2016. január 31., vasárnap

Hihetetlen...

1 ideje vallom a pozitív élet felfogást, hogy nincs lehetetlen..
...az utóbbi 1 hétben ez teljesen felülíródott...
...de tudom, miért, és tudom, hogy okkal történt...
...mert ismét kegyes volt velem a sors...
...hatalmas pofont kaptam, hogy tanuljak...
...hogy tovább tudjak menni a számomra kijelölt úton, mert ez az út, nem volt az enyém...
...hihetetlen mások számára-és ez nem önteltség; hiszen, a blogból már máskor is kiderült, hogy megálmodom dolgokat, mintegy jelet küldve álmok formájában-de anyu ismét vigyázott rám, féltett, óvott ettől a kudarc élménytől...de fejjel kellett mennem a falnak, hogy a saját bőrömön tapasztaljam meg...

Nincsenek megjegyzések: