Nap, nap után...

Nem telik el úgy nap, hogy ne fakadnék sírva...
Tegnap már jelentkeztek az újabb PMS tünetek...
Ma reggel a hőm a 37 °C közelében sem volt...
Azt hiszem, ez ismét lefutott kör...
Irigylem azokat, akik optimistán tudnak hozzáállni...
Ahogyan írtam is a csoportban, miért nem tudom bízni Bennük, a Dokiban, etc...
Eddig mindig azt mondtam, jobb a negatív teszt, mint, amit a Lányok, és többek közt én is átéltem már...
Most pedig ismét itt állok a kapuban, és gól helyett, kapufa lesz?
Mit rontok el?...
Evidens, azt, amit az előbb megfogalmaztam...
...hiába indultam úgy neki, hogy na, majd most...egyszerűen annyira bennem van a félsz...
Még van 6 napom...

Lelki...

Csiguszkám!
Megjelentettem mindet, bár úgyis észre fogod venni...
Köszönöm Csajok, hogy velem vagytok!
Nekem miért nem megy a pozitív hozzáállás?... :(

Friss helyzetjelentés...

Kellett nekem elkenődni, hogy nincsenek tüneteim...
Kb. 1 órája menses szerű görcseim vannak... :(
Ja, és hétfőre virradólag barnázással álmodtam /stresszhelyzetben voltam/...ez ugye tudjuk...nálam... :(
Á, csak kicsit kergetem magam az őrületbe...

Az érzelmek...és a hormonok...

Ha már ennyire benne vagyok...
Azt hiszem, eddig bírtam azt a marha nagy lelki nyugalmat...
...ma már eltört a mécses...de jobb is, hogy kijött belőlem a feszültség 1 kisebb része...
Most azon kezdtem el agyalni, hogy nincsenek tüneteim-pedig ET+6. napon vagyok...
Tudom, spontán terhességnél még eszembe sem kellene jutnia~Juci barátnőm ezzel próbál vígasztalni...de ahogy írtátok Csajok, javarészt Mindenkinél volt valami...ha más nem, a puffadás...nekem az max. most a sárgaborsó főzeléktől lehet... :) /csakhogy kicsit keserédes legyek.../
Csak félek, és tudom, hogy a lelkünk 1 újabb része meghal, ha ismét nem sikerül...
Hülye vagyok...a másik pillanatban próbálom arra sarkallni az agyam minden szegletét, hogy 2 hétig tuti várandós vagyok...éljem meg ezt úgy, hogy legalább ennyi megadatott...
Ami még bánt /úgy gondoltam, most itt kiírok mindent/, hogy szegény Tinára zúdítok minden hülyeséget, és már nem is csodálkozom, ha nem ír...a csoportban akár...
Napi szinten eszembe jut a szokásos is...miért nem itt kezdtük el a lombikot? Annyira máshogy alakult volna minden...tudom, van, aki rávágná; vagy nem...de, egészen bizonyos vagyok benne...nem azt mondom, hogy tuti, 1. alkalommal sikerült volna, de más lenne...
Tudom, Férjem is mondja szegény mindig, hogy ezen már kár agyalni...

Árak...

Úgy gondoltam, írok 1 rövid kis összefoglalót:

1. konzi: 15 000 Ft
Szeptemberben a vizsgálatokért: 64 500 Ft-ot hagytunk ott
Októberben 1 konzi: 1500 Ft
Ugyan már írtam ezt októberben, hogy 9823 Ft-ot hagytam a patikában/D-vit, Folsav, Klacid, Klion, Nolpaza-részben a Helicobacter p., részben a Mycoplasma pn. kezelésére/
Clexane: 7644 Ft/ 3 doboz

Dec. 23-án D-vit: 328 Ft, Clexane: 15 288Ft/ 6 doboz
Klion D 100: 577 Ft
Merional: 12 852 Ft/ 12 amp.
Folsav: 1086 Ft

Januárban és februárban  Kaáli gyógyszertárában:
Összefoglaló számlát kaptam, de a neten ezek az árak mennek:
Cetrotide:34 128 Ft/3 doboz
Merional: 3213/ 3 amp.
Ovitrelle: 2874 Ft

Docycyclin: 588 Ft
Medrol: 772 Ft
Ovitrelle: 2874 Ft
Utrogestan: 6600 Ft/4 doboz

Embriófagyasztás: 25 000 Ft/éves díj

...és ugye ebben nincs benne a Csibukától puszira kapott Progesteron Steureli-t/20 amp.

Azt hiszem a SOTE-n sem jöttünk ki anno jobban...
...és ugye, ott ki sem voltunk vizsgálva ilyen részletességgel!...

Kínos részletek...

