Lélek-társ

Sokszor nem tudjuk, sőt! nem értékeljük, akink/amink van...
...amikor tovatűnik, eszmélünk csak rá, hogy mit is vesztettünk...
Nem tudok nem gondolni Rád...
...nyilván, tudom, ha a Sors akar visszahelyez még az életembe...
...talán egy következő életben...

Miért...

...és miért tud ezer apró szilánkokra törni?

...már nem hiszem a rózsaszín meséket, hogy igenis, egyszer az életben jön valaki, aki összeilleszti darabjait...

Nem vagyok szerethető...

Nem vagyok szerethető...és pont.

Amikor már sírni sincs erőd...

Eljött ez a pont is...

Tükör...és nem szeretem, amit benne látok...

Mióta munkahelyet váltottam, edződöm...
...már nem vagyok az a "cuki" lány, aki mindig elsírja magát, ha, bántják...
...aki már tud NEM-et mondani...
...aki már nem akar mindig mindenkinek megfelelni...
...akit időnként még a pokolba rántanak a lelki sérülések, de a szívtörések már nem /vagy talán csak ideig-óráig/...függetlenül attól, hogy okozója vs. elszenvedője vagyok...
Érzéketlen lettem...
...és ez így nagyon nem jó...
...de, koronát igazítok, és megyek tovább az utamon...
Azon az úton, amit választottam...

Írás...

Utamba sodort az Élet...
Sorsom vagy...vagy Tiéd én?
Nem tudom...
Kétségek közt vívódom...

Actually...

"Meg kell végre értened: nem menthetsz meg mindenkit! Egy valakit azonban igen: önmagadat!....... Nem kell félned senkitől, semmitől, csak saját magadtól! ..... Figyelj! Mire gondolsz!?!" (...)