Mini Kit Kat torta...
2014. október 20., hétfő
2014. október 8., szerda
Sajnos...
Be kell látnom igaza lett a Dokinak...nemhiába, ő már sok ilyet látott, tapasztalt...legalábbis úgy gondolom...
Tegnap el kezdtem a barnázást, de nagyon minimális volt...mérgemben, kínomban ráálltam a futópadra...jöttek a görcsök, de csak 1 pillanatig tartottak...vérzés sehol...
Ma reggel még el akartam lőni 1 tesztet, /hogy tényleg fogja fel az agyam, hogy el kell engednem őket/, bele is pisiltem 1 üvegbe, de már vérzek...de nem görcsölök...pedig szoktam, nem is kicsit...
Rá kell lépnem az elengedés útjára...
Tegnap el kezdtem a barnázást, de nagyon minimális volt...mérgemben, kínomban ráálltam a futópadra...jöttek a görcsök, de csak 1 pillanatig tartottak...vérzés sehol...
Ma reggel még el akartam lőni 1 tesztet, /hogy tényleg fogja fel az agyam, hogy el kell engednem őket/, bele is pisiltem 1 üvegbe, de már vérzek...de nem görcsölök...pedig szoktam, nem is kicsit...
Rá kell lépnem az elengedés útjára...
2014. október 7., kedd
Nem megy...
Annyit gondolkodtam...az előző lombikokról a Kaáli-ban...igaz, akkor nem is mondták, és én sem éreztem késztetést arra, hogy menjek fel vérvételre...most pedig maga a Kedvenc Dokker mondta...
Talán akkor is elindultak?...ezt már sohasem tudom meg...
De az biztos, hogy nem tudom őket elengedni...nem görcsölök, nem vérzek...eddig ez nem így zajlott...
Talán akkor is elindultak?...ezt már sohasem tudom meg...
De az biztos, hogy nem tudom őket elengedni...nem görcsölök, nem vérzek...eddig ez nem így zajlott...
A tegnapi nap margójára...
Reggel már korán felértem a hegyre, iszonyat tömeg volt...
Gyorsan megszúrtak, és kért az asszisztens, hogy telefonáljak, mert nagyon sokan várnak a Kedvenc Dokerre...kikönyörögtem, hogy visszajönnék...húzta a száját, de belement végül...
Ahogy a folyosón ültem, arra jött a Doki, és kérdezte, hogy vagyok? Mondtam neki a menses előtti tüneteket, de nincs görcs, nincs vérzés...azt mondta, hogy ez jó!...
10 órára kellett visszaérnem, 2 ember lézengett az egész épületben...meglátott a Doki, és már hívott is befelé...megsimogatta a vállam, akkor már tudtam, hogy nem lesz jó híre...mondtam is neki...
Az értékeket már tudjátok...ahogyan írtam is a csoportban, azt sem kérdeztem, hogy mennyinek kellene lennie?...a neten találtam, de széles skálán mozog...az eredményem pedig evidensen elfelejtettem elkérni...
De! Nézzük a másik oldalt is...legalább tudom, hogy /ismét/ képes vagyok teherbe esni, csak finomhangolnunk kell...
Kérdeztem, hogy nem-e összeférhetetlenség az oka? Annyit felelt erre, hogy tovább ment volna a terhesség, és megszakad...tehát nem...az embriókimosódás is lehetetlen nálam...nincs tippje...
Azt sem mondta, hogy hagyjam abba az utro-t..., de nyilvánvaló, mert már tért a következő transfer-re...1 ciklus kihagyás, és mehetek a sítáborosakért...mondtam, köszönöm, de nem! majd jövőre...
Sírva jöttem ki...
A hangulatom hullámzó...Viki barátnőmnél jól kisírtam magam, aztán hazasétáltam...gondoltam, nagyon erős leszek, tartom magam...mire megláttam a Férjem, már tört is a mécses...
Csak álltunk egymást átkarolva, és zokogtam...azt mondta, befejeztük a lombikot-legalábbis jó ideig, mert tönkreteszem magam...már tönkretettem...
Este ismét annyit sírtam, hogy már ő is megjegyezte.../sajnált/...őt csak fojtogatta a sírás...