Inkább hagyjátok ki ezt az írást, pláne, aki egyébként is érzékenyebb...
Aki ismer, akár csak az írásaimon keresztül, tudja, hogy nyílt vagyok, és nem rejtem véka alá a sötét/kínos részleteket sem...legyen az akár vérzéssel kapcsolatos, vagy bármi mással...
Úgy gondoltam, nem fogok mindennap abba a hibába esni, hogy kétségbeesem...
Fura...mert mintha lazábban fognám fel...pedig van vesztenivalóm...
De tegnap azért elpityeregtem magam...nem tudom, hogy a progi szuri hatása-e, vagy sem, de nálam, aki székrekedéses, a tegnap úgy sült el, hogy állandóan ingert éreztem, viszont marha nagy erőfeszítéseimbe került a végkifejlet...
Ennek kapcsán pityeregtem, nem is keveset...hiszen alhasi vérbőséget okoztam...bár-kopp-kopp!-szerencsémre nem jelentkeztek utána contractiók...csak a petefészkeim érzem...
Ezért is mondogatom, hogy amelyik baba meg akar maradni, meg is fog...baráti körben, és még biztos rengeteg ilyen eset van, hogy alig pár hetes/hónapos csecsemő mellett várandóssá vált ismét az anyuka; pedig emelgette napi szinten a babáját, és tette a dolgát...
Már nem is tudom mi ez...önvédő mechanizmus?
Este már átvillant az agyamon az üresség érzése.../és ez azért félelmetes, mert ugye az 1. várandósságomnál megéreztem, hogy már nincs velem a babám/...milyen anya vagyok én? Nem is adok esélyt a gyermekeimnek?...
Aztán próbáltam mantrázni a Giginél találtakat...hogy már az én Kicsikéim Blasztók, és nincs is semmi baj!
http://gigi1977.blogspot.hu/2012/04/allitolag.html

EmbryoTransfer...

10.30-ra volt időpontunk, de már 10-kor ott voltunk...
Nem is kellett sokat várnunk a Kedvenc Dokker már szólított is 1 kis beszélgetésre...5 embriónk van, mennyit szeretnék visszakapni? Ő tudja a választ, de vár az enyémre...Ösztönösen rávágtam a hármat...mire reagálta, hogy " biológus 2-t szeretne, mert annyira szépek"...mennyire, lehet tudni hány sejtesek? "8-10"...na, itt elhúztam a szám, és a Doktor is kérdőn nézett rám...lereagáltam, hogy a SOTE-n is így volt...mire ő, a SOTE-val nem kell foglalkozni, és itt 8-10 sejtes A és B embriókról beszélünk...akkor kérdeztem, az mit jelent...tulajdonságokról beszélt, de hirtelen nem lettem okosabb...
Ő hajlik a 3 felé, mire mondtam, hogy én pedig teszem azt, amit ők mondanak...
"Hármat különben is jobb fagyasztani"...
Ezek után gyorsban fel is vitt minket a műtőbe/elé...Férjemnek kint kellett várakoznia, míg én már rutinból tettem a dolgom...gyors átöltözés, elpakolás, majd csüccs az őrzőben...
Ott Zsófi volt az ügyeletes, akivel jól elbeszélgettem, többek közt a sikertelen ET-kről is...annyit mondott, hogy mindennek van oka, és azért kerültem csak most ide, hogy itt sikerüljön! Úgy legyen!
Kis kavar volt a sorrendben, végül középsőként kerültem sorra...kb. 11 25-kor...
Férjem is gyorsban beöltözött, majd bementünk a műtőbe...mikroszkóp alatt láthattuk őket, /SOTE-n kivetítve voltak 1 pillanatra/. Tényleg gyönyörűek voltak!
Tudom, hülyének néznek egyesek, amiért sejtekbe bele lehet szeretni, de hát ez van...soha nem voltam 100-as! :)
Aztán jött a beültetés...Ami itt különleges volt, /pedig evidensnek kellene, hogy legyen/, hogy a Dokink uh-val megvizsgált, majd felhelyezte a gyerkőcöket, és utána újra jött 1 uh-majd a kép...ami azóta a hűtőnk díszíti! :)
Rengeteget poénkodtunk bent, és majd aztán a pihenő időszak alatt is/ami nekem majd 1 óra volt/...ekkor már Kati is megjelent, és olyanokat storyzott, hogy rázkódott a pocim a nevetéstől...
A mellettem fekvő lánynak 5 napos transfere volt 18 petesejtet sikerült leszívni neki...nem irigyeltem...
Közben megkaptam Ilonától az ukászt is-mivel sokat bringázom, nem kellene most erőltetni, ahogyan a zumbát sem...ellenben a doki mondta, lehet...
Gondolom, a túlélésre játszunk...és ezt minden rosszindulat nélkül írom!
De én is úgy gondolom, hogy amelyik baba meg akar maradni, meg is fog; ha pedig nem, akkor a fejem tetejére is állhatok, nem fog!
Hú, milyen bölcs lettem.../önirónia befigyel/...
A pihenőidő letelte után gyors rohanás a pénztárhoz a fagyasztás díját kifizetni, majd, még 1 röpke megbeszélés a Sztárdoki irodájában/ahol kiderült, hogy folyadék van a hasamban/; ukászokkal ellátva, miszerint, ha 2 hét múlva pozi a teszt, akkor 3 hét múlva találkozunk, hogy felírja a progi szuri pótlást/most Duphastan-t akart felírni az Utro mellé, de meglobogtattam a Csibukától kapott szurit/, és 4 hét múlva uh; és a megfázásra mehet a pálinka nyugodtan, a hőmet ne engedjem 37.5 fölé, és utunkra bocsátott...
Ellenben neki vittünk 1 kis "diétás" kalóriabombát...
Nagyon fáradt, nagyon túlterhelt szegény...

*még a mai nap apropója, hogy Édesanyámnak ma lenne a szülinapja...mondjátok, hogy nincsenek véletlenek...