Hulló csillag...

Este kimentem a szokásos körömre...futni...és kiszellőztetni a fejem...hiszen napok óta olyan jó idő van... :)
...mintha nem is november lenne...
Csak álltam a határban a csillagos ég alatt, és gyönyörködtem a látványban...
...annyira szerettem volna hulló csillagot látni...mintha az oldaná meg az életem, teljesítené be sorsom...
...de 1 sem érkezett...
Aránylag későre járt már, és hazafelé vettem az irányt, de nem a szokásos, "rövid" távon, hanem a hosszabb útvonalon...
Mint, aki megérezte, fel kellett néznem az égre, és olyan frenetikus látványban volt részem...1 hulló csillag...fény csóvája az agyamba égett...és nem egyszeriben "égett szét", hanem 1 kis hatás-szünettel...
Annyira szép tud lenni az élet...

Futás feeling...

Gyönyörű idő volt ma...ezen felbátorodva, szürkület táján mentem futni...akadt 1 kísérőm is... :)
El nem mondható érzés, ahogyan a langyos levegő simogatta az arcom...

Zsóry-Zsibongó...

Eseménydús hétvége áll mögöttünk.../ma még szabizom! :) /
Nagyon jól sikerült, szervezett "buli" volt. Rengeteget nevettünk.
...a képek, amiket Andika a csoportban megosztott is önmagukért beszélnek...kb. 430 képet lőttek a csajok...és amiken rajta vagyok, mind a derűről szól...úgy sikerült elkapni a pillanatokat, hogy mosolygom, nevetek...talán csak 1-2 kép készült tudatosan.
6 ágyas szobában voltunk elszállásolva/Anita, Edina, Melus, Szilvi, Zsuzsi és én/-komolyan, mint kamaszkoromban az ifjúsági táborban... :) Összeszokott csapattá váltunk...az esti programok kapcsán is, amikor csapat építés címén játékos vetélkedők zajlottak.
Az edzéseken kívül szombaton reggel futottunk páran, majd a szoba társam/Edi/ dél körül felvetette az ötletet, mi lenne, ha most is mennénk, mert ő reggel még szundizott...naná, hogy benne voltam!
Vasárnapra már igencsak megfogyatkoztunk, mégis Melus, Edina és én ismét róttuk az utcákat...
Az idő is nekünk kedvezett...sport atlétában, és rövid naciban ültem kint...gyönyörű, napsütéses idő volt...
Jövőre ismétlés!
...és íme az órarend...

Lásd meg a jót!...

Ismét eltelt 1 hónap, és csak a fejemben rögzülnek a gondolatok/élmények, papíron sehol sem...
Történt 1 pár dolog, ami kissé felforgatta az életem...
El kezdtem 1 sulit, amit valószínűleg fel is kell adnom az időbeosztás miatt, de nem bántam meg, hogy belevágtam...a gyakorlaton már eddig is sokat tanultam, az elmélet pedig könyv szagú...ezért nem is járok be...vagyis nem csak ezért, hanem hiába ültem ott, amikor a gondolataim nem ott jártak...olyankor van ugyanis a zumba...és egyszerűen nem tudom feladni az edzést...
Papírom biztos nem lesz a suliból, de amíg megtehetem, a gyakszikra be fogok járni...jó a csapat, az oktató laza...
S közben újabb barátságok köttettek...
Hiszem, hogy minden/és mindenki, akkor lép ez ember életébe, és addig marad, amikor/ameddig szükség van rá...

Jól vagyok!

Mára már tényleg jól vagyok, és nemcsak mantrázom magamban...
Történt 1 kis kimerültség, tehetetlenséggel párosulva, emiatt fejfájások/migrénig/, sírások, munkából hazaküldés...
De még bírom...
Talpra állok, akárhányszor is gáncsol el az élet...

Rokoni délután...

Szarvasgedén...
Vendéglátóink Felícia nővére és családja nagy-nagy szeretettel fogadta népes társaságunk...
Gyönyörű idő volt...
Rengeteget beszélgettünk, házi sütésű, kemencében sült kenyeret, töki pompost ettünk...a feeling...el nem mondható...
Egyszerű, 6 tojásos piskótatekercset készítettem, vaníliás pudinggal, mogyorókrémmel megkenve, és Nándi-a házigazda, aki nem mellesleg nem 1 ch fogyasztó is megkérdezte, hogy nem akarok menni cukrásznak? Mire mosolyogva feleltem, hogy kedden megyek beiratkozni...  sütöttem kelt háromszögeket...

Jól vagyok, jól vagyok, jól vagyok...

...és egyre csak ezt hajtogatom...