Több sebből vérzik...

...de úgy gondoltam, megosztom...
Sógorom diplomatikusan fogalmazott: "Leesett a kamionról"...
...hát, így is mondhatjuk...

Minden elromlott, de volt már ennél rosszabb is...

Bennem...
MosolygomMosolyogni próbálok, de annyira az arcomra van írva, hogy mit is érzek valójában...
Kötözködöm olyanokkal, akik szeretnek, segíteni próbálnak, és viszont kellene szeretnem, hiszen természetes lenne, de nem most; és hálásnak kellene lennem, de ehelyett felégetem a normális emberi kapcsolataim...
Hát így állunk most...

Teszt napja...

Kora reggel már telefonáltam a Dokinak...
Jött a szokásos nagyon sajnálom...
...és a bármikor folytathatjuk...
...akár már novemberben is, csak előtte konzultáljunk...
Mondtam, hogy utolsó TB-s lehetőségünk...
Mondta, hogy vagy TB-s, vagy sem, ezt még megbeszéljük...
Kérdeztem, mit tudunk még tenni, vizsgálatok terén?
Az immunológia lenne, de nekem az már rég megvan...
...és most őrlődöm...

Nem tudom, mitévő legyek...

Tegnap egész nap kattogtak a fogaskerekeim...
...az agyam minden szegletében kerestem a miérteket, és a megoldásokat...
Biztosan velem van a baj, de este már Győr is megfordult a fejemben...
De újabb Intézet, magyarázkodások...
...egyáltalán, mennyi ott az esélyünk?...
Ki tehetem-e Férjem 1 újabb megpróbáltatásnak?...
...és akkor még itt az örökbefogadás kérdés köre is...
Hajlandóak vagyunk-e elfogadni azt a tényt, hogy nem jön a baba valamiért...
Az idő csak rohan, és én most úgy érzem, minden reménytelen...

Túl szép lett volna, hogy igaz legyen...

A vérzés kitart...
A hcg <2 ...="" 2="" p="">

Agyalok folyamatosan...
Szerdán csesztem el, vagy pedig, amit Csigusz írt, hogy megsértettek a katéterrel...lehet, már, akkor este sem voltak velem?...
Agymenés...

Nem adom fel!

Megígértem magamnak, hogy nem fogom keresni a tüneteket, de ki bírja ezt megállni?...
Oly'annyira, hogy még hétfőn tuti terhes tüneteim voltak, keddre "1 csapásra" elszivárgott...de a csúcspontot a szerda adta meg...
Olyan erős nyilallást érzékeltem, aztán vérzést; alhasi vérbőséget, mely csütörtök délig ki is tartott...aztán újra vérzést...amiből még pénteken is jutott...
...nem nagy mennyiség volt, de már magam sem tudom, hogy az utro akadályozta-e, hogy ne legyen több...
Jucussal, és Vikivel osztottam ezt csak meg, közben, tartottam magam itthon, mert Férjem is annyira szeretné, hogy sikerüljön...
...de tegnap estére eltörött a mécses, de csak barnázást említettem... 
Nem hívtam senkit, mert tényleg annyira akarjuk Őt/Őket, hogy eldöntöttem, nem vagyok hajlandó feladni a holnapi vérvételig, amit a laboros barátnőm "helyben" meg is ejt...