Tegnap ismét elcsesztem...már bánom...de mentségemre szolgáljon az, hogy a rosszullét határán voltam...
Kimaradt 1 fergeteges edzés...
Most láttam a képeket, és iszonyúan elkeseredtem...ez van mindig, amikor nem tudok/akarok eljutni 1 edzésre...
Nem feladni akartam, de gondoltam, hogy jobb a békesség, és együtt töltjük az időt...
Persze közrejátszott az is, hogy már a bringáról majd leszédültem; munka volt tegnap is, és ma is; az edzés időtartamát sem tudtam...á, ezek csak kifogások...tényleg nem volt kedvem.../pedig ilyenkor kell a motiváció, a nem feladás...~máskor is volt már ilyen; aztán volt, hogy jól sült el 1 edzés, volt, hogy nem.../...szombaton elpattant bennem valami...
Ugyanezt érezte Melus is a múltkor, amikor egymásnak sírtunk, és ő nem jött az edzésre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése