Már ketten...

...látogatták meg kertünk múlt csütörtökön...

Meglepetés...

Tegnap már tehetetlenségemben majdhogynem sírva fakadtam, az utolsó pillanatban nyeltem vissza könnyeim...
...de ahogyan dolgoztunk együtt délután, az érzés elillant...
Bevásárlás után a Férjem rohant elém, hogy óvatosan, de siessek, mert, ha nem látom, nem fogom elhinni...
S valóban...a kertünkben sétált, vacsorázott 1 kölyök...
Jelenleg csak netes képem van róla...

Legalább itt ne...

...kelljen megjátszanom magam...
...megfelelnem az embereknek...
...Itt a jó idő, de a munkában annyi terhet raknak ránk, és nem érzem azt, hogy mellettünk állna valaki is, hogy konkrétan az élettől is elment a kedvem...