UH és konzultáció...

Tegnap este már annyira belelovaltam magam az önsajnálatba, és a nekem minden mindegy érzésbe, hogy Melus barátnőméknél csak hallgattam, majd itthon is...és közben könnyek mardosták arcom...
Szegény Férjem már azt mondta, abba hagyja a garázsos munkálatokat, és beszélgessünk...de nem bírtam...
Ma reggel 1 ismerőssel futottam össze a metrón, és ők /is/ babát várnak...rámosolyogtam, szívből kívántam minden jót, és cseppet sem éreztem irigységet, fájdalmat!...
Bár elég esetlen voltam egész nap...az automata mellett simán kétszer elmentem, úgy, hogy nem győztem keresni...és ez csak 1 a sok közül... :)
A Kedvenc Dokink már hajnalban talpon volt, és az időpontomhoz képest nem is csúsztunk...
Gyors UH: bal petefészekben: 12*11-es, jobb petefészekben: a vezértüsző 15*15-ös.
Csütörtökön telefon a biológusoknak 9.30-10.00 között. 99,9 % a felébredési ráta.
Ma kaptam 2 Merional-t, holnap folytatva újabb 2-vel.
Utrogestan 2*2 arányban...keddtől
Clostyl már nem kell, de az sem jelentett gondot, hogy tegnap még beszedtem. "Hiszen a gyógyszer arra való" :)
Klion sem kell most.
/ ...és a Clexane-ra elfelejtettem rákérdezni!../
Ellenben szombaton BÁRMIKOR a 1 1/2 Ovitrelle...
Megemlítettem neki, hogy ugye maradt a múltkoriból, de nem jelent problémát, ha ő 1 tollat akar felírni...Ezért a 1 1/2...
/Közben telefont kapott, és a másik végén lévő hölggyel is elviccelődött, hogy szombaton szeretné látni valamikor...mire a csajszi: bármikor..."Rendben, akkor hajnal 3" :)/
Szabadnapos lenne pedig, és még punctio-ja is lesz...
Basszus, annyit dolgozik Szegény! :(
Sokat beszélgettünk, viszonylag rövid idő alatt, és azt mesélte, hogy tegnap este már majdnem sírva fakadt... :(
Menne még mindig, de nagyon szereti a pácienseit, és azt, amit csinál...
Elpityeredtem, hiszen közben rátértünk arra is, mit gondol, miért nem sikerült...nem tudja, de azért bepróbálkoztam a kérdéssel, hiszen minden téren olyan tájékozott. Lexikon...
Azt mondta, hogy a harcot elvesztettük, de a háborút nem! Nem fekszünk a porban önsajnálattal, hanem felállunk, és megyünk tovább!...
Olyan jó, hogy ő figyel az ember lelkére is...
Annyira szeretem ezt az EMBER-t/így nagybetűvel!/, ahogyan Ti is Lányok, tudom...

Besokalltam...

Elegem van abból, hogy Mindenki azt várja el tőlem, hogy mindenhol álljam meg a helyem...mosolyogjak, ne hisztizzem, és hasonlók...
Tegnap Melus barátnőmnek és kislányának volt a szülinapja, délután tartottuk...megígértem otthon, hogy nem maradunk sokáig...bár a Férjem látta rajtam, hogy szívesen maradnék, mégis hazaindultunk...erre megkaptam, hogy miért nem mondtam azt, hogy jöjjön értem estére, és bár nem mondta ki, célzott rá, ő otthon haladt volna...
Erre még rátett az is, hogy ugye tudjuk, amikor elkezdtük a Kaáli-s lombikot, volt 1 pár, akinek minden előrébb való, mint a gyermek, és ezt hangoztatták is!...a csaj sírva fakadt, amikor megtudta, hogy megyünk...a 2 hét alatt szóba sem állt velem, és /most antiszociális leszek/ szerintem még örült is neki, hogy nem sikerült...
Irigységből, vagy sem, de felbuzdulva belefogtak...és lelkendezve jött tegnap a pasi, hogy 17 petesejtjük lett...és a Kedvenc Dokker szerint a felesége volt a nap hőse...persze, tudjuk, Krizsa Doki mindenkivel kedves...ez még nem is lett volna baj...vagyis annyiban igen, hogy akkor nekem miért sikerült "csak" 6 petesejtet produkálnom? Tudom, a gyerkőchöz 1 is elég...
Talán irigy vagyok...pedig még a pasi fejéhez is vágtam, hogy kívánom, hogy sikerüljön nekik, és fog is tuti, de/és ÉN NEM fogok hisztizni, sírni...vagy vette a lapot, vagy nem...nem is érdekel...
Amikor azon hisztizik, hogy neki szabadságot kell kivenni a beültetés miatt?...pfff...basszus, ez a legnagyobb gondja? Ezt is odacsaptam azért...
...és most itt vagyok, totál migrénnel, haragszom a világra, és marhára nincs kedvem holnap menni...

Visszahívás...

Délután, amikor a reményem már végképp elszállt, és nem is foglalkoztam vele, csörgött a telefonom...mivel útközben voltam, /és a telefonszám sem volt ismerős/, alig értettem a mondandót...
Kedvenc Doktor vár jövő csütörtökön 1/2 8-ra UH-ra.
A Clexane még nem kell, majd ott megbeszéljük.
A Clostyl-t ugye indítottam reggel...

Nem akar sikerülni...

Reggel mindenki más fontosabb volt számomra, mint a saját problémám...ebből kifolyólag csúszásban voltam az idővel, és hiába hívtam Kedvenc Doktorunk, nem vette fel a telefont...erre keservesen megírtam neki az sms-láncolatot, és arról sem jött visszajelzés...
A Clostyl-t még a múltkoriban megbeszéltük, de a Clexane terén is szerettem volna egyeztetni Vele is, bár a Lányok már megadták az instrukciót; ill. UH időpontot is egyeztetnünk kellene...
Nem akar ez nekem összejönni...de nem rágódom ezen, max. átadom magam a futás feeling-jének...

Ez foglalkoztat mostanság...

Ólomlábakon jár az idő...most csak ezt érzem...
Már csütörtökön meg kellett volna kezdenem 1 új ciklust, és semmi...persze, ez nálam nem rendhagyó, tudom...
Ebből kifolyólag sokat agyalom azon, hogy tényleg bele akarunk vágni ebben a hónapban 1 újabb lombikba? A Closyl-t már 1 hete kiváltottam, de vajon van-e jogom /sikertelenség esetén/, újabb csapást mérve, Férjem padlóra  küldeni?...

Feeling...

Mégpedig a futásé...
Melus barátnőm felhívott, hogy nem-e mennénk ki a pályára futni? Dehogynem!
Olyan kár, hogy nem előbb kezdtük ezt...teljesen más érzés volt így, mint, amikor egyedül futom a saját, megszokott köreim...kár, hogy későn érő típus vagyok...vagy mi...

Marcsynál találtam...

"Elhiszem amit még nem látok, és meglátom azt amiben hiszek......."
Ez annyira tetszik...