2014. október 7., kedd

A tegnapi nap margójára...

Reggel már korán felértem a hegyre, iszonyat tömeg volt...
Gyorsan megszúrtak, és kért az asszisztens, hogy telefonáljak, mert nagyon sokan várnak a Kedvenc Dokerre...kikönyörögtem, hogy visszajönnék...húzta a száját, de belement végül...
Ahogy a folyosón ültem, arra jött a Doki, és kérdezte, hogy vagyok? Mondtam neki a menses előtti tüneteket, de nincs görcs, nincs vérzés...azt mondta, hogy ez jó!...
10 órára kellett visszaérnem, 2 ember lézengett az egész épületben...meglátott a Doki, és már hívott is befelé...megsimogatta a vállam, akkor már tudtam, hogy nem lesz jó híre...mondtam is neki...
Az értékeket már tudjátok...ahogyan írtam is a csoportban, azt sem kérdeztem, hogy mennyinek kellene lennie?...a neten találtam, de széles skálán mozog...az eredményem pedig evidensen elfelejtettem elkérni...
De! Nézzük a másik oldalt is...legalább tudom, hogy /ismét/ képes vagyok teherbe esni, csak finomhangolnunk kell...
Kérdeztem, hogy nem-e összeférhetetlenség az oka? Annyit felelt erre, hogy tovább ment volna a terhesség, és megszakad...tehát nem...az embriókimosódás is lehetetlen nálam...nincs tippje...
Azt sem mondta, hogy hagyjam abba az utro-t..., de nyilvánvaló, mert már tért a következő transfer-re...1 ciklus kihagyás, és mehetek a sítáborosakért...mondtam, köszönöm, de nem! majd jövőre...
Sírva jöttem ki...
A hangulatom hullámzó...Viki barátnőmnél jól kisírtam magam, aztán hazasétáltam...gondoltam, nagyon erős leszek, tartom magam...mire megláttam a Férjem, már tört is a mécses...
Csak álltunk egymást átkarolva, és zokogtam...azt mondta, befejeztük a lombikot-legalábbis jó ideig, mert tönkreteszem magam...már tönkretettem...
Este ismét annyit sírtam, hogy már ő is megjegyezte.../sajnált/...őt csak fojtogatta a sírás...
Baromi nehéz lehet a pasiknak is...az ő lelküket nem igazán istápolja a világ...

Nincsenek megjegyzések: