14., péntek

Esőzés

Tegnap már csak zokogtam...találtunk 1 "szerelmes" levélre szóló blankettát a postaládánkban...többen is megjegyezték, hogy látják rajtunk, nagyon ránk jár a rúd...hát, most erre mit mondjon az ember?
A hangulatomon az amúgy sem kedvező idő még tovább ront...már futni sem járok; de hogyan is tehetném, hiszen napi szinten tombol az eső.

2010. május 12., szerda

Paranoia?

Tegnap férjem is hivatalos volt 1 elbeszélgetésre a jogi ügyben...
Ahogyan mesélte, már nem tudtuk, hogy sírjunk vagy mosolyogjunk rajta...
Ma reggelre pedig úgy érzem teljesen kimerült belőlem az elem...
Majdnem összeestem a konyhában, aztán a jobb petefészkem görcsölt be úgy, hogy a víz is leszakadt rólam...
Ahogyan elmeséltem ezeket a munkahelyen, mert kérdezték, láttam a hitetlenkedő arcokat...
És az a legrosszabb az egészben, hogy már sírni sem tudok...

2010. május 9., vasárnap

Mosoly kontra sírás...

Azt hiszem, ha így haladok, egyedül maradok, a szó legszorosabb értelmében...
Tudom, ahogyan Andryka írta, nem vagyok egyedül...
Mégis, a keserű hangulattal még inkább elkergetem magam mellől, -körül azokat az embereket, akik fontosak számomra...:(
Az egyik pillanatban esküszöm, próbálok mosolyt csalni arcomra, ami aztán sírásba fullad...
...és ez már nem csak az anya-szerepre vonatkozik, talán azt nem érdemlem meg...

2010. május 8., szombat

Vége...

Arra a bizonyos jogi ügyre megkaptam szerdán a "szerelmes" levelet, és pénteken a megbeszélt időpont helyett 1 óra csúszással zajlott le a dolog...:S
A csaj nagyon rendes volt, ahhoz képest, hogy cirka 1/2 évvel a másik milyen volt...:S :(
Kb. háromszor sírtam el magam, látta ő is, hogy nagyon ki vagyok...
Remélem a közeljövőben pontot tehetünk a végére...
Hazajöttem, még pityeregtem, majd este, amint férjem is hazaért beütött a crack...
...Az APEH sem engedte el az önhibámon kívüli jogosulatlan igénylést, és megbírságolt...
De, fellebbezni lehet, és nem hagyom annyiban!
A forint is gyengül, a külföldi pénznemek pedig erősödnek, és azt hiszem, ha így haladunk, akkor a részletet sem tudjuk majd fizetni...
Most már tényleg vége...bárcsak vége lenne!
Sajnálni azt nem kell, én sem teszem!
Csak pusztán a gondolataim vetem a virtuális papírra...
Mások azt mondják fel a fejjel, egyszer csak majd jön a dolog jó része is...
Na, ebben én már nem hiszek!

2010. május 5., szerda

Cysta?

Már napok óta rettenetesen érzem magam...
...hol a gyomrom fáj; hol úgy görcsölök, mint aki éppen belehalni készül...
Cystára gyanakszom...de hogy orvoshoz menjek, az kizárt! Majd ha visznek...
Kimerült vagyok, túlterhelt, vagy inkább leterhelt...
Itt a gyermektelenség, az a bizonyos jogi ügy, az APEH, ... persze mindenkinek vannak problémái, de amikor már éjjelente alig alszol, és úgy érzed elfutnál végleg...

2010. május 4., kedd

Csalódás...

Nem is tudom...tegnap azt mondta nekem 1 ismerős 1 megérzés alapján, hogy 1 hozzám közel álló nőben óriásit fogok csalódni...
Annyira vártam a tegnapi napot, 1 pár sort, pár szót, aztán semmi...
Talán ez lesz az a bizonyos csalódás?

2010. április 30., péntek

Gyerkőcök

Azt hiszem, hiába szép az idő, nyárias nap van, a hangulatom 1 gleccserhez hasonlítható...
Megismertem ma 1 kedves anyukát, akik szintén IVF-esek, és elég jól és sokáig elbeszélgettünk. Az 1. IVF nekik sem sikerült, a 2-ból lett 1 iker terhessége, de lepény leválás következtében császárral megszülettek élve a 25. héten, és a 2-, ill. 8 napot élt a vegyes páros...:(
Jött a 3. IVF, és az sem zajlott komplikáció mentesen, ugyanis a 28. héten ugyancsak lepény leválás miatt megszületett a kisfiuk, aki tündéri.
Az unokahúg, akihez mentem, dumálós kis csajszi, a kemény 4 hónapjával, csak lökte a sódert. Annyira édesek voltak együtt:)
Közben pedig 1 újabb akadály gördült amúgy sem zökkenő mentes életünkbe...1 olyan dolog, ami miatt azt hiszem inkább...

2010. április 26., hétfő

Timitől...





















