Kívül állóként szemlélem önmagam...
...már nem tudom eldönteni, hogy megőrültem ebben a nagybetűs Életben, vagy csak a lelkem próbálom óvni azzal, hogy falat húzom köré...
Túl sokat vesztettem az elmúlt évben...
1 ember van, akiről már írtam, hogy sajnálom, hogy nem hagytam levegőhöz jutni-Pannám...
...de, a többieknél, akik beléptek, és távoztak, már nem sajnálom az elidőzés egyetlen percét sem, hisz' dolgunk volt egymással, annyi időre és ideig tanítottunk valamit a másiknak/egymásnak, amíg szükség volt rá.
Annyit hibáztam, hezitáltam, végső soron mégis jól döntöttem...hisz' mindezt más sem bizonyítja, minthogy kezdem érteni, és megérteni, hogy minden pillanatban hozunk 1 döntést-legyen az jó, vagy rossz-de, abban a pillanatban az a legtöbb, amit önmagunkból kihozhatunk...
Már tudok máshogyan tekinteni a világra...
Sokszor voltam féltékeny, ragaszkodó; mára azonban megtanultam az elengedést és vele együtt az elfogadást...*
Hihetetlen még számomra is ez...
* ahogyan az előző bejegyzésemben írtam az árnyékról-ezt már nem fájdalomként élem meg, hiszen ez az író története-Neki kell megküzdeni a démonjaival, amiket a múltban még nem dolgozott fel...
2020. május 31., vasárnap
Valaki novellája...
Olvastam 1 novellát...még pár hónapja...
Valakiét...Aki megosztotta gondolatait velem...
Ma újra olvastam, és rájöttem, hogy ebben a történetben csak a múlt árnyéka lehetek...
2020. január 26., vasárnap
2020. január 18., szombat
Amikor már nem tudod...avagy van az a pont...
...a tegnapi nap eseményeit befolyásolni...
A statisztikán görcsölöm már több, mint 1 hete.
Annyira tű pontosan szerettem volna készíteni, és mégsem ment.
A gép megviccelt, a főnök asszony nem volt jókedvében; 1 kolléganő későn küldött 1 visszajelzést, ami miatt lekéstem a buszt; a lélek-társnak nagyon nehezen nyílt meg a lelkem, és mély megdöbbenést okozott; van, olyan ember, aki a segítségem kereste; itthon kaptam bántó szavakat; este még mail-eket Mr. X-től...
...már sírva nevettem...
...és, ha, mindez még nem lenne elég, a szívem fájdul bele 1 saját babáért...😔
...a lelkem romokban, 3 napig felkelni nem bírtam, mert legyűrt a láz...
-engem, akiről köztudott, hogy 5 percet nem képes nyugton lenni...-
...és az járt az eszemben, hogy milyen rohadt érzés annak, aki tumorral kell, hogy együtt éljen...😔
Szóval, mi bajom is lehet?
Élek!, és ezért hálás is lehetnék...
...s közben mélységesen gyötör a bűntudat, hogy Pannaa barátnőmre támaszkodtam, levegőt venni nem hagytam...
...már értem a leckét...
A statisztikán görcsölöm már több, mint 1 hete.
Annyira tű pontosan szerettem volna készíteni, és mégsem ment.
A gép megviccelt, a főnök asszony nem volt jókedvében; 1 kolléganő későn küldött 1 visszajelzést, ami miatt lekéstem a buszt; a lélek-társnak nagyon nehezen nyílt meg a lelkem, és mély megdöbbenést okozott; van, olyan ember, aki a segítségem kereste; itthon kaptam bántó szavakat; este még mail-eket Mr. X-től...
...már sírva nevettem...
...és, ha, mindez még nem lenne elég, a szívem fájdul bele 1 saját babáért...😔
...a lelkem romokban, 3 napig felkelni nem bírtam, mert legyűrt a láz...
-engem, akiről köztudott, hogy 5 percet nem képes nyugton lenni...-
...és az járt az eszemben, hogy milyen rohadt érzés annak, aki tumorral kell, hogy együtt éljen...😔
Szóval, mi bajom is lehet?
Élek!, és ezért hálás is lehetnék...
...s közben mélységesen gyötör a bűntudat, hogy Pannaa barátnőmre támaszkodtam, levegőt venni nem hagytam...
...már értem a leckét...
2019. december 14., szombat
Már magam sem tudom...
...hogy mi zajlik bennem...
Ragaszkodom 1 olyan emberhez, akivel megéltem sok szépséget, de, ellenben rengeteg fájdalmat...
...bántást...
...pedig az okosak szerint "csak" tükröt tart...
...hogy Általa/ezáltal fejlődjek, erősödjem...
...de, milyen áron?- kérdem én...
Azt már megtanultam, hogy hiába van segítője az ember lányának, Mindenkinek meg van a saját élete/gondjai; és, hiába próbálják szeretettel fogni a kezem, kísérni életem különböző szakaszain, elfáradnak Ők is...
...vagy esetlegesen pont ez a tanítás...
...hogy nem lehetnek állandóan mellettem, és meg kell tanulnom egyedül boldogulni...
Ragaszkodom 1 olyan emberhez, akivel megéltem sok szépséget, de, ellenben rengeteg fájdalmat...
...bántást...
...pedig az okosak szerint "csak" tükröt tart...
...hogy Általa/ezáltal fejlődjek, erősödjem...
...de, milyen áron?- kérdem én...
Azt már megtanultam, hogy hiába van segítője az ember lányának, Mindenkinek meg van a saját élete/gondjai; és, hiába próbálják szeretettel fogni a kezem, kísérni életem különböző szakaszain, elfáradnak Ők is...
...vagy esetlegesen pont ez a tanítás...
...hogy nem lehetnek állandóan mellettem, és meg kell tanulnom egyedül boldogulni...
2019. november 30., szombat
Számot vetek és tanulok...
...hogy miként, miért kerülnek emberek az életembe...
...azok, akik, ugyanazt a mintát/sémát ismétlik, ismételtetik...
...hogy tanuljam az elfogadást, az elengedést...hogy ne ragaszkodjam...
...hiszen, aki nem oda való, az előbb/utóbb kiesik...
...ennek csak az a hátul-ütője, hogy túl gyorsan történik...
Instant érzelmek...
...és húzom azt a bizonyos falat...
...azok, akik, ugyanazt a mintát/sémát ismétlik, ismételtetik...
...hogy tanuljam az elfogadást, az elengedést...hogy ne ragaszkodjam...
...hiszen, aki nem oda való, az előbb/utóbb kiesik...
...ennek csak az a hátul-ütője, hogy túl gyorsan történik...
Instant érzelmek...
...és húzom azt a bizonyos falat...
2019. november 24., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)