Baromi nehéz lehet a pasiknak is...az ő lelküket nem igazán istápolja a világ...
Gyorsan megszúrtak, és kért az asszisztens, hogy telefonáljak, mert nagyon sokan várnak a Kedvenc Dokerre...kikönyörögtem, hogy visszajönnék...húzta a száját, de belement végül...
Ahogy a folyosón ültem, arra jött a Doki, és kérdezte, hogy vagyok? Mondtam neki a menses előtti tüneteket, de nincs görcs, nincs vérzés...azt mondta, hogy ez jó!...
10 órára kellett visszaérnem, 2 ember lézengett az egész épületben...meglátott a Doki, és már hívott is befelé...megsimogatta a vállam, akkor már tudtam, hogy nem lesz jó híre...mondtam is neki...
Az értékeket már tudjátok...ahogyan írtam is a csoportban, azt sem kérdeztem, hogy mennyinek kellene lennie?...a neten találtam, de széles skálán mozog...az eredményem pedig evidensen elfelejtettem elkérni...
De! Nézzük a másik oldalt is...legalább tudom, hogy /ismét/ képes vagyok teherbe esni, csak finomhangolnunk kell...
Kérdeztem, hogy nem-e összeférhetetlenség az oka? Annyit felelt erre, hogy tovább ment volna a terhesség, és megszakad...tehát nem...az embriókimosódás is lehetetlen nálam...nincs tippje...
Azt sem mondta, hogy hagyjam abba az utro-t..., de nyilvánvaló, mert már tért a következő transfer-re...1 ciklus kihagyás, és mehetek a sítáborosakért...mondtam, köszönöm, de nem! majd jövőre...
Sírva jöttem ki...
A hangulatom hullámzó...Viki barátnőmnél jól kisírtam magam, aztán hazasétáltam...gondoltam, nagyon erős leszek, tartom magam...mire megláttam a Férjem, már tört is a mécses...
Csak álltunk egymást átkarolva, és zokogtam...azt mondta, befejeztük a lombikot-legalábbis jó ideig, mert tönkreteszem magam...már tönkretettem...
Este ismét annyit sírtam, hogy már ő is megjegyezte.../sajnált/...őt csak fojtogatta a sírás...
Baromi nehéz lehet a pasiknak is...az ő lelküket nem igazán istápolja a világ...
2014. október 6., hétfő
Búcsú...
Hcg: 4.3
Progesteron: 43
Elindult, majd kb. 1 hét múlva megállt...
Nem bízhatom a csodában?...
Progesteron: 43
Elindult, majd kb. 1 hét múlva megállt...
Nem bízhatom a csodában?...
2014. október 1., szerda
Álom...és okok...
Úgy gondoltam, hogy ezt nem csak felsikccelem, hanem meg is osztom...
Talán köszönhető az Ivettel való beszélgetésnek, talán annak, hogy napi szinten járok ki a temetőbe...nem tudom...
Reggelre anyuval álmodtam...feküdt a régi, megszokott helyén, és én pedig szívhanghallgatóval a kezemben/pocakomon mutattam Neki a babám szívhangját...
Voltak már ehhez hasonló álmok...
Nem hiszek abban, ha megosztod az álmod másokkal, akkor az nem fog megvalósulni...nekem anyu már nincs sajnos, tehát ez ebben a formában tényleg nem tud megvalósulni... :(
Ahogy tegnap Cicmorgónál http://gyerebaba.blogspot.hu/ olvastam, ő hisz abban, hogy a kimondott szavaknak ereje van...
Talán köszönhető az Ivettel való beszélgetésnek, talán annak, hogy napi szinten járok ki a temetőbe...nem tudom...
Reggelre anyuval álmodtam...feküdt a régi, megszokott helyén, és én pedig szívhanghallgatóval a kezemben/pocakomon mutattam Neki a babám szívhangját...
Voltak már ehhez hasonló álmok...
Nem hiszek abban, ha megosztod az álmod másokkal, akkor az nem fog megvalósulni...nekem anyu már nincs sajnos, tehát ez ebben a formában tényleg nem tud megvalósulni... :(
Ahogy tegnap Cicmorgónál http://gyerebaba.blogspot.hu/ olvastam, ő hisz abban, hogy a kimondott szavaknak ereje van...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)