Köszönöm!

2010. április 22., csütörtök

Keserűség és düh...

Tombol bennem a keserűség...
Nehéz nap áll mögöttem, és annyira szó volt ma is a gyermek-témáról, hogy már majd' eszem vesztem...nem értem, mi ez, csak zakatol bennem, csak kattog az agyam egyfolytában...fel nem foghatom...
...a sírás kerülget...
De akkor mit szóljon a barátnőm? Közhely, hogy sajnálom, de tényleg így van...
...és akaratlanul bántok meg másokat...komolyan mondom, ordítani tudnék...
...és elgondolkodom olyan dolgokon, amin más csak mosolyog...
...számomra fontosnak vélt dolgok, és közben pedig kiderül, hogy játszma az egész...
...gyűlölöm, ha hülyének akarnak nézni...
...bár már az sem érdekel, ha a blog olyanokhoz is eljut, akiktől eddig védtem a titkaim, az érzelemvilágom...
Na, azt hiszem, megyek futni...

2010. április 20., kedd

Az életben a legfontosabb...

Teababa hozzáfűznivalójához: Igen, igazad van Barátnőm, amikor azt írtad, hogy a legfontosabb dolgot már megkaptuk társunk személyében, aki biztosít minket szeretetéről, együttérzéséről, elviseli hibáinkat...
Tudod, azt hittem, hogy amikor az ember már úgy gondolja, hogy harmónia veszi körül, akkor eljut a célig is...de valahogyan ez nekünk IVF-eseknek nehezebben megy...
...de ha elég kitartóak vagyunk, akkor egyszer meg fogjuk látni az alagút végén a fényt is...

2010. április 17., szombat

Élet-történések...

Kiborultam...azt hiszem...
Mindenki csak a látszatot látja...hogy alapvetően mosolygom, és a dolgok mögé csak kevesen néznek...de hisz' minek is?
Ha akarom, úgy is megosztom az érzéseim, gondolat világom...
Nagyon drukkolunk szívemnek kedves barátnőmékért, nem teheti meg a sors, hogy ismét porba taszítja lelküket...
Az előbb olvasva mail-ét könnyeim utat engedtek maguknak.
Tegnap elmeséltem neki 1 élet-történést, 1 meghatározó pillanatot...
...amit ő úgy reagált le, hogy "A szeretet átsegít mindenen"...
Valóban, férjem tegnap átölelt, és elmondta:"Olyan jó, hogy vagy nekem"...
Ahogyan ő is nekem...

2010. április 14., szerda

Deja'vu

Hihetetlen módon kavarognak bennem érzelmek.
Hétfőn 1 kamasz miatt, akinek az élet-története kísértetiesen hasonlít a miénkre...
Tegnap az egyik ismerősöm értett félre 1 mondatom, ami miatt nagyon bánkódom...:(
Bár ilyenkor kellene megráznom magam, és félretenni azt, mit gondolnak mások...
Közben pedig kapcsolatok mennek tönkre végérvényesen, mert a gyermek megszületésével ő veszi át a legfontosabb szerepet!...Ezért akarnak az emberek gyerkőcöt, mindent feltéve rá, hogy utána szétzilálódjon a család?...Komolyan mondom, ez nekem magas!
A fórumos barátnőm-sorstársam várandós, nem mer írni az érzéseiről, nehogy megbántson...
Kíváncsi vagyok, milyennek látnak mások...erre megkapom a nagy rendezőtől, hogy belekerültem 1 olyan szituációba, ahol pajzsként akarnak felhasználni...

2010. április 12., hétfő

Linsytől...


Szabályok:

1. Tedd be a logót a blogodba!
2. Nevezd, meg akitől kaptad!
3. Válaszolj a kérdésekre!
4. Nevezz meg 6 bloggert (belinkelve) akinek továbbadod!
5. Értesítsd az érintetteket!


Köszönöm!

Kérdések:
Kedvenc
...Íróm: Stephenie Meyer
...Könyvem: Twilight Saga
...Italom: víz, narancslé, anno zöld-özvegy:)
...Ételem: csirkemelles kaják
...Énekesem: nincs
...Színészem: Nicholas Cage
...Énekes nő: Rúzsa Magdi, Enya
...Együttes: nincs/sokrétű a zenei palettám/
...Dj: nincs
...Színem: kék
...Mozi film: Tolvajtempó
...Sorozat: Barátok közt:D
...Dalom: Rövid utazás, jelenleg Hiszed vagy sem
...Hangszerem: gitár-régen játszottam rajta...
...Hónap: nyári hónapok
...Nap: hétvégi napok
...Évszak: nyár
...Napszak: este
...Sport: futás, bringa
...Bloggerem: Amiket olvasok:)
...Kommentelőm: szeretem a véleményeket...
...Kedvenc idézet: "Igazán attól fáj az ütés, kitől simogatást várnál,s nem adhatod vissza, mert rögtön belehalnál!"