35 és 36...

Szupervízor

Adódott 1 értekezlet, ahol 1 szupervízort kértek fel eset bemutatásra...
Majd adódott 1 lehetőség pályázat keretében csoportos, és egyéni szupervízióra...
...jelentkeztem...
1 alkalommal találkoztunk eddig; ahol az 1 órás megbeszélésből cirka 1 1/2 óra lett...és minden felszínre került...
Kimondtam, amit eddig csak fogalom szintjén gondoltam...azért akarok gyermeket, hogy megfeleljek a környezet elvárásainak...nem magamért...
Lehet kövezni...

Neurológusnál...és magyar eü....

Szombat reggelre zsibbadást éreztem a bal lábamban...
Úgy gondoltam, semmi vész, majd elmúlik, hiszen nem volt egyszerű több órát végigguggolni a cicák mellett...na, persze...
Vasárnapra már a bal karom, és arcom-mint, amikor megég a bőröd, és feszül-is csatlakozott ehhez az érzéshez...
Napokkal ezelőtt, pár napon keresztül, sokat fájt a fejem, és iszonyatosan fáradt voltam...
Még mindig ott tartottam, hogy majd elmúlik...ha, nem, reggel orvos...
Reggel orvos lett belőle...
A háziorvosom táppénzbe akart venni, de visszautasítottam...nincs nekem erre időm...
...rendben, de akkor sürgősségi beutalóval menjek a neurológiára, amit meg is tettem...
Kezdődött azzal, hogy közölték, nincs szakrendelés, az osztályra kell menni...
...ott pedig kijött az osztályvezető, aki közölte, hogy visszaadja mindenki beutalóját, amit időközben beszedtek, mert ő már áprilisban szólt a vezetőségnek, hogy nincs ember, akik természetesen nem gondoskodtak a helyettesítésről, és ne várjuk el, hogy ő majd 2 helyen is dolgozik...pláne az egyik helyen ingyen...nem ezekkel a szavakkal, de gesztusokkal érzékeltette ezt...
~Tudom, valahol őt is meg kell érteni...~
Jöjjünk vissza szerdán...hogyne, erre van csak időnk...
...vagy menjünk fel a vezetőséghez cirkuszolni...
Mivel én nem kaptam meg a beutalóm, kérdeztem, miért...
A válasz a következő volt: "Mert aggasztó a bal oldal zsibbadása, de úgy látom, jól van!"...
Basszus, stroke tüneteket kellett volna produkálnom?...
...s ezzel kiadta a beutalóm, mentem a többiek után raplizni...
~Ha nem akarnánk szeptemberben Cryo-ET-re menni, hagytam volna annyiban...~
Ment a sürgés-forgás, jövés-menés, intézkedés...
A Főigazgató asszony írásban utasításba adta 1 órán belül el kell látnia minket...
Mire a főorvosnő közölte, hogy ő, bizony, már csak azért sem, majd holnap...
Szerencsére volt köztünk 1 nagy hangú csaj, aki kérte, hogy nekünk jó lesz 1 óra elteltével is...mire a főorvosnő megenyhült...
Bekerültem, és ő a nagyfokú kimerültségre fogta...
Végigcsináltatott minden próbát, reflexeket vizsgált, eltérést nem tapasztalt...de a lábamnál az érzés zavar fennállt...
Azt mondta, akkor menjek vissza, ha visszatér...
Azt hiszem, ezek után inkább megtanulom kezelni...

Pályamódosítás...

Mivel 1 ideje minden fontosabb, mint a blogom vezetése, ezért csak ritkán, és vegyesen írok dolgokról...
Ma estére pozíciót váltottam...
...mire hazaértem 1 megfeszített fejtágításról, a befogadott cicánk szenvedni készült...
...nem tudom, mióta vajúdott, de már nagyon kínlódott, és a cicagyerkőc nem tudott kibújni...
...mivel farral készült kikéredzkedni a kis drága, segítettem neki...
...azt hittem, nem élte túl...
~...és ilyenkor csodálkozom rá a természetre, hogy ösztönösen teszi a dolgát...a cica elé tettem kicsinyét, aki se-perc alatt észhez térítette...el kezdett levegőt venni a pici...~
19 órára 5 cica gyermeket segítettem világra... :)
Még 22 óráig csodáltuk őket...