Teszt napja...

Kora reggel már telefonáltam a Dokinak...
Jött a szokásos nagyon sajnálom...
...és a bármikor folytathatjuk...
...akár már novemberben is, csak előtte konzultáljunk...
Mondtam, hogy utolsó TB-s lehetőségünk...
Mondta, hogy vagy TB-s, vagy sem, ezt még megbeszéljük...
Kérdeztem, mit tudunk még tenni, vizsgálatok terén?
Az immunológia lenne, de nekem az már rég megvan...
...és most őrlődöm...

Nem tudom, mitévő legyek...

Tegnap egész nap kattogtak a fogaskerekeim...
...az agyam minden szegletében kerestem a miérteket, és a megoldásokat...
Biztosan velem van a baj, de este már Győr is megfordult a fejemben...
De újabb Intézet, magyarázkodások...
...egyáltalán, mennyi ott az esélyünk?...
Ki tehetem-e Férjem 1 újabb megpróbáltatásnak?...
...és akkor még itt az örökbefogadás kérdés köre is...
Hajlandóak vagyunk-e elfogadni azt a tényt, hogy nem jön a baba valamiért...
Az idő csak rohan, és én most úgy érzem, minden reménytelen...

Túl szép lett volna, hogy igaz legyen...

A vérzés kitart...
A hcg <2 ...="" 2="" p="">

Agyalok folyamatosan...
Szerdán csesztem el, vagy pedig, amit Csigusz írt, hogy megsértettek a katéterrel...lehet, már, akkor este sem voltak velem?...
Agymenés...

Nem adom fel!

Megígértem magamnak, hogy nem fogom keresni a tüneteket, de ki bírja ezt megállni?...
Oly'annyira, hogy még hétfőn tuti terhes tüneteim voltak, keddre "1 csapásra" elszivárgott...de a csúcspontot a szerda adta meg...
Olyan erős nyilallást érzékeltem, aztán vérzést; alhasi vérbőséget, mely csütörtök délig ki is tartott...aztán újra vérzést...amiből még pénteken is jutott...
...nem nagy mennyiség volt, de már magam sem tudom, hogy az utro akadályozta-e, hogy ne legyen több...
Jucussal, és Vikivel osztottam ezt csak meg, közben, tartottam magam itthon, mert Férjem is annyira szeretné, hogy sikerüljön...
...de tegnap estére eltörött a mécses, de csak barnázást említettem... 
Nem hívtam senkit, mert tényleg annyira akarjuk Őt/Őket, hogy eldöntöttem, nem vagyok hajlandó feladni a holnapi vérvételig, amit a laboros barátnőm "helyben" meg is ejt...

Katatón állapot...?

Ebben létez/t/em kedd este óta...
1. körben lefagytam, amikor megláttam a vérzést...
Átvillant az agyamon, hogy el sem kezdődött, már be is fejeződött?...
De!
Rájuk bízom magam...

Már rutinosan...

9.25-kor már telefonáltam...
...természetesen az egyik vonal foglalt volt...
...gondoltam, a másik kicseng, és majd valamikor felveszik...
...viszonylag hamar meg is történt...
...kértem az embriológiát, de még akkor ébresztették őket, és csak annyit mondott a hölgy, hogy biztos lesz, aki ébred, és menjünk 12.30-ra...
Viszontagságos utunk volt...2 percünk volt kiérni a buszig, az átjárónál pirosat kaptunk; a BKV-s járat lerobbant.../túl hamar értünk volna oda enélkül/...sétáltunk egyet...úgyis azt szerettem volna...ragyogó napsütéses időben...
1/2 órát csúsztunk a konzival, és kiderült, hogy 1 embriónk nem úgy osztódott, ahogyan a többiek...de Krizsa, ahogyan természetesen mi is, ragaszkodtunk mindhármójukhoz...
Közben rákérdeztem az utro-ra...anno még Heni írta a blogjában, hogy 3*2-ben egyeztek meg...
Annyit mondott a doki, hogy ha 1 nőnek ez a megérzése, akkor nincs ellenére, de a terhesség megtartásához 2*2-nek is elégnek kell lennie...
A műtőhöz vezető úton sokan mentünk, de ami még meglepőbb volt, hogy az öltözőben cirka 11-en, /+ akik cserélődtek előttünk/ voltunk...
Ment a hülyeség javában... :)
Annával maradtunk ketten, és szegényt szóval tartottam...
Mondta is a Férjem, hogy az én hangom lehetett kihallani, míg ők, pasik kint csendben ültek... :)
Az őrzőben Kati volt, és természetesen ment a hülyeség... :)
Bementünk a műtőbe, megnéz/het/tük az embrióink, s Férjem bent is maradt a transfer idejére.
Majd saját lábon sétáltam ki, és szerintem nem volt 10 perc, amíg fektettek...
Iszonyat SOTE feeling...futószalag...

Ilyen még nem fordult elő...

Írok majd hosszabb beszámolót, de most csak annyit, hogy visszakaptuk mind 3 embriót, de beültetés alatt/után görcsöltem, estére pedig vérezni kezdtem...