Régen írtam a sérelmeimről...
Nem tudom mi játszódik le az emberek fejében, de pénteken 2 olyan hír is ért, hogy percekig zokogtam...pedig az egyikben illetékes sem vagyok... :(
Annyira kiborított, hogy lelki szinten is egyenlő vagyok a 0-val, hogy totál le is betegedtem...
...a szervezetem viszont köti a vizet, követeli a sok-sok ch-ot a koplalásom után...
Szarul nézek ki, na...
Az a gond, hogy most semmi sem jó...
Besokalltam...úgy érzem, megfeszített tempóban dolgozom, mégsem felelek meg...de kinek is akarok megfelelni, ha nem magamnak!?...
...hát ez, az...most az sem megy...
Most nincs motiváció, hajtóerő...
Ahogyan a gyerkőc témában sem...
Pedig nyakamon a szeptember, és dönteni kell...
Na, sebaj, talpra állok, csak azért is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése